Amatőrizmus

Kezdem azt hinni, hogy velem van a baj. Hogy én nem értek valamit. Vagy én értem félre az ügyfélszolgálat szóban az "ügyfél" és a "szolgálat" szavakat, vagy magát a szolgáltató szektort, vagy pedig itt tényleg ennyire amatőrök dolgoznak. Vagy csak spanyolosan nem különösebben izgatják magukat ezen sem.
Konkrétan a fejvadászokról lesz szó, ismertebb nevükön munkaerő-közvetítő irodákról. Magyarországon nagyon pozitív tapasztalataim voltak velük, mert mindig komolyan vettek, foglalkoztak velem, a lehető legjobb állásokat találták meg, gyorsak és naprakészek voltak, mindemellett persze diszkrétek is. Valahogy azt éreztem, hogy jó kezekben vagyok. Szoktam is mondogatni, hogy ha valaki Magyarországon állást keres, az kezdje a fejvadászoknál, mert sok támpontot és segítséget kap. Otthon is vannak szép számmal munkaerő közvetítő cégek, és szerencsére a konkurencia arra sarkalja őket, hogy minél jobbak legyenek. Szóval fejvadászok Magyarországon: LIKE!
Ellenben mi van itt? Nos, itt is van nagy konkurencia az ügynökségek között. Viszont nyilván mivel sok a munkanélküli, ezért valahogy az emberekkel való bánásmódot nem sikerült a megfelelő, professzionális szintre emelni. Amit a legjobban hiányolok az az empátia. Mikor az ember munka nélkül van, nagyon fontos, hogy a fejvadász megértse és átérezze a helyzetét. Ezen kívlül vegye a fáradságot és ismerje meg az ügyfelét (a munkakereső a fejvadász egyik ügyfele- az után kapja a jutalékát, hogy minél több embernek talál munkát), mérje fel az igényeit, tájékoztassa a realitásokról, igazítsa az ügyfél elvárását a valósághoz, és ami a legfontosabb: mindezt tegye határozottan, diszkréten és empátiával.
Spanyolországban most nagyon sok a munkanélküli. Sok azért, mert a válság miatt rengeteg gyárat bezártak és sok ember került az utcára. Sok helyen a cég költözött el keletebbre, mert ott a termelés/a cég fenntartása olcsóbb. És persze jött sok bevándolró is, bár megjegyzem a bevándolrók azokat a munkákat végzik, amit egy spanyol sosem csinálna, pl. pincérkedés, takarítás, építkezés...stb.
Mivel sok a munkanálküli, azért nehezebb állást találni. Az nem igaz, hogy nincsenek lehetőségek: a legnagyobb spanyol állásportálon tegnap 87000 álláslehetőség volt fent. És persze ezen kívül lehet közvetlenül is jelentkezni a cégekhez, mert akadhat olyan állás, amit nem hirdetnek állásportálokon. Így van ez a fejvadászoknál is- lehet olyan állás náluk, amit valamilyen okból nem hirdetnek meg, mert mondjuk az ügynökség saját adatbázisában van megfelelőnek tűnő jelölt, és őt ajánlják az ügyfélnek. Tehét munkaerő közvetítő céget felkeresni mindig jó dolog...de! Nekem a spanyol munkaerő közvetítőkkel csak negatív tapasztalataim vannak. Mindjárt az első héten, amikor ide kerültem, voltam egynél, az a nevük, hogy HAYS, amúgy nemzetközi munkaerő tanácsadó cég, nagyon jó nevűek, és Magyarországon is jelen vannak, ott nagyon jó tapasztalataim voltak velük. Itt is professzinálisnak tűntek: felhívott a fejvadász, megbeszéltük az interjút. Az intejú napján ugyan felhívott, hogy csúszunk fél órát valami megbeszélés miatt (itt már gyanakodnom kellett volna), de ez előfordul, közbejöhet egy fontos partner, vagy bármi. Az interjú is profi volt, olyan, amilyennek lennie kell: kíváncsi volt rám a fejvadász, tesztelte a nyelvtudásomat, a szakmai múltamat és még egy lehetőséget is tudott ajánlani. Szóval ekkor még nagyon nagy reményekkel jöttem el tőlük, aztán jött a pofára esés- a fejvadász azóta sem hívott, ha én hívtam, elérhetetlen volt- egyszer még annyira hülyének is nézett, hogy felvette a telefont majd azt mondta, hogy XZ úr most nincs itt. Ha valamelyik kollega vette fel, hagytam üzenetet: vagy nem adták át, vagy átadták, de cseszett visszahívni. Én úgy gondolom, hogy egy fejvadász kell, hogy annyira professzinális legyen, hogy ha a jelölt nem felelt meg valahova, vagy nem kapott a cégtől visszajelzést, akkor legalább azt elmondja a jelöltnek- vagy csak annyit mondjon a jelöltnek, hogy ez a lehetőség már nem él, ha lesz másik, akkor szól.
A következő kalandom fejvadásszal akkor volt, amikor nyakamba vettem a várost az önéletrajzommal. Elhatároztam, hogy bemegyek több irodába, hátha a személyes jelenlét meggyőzőbb. Tévedtem. Először a Manpowernél próbálkoztam, szintén ismertem őket Magyarországról, mivel ott is jelen vannak. Az irodában szinte sorban álltak a munkára jelentkezők, becsületükre legyen mondva, hogy mindenkivel szemlélyesen foglalkoztak. Mikor sorra kerültem, egy kedves lány interjúztatott- interjúnak kár nevezni az 5 perces beszélgetést, de legalább átnézte az önéletrajzomat, felírta az erősségeimet, felírta, hogy miylen munkák érdekelnének- majd adott egy névjegykártyát- amin a Mnapower központi száma volt megadva és a weboldal- és azt tanácsolta, nézelődjek a weben és jelentkezzek weben keresztül, ha érdekesnek találok valamit.
A követnekző cég, rögtön ezután a Randstad volt. Az iroda nagy és tágas, az alkalmazottak lézengenek és látványosan unatkoznak. Mikor nagy nehezen az egyikük foglalkozni kezdett velem kb. eljutott a köszönésig, elvette az önéletrajzomat majd közölte, hogy most nem tud semmit mondani, nézelődjek a weben- mindezt olyan stílusban, hogy jó, hogy azt nem tette hozzá, hogy az önéletrajzomat engedelmemmel meg kidobja a kukába. (gyanítom, mire kiértem az utcára a CV-m már ott is volt- a kukában).
Ezek után az Adecco került sorra, és ez minden eddiginél durvább volt. Van egy irodájuk itt Cosladában- a kirakatban ki vannak rakva az állások- és még találtam is volna egy majdnem nekem valót- könyvelőt keresnek jó angol tudással. Oda is bementem. A kép ugyanaz: lézengő alkalmazottak, akik láthatóan nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Itt még odáig sem jutottam el, hogy az önéletrajzomat leadjam- a nő elég bunkón közölte, hogy amíg nincs spanyol adószámom, addig ne is próbálkozzak náluk. Ez azért felháborító, mert spanyol azonosító nélkül is dolgozhatok 3 hónapig, mivel Eu állampolgár vagyok. Ezzel a stílussal gyakorlatilag a "senki" kategóriába minősített le. Ez nagyon rosszul esett.
És ez még nem minden! A héten voltam életem legfurcsább állásinterjúján: felhívott a fejvadász (ez valami helyi erő New Tandem a nevük, Magyaroszágon szerintem nincsenek jelen, de legalábbis nem találkoztam velük), megbeszéltük az interjú időontját. A megfelelő időben megjelentem, a recepciós lány kedvesen egy terembe vezetett, kezembe adott egy kérdőívet, hogy töltsem ki. A teremben már ült egy srác, ő is kérdőívet töltött. Szóba elegyedtünk, kérdezte kihez jöttem: mondom Angelhez. Ő Alvaróhoz. Aham, akkor az lesz, hogy kitöltjük a kérdőívet, és majd jönnek értünk és megyünk interjúzni ki-ki a maga emberével. Hát nem így történt. 15 perc múlva, mikor már arról cseverésztünk, hogy ki, mennyi ideje és miért van munka nélkül, bejött Angel. Angel egy magas, szikár, őszes hajú figura volt, amúgy kb. velem egyidős, talán nálam egy kicsit idősebb fazon. Bemutatkozott, majd elmondta, hogy azért vagyunk itt, mert van egy lehetőség amiről később majd beszélni fog. Elkérte a kérdőívünket és az önéletrajzunkat. Mindegyikünktől 1 mondatot kért, hogy a pályázott állással kapcsolatosan mik a szakami tapasztalataink. Majd megkérdezte hogy miért keresünk munkát. Ezután elmondott az állással kapcsolatban szóról-szóra azt, ami a neten is olvasható volt, majd adott egy-egy angol tesztet. Az álláshoz nagyon jó angolosnak kell lenni, itt egy szót sem kellett angolul beszélni (gyanítom Angelnak fingja sem volt az angolról). Madj közölte, hogy mindkettőnket pályáztatni fog az állásra, és ha majd lesz valami, jelentkezik. Addig meg töltsük ki a tesztet, ha végeztünk, mehetünk is, ennyi volt. Én ilyen szintű amatörizmussal még soha életemben nem találkoztam! A munkaerő közvetítés egy diszkrét üzletág. A jelöltet a fejvadásznak nagyon ismernie kell, hiszen merülhetnek fel kérdések, amiket meg kell a megbízónak válaszolni, mielőtt behívják a jelöltet. A jelöltet "el kell tudni adni"!
Ezzel szemben, ekkora bunkóságot, hogy egyszerre hívjuk be a jelölteket, még sosem tapasztaltam. Mit szűrtem le én mindebből, mint ügyfél?
1. Szarnak az egészre- az egy dolog, hogy én, mint munkakereső nem érdeklem őket, van szép számmal kínálat, DE! Szerintem a megbízó sem érdekli őket, mert nem vették a fáradságot, hogy akár csak egy kicsit is megismerjék a jelöltet, akit oda ajánlanak. Pedig úgy gondolom ők sem bővelkednek a megbízásokban, hiszen több a munkakereső, mint az állásajánlat. Azzal, hogy mondjuk nem mérte fel, hogy tényleg tudok-e angolul (azt nem egy teszt fogja megmondani) a saját üzleti jóhírét kockáztatja azzal, hogy lehet, hogy alkalmatlan jelöltet küld.
2 Empátia és diszkréció teljes hiánya- ha valaha is igénybe venném újra bármely fejvadász szolgáltatásait, tuti nem ők lennének azok- egy vadidegen ember előtt elmondani, hogy miért vagy munka nélkül, nemcsak nekem, de a másik jelenlévőnek is kínos. Kinek, mi köze hozzá?
3. Ezt az embert, sem én nem érdekeltem, mint ügyfél, sem a megbízója, aki pedig fizet azért, hogy megfelelő embert köldjenek a munkára.
4. A legrosszabb mégis az volt, hogy nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy ez az ember egy kérörvendő balfék- ahogy beszélt, ahogy gesztikulált azt éreztette velem, "hogy figyu, mit törjem én itt magam, nekem van melóm, és havonta hazaviszem a fizumat- a többit meg lesz@rom", szimplán lenézett engem (és a másik srácot, aki velem együtt interjúzott), szimplán azért, mert nincs munkánk.
5.Arra már nem is vette a fáradságot, hoyg megadja az elérhetőségét- nehogy már bármelyikünk is zaklassa kérdésekkel!
Elég sok tapasztalatom van fejvadászokkal kapcsolatban Magyarországról- elég kiválasztásban vettem részt, akár magamról volt szó, akár én kerestem a csapatomba embereket, és azt kell modjam, Magyaroszágon ezzel a hozzáállással egy deka ügyfelük sem lenne- sem cég, sem jelölt. Szánalmas.
Mik akkor a tapasztalataim?
1. Nem érdemes arra időt és pénzt pazarolni, hogy irodákban leadjuk az önéletrajzot, valószínűleg a kukában landol, de nem kerül kompetens kezekbe, ez biztos.
2. Csak az internetet édemes használni, és azon keresztül pályázni.
3. Elmondások alapján az állsábörzékre sem érdemes menni- itt is azt fogják mondani, hogy nézelődj a neten.
4. Ne várj visszajelzéseket- ha a cégnél már voltál, ott a HR-est lehet keresni, de a fejvadászt nem érdemes- egyrészt rutinosan nem is fog elérhetősget megadni, másrészt nem fog megkeresésekre reagálni, visszajelezni meg pláne nem fog.
5. Nem ismerik azt a szót, hogy empátia, vagy diszkréció. Az ő szemükben a jelöltek birkák, vagy marhák- csordaszellem. Egyik olyan, mint a másik. Nem kell semmilyen különleges bánásmódot várni, örülj neki, ha emberszámba vesznek.
6. Az itteni fejvadászok 99%-a nincs azzal tisztában, hogy én, mint munkakereső, ugyanolyan ügyfél vagyok, tehát ügyfélként kell bánni velem.
7. Az ittnei fejvadászok amatőrök, nem beszélnek angolul és valószínűleg képzetlenek is- otthon a fejvadászok többsége bölcsész, pszichológus vagy közgazdász, illetve HR szakos. Itt örülnek, hogy van munkájuk, és ennek megfeelően nem törik össze magukat.
Következmények:
1. Nem érdekelnek az itteni fejvadászok
2. Semmilyen elvárásom nincsen velük kapcsolatban
3 Igyekszem közvetlenül cégekhez pályázni, mert esélyes, hogy ott valami hozzértő kezébe kerül a CV-m
4. Úgyis nemsokára beindítom az üzletet és ha ezen fejvadászok bármelyike is megjelenik nálam a kutyájával, akkor azt befestem hupililára! Bár szegény kutya nem érdemelné meg, elvégre nem tehet róla, hogy hülye a gazdája.
5. Lehet írnom kéne spanyolul egy fejvadász kézikönyvet "hogyan vegyük komolyan a munkánkat és az ügyfeleinket?" címmel?
Még megfontolom.