Csajos szombat és kirándulós vasárnap

Örülök, hogy Bea-val kitaláltuk ezeket a csajos szombatokat. Ez tulajdonképpen annyi, hogy délután találkozunk valahol, megiszunk egy kávét (szertartásosan ez minimum fél órás időtöltés, de van, hogy több), esetleg vásárolgatunk, aztán elemgyünk egy moziba, egy olyan filmre, amire pasi biztos nem kíváncsi (mondjuk nem értem, hogy akkor a jegypénztáraknál mégis miért áll sorba ennyi férfi? Továbbá, megvan a véleményem az olyan nőről is, aki kiteszi a párját 1-1 ilyen filmnek, ezek nem fiúknak valók. Az is egy másik téma, hogy egy ilyen shopping túrára a nők miért nem egyedül mennek, vagy barátnővel? Szegény párjukat teszik ki a tortúrának, aztán meg majd jön a csodálkozás, amikor a pasi pánikszerűen kereket old...na mindegy, ez egy másik téma, külön litániákat lehetne írni róla).
Szóval Csajos szombat. A délelőttöt még Axellal töltöttem, elmentünk a Mercados Plazába vásárolni. (ez itt egy helyi központ Cosladában, szerintem eléggé lepukkant és a közért része is az) Hihetetlen, nem tartanak gazpachot! Viszont vettünk egyéb fontos dolgokat, mint pl. enerigaital, kóla, víz..stb.
Miután ezen túlestünk, otthon még összekészültem, és Ax bevitt a Plenilunioba (sikerült elsőre leírnom! Azelőtt még kimondani sem tudtam, most meg már első nekifutásra le is írom. Meg kell állapítsam, hogy határozottan fejlődőképes vagyok). Ez az egyk óriási bevásárló központ, amiről korábban már írtam. Ami a lényeg, hogy vettem sampont, tusfürdőt és testápolót. Ezek a világon valóban szükségtelennek látszó dolgok nekem nagyon fontosak, lévén nem az őskorban élünk és a maximális komfortérzet ezek nélkül számomra elképzelhetetlen. Ami érdekes: itt van Body shop. Aki ismer, tudja mekkora rajongója vagyok a márkának, bárhol járok külföldön az első utam (rögtön a Starbucks után) oda vezet. Viszont mióta itt vagyok nem vásároltam Body shop-ban. Persze, jártam az üzletükben, csak nem vettem semmit. Viszont az Yves Rocherben annál inkább. Ennek egyik oka az, hogy rebajas van (kiárusítás) és 3 euróért vettem sampont és 3 euróért a tusfürdő-testápoló szettet. Ja, és itt van már törzskártyám is! A Body Shopban a rebajas azt jelenti, hogy egyes haszontalan termékeket kiraknak 10 EUR helyett 8 ért...hát no, gracias. És ami még nagyon fontos, bementünk egy Butlers nevű helyre: ez egy lakberendezési áruház, és vettem Babunak mini szappanformákat! Ezek szilikon formák, amik delfin, pingvin, virág, szív, bon-bon, stb. alakúak, igazából nem feltétlen szappan formázásra valók, hanem jégkocka vagy csoki készítésre. De ha arra jók, akkor szappan formának si megfelelnek. Amúgy ez a bolt is fantasztikus! Egy csomó olyan jó kis dolgot láttam, amit majd meg fogok venni, ha végre lesz munkám és el tudok költözni saját bérleménybe!
Miután már eléggé megéheztünk, felmentünk a 2. szintre ahol szinte csak éttermek vannak (meg a mozi). Itt a Puchera de la Abuela-ban ettünk ( A Nagymama lábosa). Ez egy házias étterem hivatott lenni, és mivel mióta itt vagyok nem ettünk "menu del diat" , ezért arra godnoltunk, hogy gyorsétterem helyett most ezt választjuk. Kétségtelen, hogy voltak jó dolgok is az ebédben (pl. a hurka és a kolbász- itt is olyan finom, mint otthon, úgyhogy ez mindenképpen megnyugtató), viszont a húsok ízetlenek voltak, ráadásul véresek is, én meg jól átsütve szeretem. Mindegy. Az viszont biztos, hogy a flan, amit desszertre ettem házi volt és az egész ételkínálat házilag készül ételekből állt. A felszolgálók viszont szigorúan dél-ameriakaiak voltak, egytől-egyikg. Itt amúgy szinte az összes étteremben latinók a felszolgálók. (Latino- az itteni szlengben dél-amerikait jelent). Mindenesetre ha legközelebb is kis költségvetésű ebédben gondolkodunk, inkább választunk egy gyorséttermet vagy egy wok-ot.
Ax ebéd után elköszönt, közben megérkezett Bea, és noná, hogy beültünk egy kávéra. Beával remekül lehet trécselni, mert okos, jó fej, és nagyon nyitott személyiség. Ja, és ami még jobb. nem spanyol, hanem francia, így a spanyolokat is jól ki lehet vele tárgyalni.-)
Ezek után még egy kört mentünk a bevásárló központban: Bea az Oysho-ban vásárolt be (ez a kedvenc márkája), meg a H&M-ben. Én csak bambultam, mert nem akarok most ruhára költeni. Meg, hogy őszinte legyek konkrétan az Oyshoban nem igazán nekem valók a méretek.
Ezt már annak idején sem értettem: ha lehet valahol kapni 85C méretet fehérneműben, akkor miért nem lehet kapni hozzá mondjuk pólót is? Nyilván, aki 85C méretű melltartót hord, az nem az XS méret kategória! Ja! és azt elfelejtettem megemlíteni, hogy ami itt az M-es méret, az otthon az S-nek felel meg! Szóval elképesztő. Na, mindegy ez csak egy mellék megállapítás volt. Az Oysho sem az én boltom:-)
Na, de a nagy körút után beálltunk a jegypénztárba. Elsőre reménytelennek tűnt, hogy 40 perc alatt sorra kerüljünk (ennyi volt hátra a film kezdésig), mert ugye itt a pénztárosok sem az eladott jegyek száma után kapják a bérüket, és nem mellesleg a sok hülye ember is elmegy a fenébe, aki úgy áll be a sorba, hogy fogalma sincs mit akar megnézni, esetleg az komplett family sorban áll és még variálnak össze-vissza...szóval borzasztó. Arról nem is beszélve, hogy érthetetlen, hogy a 8 pénztár ablakból miért csak 3 üzemel szombat este???? Ezt a problémát valószínűleg orvosolták, mert hirtelen megindult a sor, és csodák-csodája lett jegyünk! A film címe: Como sabes si..spanyolul, magyarul Honnan tudod, ha..Angolul azt histem How you know if...egy vígjáték Reese Witherspoon-al, Paul Rudd-al, Owen Wilson-al és Jack Nicholsonnal. Aranyos kis film, nekem egy kicsit vontatott volt, meg sok üres fecsegés, de aranyos volt. Modnjuk ha ajánlanom kell valamelyik mostanában látott filmet, akkor inkább a Morning Glory- az tényleg nagyon szórakoztató, vicces és végig lehet rajta nevetni.
A mozi után persze irányhaza és alvás- elvégre másnap kirándulás lesz!
Kirándulás, bizony! Már vártam! Mindezek ellenére a vasárnap nem az én napom volt. Kezdődött azzal, hogy megőrültem a körülményeskedéstől. Persze, nem sietünk sehova, de basszus, reggel fél 10-kor keltek (én már 9-kor vígan olvasgattam a Mc Carthyval a világ körül c. könyvet, ajánlom mindenki figyelmébe, aki szereti az angol humort, ez valami hihetetlenül vicces, akárcsak a szerző előző műve a Mc Carthy's Pub), aztá még reggeli, meg szüttyögés, meg vakarózás, és sikerült fél 12-kor elindulni! Hurrá!
Burgos felé az autópályán van egy lehajtó, Torrelaguna nevű kisváros, illetve innen lehet tovább menni Patones-be. Bea egyszer volt már itt kirándulni, mi azonban semmi extrát nem láttunk a helyben. Viszont, ha továbbmegyünk ezen az utón Azatar felé, akkor egy hatalmas gátat találunk, eszméletlen kilátással! A hely neve Eztanque del Atazar a gáté Presa de Atazar. A kilátónál állva magyar szó ütötte meg a fülemet: mint kiderült, nem magyarok, hanem románok voltak, illetve egy vegyes társoság, abból 2-en magyarul beszéltek. Érdekes, vajon mennyi az esélye, hogy itt a semmi közepén magyar szót hall az ember? Amúgy rengeteg motoros volt: hiszen az idó tiszta, az utak szárazak, a hegyi szerpentinek és a gyönyörű természet őket is kicsalogatta. Kicsit odébb újra leparkoltunk és tettünk egy jó nagy sétát a tó mentén, hegynek le majd visszafelé hegynek fel- nem volt nagy az emelkedő, szerintem én voltam fáradt. Hallgattuk a csendet. Hihetetlen, tényleg csend volt! A hely természetvédelmi terület, és a kijelölt út valami álomszép. Ahogy mész a cédrus illata keveredik az itt vadon élő rozmaringgal , és néha még egy-egy vad szagát is érezni lehet. Szóval nagy élmény! A séta végeztével már érezzük a gyomrunkat és egyéb szükségleteinket. Visszafelé érdekes, hogy a Carrefurban állunk meg, (a hónap első vasárnapja van, ergo minden nyitva), veszünk mirelit pizzát meg ilyesmi) Axel valamilyen okból elengedi a füle mellett a megjegyzéseinket hogy jó lenne megállni enni- Bea nncs hozzászokva az egész napos nem evéshez és már én is igen éhes vagyok. Közli, hogy csinál palacsintát, majd hazaérve nem csinál semmit, hanem a fényképezőgépét bütyköli. Ezen megint jól felhúzom magam, persze igyekszem nem kimutatni. Mondjuk én vagyok a hülye. annyit kellett volna mondanom Beanak, hogy üljünk kocsiba és irány a Burger King. Mindenesetre kínomban bedobok egy mirelit pizzát, mert az ígért palacsinta az nem készül el, és mi már szó szerint az éhségtől vagyunk rosszul. Axelról tudni kell, hogy csak egy felé tud figyelni, mint a fériak általában, és az annyira leköti, hogy nyilván nincs tudatában annak, hogy lehet, ő is éhes. Mindegy, mirelit pizza tálalva (csak akkor nem értemi mi a fenének vettünk mogyorókrémet a palacsintához), Beával eszünk, és bár nem lakunk jól, egy ideig legalább életben maradunk. Aztán addig szurkáljuk Axelt, agy elkészül a palacsinta- este 10-re:-) 2 db.ot eszem, ennyi éppen elég (nem is lenne több, de nem is kell). Úgy éjfélig bambulunk a TV előtt ( útifilmet nézünk a világ legszebb helyeiről- azért az érdekes, hogy olaszországból sikerül 6 helyszínt beletenni a műsorba, de mondjuk Stocholm, Budapest, Prága, vagy a Taj Mahal nem fért bele, hogy csak néhányat említsek, szóval ezúttal is üdv. a szerkesztőnek