Kutyakiállítás

Végre! Lassan egy hónapja vagyok itt, és már annyira hiányzott! Komolyan olyan érzés, mintha újjászülettem volna! Szóval, szombaton kutyakiállításon voltam Zaragozaban. Szerencsére, Axelék a városnézést választották, így volt időm egyedül bebarangolni mindent, körbenézni, beszélgetni ismerősökkel (igen, itt is találkoztam ismerősökkel!). Szóval fantasztikus napom volt!
Kb fél 12-re értünk oda, Axel ekkor rakott ki a Feria de Zaragozánál (vásárközpont, olyan, mint a Hungexpo Pesten).
Érdekes, hogy egy CAC-ra februárvban (CAC- nemzeti kutyakiállítás, CACIB- nemzetközi kutyakiállítás) 800 kutya nevez. Magyarországon egy átlag CAC-on kb. 400 kutya van, egy CACIB-on mondjuk 1200 jó esetben.Itt egy CACIB-on van kb 3000 kutya. Azt is hozzá kell tenni az objektivitás kedvéért, hogy itt ugye eleve több a kutya, meg aztán lehet, ez most egy CAC kiállítás volt, de a vasárnapi (amin sajnos nem voltam ott) már CACIB címet is adott, szóval ez a 800 sok is, meg nem is. Ahhoz képest, hogy másnap CACIB volt, a nevezett kutyák létszáma ott sem volt több. Na, de vissza a kiállításra. Csarnokban volt, ez jó. Normális helyeken eleve csak csarnokban rendeznek kiállítást, kivétel ezalól az, amikor annyira biztos, hogy jó idő lesz, hogy lehet kint tartani a rendezvényt. (pl. Padenghe sur Garda az olasz klubkiállítás ilyen. Bár a jó időt sem lehet mindig garantálni, áztam én meg augusztus elején Donaueschingenben.). A ringek viszonlag nagyok, tágasak, viszont érdekes, hogy nem voltak leszőnyegezve- csak a BIS (Best in Show) körben volt szőnyeg (illetve linóleum, amin csak úgy csúszkáltak a kutyák) a többi körben átlósan 1 csík volt egy szőnyeggel beborítva.
Az első, ami szemet szúrt, az a hatalmas különbség a profik és az amatőrök között. Magyarországon is vannak olyan profik, akik full extrásan felszerelkezve állítanak ki, elhozzák a fél házat és a komplett kozmetikai stúdiójukat. Handlereik vannak (hivatásos felvezetők), 10 kutyával érkeznek, stb. És van az ellentétje, akik tréningruhában, vontatókötélen vezetik fel a kutyájukat. De a kettő között van egy réteg, aki már valamennyire tapasztalt kiállító, csak mondjuk nem mindig nyer, mert vagy olyan fajtája van, ahol más a favorit, vagy mert még nem mozog annyira otthonosan a kiállításokon és/vagy nem ismer annyi mindenkit, vagy szimplán tényleg nem olyan jó minőségű a kutyája.
Na, a spayoloknál a középréteg hiányzik. A különbség nem is a felvezetésnél látszik, mert itt a legamatőrebb felvezető is legalább rendesen felöltözik az eseméynre (értsd: öltöny vagy egy zakó minimum, persze itt is van 1-2 igénytelen kivétel, de nem sok), a különbség inkább a kutyák felkészítésében és minőségében szembetűnő. Spanyolországban évente 30 ezer kutyát törzskönyveznek (Magyarországon ez a szám kb. 2000), ebből látszik, hogy a sok kutyából nem sok a kiemelkedő (vagy nem jutottak el a kiállításra), és az is igaz, hogy itt aztán rengeteg a szaporító, ami a minőségen meg is látszik. És meglátszik a kutyák felkészítésén is: van aki tipp-topp kondiban, szépen befésülve, kozmetikázva viszi be a kutyáját, aztán van, aki olyan állapotban, hogy nem is találok rá szavakat. Egyszerűen nem értem, hogy piszkosan, ápolatlanul minek visznek be egy kutyát a ringbe. Amúgy pl. életemben nem láttam ilyen csúnya angol szettereket, mint itt, pedig nem értek a fajtához. A spanyoloknál nagyon jó az állomány mondjuk boxerekből, de az itt felvezetett helyi kutyák többségének a színvonala nagyon elmarad az otthonitól. A legtöbb kutya max. egy helyezett kitűnőig vihetné Magyarországon. Ez a megállapítás nem vonatkozik a külföldi kutyákra és az volt itt bőven: franciák (afgán agárral), olaszok (afgánnal, basset hounddal, sloughival, ausztrál pásztorral) szép számmal voltak, és persze egy magyar sráccal is összefutottam, ő tacskót és spanyol agarat hozott és mindkét kutyájával fajtagyőztes lett. (szerintem óriási, hogy Spanyolországban, egy magyar srác spanyol agárral fajtagyőztes! )
Furcsa volt (inkább szokatlan), hogy szét voltak dobva a fajtacsoportok. Ezt úgy értem, hogy Magyarországon 1-1 bíró bírál 1-1 fajtacsoporton belül, tehát mondjuk a nagyobb csoportok, mint a terrierek, általában 2-3 bíróhoz tartoznak (rövidlábú, hosszúlábú és bull típusú felosztás szerint, mondjuk), vagy az agarakat (X-es csoport) 1, maximum két bíró bírálja (ha nagy a nevezési látszám). Itt ez úgy nézett ki, hogy mondjuk az egyik bíró kezdett a bullmasztifokkal, folytatta a huskykkal, majd lebírálta a basset houndokat és végül az ír farkaskutyákat. Aztán a másik először wippetet majd retrivereket végül máltai selyemkutyát bírált. Egyszerűen komplett káosznak tűnt az egész. Ráadásul szerintem ez így nem is volt nagyon szerencsés, mert mondjuk akinek agara van, az a többi agár bírálata is érdekli, de pl. mire én odaértem az agarak fele (barzoj, wippet, galgo) már lement, a másik felére meg két kör között kellett szaladgálnom és közben drukkolni, nehogy egyszerre kezdődjenek a bírálatok.
És akkor nézzük az ír farkasokat. 2, azaz kettő volt nevezve. egy két éves kan és egy 16 hónapos szuka. Mindkét kutya a v.d. Oelmühle kennelből, Németországból származott. A kan, bár méretre és csontozatra nem volt rossz, de idegrendszerre a kezelhetetlen kategóriában volt, és ami a legérdekesebb (és legfurcsább) egyáltalán nem volt felkészítve a kiállításra. A gazdája nem vesződött a trimmeléssel, egyszerűen leollózta a kutyája szőrét, ami így formátlan lett és ápolatlannak hatott. Az ír farkas nem az a fajta, ami nehezen kezelhető lenne, sem szőrileg, sem máshogy, így nem értettem, hogy miért akkora kaland megtrimmelni a kutyát. Mint később kiderült, ráadásul a kutya gazdája schnauzer tenyésztő, így még inkább érthetetlen számomra miért nem volt rendvbe szedve a kutya. Ha valaki, egy schnauzer tenyésztő pontosan tudja, (vagy tudnia kéne) hogy kell megtrimmelni egy ír farkast. A bíró sem volt elragadtatva a kutyától, ráadásul valószínűleg a kutyának fogproblémái is lehettek, mert diszkvalifikálta: kiküldte bírálat nélkül (megjegyzem rendes volt, mert megtehette volna, hogy ad a kutyának egy megfelelőt, vagy egy hasonlóan "jó" minősítést. Így legalább ez olyan, mintha ott se lett volna a kutya.) A 16 hónapos kis szuka egy nyúlánk, éppen a "szétesős" korszakban lévő, szép fejű kutya volt. Szőr nélkül, mert az írek ebben a korban váltják a szőrüket: a kölyök szőr már nem- a felnőttkori bunda még nincs rajtuk, de persze a valóságban nem kopaszok, csak nincs rajtuk akkora bunda. Monjuk ilyenkor lehet igazán látni milyen a kutya. Nem volt ő sem tökéletes (a mellkasa lehetett volna erőteljesebb és mélyebb), de alapjában véve nem volt nagy gond a kutyával. A gazdája (egy tizenéves kislány) is elég sokat gyakorolhatott vele, mert szépen felvezette, és meg is kapta a fajtagyőztes címet. Szerintem megérdemelte.
Az árusok: azt hittem, hogy , mint Magyarországon, itt is komoly akciók vannak a kiállításon, de tévedtem. Mint az üzetekben, itt is minden aranyárban van. Mondok egy példát: a kínai áruházban egy egyszerű kutyafekhely, ami hát finoman szólva sem a legjobb minőség, 10 EUR-óba kerül (otthon 800 ft-ért láttam). Itt a kiállításon ugyanez a fekhely akciósan volt 24,5. A kínainál ezt senki nem veszi meg (vagy nem sokan), de ha kutyakiállításon látod, akkor még több pénzt is kiadsz érte, mert azt gondolod ott profi minden. Hát ebből is látszik, hogy nem mindegy, hogy mit, milyen környezetben tálalsz. Lehetett matricákat, pólókat, párnákat kapni kutyás vasalással (póló 10 EUR- a 3 EUR-ós kínai pólóra rávasalt kutyafej máris 10 EUR-t ér), meg persze kutyakeféket (itt a legolcsóbb 8 EUR volt- ez az a kefe amit otthon a 100 ft-os boltban veszel Egy trimmelő itt 23 EUR, otthon kb 2000 ft ugyanez). szóval utánanéztem az áraknak is, mert , mint írtam, gyűjtöm az infot.
Este fél 7-ig maradtam ott, akkor csörgött Ax, hogy várnak a csarnok előtt.
Nagyon jól éreztem magam, minden egyes ott töltött percet élveztem. Alig várom, hogy ismét menjek: a cél a május 21-22-i madridi dupla kiállítás, és már Utherral és Bogyóval! Nagyon, de nagyon hiányoznak. De nagyon jó lesz, ha már itt lesznek, és mehetünk kiállításra! Uthert imádni fogják, ő egyszerűen egy nagy szeretetbomba, mindamellett gyönyörű! Bogyó, a kis drága agyatlanom, meg olyan, de olyan szép és különleges, hogy mindenkit levesz majd a lábáról!