Macskák és nyulak

Mivel sajnos az állataim Magyarországon vannak (még húsvétig) itt nagyon megszenvedem, hogy nincsenek körülöttem. Egyszerűen hiányoznak. Hiányzik, hogy ha belépek a lakásba nem jön elém egy macska, és morog, hogy hol a vacsorája, vagy nem ugrik fel az asztalra, hogy megnézze mit nézek a monitoron, vagy mit gépelek itt, mint az őrült. És hiányzik, hogy reggelente mindig felugrott a hasamra dagasztani. Ez volt a reggeli procedúra: macska felugrott a hasamra, dagasztott egy negyed órát, felkeltett engem is, meg Janit is, és így kezdődött a nap.
A kutyák is hiányoznak. Jó volt kimenni hozzájuk megvakargatni a fülüket, vagy amikor kiengedtem őket, vagy elmentünk velük valahová jó volt hozzájuk bújni, jól esett, hogy ott vannak mellettünk. Persze a vasárnapi fagyi séták is hiányoznak, mikor Janival és a kutyákkal elmentünk fagyizni, a csodájukra jártak az emberek és a cukrászdában már törzsvendégként köszöntöttek minket.
A legjobb az volt, amikor valamilyen alkalomból (pl. szilveszter, vagy nagy meleg, vagy aug 20) bent voltak az előszobában: azt hallgatni ahogy szuszognak, vagy megsimogatni őket valahényszor elmész mellettük, és a puszta gondolat, hogy ott vannak a közelemben, egy hihetetlenül megnyugtató érzés.
Most nincsenek álltaok a lakásban, egyrészt mert Ax még nem vette meg a Westijét, másrészt, mert ide nem is lehet állatokat hozni, ebbe a lakásba.
A napjaim viszont nem telnek állatok nélkül. A szemközti ház tetején szoktak a macskák bandázni, őket órákig tudom bámulni. Eddig 6 macskát figyeltem meg: 4 feketét és 2 cirmosat. A feketék közül 1 kandúr, de lehet 2, és egy biztos, hogy nőstéy, mert kisebb, törékenyebb. A cirmosok közül az egyik még fiatal, és valószínűleg ő is nőstény, a másikuk pedig egy "öregúr", aki biztos sokat látott már az életben. Neki amúgy rövidebb a farka, vagy baleset, vagy törés miatt valószínűleg elvesztette. Reggel 9 után kezdenek gyülekezni, előtte biztos, hogy a háziak adnak nekik enni, mert lustán, kényelmesen nyújtózkodnak és napoznak a tetőn, láthatólag teli hassal. A déli órákban aztán eltűnnek, mivel a 15-18 fokban a betontető akkor már túl meleg nekik. Aztán délután ismét visszajönnek- ekkor a nap már nem süt annyira, de a tető még jó meleg egy délutáni szunyókáláshoz. Persze játszani is szoktak, különösen a fekete kandúr és a két nőstény szokott sokat bolondozni, jó őket nézni, ahogy kergetőznek, és képzeletbeli egereket pöckölgetnek ide-oda.
Tegnap a macskák mellett nyulakat is láttam. Axellal voltunk a San Fernando melletti parkokban, a Los Prados de la Guindalera-ban. A prado legelőt, rétet jelent. Ez a rész San Fernando határában van. Ahol elkezdődik, egy szép lekövezett út vezet, ennek mentén van szabadtéri játszótér és kondigépek (ezeket Magyarországon kb. 2 perc alatt lopnák el), majd az út tanyák, földek mellett vezet, ezek magánkézben vannak. Amolyan "telkes " rész, kb., mint Erdőertes 15-20 éve. Aztán elhaladunk a szennyvíztisztító mellet (ki van táblázva, hogyan tisztítják a vizet), itt is van egy újabb játszótér+ kondigépek. Ezután átmegyünk egy gyaloghídon a folyó felett, majd a felettünk futó autópálya (M45 2*2 sáv) alatt is. Ezután érkezünk meg a Pradoba. Itt láthatólag fatelepítés zajlik, valószínűleg az autópálya építésekor kivágott fákat ültetik vissza. Kis zöld vagy fekete hengereket lehet látni felállítva a réten, ezekben vannak a facsemeték. Amúgy meg rét az egész. Most, hogy itt is beköszöntött a tavasz a fű már zöldebb. és ez kevredeik az út mentén növő sással(a folyópart miatt van sok sás). Először sétálva folyamatosan a sásból jövő neszezés köt le. Már-már vártam, mikor repül fel mellettem egy fácán, hogy halálra ijesszen, de nincsenek fácánok. Nyulak vannak. Előszür egy fehár-vöröset látok, még az is megfordult a fejemben, hogy valami kitelepített házinyúl. Aztán megpillantjuk a többieket is: mezei nyulak, rőtszínűek, tökéletesen beleolvadnak a környezetükbe. Csak az szökdécselés közben a farkuk végén lévó fel-alá ugráló fehér bojtról lehet észrevenni őket. Hihetetlen élmény, ahogy tőlünk alig pár méterre jönnek. mennek, szaladgálnak, esznek és fülelnek. Ahogy megyünk az út mentén látjuk nem csak az ürgék és a rókák, de a nyulak várait is. Nyúl Úr biztos itt lakik. Keresem is, háhta látok egy Tilos az Á vagy egy John Smith táblát, de nem akadok a nyomukra. De a nyulakat élvezet nézni. Eszembe is jut, de jó, hogy nincsenek itt a kutyák, azt hiszem Uther és Bogyó megőrülnének. De egyszer elhozom majd őket ide, de akkor a nyulaknak előre szólok, hogy ne mutatkozzanak.
A rét a folyóig húzódik, ahol őznyomokat is felfedezünk, majd egy cédruserdőn keresztül vezet egy régi hídhoz, ami már nem használt és nem is lenne használható, mivel csak a pillérei állnak, azok közül sem mindegyik. Ezután az út visszakerül egy kukoricafüld mentén a réthez, és vissza a hídhoz. Csodálatos túra, remek sétaterep. Nem csak gyalog, de kerékpárral is érdemes megtenni, gyalog ez kb. 3-4 óra gyaloglás jelent, viszont szépen kiépített földúton, kényelmes tempóban. A vádlink így is fáj, mire visszaérünk, de nem baj, mert megérte minden percét. Gyerünk Nyulak, izé Urak! Ide még visszajövök!