Megmondod hol laksz, megmondom, ki vagy

A világ legtöbb nagyvárosában, ha megmondod melyik kerületben /területén laksz az nagyon sok mindent elmond Rólad. Persze általánosítani nem szabad, de az tény, hogy a legtöbb nagyvárosban egy-egy negyed egy bizonyos társadalmi réteghez vagy népcsoporthoz köthető.

Ez Madridban sincs másként. Gyakorlatilag itt is ha megmondod hol laksz, akkor az sok mindent elárul.

Vannak az úgynevezett „gazdag negyedek” Madrid északi-északkeleti része ez elsősorban. Innen si kiemelkedik a La Moraleja, ami a mi Rózsadombunknak felel meg csak kb. 20* olyan puccosabb. Gyakorlatilag ha nem ott laksz, be sem mehetsz. Az összes focista, celeb, híresség itt lakik. Na jó, a nagy részük.

Aztán jönnek a szintén puccosnak számító, északi.észak keleti területek: Arturo Soria, Avenida de la Paz, Diego de León (Juan Bravo és környéke): ezeken a helyeken a bérleti díjak az egekben, 900-1000 eur alatt ember legyen a talpán aki talál bérleményt, és a bárok, éttermek is nagyon drágák.(összehasonlításul: 1 caña, ami 1 pohár sör, az Avenida de la Paznál 2,85 EUR, a La Latinaban 1,50). Szintén menő negyed a Campo de Las Naciones, ez egy viszonylag új, nevezzük lakótelepnek, nem csak irodák, vagy a madridi vásárközpont van itt, hanem szép, tágas parkok és menő lakások. Szintén ilyen új negyed a Las Musas.San Blas környéke, ez is elég menő, de pl. Az Alameda de Osuna már annyira nem, pedig semmi baj nincs a környékkel- csak valami miatt régebben nem volt jó híre, valószínűleg a bevándorlóknak köszönhetően, akik mára odébbálltak olcsóbb lakhatást keresve.

A Recoletos (Retiro és Colón környéke), Gregorio Marañon, Ruben Dario, Alonso Martinez- ezek is mind a felső- középosztály lakhelyei és persze Madrid üzleti központja a Nuevos Minsiterios-al egyetemben. Gyakorlatilag a Paseo de la Castellana mentén minden nagyon drága.

Érdekes, hogy míg 2003-ban, mikor itt laktam a Calle Alcalé mentén (EL Carmen, Pueblo Nuevo) lakni meglehetősen puccos volt, ez ma már nem nagyon van így- sok a bevándorló és a környék sem olyan csillogó, mint volt. Kivétel a Goya környéke, ez most is nagyon „poshy”

Ahogy mész a központ felé, úgy csökken a kerületek „menő” tényezője. Illetve, ez így nem igaz teljesen, hanem mondjuk úgy, hogy más szempontból menők ezek a kerületek.

A Chueca, ami szerintem Madrid egyik legizgalmasabb része a „melegnegyed”- nem azt mondom, hogy nem melegek nem élnek itt, de az tény és való, hogy a menő melegek itt laknak. Amúgy maga a hely varázslatos és igenis mindenki nézze meg, aki erre jár (ezt már többször írtam). A belváros- a Gran Vía, Sol, Callao-Plaza de España vonal a helyiek számára gyakorlatilag indifferens, ide csak bulizni járnak az emberek meg korzózni- ugyanis lakni itt csak a külföldiek laknak, akik azt hiszik a belvárosban lakni menő. Hát nem az. Ugyanis Madridnak az a trükkje, hogy a külvárosokban lakni menő, a belvárosban tömeg van, sok a bevándorló, zaj van és nyüzsgés. Mondjuk az tény, hogy nyüzsgés aztán van itt bőven! Mivel itt szinte minden ház szálloda, hostal, bár vagy egyáb, nem sokan laknak itt, akik meg igen, azok, mint máe említettem, inkább külföldiek.

A La latina pedig egy bohémnegyed. Itt is sok bevándorló lakik, meg sok hippi, zsabás, mert a heyl amúgy töneményes. Nem mondanám, hogy flancos, de Madrid legjobb bárjai itt találhatóak. Itt aztán vannak teraszok ahov ki lehet ülni, vannak piacok, nekem valahogy a londoni Portobello jutott eszembe róla, valószínűleg azért is, mert a rastro például a La Latinaban van minden vasárnap (ez a madriddi bolhapiac).

Lavapies- na ez egy érdekes hely. Úgy gondolom, hogy ezt is látni kell Madridból, mert hozzá tartozik. A lavapies egy régi madridi munkásnegyed, szűk utcákkal, magas régi, málló falú

házakkal, ez az a negyed ahol jelenleg az arabok, indiaiak és az afrikaiak nagy része lakik, spanyol ajkút itt nem nagyon találsz. Mégis, itt vannak a város legjobb indiai éttermei, és van egy hangulata a helynek. Az is tény, hogy itt nem mernék este egyedül sétálni, bár nem hiszem, hogy ez a legveszélyesebb környéke Madridnak. Az is igaz, hogy itt havi 100 euróért bérelsz szobát, 350-450 euróért meg lakást, ha szerencséd van.

És akkor a déli területek- Piramides, Aluche, Campamento- na itt meg aztán nagyon vegyes közösség lakik. Nagyon sok a román, kínai, dél-amerikai. Én a Campamentonl intéztem el a NIE-met, és arra nagyon is emlékszem hogy kijőve a hivatalból bementem egy Carrefurba üdítőért és spanyol szót nem hallottam, románt annál inkább. Az egész helyet kb. A havanna lakótelephez tudnám hasonlítani, mindenesetre ha valaki turistáskodik Madridban ezek azok a helyek, amit nyugodtan kihagyhat. Kivétel ezalól a Piramides, mert ha Atletico Madrid szurkoló vagy, akkor itt találod a Vicente Calderón stadiont.

Madrid környékérők is elmondható, hogy általában északról délre és nyugatról keletre haladva csökken a negyedek, kisvárosok „menőségi” tényezője. Mondjuk egy Getafe mesze nem annyira menő , mint Alcobendas, mint ahogyan Magyarországon sem mindegy, hogy Budaörsön vagy mondjuk Monorierdőn laksz, nyilván a budaörsi opció a menőbb.

Ettől fügetlenül azért óva intenék attól, hyog nagyon általánosítson hiszen rengeteg példa van arra, hoyg valaki azért költözik x vagy z negyedbe, mert az van közel a munkahelyéhez és nem akar órákat utazni, vagy csak azért költözik valahová, mert adott esetben ott találta meg a maga számára a megfelelő otthont.

Kijövetel

Előre bocsájtom, hogy ez a bejegyzés nem azoknak szól, akik a barátaim, és tervezik mostanában vagy a közeljövőben, hogy kijönnek Spanyolországba szerencsét próbálni.

Velük sokszor beszélgetek és megpróbálok segíteni, ahol csak tudok.

Ez inkább azoknak szól, akik unos-untalan zaklatnak, hogy tudok.e kint valami melót mert akkor ő jönne, meg, hogy ő jönne és szerezzek lakást, melót, meg intézzem el a papírokat helyettük és akkor ők majd jönnek. Ezek az emberek azt hiszik, hogy gondolnak egyet és akkor máról holnapra kijönnek, és aztán itt elkezdődik a gondtalan élet, hawaii, dizsi, napfény, coca-cola.

Nos nekik van néhány jó tanácsom, hogy mielőtt csomagolni kezdenek, mit is gondoljanak át.

Kijönni egy olyan országba, ahol 20,5%-os a munkanélküliség nagy bátorság. Először is, mindenképpen elég kvalifikáltnak kell lenni ahhoz, hogy itt az ember munkát kapjon, vagy átlagon felüli mennyiségben kell idegen nyelvet beszélni, vagy valamiben nagyon tapasztaltnak kell lenni, esetleg be kell mutatni egy vagon referenciát, ahhoz, hogy itt munkát kapjon valaki.

Tehát ha valaki csak úgy kijönne „szerencsét próbálni” nyelvtudás, és minden nélkül, egy szál bőrönddel...az minimum vakmerőség, és kevés kivétellel az ilyen próbálkozás eleve kudarcra van ítélve.

De nézzük sorjában mi kell ahhoz, hogy valaki itt érvényesülni tudjon.

1. Papírok.

Amíg nincs NIE-d nem fognak alkalmazni. És pont. Elvileg, jogszabály szerint 3 hónapig tudsz NIE nélkül dolgozni, de ez csak elviekben van így. Szóval ha csak nem a dél-spanyolországi narancsszedés az álmod, ahol 3-400 eur-t keresel egy hónapban, ami pont arra elég, hogy ne halj éhen, akkor jobb, ha addig nem is nagyon strapálod magad, amíg nincs fix NIE időpontod, esetleg már a NIE a zsebedben. Ezen kívül kell egy numero de seguridad social (TB szám). Mielőtt kijössz egy E-140-es nyomtatványt kell igényleni az OEP-nél a Teve utca és a Róbert Károly út sarkán (ha budapesti vagy), ez arra szolgál hogy igazolja magyarországi munkaviszonyodat a későbbi nyugdíj megállapításnál kell. Ugyanitt kérni kell egy nemzetközi TB kártyát, ami 45 napig érvényes, de utána vagy Magyarországra, vagy Spanyolországban (ha már van munkahelyed) fizetned kell TB-t.

2. Munkakeresés

Ha már van NIE-d nagyobb az esély a munkára. Papírok nélkül senkit sem vesznek fel, mert nem bíznak senkiben, van itt elég bevándorló és van miből meríteni, hiszen van

elég munkanélküli is. Munkát keresni kétféleképpen lehet: interneten regisztrálni a nagy álláskereső portálokra (infojobs, infoempleo, monster, page personnel, illetve az munkaközvetítő cégeknél: Adecco, Randstad, Manpower, Flexiplan, stb.) Ez nem kis meló, mindenhol regisztrálni kell, minden nap (!) végig kell nézni a friss állásokat- nem viccelek, nekem volt olyan nap, hogy reggel 8-tól délután 3-ig csak munkát kerestem ezeken az oldalakon. Persze, lehet szűrni is eleinte, mit szeretnénk, mit nem, elvállalni.

A másik módja az álláskeresésnek az, hogy járjuk a várost, és ahol látunk kirakva valamilyen hirdetést, hogy munkatársat keresnek, oda bemegyünk és jelentkezünk. Éttermekbe, üzletekbe sokszor így lehet bekerülni.

3. Nyelvtudás.

Ha nem beszéled a nyelvet legalább társalgási szinten, nem is érdemes elindulni. Ezt tényleg komolyan mondom. Hacsak nincs olyan szerencséd, hogy a munkád során nem érintkezel spanyolokkal, de amúgy a nyelvtudás elengedhetetlen. Itt nem beszélnek nyelveket az emberek, ami ugyan most változott egy kicsit a válság hatására és legalább angolul sokan kezdtek el tanulni de elég durva az akcentusok, amit csak nagyon jó angoltudással lehet érteni. Szóval hacsak nem olyan munkára jössz, ahol nem beszélsz senkivel vagy senki spanyollal, akkor először spanyolul kell megtanulni és utána kijönni. Lehet egy külföldi Magyarországon jobban leboldogul nyelvtudás nélkül, de itt ez nem így van. (persze, hacsak nincs helyi kiterjedt külföldi ismeretségi köröd).

4. Lakhatás

Ez is egy sarkalatos kérdés. Ha nincs hol laknod, ne is gyere ki. A szálloda vagy hostal napi 40 EUR körüli összegbe kerül. Tehát az egy hónapra 1200 EUR. Egy szobát kaphatsz úgynevezett piso compartido-ban (egy lakás, szobánként kiadva) környéktől függően 200-400 EUR között. Ide azonban 1-2-3 hónap kauciót kell lerakni és csak elég ritka esetben lehet 1-2 hónapra szobát kivenni, általában ezeket hosszú távra adják ki+ csak akkor szerződnek, ha van NIE-d, munkahelyed vagy kezesed, mert a bérbeadóknak az a fontos, hogy meggyőződjenek róla, fizetni tudod az albérletet. Önálló lakást 600 EUR/hónaptól lehet bérelni (felső határ a csillagos ég) és itt is számolni kell 1-2-3 hónap kaucióval.

5. Megélhetés

Lehet számolni a havi szállásköltségeken felül kb 300 EUR élelmiszer költségre (és akkor nem sűrűn ettél éttermekben), kb 100 EUR utazási költségre. (ez attól függ merre mozogsz egy havi metrobérlet 67 EUR A-zónán belül, de ha kimész a zónából pluszt kell fizetni, illetve ha egyéb közlekedést is igénybe veszel). És akkor még nem vettél semmi egyebet. Szóval kint lenni nem olcsó, pláne ha ninncs munkád.

6. Kijövetel

Mielőtt úgy döntesz, hogy kijössz nem árt, ha a következőket is átgondolod: Ha eljön az ideális eset és van munkád, lakhatásod, akkor is kell számolni egy olyan plusz költséggel, ami az otthoni cuccaid kiszállítása Spanyolországba, Ha nem is hozol bútorokat, akkor is repülőgépen 20kg bőröndöt+10kg kézipoggyászt tudsz kihozni. Ami ezen felül van azt ki kell szállítani ez kb 400 EUR. Ha kocsid is van, és azzal jössz, akkor az utiköltség kb. 100,000 Ft, tehát majdnem ugyanott vagy. Persze, ha egy száll bőrönddel jössz, akkor meg majd itt akadnak többletköltségeid, hiszen mindent meg

kell venni, ami otthon maradt. Még ha bútorozott albérleted is van, akkor is meg kell venni a háztartási gépek egy részét, a konyhai felszerelést, ágyneműt, törölközőket, tisztítószereket, seprűt, lapátos...stb. stb..így is-úgy is rengeteg pénz.

Én csak azt tudom, hogy Axelnak is, meg nekem is a kiköltözés kb. 600 ezer forintba került és ebbe én nem számoltam bele a kutyakaját amit kihoztunk meg a kutyáim előzetes állatorvosi ellenőrzését: ez csak az albérlet, és az útiköltség- és még szerencse, hogy Axel jóvoltából mindketten spóroltunk a szállítási költségeken.

Szóval azt tudom mondani, hacsak nem vagy olyan ember, akinek nincs sok cucca, kellően vakmerő, és pontosan tudja kihez kell menni és esetleg munkát talál itt mielőtt kijönne, akkor jól gondold meg, hogy mikor és hogyan akarsz kijönni.

Én a magam részéről az egész kijövetelnél egyetlen egy dolgot csináltam volna másképp: én április 15.én kaptam meg a NIE-met, tehát mai eszemmel, ennyi itteni munkakeresési tapasztalattal a hátam mögött csak annyit csináltam volna másképp, hogy nem januárban, hanem április elején érkeztem volna. De semmi egyebet nem bántam meg, igazából az év első 4 hónapját sem, mert akkor ennyi tapasztalattal szegényebb lennék.

És hogy vissza akarok-e menni Magyarországra? Egyelőre csak látogatóba, mert eltekintve a lédig paprikától, a gulyáskrémtől, (amit most a vasárnapi pörköltbe szívesen beleraktam volna) , a túrótól és a legfontosabbtól: a család, a barátok, Bozó...szóval mindettől eltekintve nem nagyon hiányzik semmi. Honvágyam pl. Egyáltalán nincs, sőt..én azt hiszem,itt vagyok otthon.

Santiago Bernabéu

Szerintem ennyi is volt a post, ez mindent elmond nem?

Na jó, akkor azért a rend kedvéért leírom:

A Santiago Bernabeu a Real Madrid stadionja. Milyen meglepő a Santiago Bernabéu metrómegállónál található J

Itt nem csak a Real Madrid játssza a hazai meccseit, de ki van alakítva egy múzeum (Tour Bernabeu) vannak bárok, étterem és hát egy laza 2 szintes Real Madrid shop is.

A Real Madrid ma már nem csak egy focicsapat (hivatalosan is a 20. Század legjobb csapata) hanem egy komplett iparág, egy fogalom.

Maga a stadion is egy nagyon impozáns látvány kívülről, hát még belülről! A Tour Bernabeu egy stadion körséta, ami keresztül vezet a Real Madird múzeumon, van lehetőség felmenni a felső karzatokra és lenézni a gyepre, (én azt javaslom itt érdemes kezdeni) majd lemenve a Tour elejére belépsz a szentélybe.

A Real Madrid több, mint 100 éves történelmét öleli fel a kiállítás. Először a régi 1904-től kezdődő relikviák vannak kiállítva: cipők, labdák, belépők... majd a Fundación Real Madridról van egy kis rész (Real Madrid alapítvány), aztán jönnek az egyéb sportágak: tenisz, asztalitenisz, sakk és persze a nem kevésbé híres kosárlabda csapatuk. Van egy rész a most épülő új Ciudad Real Madridról, Madrid határában a reptér mellett épül az Alfredo di Stefano stadion, és körülötte a sportközpont: 3000m3 konditerem, ugyanekkora uszoda, rekreációs központ, orvosi központ, sportpályák, kiszolgáló helységek, és mindezt úgy, hogy a látogatók is ugyanúgy használhatják a pályákat, az éttermeket, stb....ez egy hely, ahol az embereket összehozzák a Real Madriddal. Nemsokára elkészül, és ezzel ez lesz a világ legnagyobb sport komplexuma.

Az kiállítás informatív is: sorban bemutatják a Real Madrid elnökeit, maga Santiago Bernabeu s egy volt közülük, ő építtette a stadiont...a jelenlegit pedig Florentino Pereznek hívják.

Mikor kiléptem az első folyosóról nekem hiányérzetem volt..ugyanis én úgy emlékeztem, hogy ki voltak állítva a serlegek, kupák is nem csak a kosárlabdacsapaté..és egyáltalán olyan keveset foglalkoztak a focival a focistákkal...kiléptünk a folyosóra, ami amúgy a lelátó egy része és egy lépcsőn befordulva lehetett tovább menni. A lépcső fölött pedig egy óriásplakát : Ferenc Puskás- a valaha legtöbb gólt lőtt labdarúgó, 523 meccsen 516 gól. Képekkel, gyönyörűen... hát akinek ettől nem szorul el a torka, az nem tudom...az tuti, hogy nagyon jó érzés látni mindezt.

És akkor belépsz a következő folyósóra..és innentől tátott szájjal bámulod végi a tárlatot...szintén ereklyék kiállításával kezdődik- labdák, belépőkártyák (köztük Puskás Bíró Ferenceé is), a stadion makettje, mezek..és egy tökürfolyósón találod magad, ahol sorban ki vannak állítva a trófeák..egyszerűen gyönyörű, olyan mintha Aladinn kicsnesbarlangjában lennél..utána egy újabb terembe jutsz ahol az aranylabdák és aranycipők vannak kiállítva (hát, van egy pár...) majd a király kupák, nemzetközi kupák...még a legutóbbi , a 2010-11-es kupa is itt van, lehet vele fényképezkedni. És egy teljes falon a Real Madrid nemzetközisége: melyik ország mely játékosokat adta a klubnak: Albert, Puskás, Kenessey, Kelemen áll a magyar zászló mellett. De ezen kívül még meglepően sok ország zászlaja itt van.

Hihetetlen, mennyi ember van a kiállításon. És mennyi nemzet! Hát azt hiszem jó, hogy erről is szól a foci. Hogy erről szól igazán...összehozza az embereket, országra, bőrszínre való tekintet nélkül.

Mikor kilépsz a tárlatból, egy lépcsőhöz jutsz itt kell lemenni...és kijutsz a stadion egy kilátójából kialakított bárba, pihenő helységbe. Itt mi leültünk egy kicsit, megittunk egy kólát, majd mentünk lefele tovább, egészen a gyepig. Elsétálni a stadion zöld gyepe mellett, ott állni, ahonnan a szögleteket lövik, vagy továbbmenve beülni azokba az ülésekbe ahol Murinho és a stáb meg a cserejátékosok ülnek...hihetetlen élmény. És akkor még most jönnek az öltözők: belépve azonnal megcsap az összetéveszthetetlen fertőtlenítő szag. Zuhanyzók, akasztók- de az az érzésem, hogy ez ahova beléphetsz egy régebbi öltöző, mert itt ugye mindent közvetítenek a tv-ben és legutóbb sztem másmilyen volt az öltöző, ahol szépen, rendben elő van készítve minden játékos meze, cipője a meccsre. Itt persze ez nem volt, meg olyan réginek is tűnt. Innen a sajtószobába mentünk ahol a csapat játékosainak bemutatását szokták megejteni. Innen tudsz kimenni a stadionban újfent, majd felvezet a kiállítás a Real Madrid shopba. Én anno úgy emlékeztem, hogy kb. 1 óra míg végigjárjuk a kiállítást. Látszik, hogy azóta eltelt 8 év, mert most dél körül értünk ide és 3 után végeztünk. Úgy döntöttünk gyalogolunk: a Santiago Bernabeutól legyalogoltunk végi a Paseo de Castellanan a Colónig (közben a Rodillaan megettünk 1-1 szenyát), majd a Colontól a Solig, ahol ettünk egy fagyit. Innen mentünk tovább az Operaig, ahol metróra szálltunk. A kocsit az Estadio Olimpicónál hagytuk, beszálltunk és elmentünk Torrejonba, a Corridorba. Be akartunk vásárolni, amiből igazából csak annyi lett, hogy vettünk egy remek kerti garnitúrát: 130-ról 65 eur-ra leértékelve: két nagyon kényelmes és nagy fotel , állítható támlával és egy kis asztalka. Ez majd jó lesz a fenti teraszra, mert jó kint üldögélni mikor már lehűlt a levegő esténként. Addig meg a nappaliban lesz ülőgarnitúraként, amíg nem veszünk egy kanapét vagy foteleket oda is.

Még megvacsiztunk a kínai all you can eat-ben, mert ekkora séta után mindketten éhesek voltunk, aztán irány haza. A bevásárlásból nem lett semmi, de nem baj, majd máskor.

Most pihenés, ezután a remek nap után!

Szokások

Igazából már meg sem lepődök semmin, azt hiszem lassan 7 hónap után már kezdem kiismerni a spanyolokat, de ha mondjuk valaki csak úgy ideesik érhetik meglepetések. A kultúrsokkot elkerülendő, összegyűjtöttem néhány szokást, amivel lehet egyet érteni vagy lehet kiakadni de igazából csak elfogadni kell őket olyanoknak, amilyenek.

Itt teljesen elfogadott, ha az emberek:

-szipognak

-köpködnek

És úgy tüsszentenek, köhögnek és ásítanak, hogy közben nem teszik a kezüket a szájuk elé. Érdekes látni reggelente a sok ásítozó embert, egy fogász biztos nagyon élvezné...persze ez férfiak és nők részéről is természetes.

A kolléganőm mesélte, hogy pár évvel ezelőttig a nyilvános vizelés is megengedett volt, a férfiak, ahol rájuk jött ott végezték el a kisebb dolgukat. Ma már ez tilos, de parkok mentén jobb, ha nem lepődünk meg semmin.

Apropó nők, itt szinte kötelező kellék a legyező. Színe, mérete mellékes, de még a full légkondis metróban is legyezgetik magukat a nők. Én is vettem egyet magamnak, fehér és ma le is fogom tesztelni:)

A jó szokások közé tartozik a fegyelmezettség. A metróból kiérve mindenki fegyelmezetten a mozgólépcső jobb oldalához sorol hogy mellettük a sietők elférjenek. Kivétel nincs. Vagy jobbra állsz és akkor nem lépcsőzöl, vagy nem állsz jobbra és akkor lépcsőzöl, különben letarol a mögötted jövő. Amúgy képesek így perceket sorba állni a jobb oldalon a mozgólépcső előtt, nehogy már lépcsőzni kelljen...

A másik nagyon jó szokás, hogy a metrón, vonaton osztogatott ingyenes újságokat, ha kiolvastad akkor vagy a melletted lévő üres ülésre, vagy a fejed fölötti kalaptartóba teszed, ha egyik be sem, akkor mikor kiszállsz a „papelero”-ba (papírtartó, így mások is el tudják olvasni az újságot. Szerintem ez egy nagyon jópofa dolog.

Az már kevésbé jó tulajdonság, hogy a gyerekeknek mindent szabad: üvölthetnek, rohangálhatnak bárhol és bármikor...azt csinálnak amit akarnak ne is várjuk, hogy bárki rájuk szól..ők az élet császárai.

Időeltolódás:

Itt reggel 9 előtt nem nyit ki semmi. Maximum egy-két bár a koránkelők miatt, ahol bedobhatod a reggelidet: kv churrossal vagy bolleriaval (péksüti), esetleg egy tostada, amit vagy olivaolajjal vagy paradicsommal szolgálnak fel cafe con leche (tejeskávé) és narancs juice.

Délelőtt aztán van már bocadillo is (szendvics), ezzel azonban érdemes figyelni, ha az van hogy bocadillo con jamon, abban csak és kizárólag sonka van, más nincs benne. Itt nem igazán

ismerik ezeket a mindenfélével teletömött szendvicseket, hacsak nem Subwayben vagy Rodillaban veszed őket.

Itt délben még reggelit osztanak. Meridiana- déli szendvics , kv vagy akármi- de nem ebéd.

Az ebéd itt kb. 2 körül van, 1-kor már lehet menüt enni de kicsit furcsán néznek az emberre.

Vacsora nincs 10 előtt, esetleg előtte uzsonnáznak valamit, de az sem biztos.

Az élet általában hajnal 2 körül csendesedik el.

Ez a spanyol órarend. A hétvégén még lazábbak, 11 előtt csak a legbátrabbak merészkednek ki az utcára...mert minek sietni annyira.

Itt nem tudsz sehonnan sem elkésni mert ha valami fontos találkozód is van, akkor is lehet nyugodtan 5 perced késned, mert itt ez a normális...

TRANQUILITO- csak nyugodtan. Itt mindenki baromira ráér mindenre, ezt, hogy nem sietsz

sehova, a legnehezebb megszokni.

Salir de copas

„Salir de copas” annyit tesz, hogy elmegyünk poharazni (szó szerint), vagyis elmegyünk iszogatni valamit, valahová.

Mivel itt a nyár, ezért rendszerint ez azt jelenti, hogy egy bár teraszán üldögéünk, beszélgetünk, csipegetünk (picar)

Nos, tegnap a kollégákkal elmentünk beülni valahová, mivel már eléggé össecsiszolódtunk, kialakult egy társaság, akikkel többé-kevésbbé ismerjük egymást, és jó ötletnek tűnt most már a munkahelytől függetlenül is beszélgetni egyet. Külön remek alkalom volt ez arra, hogí az itt lévő néhány szlovák (los bratislavos, ahogy itt hívják őket) kollégát is elhívjunk. (a szlovákok nagy része egyébként nem is szlovák, de erről majd később).

Munka után Cristinával, Patricioval és Nicoval indultunk útnak, messze nem kellett mennünk (és nem is akartunk), az épület mellett van egy étterem/bár, ahova sokan a cégtől (akik megengedhetik maguknak, vagy akik nagyétvágyúak komplett menüt enni) kijárkálnak ebédelni, de kellemes a terasz egy munka utáni sörözésre. Nemsokára érkezett Natacha és Aurora is, és onnatól kezdve kezdtek szállingózni a kollégák: Ivan, Jessica, Katherina, Juliana a szlovák csapatból majd Penny, Sergio, és Rafa is befutottak, végül Fabrizio és Ali is megérkezett (utóbbi két úriember szintén a szlovák csapat része).

Nagyon jól éreztük magunkat. Rajtam és Alin kívül mindenki sörözött, vagy úgynevezettt tinto de veranot ivott (ez kb olyan, mint a Sangra, higított friss bor, gyümölccsel) vagy claritót (sör gaseosaval higítva). Ali, lévén egyiptomi és muzulmán, nem iszik alkoholt, én meg azért nem, mert elalszom tőle.

És akkor a nemzetköziség:

Cristina, Penny, Rafa , Aurora és Sergio spanyolok, mint ahogy Ivan is, aki a szlovák csapatban dolgozik.

Nico francia, Patricio és Natascha argentinok.

Jessica mexikói , Fabrizio pedig olasz, és ahogy az imént említettem Ali egyiptomi- és mindannyian a szlovák csapat részeként érkeztek. A szlovák capat itt lévő tagja közül csak Katherina és Juliana szlovákok.

Jómagam pedig Magyarországot képviseltem.

Ezt szeretem a multi világban, hogy különböző nemzetiségű és kultúrájú népeket hoz össze, és annyira jó megismerni a többi kultúrát a többi embert, ezt nagyon élvezem.

Az a jó ezekben a beszélgetésekben, hogy sok mindent megtudsz a másik országáról, a szokásokról, és pláne csavaros, hogy ha mindezt egy ott élő külföldi szemén keresztül látod. Persze most a szlovákokat kérdeztük ki ezerrel, pláne, hogy több kollegát csábítanak, hogy menjenek oda dolgozni, Cristina pl kijelentette, hogy kimegy 3 hónapra, aztán ha jön a tél hazajön :o)

A szlovákok pedig (persze Ivan kivételével) a spanyol dolgokra voltak kíváncsiak.

A beszélgetés egyre oldottabb volt, Nico pl. Aki 10 éve él itt, és nem hallatszik a spanyolján, hogy francia lenne a 4. Sör után elkezdett francia akcentussal beszélni, Rafa pedig a szlovák (amúgy igen csinos) lányokat akarta feleségül venni, de Penny kezét is megkérte. Jessica pedig felajánlotta, hogy bárkit megtanít salsázni...Mi dőltünk a nevetéstől Cristinával, közben pedig Jessicaval és Ivannal próbáltunk mókásabbnál mókásabb képeket készíteni (ha midnen igaz kapok majd néhányat, kíváncsi vagyok a grimaszolós képünkre Nicoval vagy a csajos képünkre Pennyvel és Cristaval). Szegény Alit is próbáltuk szóra bírni, de sajnos nem volt hangja- nem mintha nem tudna vagy nem szeretne beszélni, de a 20 fokos Pozsonyból érkezett a 35 fokos Madridba plusz a légkondi így együtt tönkretették a torkát, így most csak tátog:o))

Az italok mellé először a pincér csak „para picar” (csipegetnivalóként) chipset és olajbogyót hozott, de látva anövekvő fogyasztást, előkerültek a tapasok: ensaladilla rusaval halmozott kenyér (az ensaladilla rusa az egyik legjellegzetesebb spanyol tapas, eredetileg zöldborsó, majonéz és krumpli de ebben a változatban egy tonhalas franciasaláta volt)- páldául érdekesnek találták, hogy nálunk ezt francia salátának hívják. Aztán jöttek a jamon serranos falatkák is, végül pedig tapasban hoztak paellat is, én ezekből nem ettem, mert nekem a paella nem tapas a jamon serranot meg nem szeretem.

A korán fekvők, mint Natasha és Auorra 8 körül leléptek, Sergio is elviharzott, mert még ment konditerembe, mi Cristinával ½ 10-kor indultunk el. Elvileg addigra már fizettünk (a pincér kihozta a számlát és mindenki beletette a magáét), majd a fizetés után a pincér hozott egy kör gratis chupitót (ez amolyan likőrféle, ilyen egy hajtásra kell meginni, és nagyon édes- de köze nincs mondjuk a mi pálinkánkhoz) és úgy volt, mindenki elindul. Végül a fiúk még maradtak, mi Cris-el és Jessivel elindultunk (ma a fiúk azt mondták rögtön utánunk ők is indultak- az alkohol és az időérzék nincsenek jóban egymással ezért nem vennék mérget a rögtönre).

A metrón már éreztem a chupito hatását, majdnem el is aludtam, de a Ramblan kiszálva a friss levegő jót tett, elsétáltam Axelhoz, mivel Jani nála volt, mert mókolták Ax új számítógépét. Így Cosladaba érve indultunk haza, ahol nem kellett altatni- bedőltem az ágyba és zutty, már aludtam is.

Orgullo

A szó jelentése büszkeség. Múlt héten szerdától szombatig volt Madridban a Festival de Orgullo, vagyis a Büszkeség fesztivál. Igen, a meleg büszkeség fesztivál.

Örülök, hogy egy olyan országban élek, ahol nem kell óriási „coming out”-ot keríteni annak, ha valaki a saját neméhez, vagy mindkét nemhez vonzódik vagy transzszexuális, hanem itt ezt teljesen nyíltan és normálisan fogadják, vagy meg sem kérdezik, mert annyira nem ez a fontos.

Példának okáért a kollégáim közül is jónéhány meleg van. Vicente, aki mexikói, Anibal, aki spanyol, Robson, aki brazil, Stefano, aki olasz...és valahogy pl. Amikor az ember rákérdez, hogy mi van, csak annyit mond, „eres gay?” „si”, kb. Mintha annyit kérdezett volna, hogy zöld –e a szemed...ez itt a világ legtermészetesebb dolga, messzemenően tolerált. Mert nem az a fontos, hogy milyen a bőröd színe, vagy hogy kihez vonzódsz, hanem hogy milyen ember vagy.

Madridban nagyon erős a meleg közösség, és nagyon sok férfi és nő azért választja Spanyolországot a hazájának mert itt egyrészt legális a melegházasság, másrészt mert nagyfokú irányukban a tolerancia.

Madriban a Festival de orgullora idén 200,000 turista érkezett a világ minden tájáról. A fő helyszín a Chueca volt, amit Madrid meleg negyedeként tartanak számon (korábban már írtam ról), de a legnagyobb baklövést követi el az az ember, aki nem megy el arra körülnézni, mert ez Madrid egyik legszebb negyede a maga régi házaival, szűk utcáival érdekes üzleteivel és jó kis bárjaival, éttermeivel.

A fesztivált szerdán délután Esperanza néni nyitotta meg, aki 80 éve (!) él a Chueca negyedben, és aki láthatóan örül a fesztiválnak. Maga a program rettenően változatos volt: színházi előadások, beszélgetések, meghívott vendégekkel, filmvetítések, kiállítások és minden este koncertek. Szombaton este volt a buli csúcspontja, amikor Madrid-szerte fiesta volt, de a Chueca helyszínén 1 millió ember bulizott. Hogy elkerüljék a nagy zaj miatti panaszokat, idén mindenki vitte magával a kis fejhallgatóját és a szervezők egy zárt frekvenciára vezették ki a hangot, ezért a téren hangos zene nem, csak táncoló, szórakozó tömeg volt.

A fesztivál után 176000 kiló szemetet vittek el állítólag a helyszínekről..gondolom fogyott a sör rendesen :o)

A legjobb az egészben az, hogy Madrid örül ennek és a madridiak is. Ezeken a rendezvényeken melegek és nem melegek buliznak együtt, több kollégám/kolléganőm is kint volt a rendezvényeken hol a Chuecan, hol a la Latinan vagy a lavapiesi buliban.

És hát mi más lehetne a célja egy ilyen fesztiválnak, mint az, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket? Hogy az, aki szkeptikus, vagy valami miatt nem tud mit kezdeni azzal ha valaki meleg vagy biszexuális, akkor jobban megismerje őket. Kár, hogy Magyarországon az a téma, hogy válasszák szét a felvonulókat és az ellentüntetőket. És amikor megkérdezel valaki mi baja a melegekkel azt mondja, hogy nem normálisak..az normális, hogy minden indok nélkül utálunk valakit? El lehetne ezen gondolkozni...

Mindenesetre az Orgulloval megkezdődött a fiesta-szezon nem csak Madridban, hanem országszerte...szeptember végéig minden hétvégére esik valami fiesta...sőt, van, hogy több is, pl. Júliusban 1712 fiesta lesz Spanyolország szerte de szeptemberben még ennél is több. Úgyhogy let’s party, VAMOS A LA FIESTA! És egyáltalán nem számít milyen vagy külsőre, orientációra...csak az, hogy milyen vagy belsőre...és érezd jól magad, elvégre itt a nyár!