Önimádat?

Valljuk be, a spanyolok nacionalisták.

Ez van. Aki ide jön, annak ezt tudomásul kell vennie. Lehet, hogy nem zavaróan, tehát nem azt mondják, hogy ” ami nem spanyol az már csak rossz lehet”, de igenis mindig, minden körülmények között a hazait helyezik előtérbe.

Kezdjük a sporttal, ez az a terület, ahol a legjobban megfigyelhető a tendencia.

2008-ban a spanyolok nyerték a foci EB-t, utána következő évben a Barcelona nyerte a BL-t, és a szuperkupát (a BL és az UEFA kupa győztes összecsapása), természetesen a Barcelona idén is BL-t nyert (most azt hagyjuk, hogy amúgy simán lekatalánozzák őket, de mikor nyernek akkor hirtelen hazaiak lesznek), spanyolok a foci világbajnokok tavaly óta, övñk a világ 1számú férfi teniszezője (Rafaell Nadal) van egy 2x-es világbajnok Forma-1-es pilótájuk (Fernando Alonso), a kézilabda csapatuk európa-bajnok, illetve ugye Contador nyerte tavaly a Tour de France-ot.

Szóval, tavaly ősszel, mielőtt Fernando Alonso elbukta volna a soros F1 VB címét már az a mondás járta, hogy „Hola! Soy Español, que quieres que te gane?” – vagyis: Szia, spanyol vagyok mit szeretnél, mit nyerjek meg neked? Szerencsére tavaly Alonso elbukta a vb címet így az arcok kisebbek lettek, de idén azért elég nagyok ahhoz, hogy mindig és minden körülmények között agyon-vissza ajnározzák a sportolóikat, úgy, hogy közben a többiek, mintha a pályán sem lennének. (amúgy idén a Barcelona nemcsak a foci de a kézilabda BL-t is megnyerte). Szóval, valljuk be, a spanyol sport valóban ott van a top-on és rengeteget áldoznak rá, hogy ez így is legyen, de néha ez az elfogultság kissé idegesítő. Még szerencse, hogy vízilabdában rendszeresen elgyapáljuk őket, úszóik meg nincsennek, legalábbis nem egy Cseh Laci szinten.

Azonban a nacionalizmus nem csak itt érhető tetten. Az ételek: ez a másik Nagy spanyol találmány. Azt már korábban is említettem, hogy igaz spanyol nem ül be gyorsétterembe, mert oda csak a bevándorlók, esetleg a suhancok járnak. Mert igaz spanyol csak “ir de copas”-ra ül be, egy igazi spanyol restaurantéba, ahol olyan nemzeti kajákat szolgálnak fel, mint:

* Paella (ez a rizottó spanyol változata, némi arabos beütéssel)

* Tortilla (ezt a franciáknál quiche-nek hívják, nálunk meg tojásrántottának)

* Croquetas (ez igazából egy sajtos-sonkás burgonyakrokett)

* Crema Catalana (alias Céme brullé, de persze itt ezt nem is ismerik)

És még sorolhatnám. Az a vicc, hogy mindezen ételek igazából nem is önálló fogások, nem hiszem el, hogy alaki egy croquetassal és egy torillaval jól lakik (OK a paellaval igen), illetve nem hsizem, hogy ezekért hajlandó lennék még egyszer majd 80 EURót fizetni, mikor azon a pénzen 4 ember tömi magát degeszre a Hard Rockban.

De egy spanyolnak a Hard Rock Café is a meki szintjén van.

Nyelvek- spanyol. És kész. 2003-ban, mikor először itt voltam az angolt nagyon kevesen beszélték. Most sem beszélik túl sokan, a világ talán annyit változott, hogy most már tudják, hogy szükséges megtanulni angolul, ahhoz, hogy boldogulni tudj- ebben azért a válság is nagy szerepet játszott. De angolul igazán jól még mindig kevesen beszélnek, mert nem érzik akkor a szükségét. Aki ide jön és munkát akar, élni akar, annak tudnia kell spanyolul, nincs mese. Míg Magyarországon egy külföldi egy multinál nagyon hamar el tud helyezkedni, addig itt nem annyira. Magyarországon a nyelvtudást sokkal jobban értékelik. Itt meg úgy vannak vele, hogy ezt a munkát Pepito is meg tudja csinálni, nem kell beszélnie hozzá angolul. (Pepito Gipsz Jakab spanyol megfelelője)

Ruhák- tény és való, hogy a spanyolok értenek a divathoz, mégha rajtuk ez kevésbbé látszik. Seregnyi ruhamárkájuk van: Zara, Mango, Blanco, Springfield, Cortefiel, Pedro del Hierro, stb. Ezek mind spanyol márkák. Alapjában véve spanyolok, azonban a Nagy nacionalizmusban azért érdemes megnézni a kis címkét a ruhákon, miszerint is “Made in China” vagy “Made in Singapoure”. Tehát mielőtt ezerrel lefikázzuk az egyéb,m nem spanyol márkákat, lehet, hogy jó lenne megnézni mit is veszünk fel. A legviccesebb pedig, mikor Carolina Herrerat akarják 100% spanyolnak beállítani, holott minden címkén ez szerepel: Carolina Herrera New York…

Kocsik: ugye már nem is kell részleteznem? SEAT Seat és Seat. Más kommentár nincs:o). Még szerencse, hogy van, aki a praktikumot helyezi előtérbe, vagy az ár-érték arányt.

Általánosságban elmondható, hogy itt az emberek akkor is a spanyolt preferálják, ha az drágább. És úgy gondolom, hogy ez egy racionális határon belül rendben is van, elvégre támogassa mindenki a saját gazdaságát. De azt hiszem, azért lefikázni valamit, mert nem spanyol az nem menő.

Viszont érdemes megjegyezni azt is, hogy idegengyűlölettel itt még nem találkoztam. Lehet, nem kedvelik annyira a románokat vagy az afrikai bevándorlókat, vagy a latinókat, de olyan fokú idegengyűlölettel, vagy a mássággal szembeni totális intoleranciával itt még sosem találkoztam. Otthon szerintem sokkal jobban utálják úgy általánosságban az idegeneket, a romákat, a homoszexuálisokat, vagy szimplán a másságot, mint itt bármikor.

Itt kíváncsiak, érdeklődőek, ha más vagy, ha külföldi vagy. És lehet, hogy a spanyol dolgokat előtérbe helyezik, de nem szorítják ki azt, ami nem spanyol. Hanem igyekeznek megismerni és megérteni.

És azt hiszem, minden nacionalizmusuk ellenére, a spanyolok messzemenően toleránsabb és elfogadóbb népek, mint egynémelyek Magyarországon.