Paradise

Nagyon szeretem Sant Feliu-ben, hogy minden hétre jut valami program. Itt minden hétvégén van valami: kiállitás, fesztivál, stb...

A múzeumok napján például megnéztük a Plaza de Monasterioban a helyi történelmi múzeumot. Kiderült, hogy St Feliu de Guixols egy afrikai misszionárusról, Félixről kapta a nevét, aki hittéritői tevékenysége során jutott el erre a helyre. Itt nem nagyonv oltak vevők a humorára, és egy fához kötözve a parti sziklákról ledobták a tengerbe, ahonnan sikerült kimásznia, de sziklát nem sikrült megmásznia. Ekkor azonban alászállt két angyal az égből, akik felhúzták a sziklák mentén igy meneklt meg.  Afrikai Félixet (aki valószinüleg a mai Marokkó területéről érkezett) utóbb szentté avatták, igy lett Szent Félix, vagyis katalánul Sant Feliu. Guixols meg ezt  a területet hivják, ahol a város elterül, vagyis Guixols-i Szent Félix.

 A város nagyrészt a hajózásból élt, a spanyol armada több hires hajója itt is készült, illetve a másik nagy gyár pedig a parafagyár volt, ez már a XVIII. Századtól- és a parafagyár a mai napig üzemel. A hajógyártás a spanyol armada hanyatlásával megszünt, itt gőzhajókat már nem gyártottak, de a kikütőben számos emlék található a régmúlt dicső hajóiról: ha valaki figyelmesen olvassa a táblákat láthatja mikor, kivel ütköztek meg a partok mentén, melyek voltak a legjelentősebb hajók, melyek itt készültek, illetve ki van állitva egy-két régi horgony, és hát valljuk be a mai kikötő, ami a városközpont partjának jelentős részét elfoglalja, a régi kikötő alapjaira épült. A másik ami még megmaradt, az a halászat- hajnalban lehet látni ahogy kifutnak a halászhajók, majd később visszatérnek a zsákmánnyal a halpiacra. Itt nem kell attól tartani hogy nem friss a haláru, persze tudni kell, hogy helyi boltosnál kell megvenni, akkor helyi friss árut kapunk. Mindezeket akkor tudtuk meg, amikor a vizi aktivitások kiállitása volt a parton- hajók, vitorlások, tengerészeti iskolák, búváriskolák képviseltették magukat, Jani legnagyobb örömére J És persze, miér tne, meg is lehetett kóstolni a helyi különlegességeket: a polip carpacciot, vagy rüstün sült rákot, halakat, és a finom kagylókat is.

Szintén nagy élmény volt a bor- ás sajtvásár, ez már S’Agaróban volt, ami Sant Feliu mellett van, egyfajta urbanización (csatolt városrész).  Azon  a napon komoly összeget fektettem sajtokba: vettünk kétféle kecskesajtot, egy asturiasi keméyn sajrtot, aminek olyna ize votl, int az olasz pecorinónak, illetve egy svájci sajtféleséget is, ez az ementálira hajazott. Jani meg megkóstolta a diós sört, azt mondja, egész jó volt. S’Agaró azért is egy nagyon jó hely, mert itt van a playa de Sant Paul, vagy Platja de Sant Paul (katalánul), ami Sant Feliu strandja. Na, ez aztán a gyönyörüség! És nem csak maga a part, hanem a part mentén a sziklákba vákjt túraútvonal miatt is. Kihagyhatatlan, ha valaki erre jár.

Aztán voltunk jótékonysági vásáron is, itt fejenként 3 euróért kaptunk 3 szelet tortát és egy pohár narancskoktélt, ami igen finom volt és az összeg pedig e helyi vöröskereszthez került.

A sportolás is divik itt: volt triatlonverseny, amikor gyakorlatilag a belváros lezárták és ugyan a versenyben mi nem vettünk részt, de a verseny mellett sportkiállitás és vásár illetve egyéb sportprogramok is voltak.

Tovább hódolva az élvezeteknek a múlt héten pezsgővásár volt- itt inkább csak kóstolgattunk, lévén egyikünk sem szereti a pezsgőt, de 1 ingyenkoktélt azért megittunk valami narancsos és egy keserü, Campari szerü likőrből készült és a narancs miatt nagyon jó ize volt.

A legutóbbi hétvégén pedig divatbemutatón voltunk. Az egiyk illatszerboltan kaptam két belépőt a rendezvényre, (mivel lokálpatriótaként igyekszem mindent helyben megvenni), és hát miért is ne mennénk el ha már van meghivónk? Persze elsőnek benéztem a dátunot, és pénteke este mentünk, ait ugyan nem bánok, mert legalább a próbát megnéztük, hoyg instruálják a modelleket. Na,nem lennék model, szerencsére ez a veszély mondjuk nem is fenyeget.

Viszont másnap már ott voltunk, és ugyan nem ez volt a legjobb program, ahol részt vettem, de jól szórakoztam. Azt hiszem a lebonyolitás lehetett volna pörgősebb is, mert egy óra után meguntuk a bámészkodást és elindultunk haza J

Az a jó  a nagy jövés.menésben hogy a város éttermeit is felfedezzük küzben. Nagy kedvencünk a kebabos a Ramblán, ahol már törzsvendégek vagyunk, de kipróbáltuk az új mexicói éttermet is, az is nagyon jó, illetve azt is felfedeztük hol lehet jó hamburgert enni. A pizzás sem rossz, csak drága, a kinai az olcsó, de nem annyira jó- inkább maradunk a Platja D’Aro-i wokosnál.

Családi, baráti kapcsolatok Spanyolországban

A mai Határátkelőn megjelent postom:
Lehet, lesz aki túl általánosnak és közhelyesnek érzi, de Spanyolország is Európa, igy ezek az értékrendek, többé-kevésbbé azonosak. Úgyhogy nincsenek nagy különbségek Magyarország és Spanyolország között, legalábbis ebben a tekintetben...

Spanyolországban a családnak kultusza van.

Ezt úgy kell érteni, hogy a család, mint fogalom szent dolog, mindenek felett áll. Nyilván ebben közrejátszik az is, hogy ez még mindig egy katolikus ország, még akkor is, ha rengeteg egyéb nemzetiség lakik itt nagyon nagy számban.

A gyerekeknek mindig mindent megadnak. És pont. Ez éppen akkora előny, mint hátrány, ugyanis gyakorlatban ez azt jelenti, hogy elkényeztetik a gyerekeket, mindig, mindent szó nélkül megadnak nekik, és bármit csinálhatnak, minden rájuk van hagyva. A nevelés itt a klasszikus „laisser faire”, igy a gyerekek üvölthenek, rohangálhatnak, játszhatnak egészen hajnal 1-ig. Itt nem igazán találkoztam olyan esettel, hogy a gyereket lefektetjük fél nyolckor. Ugyan már! Azt még hozzá kell tenni, hogy mindez az első napos naptól kezdve az utolsó napig, amikor kint lehet lenni az utcán (nincs annyira hideg, bár egyes területeken nincs olyan nap, amikor hideg van), akkor mindig, minden az utcán zajlik. Az emberek reggeltől estig az utcán vannak, ha nem sportolnak, akkor pedig üldögélve beszélgetnek egy kávéházi teraszon, ha ez nincs, akkor a téren a padokon. A gyerekek meg körülöttük ugrálnak. Itt a gyerekeket nagyrészt mindig mindenhova viszik a szülők, fpképp az anyukák. Láttam már alig pár hetes csecsemővel sétálgató anyukát a Carrefourban, ez itt természetes.

Az idősebb korosztályt is nagy tisztelet övezi. Spanyolországban magas az átlagéletkor, az emberek nyugdij felett kezdenek el élni, utazgatni, túrázni, stb. De mind a társadalom, mind pedig a család különösen megbecsüli az időseket. Itt ők nem a baby sittert helyettesitik, hanem aktivan részt vesznek a család életében, miközben megvan a maguk élete.

Azt is tudni kell, hogy Spanyolországban nem ritka, hogy 3 generció együtt lakik, itt eleve a „gyerekek” gyakorlatilag a házasságkötésük idejéig a szülőkkel élnek. Most a válság kapcsán különösen igy van ez, hiszen a fiataloknak egyszerüen nincs pénzük önálló életet kezdeni, tegyük gyorsan hozzá, nem is mindig akarnak, elvégre milyen kényelmes, hogy anyuka kiszolgálja őket.

A fentiek ellenére Spanyolországban az egyik legmagasabb a válások aránya a többi európai országhoz képest. Valószinüleg ez azért van igy, mert a fiatalok általában 24-26 évesen megházasodnak, sokszor rögtön az első szerelmükhöz mennek hozzá. Az első gyereküket a nők 30 éves kor előtt szülik, bár ez most elkezdett felfelé tolódni, a minap láttam egy TV müsort amiben arról panaszkodtak, hogy ma az a tendencia, hoyg átlagban 31 évesek a nők az első szüléskor.

 A barátságok igazából ugyanolyanok, mint Magyarországon. Az igaz, hogy itt ne várja el az ember, hogy  a munkahelyén majd meghallgatják a magánéleti gondjait, de bármikor el lehet menni a kollegákkal ebédelni, vacsorázni, munka után beülni valahová. Ezen kivül nagyon, de nagyon segitőkészek. Én itt ebből a szempontól sem találkoztam negativummal, itt akár külföldi vagy, akár nem, akkor is segitenek, mert ez nekik természetes.

Nekem az itteni barátaim nagyrészt volt, vagy jelenlegi kollegák, ugyanolyan multikulti közeg, mint ahol dolgozom, illetve, mint ahoyg Magyarországon is volt. Van köztük fracia, argentin, olasz, és még sorolhatnám.  Érdekes, hogy ezek a barátságok, annak ellenére, hyog kollegák voltunk, mindig a munkahelyváltás előtt vagy után alakultak ki, valószinüleg azért, mert közös volt bennük, hoyg a szerződésünk járt le, igy a hasonló szituáció jobbna összehozott minket.

Azt is meg kell szokni, hogy kevés kivételtől eltekintve az emberek nem hivják meg egymást a házukba, lakásukba, hanem inkább egy étteremben ülnek össze egy vacsora mellett. Kivétel a nyári brabecue-ket, ahol nagy társoságok szoktak összeverődni, de sokszor ezt is egy külső helyre szervezik. Ennek több oka is van. Egyrészt a spanyolok, bár nagyon nyitottak, azért mégis, a lakásuk az ő privát szférájuk, ráadasul, különösen a fővárosban nagyon sokan laknak kis lakásokban, ahol hely sem lenne a vendéglátáshoz. Meg hát kényelmesebb beülni egy bárba, nem kell mosogatni és készülődni. (szegények, mindig oda lyukadok ki, hogy lusták, pedig higgyétek el, ez igy egyáltalán nem igaz). A válság ezt annyiban változtatta meg, hogy itt is vagy a beülések, összejövetelek ritkábbak, vagy pikniket szerveznek, ahová mindenki visz valamit, vagy ha étterembe, vagy szórakozni menek, akkor 5 copa helyett mondjuk 3-at isznak meg. És csak megjelenik az otthoni vendéglátás is.

Összeségében én azt tapasztaltam, hoyg olyan nagy különbségek nincsenek, persze Spanyolország is elég nagy, és én életvitelszerüen Madridra, illetve a mostani lakóhelyemre tudok rálátni, lehet pl. Andalúziában, vagy északon Galiciában máshogy mennek a dolgok. De a család itt is család és a barátok is ugyanolyan barátok, mint Magyarországon.