Gym

Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy erről külön fogok egy spotot írni. Lassan már ott tartok, hogy ez a nap fénypontja! Azért ez elég erős túlzás, de tény, hogy itt ez az egyetlen rendszeres programom (a sorozatnézés, internetezés és chatelés mellett), amit a hét 3-4 napján űzök.
Valószínűleg kondoterem/tornaterem közelébe sem mentem volna egyedül, de Ax formába akrja hozni magát (he? de hiszen ő tökéletes!), és engedtem a csábításnak, ráadásul nekem is vett bérletet, így nem lett volna képem hozzá, hogy ne használjam ki.
Viszont ez nekem is jót tesz!
A gym egy kisebb tornaterem (mondjuk akkora, mint otthon a nappali-étkező-konyha részünk), ellenben meglepően jól felszerelt. Tetszik, hogy nincsenek szabályok. Bemész, beakasztod a kabátod, és nekiállsz gyúrni. Nem viccelek: nincs öltöző, nem kell cipőt cserélni. Aki ide jár, már eleve abban a cuccban jön, amiben izzasztja magát, és abban is távozik. Max egy törölköző meg egy üveg víz (vgy koksz, ki, mit pótol) van csak az embereknél. Nyilván, csak a közvetlen környékről járnak ide, vagy ha nem, akkor kocsival, bár itt helyet találni este 8 körül, mikor mi is érkezünk, az mission impossible. szóval lehetetlen.
Na, de visszatérve a konditeremre: bejutni nem egyszerű, mert az épületben van a helyi judo, vagy milyen küzdősport edzés is, így a bejáratnál általában a gyermekükre váró szülők sorfalán kell átverekednünk magunkat.Miután ezen túlestünk (már itt le szoktam izzadni), és hozzászoktunk az erős tesztoszteron szaghoz, jöhet a bemelegítés. Mindig viszem magammal az MP3 lejátszómat, mert ugyan van a teremben zene (erről később), de az vagy nem olyan, amit én szeretek, vagy nem annyira tempós. Először a futópadra szoktam menni, de mivel nem vagyok egy futóművész egy laza 6-os tempójú (6 km/h) power walking-al kezdek. Ez kb 15-20 perc. Legutóbb 15 volt, plusz 7 perc az elipszisen. Ha bemelegedtem, akkor jön egy kis combizom, egy kis fenék, ezek ilyen lazulósak, arra jók, hogy egy kicsit megdolgozzák az amúgy is bemelegedett lábizmokat. ezután jön a variálható rész: attól függ, hol van hely, oda megyek. Hátizom, tricepsz, bicepsz (ez utóbbi súlyzóval:2-2kg), hasizom.
Általában 4*10-es sorozatokat nyomok, de van amiből 5*10-et csinálok. Mikor mindennel megvagyok, akkor irány vissza a futópad és még egy 5-10 percet power walkingolok. A Power walking tulajdonképpen egy erőteljes séta, de aki azt hiszi, hogy ez valami kis tingli-tangli dolog, az téved. Egyrészt az én edzettségi fokomnak tökéletesen megfelel (lévén az a 0-ához konvergál), másrészt a puzzleból összerakott bokámmal nem szaladgálhatok, szóval futás kizárva.
Nagyjából ez az edzésprogramom.
Ide elég vegyes társaság jár. A teremben Pedro a vezető (vagy mi), egy kb. velem egymagas srác, nyilván látszik rajta, hogy konditermet vezet. Vagy izotómiás italt vagy proteimturmixot kortyolgat, mindig vigyorog, segítőkész, és néha kicsit fontoskodó, de ez a dolga. Aztán van itt 1-2 idősebb fazon, ötvenen túlra saccolom őket, nagyon lelkesen tartják karban magukat, és tisztelem is őket ezért. Aztán van 1-2 szúnyog: ők a kezdők, suhancok, kb 18-20 évesek, és nyilván kicsit idősebbnek, fejlettebbnek akarnak tűnni a koruknál. Persze, itt van a kemény mag: 4-5 figura, akik valszeg konditeremben nőttek fel. egytől-egyig kigyúrtak, és nyilván meg vannak győződve róla, hogy ők a h.m.cs.-ék (helyi menő csávók), de az az igazság, hogy egyik sem az esetem. Egyrészt, mint már említettem, a spanyol pasik alacsonyak, ergo 160 centi az átlag magasság (azt hiszem itt 2 srác van, aki ennél magasabb), másrészt az ilyen protein malacok nem jönnek be nekem. Amúgy rendesek, meg szerencsére nem sok vizet zavarnak, mert magukkal vannak elfoglalva, max. egynás között beszélgetnek.
Rajtuk kívül 3 lány jár le a konditerembe. Egyikük elég komolyan is veszi a dolgot. Tegnap volt először, hogy nem láttam, amúgy mindig ott van. Legalább fél órát elipszisezik, aztán végignyomja a súlyzós edzését. Nem egy izompacsirta, hanem szép, tónusos izmai vannak, csinos lány. Néha váltunk 1-2 szót. Aztán van két másik lány: ők együtt jönnek-mennek, jófejeskednek mindenkivel, szerintem mindenkit ismernek. Viszont nem hiszem, hogy az edzés végett vannak lenn, egyszerűen jól érzik magukat, nem is veszik komolyan, de nekik nem is ez a lényeg. És ez szerintem így is jó. (megjegyzem mindkét lány elég vékony, szóval nagyon edzésre nincs is szükségük). Mindig jókedvűek, hangosan nevetnek, szóval jó, hogy ott vannak.
Általában a rádió szól, és megy közben a tv. Ez azért fontos, mert szerdánként pl. amikor copa del rey van, akkor tudjuk nézni a meccset, miközben szól a zene. Egyszer a rádiós közvetítést is hagyták, ez elég zavaró volt, mert ha szól a zene, minden könnyebben megy. És vannak olyan gyakorlatok (az összes súlyzós), amikor nem tudok zenét hallgatni a fülesemen. Szerencsére többnyire valamelyik rádió zenei kínálata szól, jobb esetben változatos, jó kis számok váltják egymást, vegyesen spanyol-angol nyelven. Tegnap valamelyik helyi erő egy USB-n hozott zenét, és mondjuk amíg Enrique Iglesias vagy Shakira szólt még elvoltam, de elég érdekes volt egy konditeremben az It's raining man-t vagy a Macho man-t hallgatni (utóbbi a Village People, előbbi a The Weather Girls száma). A magam részéről ezeket is szeretem, de egy izompacsirta srác zenei kínálatában furcsának hatnak. De ha neki ez az ízlése, örülök neki.
3 hét alatt elértem, hogy már öröm a mozgás. Komolyan, eddig utáltam mozogni, most sem rajongok magáért a mozgásért, de annak örülök, hogy jól érzem magam a konditeremben. Egyre könnyebben megy minden, kellemes az edzés utáni fáradság, szóval jó! Másrészt persze meg is látszik az eredmény: 3 hét alatt -6 kiló és -1 ruhaméret a hiúságomnak is jót tesz.
Úgyhogy tetszik, nem tetszik, de tovább csinálom. Már csak azért is, mert májusban nem esek össze, ha 2 kört kell futnom Bogyóval és Utherrel egy-egy kiállításon, és jó lesz majd áprilisban látni a férfim (copyright by Babu) arcát, amikor egy csinosabb kiadásban lát viszont:-)