Pörgés

Valószínűleg májusig ez az utolsó spanyolországi bejegyzésem a blogba. De nem baj, lesz még bőven, meg is unjátok!
Abban a pillanatban, ahogy a NIE számomat fel tudtam írni a különböző portálokra és le tudtam adni a fejvadászoknak, elindult az élet!
Ez azt jelenti, hogy elkezdtek valóban érdeklődni utánam! Mindezt 3 nappal a hazautazásom előtt....
Hétfőn este 6 kor például volt egy telefonoom, hogy be kell mennem interjúra kedden 1-re. De küld még 3 tesztet azokat meg kellene oldani az interjú előtt. Az egyik egy pszicho teszt volt, gyorsan túlestem rajta a másik egy angol, ezt is megcisnáltam (Axel azért asszisztált 1-2 kérdésnél) de sajnos a francia már nem fért bele az időmbe.
Másnap reggel folytattam volna, ha működött volna a teszt oldala. D enem működött. Felhívtam a céget, hogy ilynekor mi van, mondták menjek be egy órával korábban. Hát igencsak igyekeznem kellett, hogy összekapjam magam és időben odaérjek. A fejvadász cég (Adecco), Madrid irodanegyedében (Nuevos Ministerios) van, legalábbis ez az iroda. Na most itt bankárok, tisztviselők, multicégek vannak, ergo sok az öltönyös-kosztümös ember, és nyilván az itteni fejvadász cégek is hasonló profilú embereket keresnek. Amíg vártam az interjúra, nézegettem az embereket és teljesen ledöbbentem. Nem tudom ki, hogyan szokott megjelenni egy interjún, de amit itt előadnak, az egyszerűen nem professzionális. Kérdem én: hogy akar valaki megkapni egy állást, ha tréningnadrágban (!) megy interjúra? Márpedig láttam egy fickót tréningnadrágban interjúról távozni. Aztán láttam egy másik nőt, kb 3x nagyobb és szélesebb volt nálam, ami persze nem mentség arra, hogy valaki rendesen felöltözzön, de hogy UV színű gumikarikával volt összefogva az amúgy is mosatlan haja, meg tiritarkta Demis Roussos-féle ponygolában, vagy, nem is tudom minek hívni, miben jelenjen meg vlaaki ez számomra elfogadhatatlan. Még ha valami fizikai munkára, vagy segédmunkásnak is jelentkezik valaki, akkor legalább vegyen fel egy farmert és egy inget az interjú alkalmára, nem kell öltöny, de egy tréningruha, meg az UV színű hajgumi nem mentség semmire! (szeretném jelezni, semmi gond nincs azzal, ha valaki segédmunkásnak vagy mosogatónak vagy takarítónak jelentkezik!!!)
A másik amit kiszúrtam: itt várakozás alatt mindenki vadul facebookozot vagy játszott a mobilján. Az interjúra érkezés 1-es számú szabálya: KAPCSOLD KI A MOBILOD! Elhiszem, hogy unalmas várni, engem sme szórakoztat, de hallatlan, hogy valaki ilyne fokú érdektelenséget sugározon magából. Pláne, ha nincs munkája! Hát így biztos nem nagyon lesz, gondoltam magamban, de az egyik mobilozó csajról kiderült, hogy ő már szerződni jött.
Csak én vagyok ennyire professzionális, vagy karót nyelt? Én sosem vennék fel olyan embert, aki tréningruhában jön interjúra és netán még csörög is a mobilja az interjú alatt...(ha valakit esetleg interjúztattam volna az olvasók közül és nem vettem fel, akkor hmmm..lehet ez volt az indok?).
Az interjú nagyon jó volt, csak sajnos a 3 közül az egyik tesztet, a franciát nem sikerült normálisan megírni, mert sem otthon, sem a fejvadásznál nem működött normálisan a teszt oldala, így jó pár kérdés kimaradt, illetve, amire válaszoltam az nem tudom milyne lett- nem egyszerű úgy tetsztet írni, hogy melletted 2 recepciós kapkodja a telefonokat, körülötted meg nyüzsögnek az emberek...(újabb hadüzenet a professzionalizmusnak).
Tényleg kezdem azt hinni, hogy én vagyok túl poroszos.....ezen lehet majd el kell gondolkoznom. Tényleg ennyire merev volnék? Na mindegy. Meglátjuk mi lesz ezzel az állással, a fejvadász csajszi mondta, hogy természetesen jelzi a teszt problémáit, illetve a következő interjún úgyis lesz majd francia rész, ahol majd tesztelik menynire beszélem a nyelvet. Állok elébe! Amúgy érdekes, hogy itt nem menrek idegen nyelven beszélni:-) Eddig a fejvadászoknál nem kellett idegen nyelven megszólalnom, valszeg azért, mert egyik sem beszél egy deka nyelvet sem az ékes castellánón kívül (castellano-spanyol nyelv. Itt óvatosan kell mondani, hogy beszélsz spanoylul, mert egy katalán pl. kikéri magának: ő spanyol, spanyolul beszél, ami valójában katalán).
Az interjú után hazafelé Axellal találkoztam, és elmentünk (hová máshová?) a Burger Kingbe ebédelni. Ekkor már 4 óra volt.
Ha még nem lett volna elég a pörgésből, 5 körül jött az újabb telefon, ezőttal Barcelona. Jövő hétre akart behívni interjúzni, de modntam, hogy házon kívül vagyok, így 5-én megyek interjúra, Barcelonába. A helyzet az, hogy ez viszont kicsit elbizonytalanít az albérlet ügyében.
Tegnap délután még megnéztünk egy házat Axellal. Az, hogy a világ végén volt, még a kisebb baj. A világ végét úgy kell érteni, hogy a legközelebbi közért 40 km. és nincs tömegközlekedés. Nagyobb baj volt, hoyg a ház nagyon lelakott és öreg volt, egy alapos felújításon kellene átesnie, mi meg ezt biztos nem szeretnénk szponzorálni. Ráadásul egy ideig egy különálló lakrészben lakó is lett volna, amit meg végképp nem szeretnék. Amúgy a hely álomszép volt ( a környezet) azt hiszem a kutyáknak nagyon jó lett volna. Csak az embereknek nem.
Amúgy is át kell gondolnom az albérlet kérdést- ha Barcelonában kapok állást, akkor kár Madrid környékén nézelődni. Szóval egyelőre jegelem a témát.
Egyelőre megyek Magyarországra, és a következő héten meglátjuk hény interjút és hol szervezek le: és a sikeres állás dönti el, hogy merre fogunk lakni. Addig is már Jani intézi a szórólapokat, a nagyarországi programom is szépen alakul, mert nem sokat fogok tudni pihenni...de nem baj, jó lesz újra látnom Janit, a kutyákat, Micort és persze a családot, baarátokat!
Nagyon jó lesz, várom már! És még el sem kezdetem csomagolni...igaz, egy szál kistáskával utazom, a bőröndjeimet viszont bepakolom, hogy Axelnak ne kelljen kerülgetni a cuccaimat. Csak legyen időm rá...:-)