Immigrantes

Már jó ideje rágom ezt a postot, és ami a megirására késztet, azok az elmúlt hetek londoni, illetve párizsi eseményei.
Sokat gondolkozom azon, hogy a londoni katonagyilkosságról, vagy a párizsi támadásról miért nem, vagy csak alig hallani a magyar médiában.
Ennek lehet hogy az az oka, hogy otthon érdekesebb események is vannak, vagy az ok abban keresendő, hogy Magyarországon a bevándorlási kérdés, mint olyan nem látható, nem érezhető át a mindennapi ember számára. A kilencvenes évek végén volt egy nagyobb bwvándorlási hullám nálunk, amikor délről a háború súlytotta országokból érkeztek menekültek, illetve egy nagyobb hullám Erdélyből. Talán a elyzet, aki akkor azt átélta, picit hasonlit az ittenihez, de a számok itt nagyságrendekkel magasabbak, mint ahogy az életszinvonal és a szociális ellátás is, de az ide érkező bevándolrók céljai 99%-ban egyeznek minden bevándolróéval, bárhol a világon: egy jobb élet reménye. Gondoljunk bele, ők a hazájukat hagyják el egy olyan helyért ahol nyelvet nem beszélnek, a válság mellett valószinüleg esélytelen munkát kapniuk (kivétel van, ezt látni fogjuk), az egyetlen dolog, amire számithatnak az a befogadó ország ellátó rendszere, és ha van már itt családjuk, ismerősük, rokonuk. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy itt Spanyolországban az emberek hiába nyitottak a bevándolrásra, és fogadnak szivesen minden külföldit, kár lenne tagadni, igenis létezik bevándorlás-ellenesség, különösen az olyan esetekben, akmkikor a bevándorlókat okolják a munkanélküliségért, vagy bármilyen egyéb vélt- vagy valós sérelemért. Látni fogjuk, ez egyáltaán nem igy van. Az viszont igaz, hoyg aki bevándolrol, annak mindent meg kell tennie, hogy beilleszkedjen ide, sajnso azt hiszem sok országban sok konfluktus van amiatt, hoyg egyes népcsoportok nem hajlandóak alkalmazkodni más kultúrákhoz, és ez konfliktusokhoz vezet. ugyanakkor, amikor a bevándolrók szitják a zavargásokat, magam is felteszem a kérdést: mit vártak? Senki nem kötelezett egyetlen embert sem, hogy hagyja el a hazáját, ha nem találta meg a számitását, lehet visszamenni. Ennyi. De nézzük is, kik élnek nagyobb számban itt Spanyolországban!
Latinók
Ők egységesen a Közép- és Dél- Amerikából érkezettek. Szerencésjükre nyelvi nehézségeik nincsenek, hiszen anyanyelvük a spanyol, ami ugyan kicsit eltér a castellánótól, és ki lehet venni az akcentust az első szó után, de ez nem érdekes. A latinók Madridban (is) a vendéglátást uralják. itt az üdülőövezetekben is előfordulnak, de pl. amikor ide költöztem ledöbbentett, hoyg mennyire kevés latinó lakik errefelé. nyilván, nyelveket ők sem beszélnek nagy számban, igy itt ők sem kapnak munkát, kivéve a takaritás, idősgondozás. Madridban ők vannak a legtöbben ezen a munakterületen is. Igazából aki nem él itt huzamosabb ideje, lehet észre sem veszi a különbséget, mert tökéletesen integrálódtak.
Románok
Itt, ahol most lakom, nincsenek. Bezzeg MAdridban! Spanyolországban kb. 830000 román él, a számuk ugyan msotanában csökken, de még mindig sokan vannak. Ha madrid környéki városból jársz dolgozni a fővárosba, nagy eséllyel reggelente azt gondolhatod, hogy a bukaresti metrón vagy, mert szinte csak román szót hallani. Ők uralták az épitőipart. Minden épitkezésen ők dolgoztak, mert szorgalmas és olcsó munkaerő a román. Szintén sokan dolgoznak logisztikai raktárokban, de a mai napig is, ha épitkezés van, ott románok dolgoznak. nagyon összetartó nép. Igen széles a komunikációs hálójuk, bárhol van egy lehetőség, először egymás között mondják el, mert a földijüket részesitik előnyben, nagyon erős a "networking". madridban saját rádiójuk, saját őjságjuk van. Sok-sok román bolt van szerte a tartományban, sőt, a nagy élelmiszer áruházak, mitn a Carrefour vagy az Ahorra Más is árusitanak román temrékeket, mert van rá kereslet. Aki Romániából érkezik, az biztosan nem a semmibe érkezik. A legtöbb esetben előre van már szállása, sok esetben munkája is, elkisérik ügyet intézni, stb. irigylésre méltó, ahoyg segitenek egymáson. ugyanakkor mégis a román közösség sinylette meg leginkább a válságot, mivel az épitőipar lenullázódott sok családnak kellett elhagynia az országot és hazaköltözni, vagy továbbállni Németországba. A spanyolok nem szeretik a románokat, szerintük a románok bünözők. Sajnso ebben si van valami igazság, pl.kiterjedt prostitúciós hálózatok szinte mind román kézben vannak. Az is igaz, hogy sokan rablásra, betörésre adták a fejüket, miután nincs munkalehetőség- és az is igaz, hogy van, aki kifejezetten ezért jött ide. Azonban a döntő többségük beilleszkedett és integrálódott, mert megtalálta itt, amit keresett.
Kinaiak
A válság absszolút nyertesei. Igazi kereskedőnép. Ha éppen nem éttermük van,a kkor kinai bazárjuk, ruhaboltjuk vagy kisboltjuk, ahol élelmiszert, snackeket, kenyeret lehet venni, szinte a nap 24 órájában. Nem tudom pontosan hányan lehetnek Spanyolországban, de a 99%-kuk a családi bizniszben dolgozik, akármi is legyen az. A fentieken kivül most már mükörmozéssel és fodrászattal si foglalkoznak, sajnos a spanyol árak nem versenyképesek hozzájuk képest. A sajnso azért nem sajnso, eygszerü versenyhelyzet, amire a rugalmatlan spanyolok nem képesek reagálni. Viszotn minden bevándolró az ügyfelüknek vallhatja magát illetve azok a spanyolok is, akik racionálisan gondolkodnak és nem adnak ki többet valamire csak azért, mert spanyol. Persze itt nem a minőségi árukról beszélünk, de pl. egy egynári pólót, ha meg lehet venni 5 euróért a kinaiban, miért vegyen meg bárki is 12-ért a Bershkában mondjuk? És ugyanarról a darabról beszélünk. De ugyanez igaz a lakberendezési vagy konyhai tárgyakra. A kinaiak egymást alkalmazzák, ugyanakkro az is igaz, hogy nagyon dorván mossák a pénzt, sok ilyen bolt csak fedőtevékenység. nemrégiben buktatták le a legnagyobb helyi kinai keresztapát, aki több milliár eurót mosott tisztára Fuenlabradában. A kinai közösség zárt világ, nem is engednek be senkit, nem is lehet belelátni. Ami ott zajlik, az ott is marad, mi max 1-2 előnyét élvezzük. ugyanakkor a kinaiak nem is akarnak mást csinálni, PL. a Mango hirdetett ügyfélszolgálatost kinaival- egyetlen jelentkező sem volt rá. Mert nem akarnak kikerülni a saját kis világukból. kivétel itt is akad, de elenyésző.
Arabok
Egy részük nem tudom mivel foglalkozik. Nem tudom mennyien vannak. Azt tudom, hogy sokuk kereskedő- zöldség, gyümölcs, szuvenirek. Sokan vannak, itt, ahol élek klönösen, Minden reggel kocsival jönnek a férfiakért, elviszik őket, este jönnek vissza és mennek imádkozni. A nők 99%-a hindzsábot visel, sokuk tetőtől talpig hagyományosan öltözködik. Burkában még nem láttam nőt, az arcuk nagy része látható.
arabul beszélnek és élik a maguk életét. Itt azért több a kviétel, sokan dolgoznak egyéb területen, mint alkalmazott, főleg az iskolázottabbak, hiszen ők is olyan nép, aki 2-3 nyelven biztosan beszél. Úgy veszem észre, a gyerekeket már a beilleszkedésre nevelik, mégha a szülőknek nehezen is megy, de úgy gondolom, belátták, hogy másképpen nem lesz a gyerekeiknek jobb életük. Mégis, valahogy nekem távolságtartónak tünnek. Jani bezzeg jól elvan velük, már messziről köszönnek neki a kebabosnál :)
Oroszok
nem si irnék sokat róluk, mert madridban nem sokan vannak, itt azonban igen. Sokan vannak, van pénzük. befektetők, ingatlanosok. Nayg a vásárlóerejük. itt ezért tanulnak sokan oroszul mert a félk tengerpart már az üvék. Madridban románbolt volt, itt oroszbolt van. Ami jó, mert lehet túrót és tejfölt kapni. Nem gondoltam volna, de itt előkerült az orosztudásom is. Azt vettem észre, hyog iygekeznek beilleszkedni. Nem fenhéjazók, hanem kedvesek, nyitottak és próbálnak integrálódni, és ez jó.
..és akik mégg..
Spanyolországban sok afrikai bevándorló van, nagyon sokuk illegálisan. Sokszor ncisn munkájuk, ami vna az alkalmi, és olyan, amit rajtuk kivül más nem vállalna el. (ez sem midnenkire igaz). Az afrikaikon kivül vannak itt bolgárok, ukránok is szép számmal, őket  a románokkal veszik egy kalap alá, ami mindenképpen sajnálatos. Ez a helyzet a magyarokkal is, mi kb kétezren lehetünk itt. és vannak a német és angol nyugdijasok, nagyon nagy számban végig a tengerparton és a szigeteken. Hiszen egy jó német vagy angol nyugdijból itt nagyon kellemesen lehet élni, és még az eső sem esik.
Együttélés
A legtöbb esetben ez nem téme. Mint irtam, a spanyolok nyitottak, befogadóak. ugyanakkor mindig akad 1-2 hangadó, aki azt hiszi, hoyg ezek az emberek előle veszik el a munkát. Pedig a legtöbb munkát, amit a bevándolrók végeznek spanyol nem tudná, vagy nem akarná elvégezni. Zavargások, konfliktusok még nem voltak, és remélem nem is lesznek itt emiatt.
És hogy milyen együtt élni a bevándolrókkal? Miylen lene? Én nem látok különbséget, nekem nem a bőrszin vagy a nemzetiség számit, hanem, hogy milyen maga az ember.  világéletemben kozmopolita voltam, egész kicsi korom óta ehhez vagyok hozzászokva. A hol jelenleg dolgozom, 70 emberből 35 nemzetiség van. Multikulti. én ezt szeretem, Hiszen a félelem sokszor a tudatlanságból ered. én azt gondolom, minél többet tudunk meg más kultúrákról, annál gazdagabbak leszünk, és annál kevésbbé fogunk félni. Az érem másik oldala pedig, hogy a más kultúrából érkezőknek sem szabad elfelejteniük, hogy alkalmazkodjanak ahhoz az országhoz, amely befogadta őket.