A tranzíció az, amikor valakinek a munkáját át kell adni egy másik embernek. Jobb esetben ez cégen és országon belül történik, és az átadás oka az, hogy az átadó vagy felmond és új munkahelye lesz, vagy cégen belül előléptetik, vagy mondjuk hosszabb időre nem tud dolgozni (pl. Terhesség).
Tranzíció az is, amikor egy adott ember, vagy osztály, vagy részleg munkáját viszik el máshová, veszik át mások. Ez utóbbi esetben sajnos a dolog azzal jár, hogy többnyire azok az emberek, akik eddig az adott munkát végezték elveszítik az állásukat, és az adott részleget bezárják.
A tranzíció során, mikor a részleg v. Osztály bezárása mellett döntenek, általában az a legnagyobb kockázat, hogy a tudás átadása a lehető legalaposabban, mindenre kiterjedően történjen, hogy az új helyen az új emberke minél gyorsabban és a minőség romlása nélkül tudják folytatni a munkát. Ezt a kockázatot a cégek úgy szokták kivédeni, hogy bizonyos összegű jutalmat fizetnek az érintett alkalmazottaknak, hogy rendben zavarják le a munka átadását, és támogassák a tranzíciót, legfőképpen meg azért, hogy ne mondjanak fel idő előtt, ugyanis akkor fenáll a veszélye, hogy nem marad, aki átadja a tudást.
Más cégek nem ennyire rutinosak, vagy csak naívak, és nem igazán van kedvük motiváltan tartani az embereiket, ugyanakkor azt hiszik a munkatársak önként és dalolva, valamint boldogan adják át a tudást a kelet-európai, vagy még keletebbi leendő kollégáknak, és végig kitartanak a vállalat mellett, amíg az új csapat nem kezd el ugyanolyan szinten működni, mint az aktuális. Nos, ezek a cégek igen nagyon szoktak koppanni, amikor megindul a tranzíció bejelentése után az elvándorlás. Mert ugyan ki maradna, tudván, hogy hónapok múlva megszűnik a munkája, és az utol időben elvárják tőle, hogy erőn felül készítsen folyamatábrákat, részletes leírást a munkájáról + tanítson be valami új embert?
Nos a jelenlegi munkahelyemen nem sikerült eltalálni a megfelelő motiváló összeget + a válság hatására páran (nem kevesen) úgy döntöttek, hogy inkább , ha befut egy állás azt elfogadják, mert jobb egy biztos új munkahely, mint itt dekkolni év végéig és valamennyi plusz összeggel ki tudja meddig munka nélkül lenni.
Első körben tehát a cégnek szüksége volt időszakos munkaerőre a kiesők pótlására. Ezért vagyok többek között én is itt.
Mert már nagyon sokan elmentek innen, és nagyon sokan vannak felmondás alatt is. Eddig minden héten minimum 2 embernek volt a búcsúztatója, ami azért elég rossz érzés, de ha belegondolok, a mostani helyzetben lehet én sem döntenék másképp, bár az itteni munkanélküli járadék szabályai is viccesek. A kolléganőm mesélte (szintén ideiglenes munkaerő, mint én) hogy anno 2 és fél évet dolgozott egy banknál, majd amikor a leépítés során elvesztette a munkáját kapott több, mint 20000 eur végkielégítést (!!!!!) és a munkanélküli járadéka is majdnem annyi volt mint a fizuja, kb 1500 EUR és ezt több, mint 1 évig kapja. Itt a járadék a béred alapján kerül megállapításra és attól is függ, hogy mennyi ideig kapod, hogy mennyi időt dolgoztál eddig. A végkielégítés meg vicces, merthogy nem úgy van, hogy 5 év után 1 hónap…na mindegy ez csak egy mellékzönge, de többek között ezért is van ennyi munkanélküli Spanyolországban mert az emberek nagy részének nem is érdeke, hogy elmenjen dolgozni, remekül elvan a járadékából is. Akkor meg mit törje magát?
Persze a jelenlegi munkahelyemnél is a legtöbben állást keresnek vagy amúgy is gyes-re mennének (itt 12 hónapig jár), mert sokan úgy vannak vele, jobb, ha találnak valami biztos állást és akkor lemondanak az ebben az esetben szerintem nem túl magas extra pénzükről és nem akarnak munkanélkülire menni.
Aki meg még itt van, az szó szerint belesz@rik mindenbe, már elnézést a kifejezésért. Abszolút nem érdeke, hogy bárkit, bármire betanítson, nem érdekli m,i zajlik körülötte, a munkáját minimális szinten ellátja, hogy azért idő előtt ne rúgják ki, de amúgy a nap döntő részét netezéssel, kávézással és trécseléssel ütik el, nem munkával. Ha van valami kérdésem nem segítenek, csak ha már a főnöknőmnek szólok, és egyáltalán nem érdekel senkit, hogy alapos, tisztességes munkát adjon ki a kezéből. Nekem ez nagyon furcsa, voltam én már ilyen helyzetben nem egyszer, de ezt sosem értettem meg.
Mindegy, ez is egy munkahely, ezt is valahol, de tényleg néha nagyon rá tudok csodálkozni a dolgokra. Szerencsésre a kollegák többsége már ideiglenes munkaerő, borzasztóan jó fejek, és tényleg igyekszünk segíteni egymásnak, ahol tudunk.
Meg aztán ott van a 4. emeleten a vállalati bolt, ahol fillérekért (szó szerint) jutok a Milka csokihoz, a Philadelphia krémsajthoz, a kekszekhez, a TUC-hoz, meg egyéb finomságokhoz, amit a cég gyárt.
Ha meg közben, bár nem keresek, nekem is bejön egy állásajánlat, ami állandó munkára szól, én is lelépek, igaz, igyekszem magam után tisztességesen rendben hagyni a dolgokat. Én utánam ne kiabáljanak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése