2011. április 3., vasárnap

Autós nap

Szombaton megint elmentünk Rivasba, de persze nem annyira vásárolgatni, inkább nézelődni.
De előtte Axelt elkísértem az autója leviszgáztatására. Gondolom, erről ő is részletesen ír majd, de nekem is érdekes élmény volt. Amikor közeledik a műszaki vizsgád érvényességének a vége, felhívod e helyi vizsgaközpontot, kérsz egy citát (cita- időpont, de a randira is ezt a szót használják), és a megbeszélt időben megjelensz...és beállsz a kocsisorba. Illetve, mielőtt beállnál, fizetsz 50 EUR-ót, mert ennyi a vizsgadíj. Az egész egy futószalagon zalik. Aki ezt a rendszert kitalálta, az tuti, hogy a Lean minőségbiztosítási rendszerből profi volt. (a Lean-t a Toyotánál találták fel, az a lényege, hogy korábban 1-1 autót egy egy csoport szerelt össze, és így a munkafolyamaotk nem voltak hatékonyak és nem voltak egységesek. A Lean-ben az az újítás, hogy a Toyotánál egy gyártósort (futószalagot) vezettek be, 1-1 állomásnál csak a szükséges szereléseket, összeállításokat, tehát specifikus munkafolyamatokat végeztek, pl. motor beszerelése, majd aza utó továbbgurulva egy újabb csapat szerelőhöz érkezett akik mondjuk a váltót szerelték be, és így tovább. Ez a módszer időben és teljesítményben is hatékonyabb volt a korábbinál. Ezt a módszert azóta nem csak autógyártásra használják, hanem pl. anno én is használtam pénzügyi munkafolyamatok javítására.) Szóval, mikor sorra kerülsz, ráállsz a futószalagra, jön egy dolgozó, elveszi apapírokat, ellenőrzi, majd megkér, hogy kapcsold be-ki a fényszórót, a reflektort, az irányjelzőt, a dudát, vészvillot, stb. Mikpr mindez megvan, felírja a lapra, hogy OK, átment, vagy mondjuk nem OK és valamit javítani kell majd. Ezután továbbgurulsz a következő emberhez. Itt fékpróba van, beül a muki a kocsidba, és rááll a fékmérőre, ami ilyen guruló felület (Ax ezt biztos jobban tudja) majd hirtelen fékezéssel méri a fékhatást. Ettől az autó ide-oda ráng, már-már meg is sajnálom- de persze eszembe jut, hogy ha ezt az autó nem bírja, akkor annak mi látnánk a kárát probéma esetén. Majd ha itt is minden rendben, akkor megy a kocsi (gurul) a következő emberig- itt a futóművet ellenőrzik. Ha ez is megvan, akkor kihajtva a csarnokból az utolsó ellenőrző ponthoz érkezel- itt a károsanyag kibocsájtást és az olajszintet mérik. Mikor itt is beírták és lepecsételték az ellenőrzést elsétálsz az irodába, ahol:
1. Jó esetben azonnal a kezedbe adják a matricát, ami tanusítja, hogy az autód OK és meddig érvényes a műszakid, meg természetesen kapsz róla papírt is.
2. Nem ment át az autód, és itt megkapod az utasításokat, hogy mit és meddig kell megjavíttatnod.
Szerencsére Axel autókájával minden rendben volt, így megkapta újabb 1 évre a műszakit. Hiába, Axel nagyon ért az autókhoz és nagyon ügyel arra, hogy minden rendben legyen. Meg, persze, egy Mondival mi lehetne a baj? Hiszen egyrészt Mondi, másrészt meg Axelé!
A vizsgáztatás kb. fél órát vett igénybe, meg modnjuk plusz 15 perc volt a várakozás. Itt ez ilyen egyszerűen megy, nem bonyolítják túl, és mivel külön helyen fizetsz és vagy 4-5 ember nézi át az autódat, mire rápecsételik, hogy OK, elég nehéz kérdés az, hogy "adok a mesternek egy ötezrest, aztán biztosan meglesz a műszakim"...hát itt ez nem így megy.
Közben éhesek is lettünk, meg nem nagyon volt kedvünk hazamenni sem, így kitaláltuk, hogy elnézünk Rivasba, Kentuckyzni egyet. Imádom Rivast! Ez egy annyira jó kis város, hogy csak na! Igazi kertváros, tágas parkokkal, látszik, hogy viszonlyag jómódú emberek élnek itt, mindemellett egy kedves, hangulatos hely és persze nagyon jó az infrastruktúra, mint ahogy Madrid környékén ez mindehol így van. Kár, hogy Rivasban a házbérlés drága mulatság, különben biztos ide költöznék. De majd egyszer.:-)
Már írtam a H2O bevásárló központról és bevásárló parkról. Most is ide jöttünk, igaz, mentünk egy jó nagy kört, mert véletlenül benéztük az utat és egy rossz kanyarral az autópályán találtuk magunkat. Ez is spanyol sajátosság: könnyen úgy járhatsz, hogy eltévesztessz egy felhajtót, vagy egy lehajtót és nagyon nehéz visszakeveredned arra az útra, amiről lehajtottál. Mi olyannyira megszívtuk, hogy gyakorlatilag San Fernandóig kellett viszamennünk, hogy újra visszaérjünk Rivasba. És közben lett volna egy nekünk jó lehajtó, csak elfelejtették kitáblázni-mikor elmentünk mellette, az autópályáról kinézve láttuk, hogy ez nekünmk OK lett volna, mert ott már volt tábla, de a pályán nem...hiába, ez is spanish special, szóval ha autóval közlekedik erre a rutintalan utazó, akkor vigyen GPS-t, vagy figyeljen oda:-)
Visszakeveredtünk Rivasba, leparoltunk és elkezdtünk nézelődni.
Axellal bementünk a Leroy Merlinbe (ejtsd: leroá Merlin, mert franciák, persze ezt a spanyoloknak hiába mondanám). Ez egy lakberendezési és barkácsáruház, olyan, mint a Bricostore otthon. Nekem tetszettek az itt kapható dolgok, láttam gyönyörű zuhanyfülkéket, nagyon jó polcos szerkényeket, meg textileket, és persze az ajtótól a kertig van itt minden. Az árakat nem tudom megítélni, mivel nincs összehasonkítási alapom, de majd ha Janival itt leszünk, és kell valami a házunkhoz, akkor úgyis körbenézünk és beszámolok róla.
Aztán elmentünk a Decathlonba, és megnéztük, hogy az 5-ös búvárruha Janinak most 79 EUR lenne. Meg vettem egy tréningnadrágot is. Meg kipróbáltam egy nagyon jó elipszis trénert. De nem vettem meg, mert nincs hova raknom egyelőre, meg most hirtelen nem akarnék erre pénzt kiadni.
Aztán bementünk a H2O-ba: a bevásárlóközpont azért kapta a vízről a nevét, mert körülötte egy mesterséges folyó és tó van, mintha egy szigeten lenne a pláza, és bent is vannak folyók, patakok, amin kis hidakon lehet átsétálni. És az egyik részénél, ahol a kajáldák vannak, padlótól plafonig üveg van, amitől az egész úgy néz ki, mint egy hatalmas buborék.
A KFC-nél sorba kellett állni- és újfent megállapítottuk, hogy a gyorséttermekben elsősorban a gyerekeseket és a bevándorlókat etetik. Most azt is megállapítottuk, hoyg mivel a spanyolok gyakorlatilag nem ismerik a rántott ételeket, a KFC-be szinte csak latinók járnak. A Plenikunioban vay egy Octoberfest nevű étterem, ami echte deutsche akar lenni, ehhez képest egy fránya wienesnitzelük sincsen. Hát ennyit a rántott dolgokról. Szóval a KFC az egyetlen hely, ahol rántott cuccot ehetsz és Axel szerint a legjobb étel a világon a rántott hús sült krumplival, szóval ezt ettünk. Elhatároztuk, hogy megyünk moziba, és megnézzük a Csata Los Angelesben c. filmet. Mivel az előadás 19:30-kor kezdődött még volt egy másfél óránk, így bambulásztunk.
Mivel volt egy rossz tapasztalatom a mozis rágcsákkal kapcoslatban Spanyolországban (tudniillik, hogy 1. a nachos édeskés, 2. qrva drága, mert 8-10 EUR között van egy adag egy kólával) , ezért úgy döntöttünk Axellal, hogy inkább elsétálunk a túloldalra a Ldl-be és ott veszünk chipset, kólát. Az egészet megúsztuk 4 Euróból...no comment.
A film pedig nagyon jó volt, persze nem kicsit Függetlenség napja koppintás, meg néha idegesítő ez a nagyon amerikai vagyok, de ettől függetlenül jó volt és ki tudott kapcsolni.
A legmeglepőbb az volt, hogy mikor kiértünk amoziból a központ tömve volt: én ahhoz szoktam hozzá, hogy Pesten, ha fél 10 körül kijössz egy moziból, akkor kong a bevásárlóközpont, itt viszont ez nem így van., mivel közeledik a spanyol vacsoraidő, talán többen is voltak, mint dél körül, és mivel az üzletek este 10-ig vannak nyitva, még mindenki javában vásárol is.
Mi nem vásároltunk, sőt nem is vacsoráztunk, hanem mentünk haza aludni.
Jó kis nap volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése