Ha minden igaz, hamarosan lesz ADSL-ünk.
Tegnap voltak a Telefonica technikusai beszerelni a vonalat. Most az a folyamat, hogy ők lejelentik, hogy él a vonal, és a Vodafone pedig egy aktiváló sms-t küld, és akkor elvileg onnantól kezdve automatikusan van internetünk. A szerelő tegnap nem töltött sok időt nálunk. Igaz, hogy azalatt az idő alatt nyitva volt az ajtó.
A macsesz, mivel nem különösebben rajong az idegenekért, természetesen elbújósra fogta a dolgot és mire a szerelő elhagyta az épületet (Elvis has left the building, hehe) gyakorlatilag eltűnt. Jani kereste őt lent, fent, kint a kertben, konyhaszekrény alatt, a dobozokban, szóval mindenhol, ahol csak egy macska el tud bújni.
Aztán, mivel ideje volt elindulni Alcalába az állomásra elém, félbehagyta a keresést.
Több, mint 3 éve vagyunk együtt Janival, de én még ennyire idegesnek, mint akkor, soha nem láttam. Egyszerűen nem lehetett hozzászólni, látszott, folyamatosan máshol jár az agya.
Mikor hazaértünk, kipattant a kocsiból, és „Cica---cicc---Szürke!” kiáltásokkal próbálta hívni a macskát. Aztán kiment a házból az utcára.
Én valahogy nem voltam ideges. Jól ismerem Micort. Ú valóban egy kicsit antiszoc macska lett a balesete óta, de biztos, hogy nem rohanna ki az utcára. Tudtam, hogy ott kell legyen valahol a házban, csak meg kell várja, hogy lenyugodjon a légkör ahhoz, hogy megmutassa magát.
Jani közben már az utcákat járta. Elmondása szerint lelki szemei előtt lebegett, hogy tacepaókat és szórólapokat gyárt, hogy elveszett a cica és aki egy ezüstszürke-kék macskát lát rózsaszín nyakörvvel és pici rózsaszín henger bilettával a nyakában (amiben nem mellesleg a telefonszámom benne van szükség esetére), szóval akkor azonnal jelentkezzen.
Én felmentem, átöltöztem, és mikor pakoltam el a ruháimat, egyszer csak megjelent a Micor.
Rámnézett, konstatálta, hoyg itthon vagyok, majd hajóülésben leült a zöld szőnyegére.
Én meg mentem ki Janihoz. Nem találtam sehol, aztén felkapaszkodtam a kerítésre és láttam, már az utca végétől jött visszafele, arcán a kétségbeesés. Intettem neki, hyog jöjjön. Addig lehoztam a macskát, mire bejött a házba már a karjába tudtam adni.
Hát nem túlzok, amikor azt mondom, hogy majdnem elsírta magát. Micor kapott hasimasit, volt este nagy jéték az egerekkel (máegér természesen) extra adag husika vacsorára, és persze micor hol máshol aludt volna, mint az ágyunkban.
Azt hsizem, Jani nagyon, de nagyon szereti Micort. :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése