Magyarországon

Nem írom, hogy itthon, mert itt egyre kevésbé érzem magam "otthon". Nem rongyrázás, de egyszerűen úgy érzem magam Magyarországon, mintha egy idegen országban lennék. Valahogy óhatatlanul eszembe jut mi, hogy működik kint, és azt hiszem, ez csak abban erősít, hogy minél előbb Janistul, állatostul kijussunk végleg.
Hiányozni fog a család, mert bár Ax legtöbbször a családi programokat nyűgnek tartja, én nagyon-nagyon szeretem a családot, Babuékat, Hencsiéket, Anikóékat. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt időszakban a legtöbb segítséget, önzetlen támogatást tőlük kaptam.
A pörgés nem állt meg a hazajövetelemmel: folyamatos szervezés, rohangálás, telefonálgatás az élet, belefért egy kiállítás is a kutyákkal. Viszont utam nagyrészt leszervezve, autóm indulásra kész, cuccok 90%-a átnézve, szóval nem mondhatom, hogy tétlenkedtem mióta visszajöttem. Barátokkal is igyekeztem összefutni, bár nem mindenkire jutott idő, és nem is úgy, vagy annyi idő amennyi elegendő lett volna, de most ez van, ennyire futja.
Az itt tartózkdásomat nagyban nehezíti egy gyulladás a derekamban, ami az egész jobb lábamra kihat, úgyhogy folyamatos fájdalmaim vannak annak ellenére, hogy Babu többször megropogtatott és szedek fájdalomcsillapítókat és magnéziumot is. Remélem visszaroppan a derekam a helyére hamarosan...
Munkafronton is zajlik az élet: van már leszervezve interjúm Barcelonaban, illetve ahol utoljáraa voltam Madridban interjún onnan is hívtak, meg még 2 másik helyről, úgyhogy lesz programon munkafronton is bőven. Remélem ez a kérdés eldől 2-3 héten belül.
Most több időm nincs is írni, de ígérem, amint lehet pótolok mindent.