Kínai séta

Már-már azt hittem, ez is egy olyan unalmas, semmittevős vasárnap lesz. Szerencsére nem így alakult, pedig nagyon úgy indult a nap. A tegnapi mozi után (ahol a Király beszéde helyett másorváltozás miatt végül a Félszeműt néztük meg Beaval Jeff Bridges főszereplésével, és ez is nagyon jó volt) elég későn keltem. Hamar rájöttem, hogy Axelnak antiszoc napja van. Ez abban nyilvánul meg, hogy a "ma mit cisnálunk?" kérdésre nem válaszol, vagy "amit akarsz" válasszal elintézi a kérdést. Arra a kérdésre, hogy mit regglizünk, "nekem mindegy" volt a felelet, és mivel a teljes passzivitst választotta, jobbnak láttam Beaval lemenni a chinos-hoz kenyérért. Spanyolországban vasárnaponként (hacsak nem a hónap első vasárnapja) minden üzlet zárva van (kivéve turisztikai pontokat szezonban), kizárólag a kínai önkiszolgáló üzletek vannak nyitva (Alimentación Autoservicio). Nekik biztos megéri, mert ha másért nem, a frissen sült baguette-ért mindenki bemegy a "chinos"-hoz. Mi is hoztuk a kenyeret, úgyhogy nyugodtan megreggeliztünk. Aztán Ax megint magába borult, én Janival trécseltem skypeon meg megbámultam őnagysága Micorkát is. Viszont gyönyörű idő lett! Már délben 12 fokot mutatott a hőmérő, és bármennyire is passzív volt körülöttem mindenki, nekem mehetnékem támadt. Összekészülődtem, és már épp indulni akartam, amikor Axel és Bea is úgy döntöttek, hogy menjünk el egy nagy sétára. De ha már sétálunk, akkor majd együnk is valamit. A kínai mellett dntöttünk. Megnéztük a hűtőszerkényen (Ax ide rakja ki a szórólapokat), hogí milyen kínai éttermek dobtak be szórólapot és a legszimpatikusabbnak egy a Barrio del Puerto részen lévő éterem tűnt, 5km sétára. Ez egyáltalán nem zavart minket, hiszen az idő gyönyörű, napos, tiszta, a levegő finom, tavaszillatú volt. Úgyhogy összekaptuk magunkat és elindultunk. Nagyon szeretek a városban sétálni. eyrészt vannak cosladának kifejezetten szép részei, másrészt nem bírom megállni, hogy ne nézzek szét: hol vannak parkok, hol lehet sok kutya, és hol vannak az őket kiszolgló üzletek. Nos, nem sok van. A Barrio del Puertohoz vezető úton elhaladtunk egy kertvárosi rész mellett, majd egy lakótelep mellett is, és semmi. A Barrio del Puerto Axel szerint lepukkant egy rész, hiszen egész Cosladara nem jellemző, hogy itt annyira gazdag emberek laknának, sok a román bevándorló is (a chinosnál pl. kifejezette ki van írva, hogy román termékeket is árusítanak). Mindenesetre a Barrio del Puerto-t (kikötői negyedet jelent spanyolul) nem találtam lepukkantnak, itt is fehér tégla és vörös tégla építésű házak váltják egymást, igaz, itt 7-10 emeletes kivitelben. Ez egy lakótelep. Ráadásul van egy újabb építésű része is. Az étterem is itt volt. Mókás, pont anak a háznak a sarkán találtam egy Clinica veterinaria-t (állatorvosi rendelő), ahol az étterem volt. Megjegyzem, az állatorvos melletti üzlethelség meg kiadó volt...hmmm..jó lenne kivenni, megnyitni a kozmetikát meg a boltot. A rendelő elég kicsinek tűnt, benéztem (persze zárva volt) és egy elég kicsi várót láttam meg egy ajtót, ami nyilván a vizsgálóhelységbe nyílt. Ezek szerint egy kozmetika nem ártana a rendelő mellé...
A kínai étteremek itt sem sokban különböznek az otthonitól. Az ízviláguk egy kicsit eltérő az otthonitól, meg nyilván nem akkora kaland tengeri herkenytyűkből készült ételeket kapni. Érdekes, hogy itt pl. a rizstésztába is tesznek garnélát a zöldségek mellé (és az milyen finom!). A rákszirmot ajéndékba kapjuk az üdítők mellé, és redelünk. Axel bambuszrügyes-gombás csirkét kér, Bea ananászos csirkét, én pedig édes-savanyú csirkét. Axellal tésztát eszünk mellé, Bea rizst. Az adagok itt is nagyok, akár otton. Egy adaggal iszonyatosan jól lakunk, nem is kérünk desszertet, Bea meg én még egy kv-t legurítunk. Fizetéskotr még kapunk ajándékba egy üveg fahéjas rizsbort. Én biztos nem fogok belőle inni, de ha valaki meglátogat, szívesen megkínálom:-)
A visszafelé utat másfelé tesszük meg. Keresztülmegyünk egy parkon, aztán a "neighbourhood"-on is. Ez tulajdonképpen egy klasszikus kertvárosi rész sorházakkal, minden hézhoz duplakocsis garázs és kutya tartozik (rottweiler, német juhász). Megfiyeltem, hogy itt a házak óriásiak. Ugye albéretet is keresek, és a neten is amiket hirdetnek az óriási. Itt ha 100m2-es lakásod, házad van, az kicsi. Itt az átlag 200m2, 2-3 fürdőszobával, 4-5 szobával. ez teljesen normális. A kertek viszont kicsik, ha már 100m2, akor őrült nagy udvarod van. Szóval itt érdekes, hogy a házakat úgy tervezik óriásira, hogy az a kertek rovására megy. Valószínűleg az embereknek sincsen rá igénye, hiszen akinek itt kutyája van, az bizony benti kutya, mert családtag, és van idejük naponta kivinni az utcára a kutyát, akár többször is. És itt aztán van elég zöld terület! A kertvárosi részen találok még egy álltaorvosi rendelőt. itt már (benézve) komolyabb áruválasztékot látok, és meg merem kockáztatni, talán kozmetika is van, de ezt nem látom teljesen, csak amennyire benézek, 2 ajtó is feltűnik, lehet az egyik akár kozmetika is. Na, de ez csak a szakmai szemem. A kertváros után, minő meglepetés újabb park jön, ez a Parque del Cierro, amiről már írtam korábban. Itt már jártunk, akkor is tetszett, most is nagyon tetszik. Találkozunk kutyásokkal is: látok egy szép angol agarat, egy mopszot (jól megdögönyözzük) és egy kölyök sima szúrű foxit is (őt is megdögönyözöm).
A séta nagyon jól esett: lesétáltam a kaját, de ami még fontosabb: kezdem nagyon is megszeretni ezt a várost. Madrid az Madrid marad, imádom, de Coslada is egy nagyon kedves, élhető kisváros.
Visszaérve már sötétedni kezd. És ilyenkor mi mást csinálhatnék, mint leülök a gép elé, és blogot írok:-)