A vasárnapok

Rá kellett jönnöm, hogy szeretem a vasárnapokat.

Eleinte nem tudtam azzal mit kezdeni, hogy itt komolyan veszik, hogy vasárnap minden zárva van (kivéve a hónap első vasárnapját és persze a karácsony körüli vasárnapokat). Magyarországon az embereket elkényeztetik a vasárnapi nyitvatartással,így egy percig sem kell azon aggódnod, hogy ha valamit elfelejtettél megvenni, akkor ne legyen hol pótolni ezt vasárnap. Illetve Magyarországn arra is rászoktatták a népeket hogy a plázázás a bevásárlás egy családi program, mondjuk kirándulás helyett remek dolog. (BTW ez NÉHA tényleg így van hihihi) Nos, itt vasárnap maximum pár pékség van nyitva, illetve a Chinos (Autoservicio , vagy Alimentación- a kínai kisboltok), ahol nagyon le van szűkítve a kínálat.

Itt úgy gondolják, hogy hétközben és szombaton nyugodtan kivásárolgathatod magadat, vasárnap foglalkozz valami mással. A mozik és az éttermek nyitva vannak, tehát otthon ülni nem kell, ha nem akarsz, persze a vidámpark, állatkert is nyitva van, szóval szórakozási lehetség van bőven. Most, hogy elkezdődött a strandszezon (a spanyolok fázósak, itt hivatalosan junius 11-én nyitnak a nyilvános strandok, mert előtte nekik tavasz van és nem nyár- khm...30 fok alatt itt még tavasz van). Még év elején írtam, hogy vasárnap amolyan kirándulós nappá vált, és sok spanyol család erre a napra ütemezi a családi grillezést, kirándulást, bármi olyan programot, amikor együtt lehet a család. A családi ebédek ellenben vasárnap általában nem otthon vannak- a spayolok vasárnap sem szeretnek dolgozni, így nagyon nagy számban mennek el étterembe (salir a comer, vagy comer a fuera) és költenek horribilis összegeket egy vasárnapi ebédre. (ha belegondolok, hogy anno januárban 77 euróból ettünk 3-man egy fél menüt Césarnál, akkor egy családi ebéd vasárnap simán benne van egy 100-asban, és talán még keveset is mondtam).

Szóval kezdek hozzászokni, hogy nem csak abból áll a világ, hogy hétköznap dolgozunk, hétvégén meg vagy kutyakiállítás, vagy vásárolgatás, esetleg barbecue. Mert Magyarországon ez volt. És nagyon jó volt. Itt nyáron nincs annyi kutyakiállítás. Most júni végén lesz egy- 360 km-re tőlünk. Júliusban is lesz egy- szintén nagyon messze. Ezért elhatároztam, hogy inkább kimegyünk majd Donaueschingenbe ami szintén nincs közel, de az év egyik legnagyobb bulija. Spanyolországban majd csak szeptemberben kezdek el úja kiállítani, mikor közelebb is lesz 1-2 megmozdulás.

A vásárolgatást meg kell ejteni szombaton, és mivel nincs grillezőnk, a barbecue-ről is le kell mondanunk, pláne, hogy még itteni barátaink sincsenek, akiket áthívhatnánk egy grillpartyra. Axel, Bea- kb ennyire redukálódik a társaság, és Beát sem láttam már vagy 2 hónapja.

De akkor mivel töltjük a vasárnapokat?

Hát az biztos, hogy ahogy használható lesz a medencénk (a tulaj szerint ezen a héten) akkor nagyon sokat fogunk úszni. Amúgy meg számomra is egészen megdöbbentő módon, aktív pihenéssel.

Kezdjük ott, hogy reggel lustálkodunk és fél 9 előtt nem igen kelünk fel, akkor is csak azért, mert meg kell etetni a kutyákat és Micor is reklamálja a reggelijét. Reggeli után a kutyuk pihenni vonulnak, mi meg reggelizni. Érdekes, most, hogy nincs tv-nk nem a tv előtt töltjük a reggelit, ráadásul különböző időpontokban, hanem együtt reggelizünk. Szépen megterítek, kv-t főzök, Jani szendvicset csinál, és még mivel nincs a teraszon bútorunk (ott sincs) ezért a konyhában, de nyitott ablaknál, kényelmesen megreggelizünk. Utána pedig, ha mondjuk nincs takarítanivaló (múlt héten kipucoltunk mindent) akkor eltöltjük a délelőttöt a kutyákkal. Uther után most Bogyót szedtem meg, álomszép lett a nyári bundája. De ettől függetlenül is sokkal több időt töltök most a kutyukkal, az az érzésem, mintha valahogy közelebb lennének. Ezt nem tudom pontosan megfogalmazni, az együtt töltött idő mennyisége és minősége is növekedett. Bogyón remekül látható a változás. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a jövőben egyetlen kiállításon sem fog félni, mert sokkal közelebb kerültünk egymáshoz az utóbbi hetekben. Utherral ez mindig is megvolt, most már Bogyóval is sikerült kiépíteni azt a több kapcsos bizalmat, ami eddig valahogy nem állt össze. Szerintem a kutyák is sokkal jobban érzik itt magukat, mert sokkal többet foglalkozunk velük.

A délelőtt másik részében megtervezem mit eszük ebédre és főzök. A konyha még nincsen teljesen felszerelve, de így is a legszükségesebbeket el tudom készíteni. Legutóbb a korábban vett spanyol hurkát és kolbászt sütöttem meg és Janival ketten készítettük el hozzá a hagymás

tört krumplit. Isteni lett! Ez mondjuk nagyrészt Jani érdeme, de akkor is jó lett:o)

Ebéd után, siesta gyanánt filmet nézünk- a számítógép monitorján nem mondanám igazi moziélménynek, de most ez van, ebből hozzuk ki a legtöbbet, amit lehet.

Aztán délután még mindig találunk valami programot: vagy valamit dolgozgatunk (takarítás, rendezkedés) , vagy kártyázunk, vagy csak olvasgatunk, netezünk, kutyákat abajgatjuk- estefelé meg kicsi vacsi, esetleg egy kutyasétáltatás, a hétfői szendvics elkészítése.

És viszonylag korán, 10 körül lefekvés- pedig még világos van, de ez van, ha az ember korán kel, korán is kell lefeküdni.

Szóval élünk békében és csendesen, egyelőre- mert az élet fel fog pörögni előbb –utóbb, ha majd jön valaki otthonról látogatni, vagy ha elindul a strand- és kiállítási szezon.

De ez most rendben van így, nagyon is.