Day of wrong moves

A címben szereplő kifejezés azokra a napokra utal, amikor akármit csinálsz, semmi sem jön össze, nincs életkedved és úgy egyáltalán semmi nem esik jól. Ezek az életben az abszolút fölösleges napok, amiket az ember legszívesebben átugrana. Persze, ha másra nem , arra biztosan jók, hogy megtanuljuk értékelni az ennél jobb napokat.

A "day of wrong moves", azaz a rossz mozdulatok napja súlyosabb esetben azzal jár, hogy Georg Samsa arra ébred, hogy csótánnyá változott és azon aggodalmaskodik, hogy megy be a munkahelyére és mit szól majd a főnöke.

Kevésbbé súlyos esetben nem változunk csótánnyá, csak egyszerűen átélünk egy olyan napot, ami megtanít az élethez való alázatra, és megmutatja, hogy nem csak jó dolgok vannak a világon.

Na, ilyen volt az én napom is.

Felkelésnél még minden OK volt, sőt az összes horoszkópom csupa bíztatót jósolt, és ezért nem is kezdtem el gyanakodni olyan banális apróságokon, mint hogy kifogyott a Nescafé (nem elég, hogy nem rendes kávé, hanem Nescafé!), vagy, hogy majdnem kifutott a tej. Mindezeken még túltettem magam. Még akkor sem esett le, hogy ez nem az én napom, amikor az állásportálokon egy darab nekem való állást sem találtam, sőt a korábban leadottakra sem volt semmi reakció.

Délután még töretlen optimizmussal álltam neki levest főzni (egy leveskocka, egy kis zöldborsó, egy répa és egy marék rák-meglepően finom), de ezt is sikerült a tűzhelyre öntenem (legalábbis egy részét) és pucolhattam ki majdnem az egész konyhát.

Annyira eluralkodott rajtam az optimizmus, hogy nem átallottam két helyre is küldeni e-mailt (ahonnan korábban már érdeklődtek utánam), hogy mi a helyzet.

Na, ekkor jött a pofon: az egyik helyről meg is írták, hogy nem érdeklem őket, mert volt pofám annyit kérni, amennyit otthon kerestem. És megírták, hogy ők mennyit gondoltak a pozícióra: nos , ennyiért max egy román takarítónőt találnak, vagy egy indiait, aki elvállal bagóért bármit, de én úgy gondolom, hogy egy vezető beosztásnál nem egy gyakornok fizetését képzelem el. Mindegy, amúgy is barcelonában lett volna, és én amúgy sem kedvelem túlzottan a katalánokat, kicsit el vannak szálva maguktól, meg aztán agyon dolgozzák magukat, ezeknél nincsen pénteki vagy nyári munkarend. Szóval nem megyek egyelőre Barcelonába. A másik helyről még nem szóltak vissza.

Mindez persze nagyon nem esett jól, és egy kicsit el is kenődtem, de legfőképpen azért, mert ha nem írok rájuk csesztek volna válaszolni, ráadásul a srác stílusa is elég bunkó volt, úgyhogy a válaszomban udvariasan elküldtem melegebb éghejlatra. Köcsög.

De egy-egy ilyen idióta alaposan tönkre tudja tenni a napomat.

A borzalmak itt még nem értek véget. Habár egász nap egy nagy tál finom, forró igazi bolognai spagettire vágytam sok hússal és sajttal végül egy grill csikemell salátával adatott meg. Hát ez nem sok. Ezen kívül ugye a szokásos konditerem. Ami most tömve volt, az összes gépre várnom kellett, az egészhez nem volt semmi kedvem, a kétkilós súlyzót is 50 kilónak éreztem és alig vártam, hogy vége legyen. És még a gym után, is folytatódott a vesszőfutás. Áltlaában este szoktam skype-olni, és különösen jól esett volna valakinek kiöntenem a lelkemet, egy kis megértésre vágytam, de sajnos senki nem volt online. Jani korán lefeküdt, mert fáradt volt és előző este uszodázott, Szandra majd ma lesz skype-on, Zoli meg alig van fent. És még Babu sem volt online.

Szóval alig vártam, hogy ágyba kerüljek, és végre elaludjak, de hajnal 1-ig csak forgolódtam, 3 -kor megint felriadtam, és persze fél 8-kor is, amikor a szomszéd csaj menetrend szerint elkezdett magas sarkúban rohangálni a lakásban. Ezt még tetézte, hogy a fiúja meg fütyörészett..

Már várom a hét végét, remélem sikerül kipihennem magam és remélem sikerül egy kicsit kikecmeregni ebből a mélabúból.

Mert elvégre a holnap az már egy másik nap.