Az új családtag

Korábban érkezett a vártnál, de már nagyon nagy szükség volt rá. Igen, most lakásban lakunk, ez valóban nem a legmegfelelőbb környezet a számára, de ezt az átmeneti időszakot ki fogjuk birni.

Uther tavaly októberben ment el. Olyan ürt hagyott maga után, amit szavakkal kifejezni nem lehet, számomra ő volt a tökéletesség. De még mindig ott volt Bogyó. Egyedül maradt, de ő azt hiszem, sokkal nehezebben viselte az egyedüllétet. Soha előtte nem volt még egyedül. Szerintem ebbe betegedett bele. Decemberben nyirokrákot diagnosztizáltak nála, 3 hét alatt elvitte, a gyógyszeres kezelés ellenére is. Tudtam, hogy sok ideje nincsen hátra, ez az egyik legagresszivabb rákfajta a kutyáknál, és a kemoterápiát sem az állatorvos nem akarta, sem én. Mert Bogyó mindent megérdemelt, kivéve a szenvedést. A gyógyszerrel gyorsan javult/stagnált az állapota, vizsonylag rendeződtek a mindennapok- elhatároztam, hogy addig, ameddig ez az állapot fenntartható, addig velünk marad, ha romlik, akkor nicns mit tenni, elaltatjuk, mert nem érdemelte volna meg, hogy szenvedjen.

Január első hetében (Reyeskor) lett rosszul- a gyóygszer mellékhatásaként felfújódott, és bár az állatorvos adott vizhajtót, sajnos nem használt. A legrosszabb időpontban lett rosszul- Reyes hétvégéjén senki sem volt sem ügyeletben, sem sehol. Azt, hogy nincs jól onnan lehetett látni, hogy kóborolt a házban- felment, lejött, nem találta a helyét. Aztán a nappali előtt lefeküdt, és elment. Olyan csendben, mert akkor sem akart zavarni senkit, hogy észre sem vettük, csak arra lettünk figyelmesek, hogy nagy a csend.

Bogyót Uther mellé temette el Jani.

Kutyátlanok lettünk. Ott volt Micor meg Bubi, de két macska nem ugyanaz, bár meggyőződésem, hogy Bubi néha kutyának képzeli magát. Mindenesetre nem viselkedik macskásan.

De akinek valaha volt kutyája, pláne ir farkasa, az tudja, milyen az, amikor nicnsen. Egy szenvedés, Úgy érzed, valami nem kerek, valami hiányzik, nem tudsz maradéktalanul örülni semminek.

Az új állásom elfogadásával egyidejüleg csillant fel a remény. Uther tenyésztője megigérte, hogy küld nekem valami különlegeset. Valami igazán nekem valót. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar lesz, de amikor szólt, hogy vannak kiskutyák, és hogy az egyiket nekem szánja, és elnevezte Elixir of Life-nak (életelixir), tudtam, hogy ő az. Per, Uther tenyésztője is tudta, hogy ő az, azért is nevezte el Életelixirnek a picit. Mert nekem ő valóban az életem elixirje lesz. Gyógyir. Örömforrás. A minden.

Itt, St Feliuben csak lakást sikerült szerezni. Először megijedtem, hogy fogok egy kutyát elhelyezni egy lakásban, még ha a lakás maga nagy is?

Aztán úgy voltam vele, megoldjuk. A Facebookon minden ismerősöm lakásban tartja a kutyát. Ha nekik sem okoz godnot, nekem sem fog.

A kiskutyát Elmo-nak neveztem el, a Sesame Street-ben van egy szőrös piros szörnyecske, utána kapta a nevét.

Elmo a múlt héten pénteken érkezett. Repülővel, per egyik ismerőse, Helena hozta el. Elmoba azonnal beleszerettünk. Nyugodt, csendes kutyus, igyekszik észrevétlen maradni, ugyanakkor végtelenül ragaszkodó, kedves, édes, dögönyöznivaló kis fülesmackó.

Az, hogy gyönyörü, az nem meglepő. Megelpő az, hogy két nap alatt szobatiszta lett, hogy pórázon lehet vezetni (mikor Helena megérkezett mondta, hogy sosem volt még póráz a kutyán- nos ehhez képest az első pillanattól kezdve megszokta), hogy megtanult az autóból ki-beszállni (elkértem a céges Suzukit a múlt hétvégére), leül, nem jön fel az ágyra és ilyesmik. Szóval meglepően okos.

A macskákkal is jól kijön. Nyilván, mikor nem vagyunk otthon, vagy este lefekvéskor a macskákat a nappaliba zárjuk, Elmo velünk alszik a hálószobában, hogy ha neszezik éjjel, akkor felébredjünk rá és levigyük egy gyors egészségügyi sétára. (szerencsére hogy van lift, pillanatok alatt leérünk). Most már délelőttökre magára is tudjuk hagyni, mert alszik. Amúgy meg Jani otthon van vele, tehát sokat nincs egyedül. Ha meg megyünk valahova, jön velünk. Bámulatosan szocializálódott, és bár elsőnek zárkózottnak tünik, hamar feloldódik és kedves mindenkivel. Egyelőre fél Micortól (nem meglepő, Uther is félt tőle) és fél a sirályok rikoltozásától. De nem baj, majd hozzászokik.

És hogy mit hozott Elmo az életembe? Rendszert, rendszeres mozgást, kevesebb alvást. De a legfontosabb, elhozta a teljességet. Azt a valami pluszt, ami hiányzott, azt a kétirányú szeretetet és odaadást, amit csak az érthet meg, akinek kutyája, illetve ir farkasa van.

Elmo az elixir a teljes életre.