Az EU szégyenfoltja, amiröl senki nem szeret beszélni

A mai nem egy vidám nyári post lesz, de nagyon érdekes a téma, hiszen így vagy úgy  a bevándorlási politika minden határátkelöt érint.  ugyanakkor ez a téma persze egy kicsit más, hiszen itt az EU területére menekülö „htaráátkelökröl”  lesz szó.

Nem vagyok kompetens, hogy válszt, megoldást keressek a kérdésre, ez a post inkább egy „snapshot” egy olyan témáról, amit sokan nem feszegetnek mert félnek darázsfészekbe nyúlni.

A spanyol hiradóban napi szinten téma, hogy az adott napon éppen hányan próbáltak meg bejutni Melillán keresztü Spanyolországba.

Melilla városát a föníciaiak alapitották Rusadir néven, melynek jelentése "magas fok". A középkorban Mlila berber város állt itt. 1497-ben a spanyolok ellenállás nélkül elfoglalták. A spanyol terület mostani határait több egyezmény is alakitotta az 1859, 1860, 1861 és 1894 években. 1921-ben Abd el Krim vezetése alatt a berberek súlyos vereséget mértek a spanyolokra. A Spanyol Protektorátusnak végül 1926-ban sikerült a területet újra ellenőrzése alá vonni. Franco tábornok puccsát támogatta a város 1936-ban, és szimpátiáját jelzi hogy még mindig áll szobra. 1995 március 15-töl autonóm városi rangot élvez.

Az észak-afrikai országban fekvő két spanyol enklávé (Ceuta és Melilla) mentén húzódik az Afrika és az EU közötti egyetlen szárazföldi határ, ezért sok migráns ezt az utat választja az Európába jutáshoz. 

És aki azt hinné, hogy a vasfüggönyök ideje lejárt, az jó ha tudja, hogy Melillát (vagyis hivatalosan az Spanyolországot és így az EU-t) egy szögesdróttal megerősített, hat méter magas és tíz kilométer hosszú biztonsági kerítés választja el Marokkótól.

Nem véletlen, hogy a menekültek ezt, az egyetlen szárazföldi lehetöséget választják a határátlépéshez, a határ vonalán végighúzódó kerítésen próbáltak meg átmászni. A spanyol hatóságok nemrégiben hálóval erősítették meg a kerítés védelmét, ezt a cipőikhez erősített kampókkal és csavarokkal próbálták meg kijátszani.

Sajnos azonban az elkeseredett próbálkozások nemritkán tragédiával végződnek.
Február elején legkevesebb 14-en vízbe fúltak, amikor megpróbáltak úszva elérni Ceuta partjaihoz.

Múlt hónapban Melillában  többen felmásztak egy villanyoszlopra és nem voltak hajlandóak lejönni onnan. A spanyol rendőrség végül daruval szedte le őket. A menekültek közül többeket könnyebb sérülésekkel vagy kiszáradással kezelnek.

A menekültek többsége Kamerunból és Guineából származik. Szinte győzelmi mámorban ünnepelték az utcán, hogy sikerült bejutniuk az „ígéret földjére” : a spanyol szabályok szerint ugyanis – amíg menedékkérelmüket el nem bírják – spanyol felségterületen maradhatnak.

Az afrikaiak az éhinség, a kilátástalanság elöl menekülnek, nekik eljutni Spanyolországba órási lépés a boldogulásukhoz, legalábbis így gondolják ök.

Vajon mi vár azokra, akiknek mégis sikerül?

Akik minden nehézség ellenére bejutnak Spanyolországa, menekült táborba, úgynevezett „bevándorlási központba”  kerülnek.  A melillai bevándorlási központok rendkívül túlzsúfoltak, a 450 férőhelyesre tervezett létesítményekben az újonnan érkezettekkel együtt jelenleg 2400-an tartózkodtak, tegnapi adat szerint ez a szám 1150. Innen kikerülni körülm;enyes, a papírok intézése hónapokig tart, ha mégsem küldenek vissza, akkor is szinte lehetetlen munka és papírok nélkül boldogulni.

Az idei évben eddig 3500 illegális afrikai bevándorló jutott át a városba, 234 %-kal többen, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A spanyol kormány szerint eddig több mint tízezren próbáltak meg európai területre jutni Mellilán és Ceután keresztül.

Már tárgyalnak egy olyan megállapodásról a marokkói kormánnyal, amely lehetővé tenné, hogy azonnal visszaküldhessék Marokkóba a spanyol enklávé területére erőszakkal behatoló bevándorlókat.Madrid az ügy kapcsán együttműködést kért mind Marokkótól, mind az Európai Uniótól.

Persze, vannak, akik úgy vélekednek, hogy az is egy megoldás lehet, hogy Spanyolország feladja a két afrikai városát. Az elméletek, és az ötletek száma végtelen, napról-napra jelennek meg újabb javaslatok a témában, ebböl is látszik az általános tanácstalanság mind Spanyolországon, mind az EU-n belül. Nyilván a probléma nem mostanában fog megoldódni, ehhez elöbb az EU-n belül kellene egységes álláspontra jutni a menekült-politika terén, de az igazi megoldás maga a menekülés okának a megszüntetése lenne.