Hétvége

Megfigyeltem, hogy mindig hétvége után írok a legtöbbet. ez valószínűeg azért van, mert hétköznap a munkakeresés/ ügyintézés/ sorozatnézés annyira elveszi az időmet, és annyira nem történik semmi ezen kívül, hogy a programok hétvégére tolódnak. Meg ugyebár, itt Axel és Bea a társoságom, és hát ők ugye csak hétvégén érnek igazán rá.
Pénteken Axellal elmentünk az Ikeába (La Gavia), és nem csak svéd húsgombócokat enni (IKEA family klubtagoknak mint Axel akciósan 2EUR üdítővel), hanem vett Axel egy 3 fiókos komódot, amibe végre normálisan be tudtuk pakolni az evőeszközöket, a teákat meg úgy egyáltalán kicsit racionalizálva lettek a dolgai. Ezen kívül vett magának a Cortefielben egy világos barna ballonkabátot (americana spanyolul, mókás, nem?).
Másnap reggel pedig a szokásos bevásárlásunkra mentünk a Carrefurba. Itt is nagyon sokan vannak péntek este-szombat délelőtt (ugyanúgy, mint Magyarországon bármelyik Tescoban vagy Auchanban), viszont a spanyoloknál, ha el akarjuk kerülni a tumultust az a trükk, hogy korán kell érkezni. Az áruház reggel 9-től nyitva van, de melyik az az őrült spanyol, aki odamegy nyitásra? Nyilván egyik sem, csak mi, mint magyarok érkezünk negyed 10-kor. És Eddie végre megihatja a capuccinóját (na, ez melyik filmből van?), illetve Roxi megihatta a café con leche-jét és megehette mellé a croissantját is. Ja, de amúgy a reggeli menü ofertában (akciósan) 3 EUR egy narancslével együtt, ezért ezt sem hagytam ki. Maga a Carrefuros vásárlás egy rém érdektelen dolog, elvégre semmiben sem különbözik attól, mint amikor az ember elmegy a Tescoba vásárolni. Talán annyiban, hogy itt a helyi ételekből/italokból nagyobb a választék és a tengeri herkentyűs részleg is figyelemreméltóbb.
Hazaérve egy gyors mirelitpizzás ebéd után én már szedelődzködtem is, mert elvileg Bea 4 körülre ígérte magát. ez annyit jelentett, hogy 5 óra után 10 perccel meg is érkezett- szerintem nem lehet hozzászokni ehhez a spanyol órajáráshoz..illetve, ahhoz, ahogy az itt élők értelmezik a pontosságot. A mozink 18:10-kor kezdődött és hihetetlen módon még volt időnk a jegyvásárlás és a mozi között egy gyors vizitre az Oysho-ba. Ez Bea boltja, sokat vásárol itt. Én pedig sohasem, mivel az itteni méretezést nem nekem találták ki- és mégis, most sikerült egy csodaszép fagylaltzöld kardigánt vennem 4 EURóért leértékelve. Ez az első alkalom, hogy egy Oysho üzletben bármit is vásárolok, eddig itt csak gyerekméreteket láttam. Lehet ez véletlenül került az árukészletbe...
A mozi: A király beszéde, Coli Firth-el, Geoffrey Rush-al, Helene Bonham Carterrel és Jehnnyfer Ehle-el. Szerintem a szereposztás óriási, a színészek isteniek. Nekem Colin Firth mindig is Mr. Darcy marad, no nem a Bridget Jones-ból (ott is Mr. Darcy volt), hanem a Büszkeség és Balítélet BBC féle 4 részes sorozatából, ahol, minő véletlen az a Jehnnyfer Ehle volt Elisabeth Benett, aki most a király beszédtanárának a feleségét játszotta. Kicsi a világ:-)
De mindent egybevetve, aki még nem tette, az nézze meg A király beszédét, mert tényleg nagyon jó! Még spanyolul is élvezhető volt, bár gondolom ez is eredeti nyelven az igazi!
A film után, mivel még csak este 8 volt, nem akrtunk azonnal hazamenni- így Axel estéjét rontottuk volna el, aki nagyon szereti ezeket a szombat délután-estéket, mert ilyenkor egyedül lehet, és tudom, hogy mennyire szeret egyedül lenni.
Szóval még nézelődtünk egy keveset és beültünk vacsorázni a Kebaboshoz. Furi, de itt nem ismerik a csípős szószt a kebabhoz. A szósz, amit csípősként tálalnak egy inkább édes-savanyú, kicsit pikáns szósz (a római kömény miatt), de semmiképpen nem nevezhető csípősnek. Amúgy nagyon jó volt a vacsi, ezt eszámítva. Este 1/4 11-kor indultunk haza Beával, Axel már aggódott is, hogy merre vagyunk.
A vasárnap az utóbbi időben kirándulós nap lett. És ez nekem nagyon tetszik (lájkolom? BRRRR!) Na, szóval a reggeli összeszedelődzködés után ma az uticél Manzanares El Real, és a La Pedriza. Manzanaresben már voltam 2003-ban, akkor a csapattal a Don Quijote korára emlékeztető várat csodáltuk meg és felmésztunk a tornyokba is. Örök élmény marad, hihetetlen, mennyire megőrizték az épület eredeti állapotát. Most a várat csak futólag látjuk, ahogy elhaladunk mellette. Ma a La Pedriza az uticél, ez egy nemzeti park Manzanares mellett. Egészen pontosan a Manzanares folyó forrása és annak környéke. Mivel természetvédelmi terület, aki a hegyen lévő parkolóban akar megállni, annak reggel sietnie kell, mert korlátozott számú járművet engednek fel. Mivel mi 11 körül értünk oda, esélyünk sem volt a felső paorkolóban megállni, de ez nem baj. Lent álltunk meg, mivel onnan is indult felfelé gyalogút. Ezek a spanyolok kirándulós népek! Persze, hiszen vasárnap a boltok zárva vannak (van kivétel, de erről később), így van az embereknek egy napjuk az aktív vagy passzív pihenésre. Itt baráti társoságok, családok és sok kutyás érezte úgy, hogy a tiszta természetbe vágyik. (megjegyzem itt midnegyik kutya félős volt- vagy én voltam rémísztő? Uther bezzeg mindenkit agynszeretgetett volna) A gyalogút elképesztően szép. Az út mentén, ahogy haladtunk fölfelé többször is átléptünk a Manzanaers folyó felett, ami itt és most még csak egy ér formájában létezik, de lejebb már jelentősebb szélességet és mélységet növeszt. A folyó mentén zöld tisztások, cédrusok és fenyők, és az elmaradhatatlan rozmaringbokrok sorakoztak. Sok volt a moha is, és mivel mégiscsak La pedriza a hely neve, elszórva folyamatosan kövek, sziklák keresztezték az utunkat. A terep aztán, ahoyg haladtunk felfelé, egyre durvolt, egyre inkább a kövek vették át a főszerepet. Én csak a felős parkolóig jutottam, ott van egy kisebb kilátó. ez kb 5 km-re van az indulási helytől, és biztos egész magasan is mert bármilyen hihetetlen, de légszomjam támadt. Vettem a levegőt és nem kaptam oxigént. Axel és Bea még tovább mentek felfele, én már nem mentem velük, helyette élveztem a csendet és hallgattam a madarak csicsergését. Amúgy a kilátás is döbbenetes volt: hófödte hegycsúcsok és zöld lombú erdők váltották egymást néhol egy egy sziklaszirttel megszakítva. Nem csoda, hogy természetvédelmi terület ez a hely, mert lélegzetellálító.
Axelék leértek és elindultunk lefele. Az út egy részét a betonúton tettem meg, mert úgy éreztem, lefele nagyon kockázatos lett volna a sziklákon mennem. Azt figyeltem meg, hogy bár aterület száraz volt, az út menti szkláűkból szivárgott a víz, tehát biztos voltam benne, hogy a mészkövek alatt egy barlang húzódik, vagy ha nem is barlangi patak, de valamilyen víz biztos fut völgyek felé.
Aztán ahogy könyebb lett a terep visszamentem az erdei útra és Axelékkal összetalálkozva együtt értünk vissza a kocsihoz. Megettünk 1-1 szendvicset és elindultunk hazafelé.
A terv szerint (mivel útba esett) hazafelé megálltunk a Las Rosas Village-ben. Las Rozas de MAdrid Madrid melletti város, de igazából azért akartunk megállni itt, mert van egy hasonló designer outlet-je, mint Pandorf. És ami alegjobb, vasárnap is nyitva vannak! Nem volt egyzserű datalálni, de csak sikerült. Nem sorolom fel a márkákat, de az árak elképesztőek. A pandorfinál egy leheletnyit olcsóbbank éreztem, de igazából az a döbbenetes, hogy ezt itt megengedhetik maguknak az emberek. Legalábbis otthon ha mondjuk 40 EUR-ért veszel egy pulóvert (kb 10000 forint), azt azért megérzed (illetve nagy eséllyel nem veszed meg, még akkor sem, ha tudod, hogy jó minőségű), itt azonban a kereset az otthoni kétszerese, tehát nem érzed akkora összegnek a 40 EUR-t. Meg a másik. Madridban a bevásárlóközpontokban a Blanco-ban, Bershkában is 40 EUR-ért kapsz cuccokat, és azok kínai tucatdarabok, itt ugyanezért a pénzért nagyon jó minőségű designer darabokat kapsz: ne legyenek illúzióink, ezek nagy része is Kínában, Indiában, Bangladehsben készül (megjegyzem, hogy az indiai pamut az egyik legjobb a világon), csak a minőségellenőrzés sokkal szigorúbb és persze nem tömegszériban gyártják a ruhákat, ezért azt is megfizeted, hogy nem mindennap fog az adott darab szembejönni veled az utcán. Axel először Calvin Klein-nál vett egy mellényt, aztán a Nauticában két hosszúujjú pólót és egy pulóvert. És nagyon jól állnak neki! Nagyon jó vétel volt mindegyik, az biztos. Én csak nézelődtem- most nem akarok költeni, más dolgok a fntosabbak. De az biztos, hogy nem utoljára voltam itt. Beaval kávéztunk és sütiztünk is egyet, ami nagyon jól esett. Mondjuk legközelebb Beat otthon hagyjuk, ha ide jövünk, mert ő láthatóan gyűlölte az egészet, de szerintem inkább fáradt volt. De nem baj, legközelebb majd Axellal ketten jövünk, vagy mondjuk Zolival, mert őt is elhozom ide, ha majd meglátogat. Janinak is tortúra lenne- pedig itt voltak a méretében igényes darabok, és pandorfot is szereti, mert kap a méretében cipőt. Szerintem itt is kapna, úgyhogy neki is megmutatom Las Rozast.
Hazaérve megállapítottam, hogy a spanyol TV nem közvetíti az Oscar átadót, felháborító! Magyarországon az Oscar estén mindig a TV előtt alszom, illetve nézem a gálát, egy kis chipssel és kólával. Estére mézes-mustáros húst sütöttem, Ax zöldséget párolt, desszertnek meg palacsintát készítettem (nyami). Ma estére filmnek a Gettómiliomos jutott, ami egy aranyos film, egyszer mindenképp érdemes megnézni- de azért a gálát szívesebben néztem volna. Mindegy, majd az interneten hétfő reggel...