Szent Patrik napja, március 17-e. Az írek egyik vallásos ünnepe, tulajdonképpen azt ünneplik, hogy Szt. Patrik elhozta a kereszténységet Írországba. Ezen a napon, szerte a világon az írek, vagy magukat ínrek érzők ünnepelnek. Amerikában, Angliában és Írországban, Kanadában, Ausztráliában, Új-Zélandon, a nap parádéval, felvonulással indul (igen, az ír farkasok is vonulnak, amúgy Angliában és Írországban a gárdisták mellett is ír farkasok szolgálnak), majd a népek este az egész napos buli után betérnek egy pub-ba, hogy megfelelő mennyiségű Guiness vagy Tullamore Dew elfogyasztása mellett kipihenjék fáradalmaikat. Természetesen ezen a napon minden zöld: zöldbe kell öltözni, kitűzni a négylevelű lóheréket, koboldsapkát viselni, stb. (ugyan nem tudom, hogy a koboldok és a négylevelű lóhere hogyan kapcsolódik a kereszténységhez...).
Madridban nincs jelentékeny ír közösség, de jelentékeny ír kocsmák vannak. Napközben Axellal elhatároztuk, hogy mi is megünnepeljük Szent Patrik napját, mondjuk egy kellemes ír kocsmában, mondjuk egy jó steak-el és egy kis kikapcoslódással. 2003-ban már voltunk madridban ír kocsmában: akkor a Plaza MAyorhoz közeli Moors-ba mentünk és sikerült egy Newcastle-Liverpool meccs közvetítésére beesni egy csapatnyi angol szurkoló társaságában. Máig emlegetjük:-)
Mielőtt Axel hazaért volna, jómagam, bízva a négylevelű lóhere mágikus erejében megvásároltam életem első spanyol lottóit. Vettem egy darab napi lottót (péntekre-para viernes) ezzel 9 millió eurót vagy ha az extra díjat csípem el, akkor 150 ezer eurót nyerhetek. Ezen kívül vettem két szelvényt az especial día del padre (apák napi különlegesség) lottóból is. Ezzel 15 millió EURt nyerhetek és 25 éven át havi 6000 Eurót. A lotto itt egy kicsit másmilyen, mint a magyar. Itt igazából ezek tombola szelvények, inkább a Joker-hez hasonlítanak: tehát nem számokat kell eltalálnod, hanem a szelvényed sorszáma számít. Mindél több szám stimmel a szelvényed sorszámával, annál nagyobb a nyeremény. Van itt is Toto, csak itt 15 meccset kell megtippelni és itt is van amolyan 5-ös lottó féleség, azt itt primitivo-nak hívják. Ezen kívül még sokféle lottószerűség létezik, van pl. Gordo (ami nagyobb nyereménnyel kecsegtet) vagy mondjuk a lotería de navidad, ez a karácsonyi lotto, minél többen veszik, annál nagyobb a nyeremény:-) Amúgy itt a szerencsejáték lotto-toto része 100% állami kézben van, a gazdasági minisztérium működteti.
A szelvények drágábbak, mint Magyarországon: a sima napi lotto 3 euróba kerül (itteni viszonylatban ez két kv, vagy egy szendvics ára), a día del padre lottóm pedig 5 euróba került.
De azt gondoltam, hogy kipróbálom, elvégre mindig jobb valamit megtenni, mint nem megtenni. Ha valamit megteszek, azt csak egyszer bánhatom meg, de ha valamit nem tetszek meg, akkor azt lehet, hogy életem végéig bánni fogom. Szóval, ha másért nem is, de a poén kedvéért ezt is kipróbáltam.
Axel időközben az O'Neils pub-ban foglalt asztalt, mert bár a Moorsba akartunk menni, azt gondoltuk, hogy oda úgysem fogunk beférni, legyen inkább az O'Neils.
Mivel Ax este 9-re fglalta az asztalt, ezért mikor hazaért, ő még elugrott kondizni. Addigra már túl voltam a fürdésen, sminken, stb-és nem akartam még egyszer átesni ezen a kondizás után, így én kihagytam az edzést. Kb. 8 felé indultunk el, ezúttal metroval. Az O'Neils a Soltól közelíthető meg leignkább, de nem a Plaza Mayor irányában, hanem az ellenkező irányba kell menni a Retiro felé, és közvetlenül nyílik a calle Pricipe, itt van az O'Neils. Annak ellenére, hogy elvileg asztalunk volt, hatalmas tömeg várakozott a pub előtt. A Soltól már feltűnt, hogy nagyon sok ember hatalmas Guiness kalapokkal mászkál: St Patricks day 2011 felirattal. Nos, a ma esti akció annyiból állt, hogy ha veszel egy Guinesst kapsz egy ilyen kalapot. És emiatt is iszonyatosan sokan voltak. Beverekedtük magunkat az étterembe, de nemhogy szabad asztal nem volt, de gyakorlatilag asztalt is alig láttunk, és meg mertem volna esküdni, hogy a konyha nem üzemel, ugyanis senki sem evett, mindenki csak sörrel a kezében álldogált, beszélgetett, kiabált, tülekedett. Alig vártam, hogy kiérjünk a helyről. Kint egy pápa jelemezes vörös szakállú fickó álldogált, mellette egy koboltnak öltözött lány. Axel szóba elegyedett a sráccal kiderült, hogy nem ír, hanem amerikai, itt él Madridban, a felesége Madridban dolgozik, ő meg elvan. Gondolom ilyen alkalmi melókból, mint az ír pápának öltözés (valójában persze st. Patrick akart lenni). A lányt is megkérdeztük, hogy mi van a foglalással, ő bement, megkérdezte és kiderült, hogy mára nem is lehet asztalt foglalni, értsd: nem is lehetett volna. Ez is egy tipikusan spanyolos dolog, tulajdonképpen nem értem, hogy délután miért nem mondták ezt Axelnak?
Mindegy, a magam részéről még örültem is neki, hogy nem kellett abban a tömött kocsmában vacsorázni. Viszont nagyon éhesek voltunk. Próbaképpen elgyalogoltunk a Moorsig, ez a Calle Mayorról nyílik, egy pár száz méterre. Itt be sem mentünk, mert esélytelen volt. Az a sok Guiness sapkás idióta! Ilyenkor az dühít, hogy ezek ilyen tizenéves kisköcsögök, akiknek ez az élete bulija, hogy megiszik egy Guinesst, és foglamuk sincs a pubokról és az angol vagy az ír kultúráról. És biztos nem olvasták Pete McCarthy egyetlen könyvét sem!
Mivel egyértelmű volt hogy az este folyamán nem jutunk be egyetlen puba sem, ellenben farkaséhesek voltunk, maradt a jól bevált recept, és kikötöttünk a Burger Kingben. Megettünk 1-1 dupla whooper menüt meg egy snackboxot (sznákboksz). Hát nem steak, az biztos:-( Viszont jóllakottan nem akartunk metrora szállni, így tettünk egy kiadós sétát az éjszakai Madridban. A Gran Víáig visszamenve felmentünk a Bilbaoig a calle Fuencarralon. Innen tovább a Chaberin át a Rubén Darióig. Itt megnéztük egy térképen, hogy nem messze van a Gregorrio Maranon tér és metro állomás, így akkor nem kellene átszállnunk a metrón, úgyhogy elgyalaogoltunk idáig. Ez egy nagyon jó kis séta, mert Madrid régi és patináns negyedein keresztül megy, nem annyira túrista útvonal, inkább irodák, bankok és lakóházak vannak itt, de a Chamberi mindenképp megér egy sétát, és szerintem a Gregorio Maranon is, mert ilyenkor este az egész város gyönyörűen ki van világítva.
Itt szálltunk fel a metrora, és értünk haza éjfélre- nem kellet altatni, gyakorlatilag eldőltem és azonnal elaludtam. Csak azt sajnálom, hogy nem sikerült Guiness sapkát szereznem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése