Fashion adict

Úgy döntöttem, hogy néha én is megérdemlek egy olyan napot, amikor semmit nem csinálok. Oké, mostanában elvileg szinte csak ilyen van, mivel nem dolgozom, de azért az, hogy otthon ülök, nem mindig egy leányálom. Babu megállapította a múlt héten, hogy enyhe légiós betegségem lehet a bezártságtól, szóval szedjem össze magamat. Azn kívül a szememnek sem árt egy kis pihenés, mivel állandóan a számítógép előtt ülök, böngészem az álláskereső oldalakat, jelentkezgetek mindenhova, vagy blogot írok ugyebár...:-) Ja és profi vagyok Spider Solitare-ben is:-)
Na, de félre a tréfát, ez a nap a csavargásé- az idő erre tökéletesen alkalmas. Ragyogó napsütés, 15 fok..király!
Beánál kezdtem: kb fél 11-re értem be hozzá, mivel az Avenida de La Paz metrómegállónál véletlenül rossz irányba indultam el. (ahhoz képest, hogy a múltkor egyből odaértem, most valszeg megzavart, hogy egyrészt szép idő volt, másrészt zenét hallgattam). A lényeg, hogy odaértem. Azt gondolom, hogy azért mert nincs munkám, ez nem kell feltétlenül azt jelentenie, hogy megengethetem magamnak, hogy olyan szőrös legyek, mint Chewbacca a rosszabb napjain. Így Bea kezelésbe vett. Amúgy aki azt hiszi, hogy a gyantázás fáj, az téved! Az fáj, amikor a gyantával már leszedett bőrfelületen megmarad 1-2 icipici szőrszál, és azt szemöldökcsipesszel kell kitépni. Na, az fáj. Amúgy azt hiszem, én vagyok az egyetlen ember a világon, aki végigröhögi a gyantázást, mivel csiklandós vagyok. Ergo már ahogy jön a gyanta, elkezdek nevetni, Először csak diszkréten, aztán egyre jobban. Volt olyan kozmetikus, aki azt hitte sírok, pedig dehogyis! Pont ellenkezőleg. dehát ugye sírva mulat a magyar :-)
Miután selymesen-sima lettem, Beával még elmentünk kávézni a közelben nyílt új kávézóba (ahol a múlt héten is voltunk) és a kávé mellé egy-egy sütit is megettünk (csak öregasszonyosan, ahogy Pesten a nénik a Gerbaud-ba járnak), majd útnak indultam.
Felültem az 53-as buszra és leszálltam a Goyánál. Itt kezdtem a sétámat. Imádom ezt a környéket, igazi metropliszi hangulat- üzetek, széles sugárút, sok járókelő.
Az a jó, hogy az üzelekbe lassan, de biztosan megérkezik a tavaszi kollekció. Namost aki nem divatőrült, az itt nyugodtan abbahagyhatja az olvasást.
Tehát: 3 vonulat van.
Az egyik a matrózminta, matrőzszabás és nekem ez tetszik, eltekintve a keresztbe csíkos mintáktól, amit ugye csak olyan nők/férfiak hordanak, akik 1-2 méretet szeretnének optikailag növelni magukon.
A másik vonulat élénk színekkel játszik: lila, kék, sárga, zöld- elég feltűnő és fehérrel kombinálva jól is mutat, sajnso azonban néhány helyen egymással kombinálva láttam kirakva, hát szerintem elég kiábrándító. Meg túl rikitó is. Szóval ez egyáltalán nem tetszik.
A harmadik meg amolyan "camel" kollekció: drappok, barnák, fehérek és kékek kominációja, egy visszafogotabb, konszolidáltabb vonulat. Nekem ez tetszett a legjobban. Amúgy eddig a Sfera új kollekcióját találtam a legérdekesebbbnek, meg volt 1-2 darab a Mangoban, ami szintén tetszett. a H&M idén nem annyira jött be.
De persze ez még csak a szezon eleje, a legtöbb helyen még csak most teszik ki az új darabokat.
szóval szépen lesétáltam a Goyától majdnem egészen a Colónig, amikor úgy döntöttem, hogy a calle velazquezen megyek inkább. Tudom, hoyg ezen a környéken vannak a designer boltok, de nem emlékeztem pontosan az utca nevére.Mindenesetre a Velazquezen gyalogolni nem volt rossz ötlet, mert sorban tűntek fel a Wolford, CK, Armani Jeans üzletek, aztán egyszercsak a Calle José Ortega y gasset sarkán meg nem láttama Louis Viutton üzletet jobb oldalon, az utca túloldalán, bal oldalon meg Jimmy Choo üzletet láttam. Hát azt hsizem jó helyen kötöttem ki.
Aki ismer, az tudja, hoyg táskamániás vagyok. Mit másnia! Otthon van, vagy 30 táskám, az utóbbi években már csak jobb darabokba ruházok be, igaz, van, hoyg ez a beruházás közel egyhavi fizetésemet jelenti. Szóval itt, ahoyg az zületek kirakatait néztem úgy éreztem magam, mint a menyországban. Csak abból tudtam, hogy nem ott vagyok, mert ha a menyországban lennék, akkor be is tudnák sétálni bármelyik üzletbe és le tudnám venni a polcról a nekem tetsző táskákat análkül, hoyg fizetnem kellene érte. Ja, és a menyországban valószínűleg 32-es méretet hordanék, és 170 centi lennék, akkor talán a ruhák is rámjönnének.
Az árak persze itt is borsosak: Axelnak találtam egy Hermés öltönyt potom 2400 euróért.
A Kenzoban rebajas volt, a kirakat szerint 60%-al olcsóbb minden. Vagyis mondjuk a 2000 eurós cuccokat 800 euróért meg lehet venni. Bagatell...
A Furla boltban megláttam álmaim csodaszép zöld táskáját, gyönyörűséges volt! de komolyan! Azt hszem, egy napon megveszem.
Mivel Trúdinak adtam a fehér Guess táskámat, fehér táska nélkül maradtam. A Louis Vuitton boltban viszont ott díszelgett a kirakatban egy csodálatos, gyönyörű, fehér Alma táska. Sajnos a táska ára 1200 EUR körül mozog ( a táska annyira új, hogy a LV honlapon nincs is rajta, pedig be akartam linkelni). A LV és Jimmy Choo bolton kívül van it Hermés, Chanel, Cartier, Chopard, Salvatorre Ferragamo, (ez már a Colónál) Loewe, Furla, Bottega Veneta, Tous, és még sok mindenki más. Csak az a kérdés, hogy mennyi pénz van nálad.
Hát nálam volt 15 EUR, meg persze a bankkártyám, de úgy döntöttem, hogy nem engedek a csábításnak, és az eszemre hallgatok. Továbbsétáltam a Colón felé, majd onnan a Plaza de Cibelés felé. Szerintem ez Madrid legszebb része. A Colón felé a Cibelésig egy szép parkos sétányon vezet az út, világos, napos, padokkal, kutyasétáltatókkal meg egy méregdrága kávézóval. A Cibeléstől a Gran Víán indultam el és örömmel konstatáltam, hogy nyitva vannak a fagyizók! Hurrá! Viszont én éhes voltam, úgyhogy inkább a Pan's ba mentem. Ez egy olyasmi szendvicsező, mint a Subway. 2,99-ért már van menü, én 5 eurót fizettem egy saliért, egy üdítőért és egy szendvicsért, amiben bacon, pirított hagyma, paprika és majonéz volt. A saliban meg 3 féle sali (jég, endívia, galambbegy), paradicsom, kukorica volt és kaptam hozzá olivaolajat és balzsamecetet, így remek öntetet keverhettem hozzá.
Evés után még elsétáltam a Plaza de Espanaig, és megcsodáltam a járdán a csillagokat. A csillagok egy-egy színész vagy rendező nevét viselik, és abból az alkalomból ragasztották ki a betonra őket, hogy ők a jelöltek idén a Goya díjra, ami a spanyol Oscar.
Közben visszaértem a Gran vía metromegállóhoz, és mivel már fél 4 volt, úgy döntöttem, hogy hazaindulok, hogy otthon legyek, mire Axel hazaér.
Olyan szép volt ez a nap, nem is értem, miért keseredtem el annyira nap végére. Megint nem hívott senki, sokszor nincs kihez szólnom, és ez nagyon lehangoló tud lenni. Valahogy este urrá lett rajtam a negatív hangulatom, és az a tény, hogy már 4. hete vagyok itt, és semmi visszajelzés sehonnan, hogy most akkor megfelele-e a munkára, vagy sem.
Viszont az is igaz, hogy elhatároztam, hogyha nem lesz munkám sem keseredek el, mert akkor számomra ez azt jelenti, hogy azonnal az üzlet megnyitásába kell fogjak, ahogy meglesz a spanyol ID-m. (NIE). Szóval így, vagy úgy, de sikerül:-)