Katalánok

Amikor először jöttem Barcelonába, és egy hónapot töltöttem el 2004-ben ez a katalán kérdés nem volt ennyire napirenden. Nem volt jelentősége, a spanyollal is remekül elboldogultam, nem éreztem, hogy egy másik országban vagyok, sőt, fel sem tűnt, hogy katalánul beszélnek mellettem vagy hozzám, mert minden megértettem.

Az volt a benyomásom, hogy szorgalmas, de beképzelt emberek, legalábbis valami miatt nagyon nagyra tartják magukat.

Most, mikor itt élek, rá kellett jönnöm, hogy egyrészt változott a világ, másrészt részben félreismertem az embereket.

Ma, 2013-ban a katalánok ugyanolyan öntudatosak, ha nem még inkább.

Sőt, ma egyenesen függetlenné akarnak válni, ami igen nehéz lesz, tekintve, hogy Katalónia volt az első tartomány, aki gyorssegélyt kért a spanyol kormánytól, nehogy csődbe menjenek. Az való igaz, hogy van abban némi igazság, hogy felül kéne vizsgálni, hogy ki, semennynit ad bele a közös kasszába, és mit vesz ki onnan, de függetlenségről azt hiszem igen korai lenne beszélni. Pláne, hogy az EU sem ismerné el Katalóniát független államnak, illetve EU államnak még kevésbé, ez pedig a totális elszigetelődéshez vezetne.

Beszélgetve a katalán kollégákkal ez a függetlenség mánia sem egységes..például, ahol most élek itt errefelé nagyon függetlenség pártiak az emberek, mert itt jobban élnek, a válság sem érződik, és nem is értik pl. hogy minek kérték a katalánok a mentő csomagot, hiszen itt olyan jó az élet. Aztán ha elmész pl. Tarragona környékére, ahol kihalt ipartelepeket látsz, ahol minden raktárra ki van rakva az eladó-kiadó tábla, ahol valójában tényleg kőkeményen érezni a válságot, mert nincs munka lehetőség, akkor ott az emberek már nem annyira vannak elragadtatva attól, hogy függetlenek legyenek, mert nem látják, nekik ebből milyen előnyük származna...attól ugyanúgy nem lenne munkájuk, sőt azok a multik akik netán még mindig ott vannak, azok is elmennének tőlük.

Amúgy amit a katalánok nem értenek meg, az, hogy jelenleg az EU nem ismerné el őket tagállamnak (ők ezt egyszerűen nem is bírják elképzelni), tehát ha Katalónia függetlenné válna, akkor gyakorlatilag visszalépne Albánia szintjére, azaz vízum, vámok és egyebek lennének szükségesek ahhoz, hogy ki-be lehessen közlekedni az országba, illetve országból. Vajon erre az itt lévő külföldi cégek hogyan reagálnának? Egyértelmű: el innen! Picit délebbre rakják az ibériai bázisukat és máris megoldódott a dolog. A barcelonai kikötő meg kiürülne, és az ipar negyedek is. Persze ezt az emberek egy része látja, és ezért nem is függetlenségi párti, de az emberek másik része pedig nem látja, sőt csak azt látják, hogy elvileg ők többet adnak Spanyolországnak, mint a többi régió. És ezzel meg is van a fő feszültség forrás: ki mennyit ad a közösbe és mennyit kap vissza onnan.

Nyilván ez a vita még sokáig terítéken lesz és 2014 előtt, amikor is itt szavazni akarnak arról, hogy egyáltalán elkezdjenek.e bármit enni a függetlenség felé, még sok minden változni fog.

A nacionalizmust eltekintve azonban tényleg nagyon jó itt az élet. Az emberek többsége belátja, hogy itt bizony a Costa braván a turizmus a fő bevétel, ergo még akkor is jófej és kedves lesz veled mindenki, ha amúgy nacionalista, mert mégiscsak a megélhetése függ tőle.

A katalánok tapasztalatom szerint sokkal, de sokkal rugalmasabbak, mint a madridiak, és tényleg nagyon segítőkészek. Példa: az albérlet pénzt nem tudtam egy összegben vinni, mert nem adott ki annyi pénzt az automata, és a banki nyitvatartáson kívül érkeztem a bankhoz. Az iroda azt mondta, semmi baj, itt a kulcs, majd holnap elhozod a többit. Vagy nincs gond abból, ha az étteremben mondjuk nem az étlapon feltüntetett sült krumplit kéred köretnek, hanem mondjuk salátát. (nem vicc, nekem ebből korábban volt problémám).

Van pár dolog ugyan, amit nem értek...itt van mindjárt a Mercadona. A Mercadona egy Valecia melletti spanyol cég, akiknek hipermarket láncuk van szerte az országban. Itt a tengerpart mentén is van számos áruházuk, St Feliuben ahol lakom, 2 is. A Mercadona, annak ellenére, hogy ezen áruházai bizonyosan július.augusztusban produkálják a legnagyobb bevételt a turisták révén, vasárnaponként zárva van. És ünnepnapokon is. Ezzel szerintem rengetek pénzt veszít. Látom itt, hogy a Mercadona mellett a Lidl nyitva van, tolonganak az emberek vasárnap (különösen délután, amikor mindenki hazafelé indul pl. itt állnak meg útravalóért, az utolsó beszerezni való dolgokért) vagy ünnepnapokon mikor megérkeznek itt töltik fel a nyaraló élelmiszer és tisztitószer készletét...de a Mercadona akkor is megmarad spanyolnak, ha már sem madridban, se Barcelonában nem dívik a siesta, sem a vasárnapi zárva tartás. Megérteném, ha szezonon kívül zárva lenne...de ebben a 8 hétben szerintem az ilyen bevételkiesés megengethetetlen. persze ezt a közgazdász énem mondja, az emberi oldalát megértem, hogy pihenteti a dolgozókat, Vagy egyszerűen lusta műszak beosztást módosítani, nem tudom....

A katalánok másik nagy sajátossága a nyelvük. Még maguk a katalánok is elismerik, hogy a katalán olyan, mintha a franciát spanyolnak olvasnák. Ez kétségkívül így van. A katalán a provenszál egyik változata, nemcsak itt Spanyolországban, de pl. Andorrában is beszélik. Nekem személy szerint tetszik, és már küzdök, hogy megtanuljam. Nem lesz egyszerű, de menni fog J

Furcsa, hogy itt errefelé ugyanúgy merci-vel köszönnek, mint a franciák, pedig a grácies a köszönöm katalánul. Még Gironában is merciznek, de pl. Barcelonában már nem annyira...ezek a helyi szlengek is nehezítik a tanulást, de nem hátrálok meg J

Ha nagyon általánosan akarnám leírni az embereket, a katalánokról az első 3 szó között lenne az, hogy szorgalmasak. Itt nagyon lenézik a lustaságot, ha valaki katalánok közé keveredik, kb az első órában az összes lusta andalúzokról szóló viccet elsütik neki.

Én mégis, mindennel együtt nagyon kedvelem őket. Néha megesik, hogy felül kell írnom a korábbi véleményemet, és ezt most megteszem.

Katalónia, megszerettelek!

Nyár a Costa Braván

Idemásolom a Határátkelőn megjelent postomat.

Nyár a Costa Braván

Talán furcsa lesz elsőre amit leirok, de a helyieknek  a nyár valóságos rémálom.

Miért is?

Itt júliusban és augusztusban van a főszezon, amikor annyian vannak, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni. És ez olyan dolgokkal jár, amihez a helyiek nincsenek hozzászokva, úgy mint:

-forglami dugók

-elterelések

-tömegek

-nem lehet egy jót sétálni a parton, és a kutyát sem lehet elengedni szaladgálni

-zsúfolt üzletek

-parkolóhely hiánya

-hangoskodás, különösen hétvégeken

Aki itt lakik az vagy hozzászokik, hogy nyáron zsúfoltság van, vagy nyárra elmegy egy nyugisabb heylre szabadságra. És ezt még akkor is igy gondolják, ha konkrétan mondjuk a megélhetésük függ egy-egy jó nyári szezontól...

Nyilván, aki szereti a prögést, az kiélvezheti a nyári hónapokat, mert pörgés aztán van!

De hogy is élik túl a spanyolok a nyarat?

Először is, ennyi légkondicionálót én még nem láttam. Itt mindne légkondicionált, az autók, az üzletek, a laskások, a tömegközlekedés -  minden.

Másodszor  sok spanyol cégnél bevezetik nyárra az úgynevezett „jornada intensivát”, ami azt jelenti, hogy csak naponta reggel 8 vagy 9 órától délután 2-ig vagy 3-ig dolgoznak. Ilyenkor általában elvárják a dolgozóktól, hogy ne menjenek ki egy órás ebédszünetre, hanem mondjuk csak röviditett szünetek vannak. Ez a jornada intensiva cégenként változó: van ahol a nyári szünte teljes idejére (juni közepétől szeptember közepéig), van ahol július és augusztus hónapokra, van ahol csak augusztusra korlátozódik.  A kifogás az, hogy meleg van, vagy valami hasonló, ami egyrészről igaz, de a kisördög nekem oilyenkor azt mdonja, hogy milyen vicces, hogy napi 6 óra alatt is el lehet végezni nyáron ugyanazt a munkát, amit máskor 8 óra alatt...persze sok esetben a munka volumene nyáron visszaesik, de ez nem mindig van igy.

Egyes gyárak teljes augusztus hónpra, de legalábbis 3 hétre bezárnak, leállnak a termeléssel.

Persze sok cég van, ahol nincs ilyen jornada intensiva, mert a cég profilja nem engetheti meg magának, vagy mert egyszerűen nem alkalmazzák. (pl. ahol én dolgozom, ott sincs)

Harmadszor a spanyolok nyáron minimum 2, de leginkább 3 hétre mennek szabadságra, a szabadságolási szezon julius közepétől kezdődik és augusztusban tetőzik. Az ország már eleve arra van berendezkedve, hogy augusztusban mindenki szabin van, senki sem elérhető, tehát augusztusban semmit se terveznek.

A spanyolok egyre nagyobb része, talán a válság miatt is, belföldön nyaral. Egyrészt nyilván, csodálatos tengerpartjaik vannak, és mi jobb annál, mint a playán üldögélni egy chiringitóban és inni a hideg cervezitát (magyarul a parton üldögélni egy büfében és inni a hideg söröcskét).

 St Feliu-i playa, még szezon előtt és a chiringito

Mostanában egyre többen mennek crusero-kra, azaz hajós nyaralásokra is. Egyrészt kedvező áron lehet már találni ilyen utakat, másrészt egy másfajta élményt nyújt.

Kisebb rész megy csak a hegyekbe, igaz, ott legalább nincs annyira meleg.

Igen, meleg. Sőt nem meleg, egyenesen forróség. Spayolország legmelegebb része Andalúzia (ha a két afrikai várost nem számitom), ezen belül is a Sevilla-Granada-Córdoba régió, ahol már juniustól 40 fokhoz közelit a hőmérséklet és nyáron a 45-46 fok sem ritka.

Nagyon meleg van a középső országrészben is, Madridban, Castilla La Manchában ráadásul ez  száraz meleg, nagyon éget a nap. A tengerpartokon meg ugyan nicns annyira meleg, mert a tenger felől egy kis szellő mindig hűti a levegőt, ellenben jóval nagyobb a páratartalom, tehát hiába zuhanyzol. 10 perc múlva már vágysz a következő hideg zuhanyra.

És mégis...

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a Costa Braván lakhatok.  Egyrészt tavasztól őszig szinte mindne városban rendezvények vannak, szabadtéri koncertek, vásárok, versenyek, stb.

Mésrészt, azért nem utolsó szempont, hogy 5-kor, mikor kijövök a munkahelyemről, lemehetek a partra fürödni egyet. Itt azt érzem, hogy egy örök vakáción vagyok, ha itt lakok, ugyan hova kéne mennem  nyaralni?

A strand, amikor nyugalom van

Szeretem a nyári pörgést, de a szezon kivüli nyugalmat is.

A nyarat nyilván az itteni magyarok egy része a hazautazásnak szenteli, hiszen ha van otthon rokonod, barátaid, akkor ideális a látogatásra.  Én nem voltam otthon tavaly ősz óta, de idén nyáron sem megyek. Sőt, arra buzditottam a barátaimat, inkább ők jöjjenek ki hozzánk, szerencsére a szállást meg tudjuk oldani.

Sőt jobban belegondolva fogalmam sincs mikor megyek szabira, hiszen az is spanyol sajátosság, hogy minden hónapra jut valamilyen fiesta (országos, vagy tartományi) és ezeket már hétfőre vagy péntekre időzitik ( a spanyol kormány igy akarta lecsökkenteni az úgynevezett puenték számát, amikor is egy-egy csütörtökre, vagy keddre eső ünnep miatt a köztes napot mindenki kivette szabinak, és itt nem kell előtte vagy utána szombaton dolgozni, ugye). Szóval szinte minden hónapra jut egy 3 napos hétvége, amikor ki lehet kapcsolódni.

Tudom, hogy a nyár közeledtével sokan jönnek Spanyolországba, nekik néhány tipp:

1. A fapadosok többésge Madridba vagy Barcelonába érkezik, ha valaki a Costa Brávára menne nyaralni, akkor innen megy busz az összes tengerparti faluba, de elég kedvező áron lehet autót is bérelni ha valaki nélkülözni tudja a párszáz eurós kauciót amit a bérlés ideje alatt zárolnak.
2. A tengerparton sem mindenki beszél indegen nyelven, erre mindenképpen készüljünk fel. A legtöbb helyen viszont van angol nyelvű étlap is.
3. Ne dőljünk be a tapasozásnak: nem győzöm elégszer mondani a tapas az, ami a pincér kezébe akad, amikor felszolgálja az italokat. Pár falatért 20 eurót otthagyni nem jó poén. A tapasnak felszolgált kis ételeket normál adagban inkább menu del dia-ban kérjük, ez 3 fogásos menüt, kenyeret és italt jelent egyben, az ár helytől és helységtől függően 10-20 euró között.
4. FIGYELEM! Sok helyen, ha a teraszon akarod elfogyasztani amit kérsz plusz dijat számolnak fel, egy üditő igy akár 1 euróval többe is kerülhet. (nehogy már a pincérnek ki kelljen szaladgálni a rendelésekkel, vagy ha igen, akkor megkérik az árát)
5. Borravaló: az általánosággal ellentétben Spanyolországban kevesebb borravalót szokás adni, nyilván a turisták ezt nem tudják, de normális esetben 1-2 eur plusz elég,  ha nem komplett menüt esztek, de ha csak egy-egy kv-ra vagy italra tértek be akkor 20-40 cent elég.
6. Apropó kávé: a cortado a presszókávé, a cafe con leche pedig a kávé tejjel. A capuccionót vagy nem ismerik, vagy vlaami horror árat kérnek érte, mint kávékülönlegesség. Azt is fontos tudni, hogy a spanyol kávé fele kávé fele cikória, úgynevezett mezcla. Szóval aki kényes az ilyesmire, az olyan helyre térjen be ahol valamelyik ismert kávémárkát hirdetik.
7. Szállás: mindent tudunk interneten intézni! Nem kell azért utazási irodákban hagyni egy vagon pénzt, hogy normális szállásunk legyen. Érdemes megnézni a keresőoldalakat, illetve valamelyik spanyolos Facebook csoportnál érdeklődni, biztos, hogy segítenek.
8. A campingek nagyon jó szinvonalúak, nem a 80-as évek Balatonját idézik. És van lehetőség lakókocsit vagy bungalót is bérelni, tehát nem csak sátrazni lehet a itt.
9. Ha úgy érkezel, hogy nincs szállásod egy „agencia immobiliaria”-ba kell bemenni (nagyon sok van) és érdeklődni a szállásokról (ők magánházak- lakások kiadásával foglalkoznak), illetve az oficina de turismo-kban (turista információs irodák) szivesen segitenek szállásügyben is.
10. Július 1-től kezdődik a leárazás, aki ezt szereti, annak remek alkalom lehet vásárolni.
11. A csapvíz iható, de ha köztéren egy kútból szeretnénk inni, figyeljünk, hogy ki legyen irva: „agua potable”.
12. Ha a nevezetességeket is szeretnéd megnézni, akkor fontos, utánanézni, lehet –e előre az interneten jegyet foglalni igy elekrülhető a sorban állás. Szintén nagyon fontos, hogy ha bármilyen templomba mész be akkor vállat takaró öltözetben illik bemenni, illetve hosszú szoknyában vagy nadrágban. Férfiakra is igaz, hogy izomtrikó és a sort nem javallot- jobb esetben nem zavarnak ki, de adjuk meg a tiszteletet.
13. Itt is igaz, hogy délelőtt 11 és délután 4 között ne nagyon legyünk napon,mert nagyon erős a sugárzás.
14. A boltok egy része szezon közben is siestázik, tehát ne legyünk meglepődve, ha 2-től 4-ig minden zárva van. Kivételek mindig vannak, pl. egyes szuvenirboltok vagy nagy szupermarketek, illetve kiemelt turistaterületeken a boltok nem szoktak bezárni (pl. Barcelona belváros). Cserébe este 9-ig 10-ig minden nyitva van.
15. A spanyolok nagyon rendes, nyitott és kedves emberek- mindent meg fognak tenni, hogy aki ide jön, az jól érezze magát.

Paradise

Nagyon szeretem Sant Feliu-ben, hogy minden hétre jut valami program. Itt minden hétvégén van valami: kiállitás, fesztivál, stb...

A múzeumok napján például megnéztük a Plaza de Monasterioban a helyi történelmi múzeumot. Kiderült, hogy St Feliu de Guixols egy afrikai misszionárusról, Félixről kapta a nevét, aki hittéritői tevékenysége során jutott el erre a helyre. Itt nem nagyonv oltak vevők a humorára, és egy fához kötözve a parti sziklákról ledobták a tengerbe, ahonnan sikerült kimásznia, de sziklát nem sikrült megmásznia. Ekkor azonban alászállt két angyal az égből, akik felhúzták a sziklák mentén igy meneklt meg.  Afrikai Félixet (aki valószinüleg a mai Marokkó területéről érkezett) utóbb szentté avatták, igy lett Szent Félix, vagyis katalánul Sant Feliu. Guixols meg ezt  a területet hivják, ahol a város elterül, vagyis Guixols-i Szent Félix.

 A város nagyrészt a hajózásból élt, a spanyol armada több hires hajója itt is készült, illetve a másik nagy gyár pedig a parafagyár volt, ez már a XVIII. Századtól- és a parafagyár a mai napig üzemel. A hajógyártás a spanyol armada hanyatlásával megszünt, itt gőzhajókat már nem gyártottak, de a kikütőben számos emlék található a régmúlt dicső hajóiról: ha valaki figyelmesen olvassa a táblákat láthatja mikor, kivel ütköztek meg a partok mentén, melyek voltak a legjelentősebb hajók, melyek itt készültek, illetve ki van állitva egy-két régi horgony, és hát valljuk be a mai kikötő, ami a városközpont partjának jelentős részét elfoglalja, a régi kikötő alapjaira épült. A másik ami még megmaradt, az a halászat- hajnalban lehet látni ahogy kifutnak a halászhajók, majd később visszatérnek a zsákmánnyal a halpiacra. Itt nem kell attól tartani hogy nem friss a haláru, persze tudni kell, hogy helyi boltosnál kell megvenni, akkor helyi friss árut kapunk. Mindezeket akkor tudtuk meg, amikor a vizi aktivitások kiállitása volt a parton- hajók, vitorlások, tengerészeti iskolák, búváriskolák képviseltették magukat, Jani legnagyobb örömére J És persze, miér tne, meg is lehetett kóstolni a helyi különlegességeket: a polip carpacciot, vagy rüstün sült rákot, halakat, és a finom kagylókat is.

Szintén nagy élmény volt a bor- ás sajtvásár, ez már S’Agaróban volt, ami Sant Feliu mellett van, egyfajta urbanización (csatolt városrész).  Azon  a napon komoly összeget fektettem sajtokba: vettünk kétféle kecskesajtot, egy asturiasi keméyn sajrtot, aminek olyna ize votl, int az olasz pecorinónak, illetve egy svájci sajtféleséget is, ez az ementálira hajazott. Jani meg megkóstolta a diós sört, azt mondja, egész jó volt. S’Agaró azért is egy nagyon jó hely, mert itt van a playa de Sant Paul, vagy Platja de Sant Paul (katalánul), ami Sant Feliu strandja. Na, ez aztán a gyönyörüség! És nem csak maga a part, hanem a part mentén a sziklákba vákjt túraútvonal miatt is. Kihagyhatatlan, ha valaki erre jár.

Aztán voltunk jótékonysági vásáron is, itt fejenként 3 euróért kaptunk 3 szelet tortát és egy pohár narancskoktélt, ami igen finom volt és az összeg pedig e helyi vöröskereszthez került.

A sportolás is divik itt: volt triatlonverseny, amikor gyakorlatilag a belváros lezárták és ugyan a versenyben mi nem vettünk részt, de a verseny mellett sportkiállitás és vásár illetve egyéb sportprogramok is voltak.

Tovább hódolva az élvezeteknek a múlt héten pezsgővásár volt- itt inkább csak kóstolgattunk, lévén egyikünk sem szereti a pezsgőt, de 1 ingyenkoktélt azért megittunk valami narancsos és egy keserü, Campari szerü likőrből készült és a narancs miatt nagyon jó ize volt.

A legutóbbi hétvégén pedig divatbemutatón voltunk. Az egiyk illatszerboltan kaptam két belépőt a rendezvényre, (mivel lokálpatriótaként igyekszem mindent helyben megvenni), és hát miért is ne mennénk el ha már van meghivónk? Persze elsőnek benéztem a dátunot, és pénteke este mentünk, ait ugyan nem bánok, mert legalább a próbát megnéztük, hoyg instruálják a modelleket. Na,nem lennék model, szerencsére ez a veszély mondjuk nem is fenyeget.

Viszont másnap már ott voltunk, és ugyan nem ez volt a legjobb program, ahol részt vettem, de jól szórakoztam. Azt hiszem a lebonyolitás lehetett volna pörgősebb is, mert egy óra után meguntuk a bámészkodást és elindultunk haza J

Az a jó  a nagy jövés.menésben hogy a város éttermeit is felfedezzük küzben. Nagy kedvencünk a kebabos a Ramblán, ahol már törzsvendégek vagyunk, de kipróbáltuk az új mexicói éttermet is, az is nagyon jó, illetve azt is felfedeztük hol lehet jó hamburgert enni. A pizzás sem rossz, csak drága, a kinai az olcsó, de nem annyira jó- inkább maradunk a Platja D’Aro-i wokosnál.

Családi, baráti kapcsolatok Spanyolországban

A mai Határátkelőn megjelent postom:
Lehet, lesz aki túl általánosnak és közhelyesnek érzi, de Spanyolország is Európa, igy ezek az értékrendek, többé-kevésbbé azonosak. Úgyhogy nincsenek nagy különbségek Magyarország és Spanyolország között, legalábbis ebben a tekintetben...

Spanyolországban a családnak kultusza van.

Ezt úgy kell érteni, hogy a család, mint fogalom szent dolog, mindenek felett áll. Nyilván ebben közrejátszik az is, hogy ez még mindig egy katolikus ország, még akkor is, ha rengeteg egyéb nemzetiség lakik itt nagyon nagy számban.

A gyerekeknek mindig mindent megadnak. És pont. Ez éppen akkora előny, mint hátrány, ugyanis gyakorlatban ez azt jelenti, hogy elkényeztetik a gyerekeket, mindig, mindent szó nélkül megadnak nekik, és bármit csinálhatnak, minden rájuk van hagyva. A nevelés itt a klasszikus „laisser faire”, igy a gyerekek üvölthenek, rohangálhatnak, játszhatnak egészen hajnal 1-ig. Itt nem igazán találkoztam olyan esettel, hogy a gyereket lefektetjük fél nyolckor. Ugyan már! Azt még hozzá kell tenni, hogy mindez az első napos naptól kezdve az utolsó napig, amikor kint lehet lenni az utcán (nincs annyira hideg, bár egyes területeken nincs olyan nap, amikor hideg van), akkor mindig, minden az utcán zajlik. Az emberek reggeltől estig az utcán vannak, ha nem sportolnak, akkor pedig üldögélve beszélgetnek egy kávéházi teraszon, ha ez nincs, akkor a téren a padokon. A gyerekek meg körülöttük ugrálnak. Itt a gyerekeket nagyrészt mindig mindenhova viszik a szülők, fpképp az anyukák. Láttam már alig pár hetes csecsemővel sétálgató anyukát a Carrefourban, ez itt természetes.

Az idősebb korosztályt is nagy tisztelet övezi. Spanyolországban magas az átlagéletkor, az emberek nyugdij felett kezdenek el élni, utazgatni, túrázni, stb. De mind a társadalom, mind pedig a család különösen megbecsüli az időseket. Itt ők nem a baby sittert helyettesitik, hanem aktivan részt vesznek a család életében, miközben megvan a maguk élete.

Azt is tudni kell, hogy Spanyolországban nem ritka, hogy 3 generció együtt lakik, itt eleve a „gyerekek” gyakorlatilag a házasságkötésük idejéig a szülőkkel élnek. Most a válság kapcsán különösen igy van ez, hiszen a fiataloknak egyszerüen nincs pénzük önálló életet kezdeni, tegyük gyorsan hozzá, nem is mindig akarnak, elvégre milyen kényelmes, hogy anyuka kiszolgálja őket.

A fentiek ellenére Spanyolországban az egyik legmagasabb a válások aránya a többi európai országhoz képest. Valószinüleg ez azért van igy, mert a fiatalok általában 24-26 évesen megházasodnak, sokszor rögtön az első szerelmükhöz mennek hozzá. Az első gyereküket a nők 30 éves kor előtt szülik, bár ez most elkezdett felfelé tolódni, a minap láttam egy TV müsort amiben arról panaszkodtak, hogy ma az a tendencia, hoyg átlagban 31 évesek a nők az első szüléskor.

 A barátságok igazából ugyanolyanok, mint Magyarországon. Az igaz, hogy itt ne várja el az ember, hogy  a munkahelyén majd meghallgatják a magánéleti gondjait, de bármikor el lehet menni a kollegákkal ebédelni, vacsorázni, munka után beülni valahová. Ezen kivül nagyon, de nagyon segitőkészek. Én itt ebből a szempontól sem találkoztam negativummal, itt akár külföldi vagy, akár nem, akkor is segitenek, mert ez nekik természetes.

Nekem az itteni barátaim nagyrészt volt, vagy jelenlegi kollegák, ugyanolyan multikulti közeg, mint ahol dolgozom, illetve, mint ahoyg Magyarországon is volt. Van köztük fracia, argentin, olasz, és még sorolhatnám.  Érdekes, hogy ezek a barátságok, annak ellenére, hyog kollegák voltunk, mindig a munkahelyváltás előtt vagy után alakultak ki, valószinüleg azért, mert közös volt bennük, hoyg a szerződésünk járt le, igy a hasonló szituáció jobbna összehozott minket.

Azt is meg kell szokni, hogy kevés kivételtől eltekintve az emberek nem hivják meg egymást a házukba, lakásukba, hanem inkább egy étteremben ülnek össze egy vacsora mellett. Kivétel a nyári brabecue-ket, ahol nagy társoságok szoktak összeverődni, de sokszor ezt is egy külső helyre szervezik. Ennek több oka is van. Egyrészt a spanyolok, bár nagyon nyitottak, azért mégis, a lakásuk az ő privát szférájuk, ráadasul, különösen a fővárosban nagyon sokan laknak kis lakásokban, ahol hely sem lenne a vendéglátáshoz. Meg hát kényelmesebb beülni egy bárba, nem kell mosogatni és készülődni. (szegények, mindig oda lyukadok ki, hogy lusták, pedig higgyétek el, ez igy egyáltalán nem igaz). A válság ezt annyiban változtatta meg, hogy itt is vagy a beülések, összejövetelek ritkábbak, vagy pikniket szerveznek, ahová mindenki visz valamit, vagy ha étterembe, vagy szórakozni menek, akkor 5 copa helyett mondjuk 3-at isznak meg. És csak megjelenik az otthoni vendéglátás is.

Összeségében én azt tapasztaltam, hoyg olyan nagy különbségek nincsenek, persze Spanyolország is elég nagy, és én életvitelszerüen Madridra, illetve a mostani lakóhelyemre tudok rálátni, lehet pl. Andalúziában, vagy északon Galiciában máshogy mennek a dolgok. De a család itt is család és a barátok is ugyanolyan barátok, mint Magyarországon.