Rizotto

Gasztronómiai fejlődésem újabb állomásához érkeztem. Ezt onnan tudom, hogy eddig, aki nekem a rizottóval jött, azt elküldtem a fenébe, hogy egy szimpla főtt rizsen mi a fenét lehet szeretni? Étteremben sosem kértem, mert csak egy főtt rizs (másrészt, bár a világ egyik legegyszerűbb étele, de a legkönyebben el is lehet rontani), otthon meg sosem főztem, mert nálam a rizs, az köret. Nagyon sok mindent tudok elkészíteni, sőt azt hiszem egész jól főzök, de rizottóra még nem vállalkoztam. Egészen mostanáig. A múlt héten valamelyik nap, köretből megmaradt rizsből készítettem: beledobtam egy marék zöldborsót, egy pár rákocskát, egy ksi vizet, fokhagymát, fűszereket és mikor már szépen besűrűsödött, de még leves volt, akkor egy kis darab vajat. Olyan finom lett, hogy csak na!
Ma megint rizottóztam. Tegnap Axel kapott egy kis műanyag dobozban (100gr) basmati rizs termékmintát (tudom, nem ebből kell rizottót főzni), és ma úgy döntöttem, elkészítem rizottónak. Ez a következő képpen nézett ki: egy szelet sonkát serpenyőben megpirítottam, hozzázuttyantottam a csészényi rizst. Mikor elkezdett sisteregni hozzáadtam egy korty tejszínt, sót, borsot, fokhagymát, majd ahogy főtte el a levét, úgy adagoltam a vizet (kb. egy ugyanakkora csésze ment ele mint amiben a rizs volt). Mikor már majdnem készen volt (rizs puha, de még van leve). Belereszeltem egy nagyon kis darab ementáli sajtot. Vártam míg ellvad, majd amikor láttam, hoyg már sűrű szósz állagú a rizs körül a lé, lehúztam az egészet a tűzről, hozzáadtam két kiskanálnyi parmezánt és egy kis darab vajat (kb. 1 kiskanálnyi).
nem akarom ecsetelni mennyire finom lett, de megveregettem a vállamat, hogy ilyen ügyes szakács vagyok:-)
Így lettem rizottó rajongó. Megjegyzem, aki Spanyolországba jön, az ne keressen rizottót, azt itt nem ismerik. (illetve ismerik, de ne rizottózza le senki a paellát, mert azért fővesztés jár, amúgy sem teljesen ugyanaz). Amúgy meg köszönöm az ihletet Jamie Olivernek és Gordon Ramsenynek:-)
Ja! És a legfontosabb: ma egy hónapja, hogy itt vagyok:-)