Nem ma született meg bennem az elhatározás, hogy Spanyolországban szeretnék élni. Igazából 2003 óta, mióta előszört töltöttem el Madridban néhány hónapot, akkor határoztam el, hogy itt szeretnék élni. Azóta amikor csak tehettem, elutaztam Spanyolországba, csak, hogy egy kis levegőt szívjak.
Amikor idén, miután Axel kiköltözött, azt mondtam, hogy én is megyek, sokan egyszerűen azt hitték megbolondultam.
Feladni egy sikeres állást/karriert/ egzisztenciát/életet azért, hogy itt újrakezdjem az egészet??? Normális ez? Sokan meg azt hitték, ez szimpla kapuzárási pánik...de hát nem az, sőt! A kapuk talán most nyílnak meg igazán.
Ahogy a volt főnököm mondta (és milnyen igaza volt) mindenkinek eljön az életében az idő, amikor a saját álmait szeretné megvalósítani.
Az én időm most jött el. Igen, biztos nem lesz egyszerű, és igen, hiányzik pár dolog Magyarországról, dehát aki fontos, az elér itt is, sőt az egyik Legfontosabb jön is utánam, és a többi meg kialakul. Ráadásul, most őszintén: 3 óra a repülőút Madridba, az nem a világ vége! (mert az Finisterre, és Galíciában van, voltam már egyszer ott, és tervezem, hogy ismét elmegyek egyszer)
Az új élethez dukál egy új blog is. Ez most csak az itteni életemről fog szólni, ezúttal magyarul.
Ha érdekel valakit, olvasgassa nyugodtan:-)
Érdekel!
VálaszTörlés