Hallgatásom története

Nem sűrűn szoktam mentegetőzni, hogy bocs, hogy régen nem írtam, most mégis ezt kell tennem.
Március van, és még csak 1 postot írtam idén a blogba, szégyellem is magam érte.
Az van, hogy tavaly dec 31-el megszűnt az addigi munkahelyem, a laza kis spanyol multi, itt a közelben, a mai napig siratom, mert közel volt, jó volt a társaság, nem dolgoztam halálra magam és mégis sikereim voltak a munkámban, rugalmasak voltak és még a fizetés sem volt rossz. De december végével az egészet kilőtték Panamába, Manilába, Bulgáriába, meg még ki tudja, hová. A dolog nem ért felkészületlenül: ugyan az egészet hivatalosan december közepén kommunikálták, de 10 év ebben a szakmában eléggé megtanítja az ember lányát arra, hogy figyeljen a jelekre és a kis piros jelzőfény idejében felkapcsolódjon az agya egy rejtett zugában. Én október óta biztos voltam abban, hogy megszűnik a munkám. Novemberben már küldözgettem a CV-ket, de igazán decemberben kapcsoltam rá. Olyannyira, hogy decemberben már járkáltam is az interjúkra.
A spanyol törvények értelmében nekem már jár munkanélküli segély, kb 6 hónapig, tehát nem kellett volna elkapkodnom a dolgot ennyire, de nem akartam munka nélkül maradni, elhatároztam, hogy márpedig akkor is nyugodt ünnepeket szeretnék, nem akarok  úgy karácsonyozni, hogy minden bizonytalan. Talán mégis inkább várnom kellett volna, de én úgy éreztem, hogy dolgoznom kell, mert az idegeskedés a bizonytalanság mindennél rosszabb. Most már tudom, hogy ez nem így van.
Szóval a decemberi interjúdömping vége az lett, hogy december 19-én este közölték velem, hogy felvettek. Álmaim pozíciója: egy hasonló központban egy hasonló munkakör, plusz egy 50 fős csapat egy nagyon jó fizetésért. A cég nem volt közel: tömeggközlekedve oda és vissza is 1,5 óra volt az út, de úgy voltam vele, ez életem lehetősége, meg a pénz sem rossz, 2 hónapon belül veszek egy kocsit és az utazás is lerövidül.
December 26-án, egy valóban remek karácsony után már mentem is tanfolyamra. Igaz, hullafáradt voltam, az év vége a cégnél is megterhelő volt, a karácsonyra is mindent beleadtam, hogy jól sikerüljön (megérte), és mivel reggel 8-ra kellett menni a  tanfolyamra, 5:20-kor keltem. Az vigasztalt, hogy viszonylag korán otthon tudtam lenni, a 17:50-es buszt elcsíptem szinte mindig. Dec. 31-én leszámoltam a régi céggel, és jan. 2-án aláírtam a szerződésemet.
na itt jött az első pofon. A szerződésemben évi 5000 euróval kevesebb bér volt benne, de mivel nagyon általános volt (nem részletezte a bonust, nem részletezte az egyéb pótlékokat) akkor azt mondta a HR-es,  hogy a bonus e fölött jár meg persze a nyelvpótlék is. Mivel az éves brutto azért egy picivel több volt , mint eddig (és mivel találtam munkát időközben leálltam a kereséssel), aláírtam a szerződést.
Aztán kezdődött az őrület. Kiderült hogy a munkaidő nem 6-ig, hanem 7-ig tart, és az is, hogy nem reggel 9-től, hanem 8-tól, mivel ahhoz, hogy reggel 9-kor elinduljon a szolgáltatás elő kell készíteni bizonyos dolgokat, plusz egy reportot is elküldeni, amit előző nap nem lehet megcsinálni, mivel a rendszer éjjel frissíti az adatokat. Tehát reggel 5:20-kor keltem, hogy 8-ra beérjek, és este 7-ig lévén ugyan a munkaidőm, de én onnan fél, 3/4 8 előtt sosem jöttem el, sőt, heti 2 alkalommal átlagban kb este fél 10-ig, 10-ig ott voltam.
A 9-19 -ig lévő munkaidőmben hivatalosan volt 2 óra ebédszünet. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy ha szerencsém volt, akkor 15 perc alatt megettem a szendvicsemet, de az esetek nagy részében ez nem volt egészen 15 perc, mert már dolog akadt.
ha ez még nem lenen elég, akkor volt egy jó fej, de hozzá nem értő főnöknőm, aki ugyan ismerte a céget és a folyamatokat, mint a tenyerét, de a kampány, az ügyfelet és a folyamataikat ne, és folyamatosan beleszólt olyan dolgokba, amibe nem kellett volna. Magyarul az én munkámat is meg akarta csinálni, és ugye sok bába közt elvész a gyerek...
Az ügyfél pedig egy büdös paraszt volt, mindjárt 2 példányban, szerencsére a másodpéldány eltűnt 3 hát után, de így is úgy beszéltek velem és a beosztottjaimmal, ahogy én a kutyámmal sem beszélnék. Mondjuk úgy hogy se nem voltak professzionálisak, de még az alapvető udvariassággal sem voltak tisztában.
Magyarul reggel 5:20-kor keltem minden nap, dolgoztam 12-14 órát, ha szerencsém volt elértem az utolsó 21:05-ös buszt Alcalából, ha nem, akkor Axelt hívtam fel, hogy vigyen haza,v agy a kolléganőm vitt haza, vagy taxival mentem haza potom 25 euróért.. És mikor hazaértem, akkor meg itthon ment a veszekedés, mert Jani (teljesen igaza volt) nehezen viselte, hogy széthajtom magam, hogy csak arra járok haza, hogy bezuhanjak az ágyba. (szó szerint). Semmi másra nem volt időm, senkire és semmire. És akkor megérkezett az első fizetés. 300 euróval kevesebb, mint az előző cégnél. Kiderült hogy az éves bruttóban benne van a bonus, tehát 14x fizetik ki, és hogy nekem nem jár a nyelvpótlék.. hazaérve, megnéztem, hoyg mennyi lenne a munkanélküli segélyem. A különbség 100 euró volt. (89,95 a havi bérlet). magyarul, ha otthon vagyok munkanélkülin,. akkor 100 euróval kevesebbet kapok ugyan, de nem kell napi 14 órát dolgoznom, nem kell reggel 5:20-kor kelnem és este 10-re, vagy még később hazaérnem, és nem kell ezt a sok sz@rt elviselnem bent. Ekkor volt az a pont, amikor elengedtem a munkát. Lehatároztam, hogy inkább kirúgatom magam, de én ezt nem vagyok hajlandó tovább csinálni. A sok idegeskedéstől a gyomrom kezdte feladni a szolgálatot, a magánéletem romokban hevert, síkideg voltam, és senkire és semmire nem volt időm. elkezdtem éjjeelente munkát keresni mivel sokat aludni az állandó pörgés miatt nem tudtam (éjjel si járt az agyam a benti dolgokon). Azzal is tisztában voltam, hogy nem fogok tudni ilyen munka mellett interjúkra járni. Aztán ahogy elkezdtek jönni a telefonok, egyre biztosabb voltam, benne, hogy minél előbb le kell zárnom a céggel ezt a bazárt. És akkor eljött február 15, péntek. Valahogy már reggel úgy mentem be, hogy ez lesz az utolsó munkanapom. És akkor megint belekötöttek valamibe, és kiszaladt a számom, hogy szerintem ezt itt fejezzük be., ennek így semmi értelme. Egyszerűen megmondtam nekik, hogy rúgjanak ki, engem nem zavar. 1 órán belül a kezemben voltak a papírok. olyan nyugalmat és felszabadultságot éreztem, mint azelőtt még soha. Otthon voltam fél hatkor, beregisztráltam a munkanélküliek honlapjára, kértem időpontot, és elkezdtem munkát keresni. Az egyetlen pozitív amit el tudok róluk mondani, hogy kifizették a túlóráimat, már azokat, amik munkaidő előtt és után voltak a két óra ki nem vett ebédszüneteimre járó túlórákat nem kaptam meg, de még így is, ezek nélkül is 60 órát fizettek ki jan 8 és feb 14 közöttre..hát no comment..
Azóta itthon vagyok, igen, most a spanyol állam fizet majd, de lehet nem is sokáig, mert folymatos az érdeklődés, voltam már interjún  és megyek is, kb 3-4 helyen vagyok benne a kiválasztási folyamatokban (egy körön túl), tehát biztos vagyok benne, hogy hamar alakul valami, a nyugalom mindenért kárpótol.
A tapasztalatokat, amit az elmúlt két hónapban szereztem, nem fogom elfelejteni, a "hogy ne csináljunk call center kampányt" című leendő könyvemben azt hiszem részletesen leírom majd :)
 Megtanultam, hogy nem szabad azonnal elfogadni valamit, mert azt hisszük, hogy nem lesz másik. Nem lehetek olyan kishitű, hogy ne higgyem el, hogy jobbat érdemlek. nem szabad meghunyászkodni, kell egy kis türelem ahhoz, hogy a megfelelő állás jöjjön, de ha magamat alulértékelve, meghunyászkodva bármit elvállalunk bármennyiért, akkor azzal biztos, hogy nem teszünk jót magunknak. Inkább monjdak nemet elsőre egy állásra, mert biztos, hogy azzal fogok helyet hagyni annak, ami nekem a legmegfelelőbb.

Banyatank, avagy deszantszatyor

Soha nem gondoltam volna, hogy erre sor kerül, de a héten vettem egy deszantszatyrot! SPANYOLOSODOM!
Mi is az a deszantszatyor, avagy banyatank? Egy rendkívül praktikus kis guruló bevásárlószatyor, egy kis kocsi, amivel (hittem én balga, mikor először láttam) az öreg nénik járnak bevásárolni, így nem cipelnek szatyrokat, csak simán maguk után húzzák a vásárolt dolgokat.
Na, szóval idáig jókat mulattam azokon az embereken, akik ezzel jártak vásárolni, amíg fel nem tűnt, hogy bizony nem csak az idősek, hanem a fiatalok, gyakorlatilag MINDENKI ilyennel jár vásárolni. Példának okáért Axel is vett egy ilyet magának, mivel gyalog jár vásárolni, és sokkal kényelmesebb a kis gurulóssal hazavinni az árut, mint zacsikat cipelni.
Na, most hogy így kimagyaráztam magam (igen, mentegetőzöm), bevallom, hogy nem bántam meg, hogy megvettem. Sok minden belefér, nem kell cipekedni és most, hogy nincs autónk és gyalog meg tömegközlekedve járunk vásárolni, nagyon praktikus és kényelmes.
Nagyon csinos, piros, skót kockás darabot sikerült vételeznek a chinóban (hiper asia, avagy kínai áruház), potom 12,90 EUR-t fizettem érte. Van ennél egy fejletebb, 4 kerekes verzió külön beépített termó tasakkal, ez már majdnem 40 EUR! Sőt, van még ennél is drágább, mert ugye a deszantszatyor üzlet jó üzlet és a sznobokat is ki kell tudni szolgálni...
Az én banyatankom (hivatalos neve carrito de compra, avagy bevásárlókocsi) hasonló ehhez, de normál skótkockás :)

Jogi esetek I.

A mai post arról fog szólni, hogy gyökér és gerinctelen emberek mindenütt vannak a világon, nem csak Magyarországon.

Két esetet veszünk a nagyítónk alá, az egyik a páromé, aki vesztére magát magyarnak valló erdélyiekkel dolgozott, illetve az enyémet, ahol egy spanyol ember spanyol cégében dolgoztam.

A közös mindkét esetben, hogy nem lettünk kifzetve..nekem másfél havi bérrel lógnak, a páromnak egy havi bérrel...végkifejlet? Még kérdéses...tanulság? Mindkét esetben van, bár az esetemben kicsit mások a tanulságok.

Nézzük akkor először Jani esetét.

2012 májusában adódott egy lehetőség, hogy egy lakásfelújításon dolgozhat egy vállalkozóval, aki napi 50 EURt ígért a munkáért. A vállalkozó magát nagymagyarnak valló valaki, maradjunk annyiban, hogy állampolgásrásgtól függően egy igazi gerinctelen ember. (nem, nem roma, mielőtt bárki megkérdezné- és nem hiszem hogy a gerinctelenség bőrszínfüggő lenne).

Az első hónapban nem volt gond, ha csurranva-cseppenve, de csak előkerült az ígért összeg. A második hónapban kezdődtek a gondok, a munka csúszott, a megrendelő is eltűnt szabadságra, pénz sehol, a főnök pedig mindenféle ingyen munkát vállalt el egy mérnöknek, mert kinézett egy nagyobb munka, amit végül nem kapott meg ez a vállalkozó.

A vége az lett, hogy juliusra ott maradt a vállalkozó által alkamazott 3 ember pénz nélkül, egy alapos beszélgetés után felálltak és otthagyták a munkát, miután kiderült, hogy ebből már nem nagyon lesz pénz- a határidő csúszása miatt a megrendelő a kivitelezpnek nem hajlandó fizetni.

A szomorú az, hogy ez már korábban is tudta a vűllalkozó, de arra számított, hogy a mérnüktől az ingyenmunkák után megkapja a nagyobb melót és annak az előlegéből majd kifizeti a csapatot. A nagyobb baj, hogy amikor kiderült ebből nem lesz semmi, nem volt képe hpzzá, hogy odaálljon az emberek elé azzal, hogy nincs pénz, hanem a csapat dolgozozz még egy ideig ingyen, mert a vállalkozó „nem akarta rontani a hangulatot”.Az is utólag derült ki, hogy az elvégzett munka előlegét korábbi adósságainak kifizetésére költötte.

Sajnos, mindegyik munkásra igaz, hogy egyikük sem volt bejelentve, feketén dolgoztak, zsebbe kapták azt a kevés pénzt, amit megkaptak, mindenféle átatdás-átvétel nélkül. A párom járt a legjobban, mert legalább az első hónapra kapott pénzt, a többiek még azt sem kapták meg.

Nyilván a tanulság a következő:

1.       Magyarnak (erdélyi magyarbak) ne dolgozz mert átvágnak

2.       Bejelentés, szerződés nélkül ne vállalj munkát

3.       Ha mégis elvállalod, akkor NAPI kifizetést kérj, így max. Egy napi pénzedet bukod, hiszen egyértelmű, hogy ha nem fizetnek akkor másnap be sem mész.

Jogi vonzat: sajnos mivel nincs nyoma sem annak, hogy a párom ennél a vállalkozónál dolgozott (illetve nagyon körülményesen bizonyítható), ráadáasul úgy, hogy nem volt szerződése, nem volt bejelentve, ezért gyakorlatilag lehetetlen behajtani a pénzt. Persze, néhány embert meg lehet kérni, hogy vigyék el a vállalkozót kölcsönt felvenni, vagy lehet erővel rendezni a dolgokat, de nem ér annyit az egész, hogy az ember kockáztassa a kiutasítást. Így hát a tanulságok levonása után az ember max. annyit tehet, hogy kihasználva minden lehetséges fórumot gondoskodjon arról, hogy ez a vállalkozó a büdös életben többet nem kap megbízást.

Persze lehet mondani, hogy de akkor minek vállalta el a melót, de felteszem a kérdést: egy év munkanélküliség, egy év egy fillér bevétel nélkül, vajon mekorra lenne az arca azoknak, akik azt mondják ne vállald el? Persze, hogy az ember elvállalja, mert szüksége van a pénzre. Itt egy hónapig ingyen dolgozott a párom, ennyi történt, de legalább egy havi bevétele volt.

Nézzük az én esetemet, ami ennél jóval egyszerűbb, de a megoldás időigényesebb, de talán van remény arra, hogy sikerrel zárul.

2011 novemberében kezdtem el dolgozni egy spanyol cégnél. Kis cég, mint utóbb kiderült én voltam az egyedüli alkalmazott, midnenki más vállalkozóként dlgozott a cégben. Pontosítok: az első 3 hétben volt egy kolleganőm is, aki szintén elvileg alkalmazott volt. De történt ugynais, hogy a kolleganő lebetegedett és mikor elment kiiratni magát kiderült, hogy nincs bejelentve. Jómodú családból származó és eszes lány révén, mikor meggyógyult beállított az ügyvédnőjével (rokon volt) és hirtelen lett szerződése, és érdekes nekem is. (itt van 2 heted arra, hogy megírd a munkaszerződést, én akkor még csak 1 hete voltam ott, szóval időben voltak). A főnököm annyira megijedt a jogi lépések kilátásba helyezésétől, hogy mindent legálisan, rendezetten elintézett. Tehát hivatalosan bejelentve, TB-t fizetve, stb. Dolgoztam. A gond az volt, hogy nov. 15-i kezdésnél járt volna már decemberben fél havi bér, ezt azonban nem tudták kifizetni mert a cégnek nem volt bevétele. Elég hosszú lenne leírni a körülményeket a lényeg, hogy olyan dolgoggal kereskedtek, ami nem volt a birtokukban, és hiába kötöttek üzleteket egyikből sem volt bevételük, mert nem néztek utána, kivel is kötnek szerződést, így mindenféle „fantom megrendelők” után rohangáltak, akik persze sosem fizettek. Valahogy aztán csak sikerült tető alá hozni az egyik boltot, így január végén lett a cégnek egy halom bevétele. Akkor kifizették az elmaradt juttatásaimat, és úgy tűnt sínre kerül a dolog.

Hogy miért nem léptem le? Két dolog miatt. Az egyik: annyi pénzt mindig sikerült szerezniük, hoyg legalább alap élelmiszereket meg tudjak venni és be tudjak járni dolgozni, és alapvetően jól bántak velem, de sajnos, hiába is kerestem folyamatosan állást, az interjúk nagy részére nem tudtam elmenni, mert egész egyszerűen nem volt metrójegyre pénzem.

Január végével minden járandóságomat megkapva azt hittem most már jobb lesz. Hát tévedtem. Február végén rendesen megkaptam a fizetésemet, így továbbra is bizakodó voltam, de március végén jött az újabb sokk: csak a fizetésem felét tudták kifizetni. Azonnal újra nekiláttam állást keresni, szerencsémre 3 hét alatt találtam egyet. Április végén felmondtam, és kezdtem az új helyemen. Mivel nem fizettek ki (március végén esedékes bér fele+ az április végén esedékes+ ki nem vett szabik) továbbra is szinte napi kapcsolatban maradtam a céggel. Hozzáteszem, nem jöttem el rossz viszonyban tőlük, mindent rendben lepapíroztak (ezzel kezembe adva azt, hogy mindent bizonyítani tudok most), a főnökömnek elmodntam, hogy egyedüli kenyérkeresőként a családban nem engedhetem meg magamnak, hogy olyan munkahelyem legyen, ahol nem tudhatom hogy éppen lesz-e fizetés, vagy sem.

A továbbiakban szeptember végéig bezárólag hitegettek újabb és újabb dátumokkal, majd nálam betelt a pohár.

Úgy gondolom, hogy az, hogy a cégnek nincs bevétele, nem az én problémám. Én, mint alkalmazott nem vagyok felelős a cég ügyleteiért, nem tehetek arról, hogy nekik nem jön be egy üzlet sem (hacsak nincs kifejezetten olyan szerződésem, ami itt nem volt). Ők, amikor alkalmaztak engem, kötelezettséget vállaltak arra, hogy a munkám ellenértékét kifizetik, és ez nem történt meg.

Nos, elkezdtem a jogi procedúrát. Először is a Consejería de empleonál regisztráltattam a követelésemet, ez azt jelenti hogy kitöltessz egy nyomtatványt 3 példányban, ahol meg kell adni kivel szemben mekorra összegű követelésed áll fenn. Amikor átveszik a nyomtatványt adnak egy időpontot 30 napon belülre egy úgynevezett conciliación-ra (egyeztetés). Ez a procedúra (mármint maga a követelés bejelentése) nem tart tovább fél óránál és illetékmentes. A conciliaciónra hivatalosan berendelik a céget (tértivevényes levél), és ott lehetősége van a cégnek (!!!), hogy ha tudja, bizonyítsa, hogy nem tartozik a munkavállalónak.

Spanyolországnan a törvények nagyon védik a munkavállalót: nem a munkavállalónak kell bizonyítania, hogy tartoznak neki, hanem a munkaadónak, hogy nem tartozik. 

Az egyeztetés maga nem tart tovább 10-15 percnél, nagyon ritka a bonyolult eset, a cégek általában azonnal elismerik a  tartozást és megállapondak egy fizetési határtidőben. Sajnos egy törvényi kiskapu miatt rengeteg cég él azzal alehetőséggel, hogy alkalmazott elbocsájtásakor nem fizeti ki az utolsó járandóságot és egy ilyen conciliacion-t kell eszközölnie a munkavállalónak ahhoz, hogy hozzájusson a pénzéhez. A kiskapu annyi, hogy mivel ez egy jogi procedúrához köthető döntés a kifizetés már nem fog bérköltségnek minősülni, hanem jogi végésre történő kifizetésnek, így nem kell a cégnek utána adóznia (ami ugye ha bérköltség lenne, akkor pl. TB-t kellene fizetnie).

Sajnos az én esetemben a cég nem jelent meg (valszeg nem tudnak 8 nepon belül fizetni) ezért az ügy tovább kerül a bíróságra. Hétfőn van találkám az ügyvédekkel, akkor jön a folytatás.

Ehhez fel kellett hívnom a SOJ-ot (ügyvédi szövetség), időpontot kérnem (csütrötökön hívtam őket, hétfőre kaptam időpontot) ahol elő kell majd adnom az esetet és megindul a bírósági eljárás. Állítólag 3 hónap alatt lezavarják.

A SOJ-nál, miután kaptam időpontot, megjelentem időre, ott kirendeltek egy ügyvédet, aki a továbbiakban segíteni fog.

Mi nekem ebből a tanulság?

1.       Az adott körülmények közütt egyetlen dolgot csinálnék másképp: utólag nem várnék ennyit a jogi procedúra beindításával, hanem már májusban elindítottam volna az egészet, akkor már túl lennék mindenen és valszeg pénzemnél lennék. Mivel az én esetemben bejelentett állásról volt szó, nyilván a cég nem tudja azt mondani, hogy nem tartozik nekem, hiszen minden  szerződést, fizetési papírt, átutalási bizonylatot félre tettem, ami velük kapcoslatban fellmerült, azokat a bérpapírokat, amiket nem fizettek ki, nem írtam alá, tehát a követelésem megalapozott. Ráadásul számos e-mailem van arról, hogy ígérgetnek különböző határidőket a fizetésre, tehát elismerik a tartozást.

2.       Soha többet nem megyek nem multinacionális céghez dolgozni. Magyarországon is megjártam egyszer ugyanígy, és most itt is. Hát a Józsi és Anyósa Bt-k az ilyen olyan himihumi kis cégek számomra nem opciók, mert ilyen helyzetbe még egyszer nem akaork kerülni.

A legszomorúbb ebben számomra csak az, hogy még mindig nem vagyok a pénzemnél, és hogy ezek az emberek másokat is átverhetnek ugyanígy. A célom az, hogy tegyek arról, hogy ez ne így legyen.

Spanyol gasztro- és szlengszótár kezdőknek

Ez a mai post elsősorban azoknak szól, akik idelátogatva, sokszor spanyol nyelvtudással tapasztalják, hogy nem értik, mit beszélnek az emberek.

Erről tudnék mesélni, én naív, amikor ide megérkeztem, akkor ugye előtte már töltöttem itt egy pár hónapot, és azt hittem mindent tudok- hát óriásit tévedtem! Volt olyan, hogy a nagy anyanyelvi szintű (azt hittem) spanyoltudásommal egész mondatokat nem voltam képes megérteni!

Az van, hogy amit Te megtanulsz az egy dolog. Amit meg itt az utcán hallasz az egy másik. Nyilván a nyelvet befolyásolja milyen környezetben mozogsz, kikkel találkozol a mindennapi életben sőt, az sem mindegy melyik városban vagy. Nem kell messzire menni, mi magyarok is használjuk azt a kifejezést, hogy „pestiesen szólva”- ami arra (is ) utal, hogy az adott szófordulat a fővárosban elég elterjedt.

Na, tehát miután megtanultam Dél-Amrikában a spanyolt (ami nem azonos az itteni castellanoval!!!), majd az első pár hónapos itt tartózkodásomkor a munkámmal kapcoslatos szókincset is magamévá tettem, mikor kiköltöztem szembesültem azzal, hogy lehetek én bármennyire is elájulva a saját tudásomtól, van még bőven mit tanulnom. Elsősorban a helyi mindennapi nyelvet.

Miért fontos ez?

Nagyon fontos, hogy integrálódj. Engem nem zavar, ha tudják, hogy külföldi vagyok, de ne ez legyen az első kérdésük, hogy honnan jöttem.  Zavart az is, hogy sokszor, mikor pl. azonnal válaszolni akartam, nem jöttek a megfelelő szavak a nyelvemre- mert a válaszom sokkal formálisabb lett volna, mint a másik stílusa. Zavart az is, hogy nem értettem a helyi szófordulatokat, szóvicceket. 

És a legviccesebb az volt az egészben, hogy pl. egy étlapot nem voltam képes megérteni, mert nem ismertem az ételeket. Na, most ha én nem ismerem az ételeket, akkor hogyna tudom a barátokat/rokonokat kalauzolni, hogy adok tanácsot mondjuk spanyol gasztronómiából?

Na, ez vezérelt akkor, amikor itt (a teljesség igénye nélkül) megpróbálom összefoglalni mit értenek 1-1 kifejezés alatt- a fordítás kicsit szabados, lesznek nem teljesen szalonképes kifejezések, és előre bocsátom, hogy ezek madridi tapasztalatok, lehet Alicantéban ezek a kifejezések már nem azt jelentik. Akinek van kedve és kiegészítené, vagy kijavítana, az nyugodtan tegye meg kommentben, hiszen majd 2 év itt élés után még mindig tanulok!

GASZTROSZÓTÁR

Churros- ez egy spanyol fánk szerűség, reggelire eszik, az alakja hosszúkás, olyan, mint egy hosszú fánk-giliszta. Forró coskival kínálják

Porra- ugyanez, csak nagyobb

Tortilla- spanyol tojáslepény krumplival, sokszor hagymával

Revuelto- rántotta

Huevos rotos- madridi „specialitás” sült krumpli, tojás és kolbász v. Serrano sonka

Barrita- kenyérszelet (sokszor pirítva)

Cortado- eszpresszó kávé

Italiano- olasz eszpresszó

Americano- hosszú kávé

Pincho- egyfajta kicsi szendvics- toastkenyér bármivel megtöltve, egy pálcikával átszúrva (pinchar- megszúrni)

Montadito- kis kifliszendvics (bármivel lehet töltve)

Bocata, bocadillo – nagyobb szendvics általában hot-dog kifliben vagy baguette-ban

Pulga- kb. a mi molnárkánkhoz tudnám hasonlítani, szintén bármivel lehet készíteni. Egyes helyeken fél baguette kenyeret jelöl sajttal sonkával melegszendvicsként elkészítve.

Ensaladilla (ensaladilla rusa) – franciasaláta tonhallal

Empanada- töltött leveles tészta, áltlaában tonhallal van tölve, vagy hússal

Perrito- hot dog

Gazpacho- hideg paradicsomleves

Salmorejo- ugyanaz, csak nincs benne uborka és főtt tojással, sonkával tálalják

San Jacobo- sonka rántott bundában

Croquetas-krokett, általában hallal vagy sonkával elkészítve

Escalope, escalopines- áltlaában rántott húsra mondják, de ne lepődjünk meg, ha mégsem J

Lomo- karaj

Filete- bármilyen szelet hőst jelöl, de általában marha steak

Bistek- beak steak, csak spanyolosanJ

Pistu v. Pisto-. Zöldségragu, kicsit a mi lecsőnkra emlékeztet

Pudin- ez nem igazán puding, illetve az, de nem a magyar verzió, inkább az angolra hasonlít. (tehát egy felfújt szerű valami)

Comida- ebéd (és nem almuerzo, ellenben ebédelni -almorzar)

Tapa- valamilyen falatka, ami éppen a pincér kezébe akad, mikor kihozza az italt

Copa- pohár bor

Tinto de verano- kb. A mi fröccsünkhöz tudom hasonlítani.

Caña- pohár sör (itt nem egészen 2dl)

Jarra de cerveza- korsó sör

Clara- sör limonádéval v. Gaseosával

Gaseosa- kb. A Sprite-hoz hasonló szénszavas limonádé

SZLENGSZÓTÁR

Hola- hello

Buenas- jó napot (vagy estét, napszaktól függően)

Vale- OK

Venga- rendben (elköszönés előtt mondják, pl. Venga, hasta luego- rendben, viszotn látásra. Önmagában azt jelenti: jöjjön)

Flipar- kiakadni

Flipante- meglepő, kiakasztó

Me quedé flipada- kiakadtam

Joder, jolín, jolines, joooo- basszus

Coño- a francba, a fenébe (durvábban a pi..ába)

Estoy hasta los cojones- tele a tököm

Me cago la leche- B+

A tomar por culo- csesszék meg, kapják be

Que le den (que le den al culo)- B..ák +

Me parto de risa- megszakadok a nevetéstől

Estoy hasta los narizes- el vagyok úszva

Te cagas- besz@rás pl: Ronaldo hizo un partido que te cagas (Ronaldo olyan meccset játszott, hogy besz@rás)

Mola- tetszik (kb., mint az angolban cool)

Chaval, chavala- kölyök, fiatal

Crío- gyerek

Peque- a pequeño (kicsi) rövidítése, valakinek a gyerekére utal: me voy por el peque al cole- megyek a gyerekért az iskolába

Tipo- pasas

Tío, tía- (itt nem a nagybácsi, nagynéni értelemben) haver, havercsajszi

Cole-suli

Curro- munkahely estoy currando- dolgozom

Pesadilla- rémálom

Puta- qrva

Vivir de puta madre- él, mint Marci hevesen (jól él), jól megy neki

Mascota- háziállat (házikedvenc, a “pet” angol szó spanyol megfelelője)

Moro- arab (mór)

Latino- dél-amerikai (v. közép-amerikai)

Mala leche- balszerencse, pech

Echar de menos- hiányzik

Echar la bronca- letolni, leszidni valakit, vagy piszkálódni

Da les caña- „jól megmutatni”, „jól megadni” vkiknek, v.minek (egyfatja buzdítás)

A por ellos- „kapjuk el őket”

Most hirtelen ennyi, de azt hiszem jön még bőven! :o)

Hogyan NE induljunk el?

Na, ezért a postért sem fognak sokan szeretni, majd megint megkapom, hogy könnyű nekem mit osztom itt az észt... (khm...a könnyű nekemet nem kommentelem, mert nem volt az).

Tény, ami tény ma az emberek jó részét a kétségbeesés indítja el külföldre (kisebb részüket nem, de ez most nem róluk fog szólni).

A múlt héten az egyik Fb csoporton kért segítséget egy hölgy akinek a  párja megérkezett külföldre de a beígért állás (amit amúgy egy magyar intézett) nem jött össze, emberünk pedig szállás, nyelvtudás, munka és egy fillér nélkül áltt ott egy idegen országban. Mondanom sem kell, a kommentelők java része megkérdezte, hogy már ne is haragudjatok, hogy mert valaki így nekiindulni? Pláne, mikor kiderült, hogy az illető egy népes családot és egy szerény, ám biztos jövedelmet hagyott Magyarországon egy teljeséggel bizonytalan valamiért.

Ja természetesen a kommentekre jött a reakció, amikor a kint lévő úriember párja osztotta a jónépet hogy milyen szemetek a kommentelők, miér tnem segítenek- nos segítettek volna, ha indulás ELŐTT megkérdezik, hogy van-e xy cégről info, mi a helyzet az adott városban (országban), és egyáltlaán...talán kétszer is meggondolják a kiutazást. Csak sok esetben az igazság fáj, amikor valaki azt mondja, hogy ne gyertek ide, mert nincs annyi lehetőség, minden nélkül esélytelen, meg azért csak szükség van egy-két dolgot elintézni a kiutazás előtt, stb., akkor jön a besértődés, hogy biztos  az ottlévők féltik az állásukat, meg nem akarjuk hogy másnak is jó legyen, meg milyen szemetek vagyunk a többi magyarral, stb., stb.,

Meg tudom érteni, amikor valaki kétségbe van esve. Azt is meg tudom érteni hogy mindenki magának és a gyerekeinek a legjobbat akarja. Azt is meg tudom érteni, hogy (kár tagadni) a külfölddel kapcsolatban mindig van az elején egy rózsaszín köd- olyan, mint egy szerelem, először a jót veszed észre a rosszat nem akarod (vagy nem tudod) meglátni.

De akkor sem lehet felelőtlenül, tartalékok nélkül, minden hidat felégetve belevágni a bizonytalanba. Kockáztatni mindenképpen kell, hiszen egy idegen országba érkezel egy jobb élet reményében- de ez nem jelenti azt, hogy a családod életfeltételeit kelllene lenullázni emiatt.

A különböző internetes blogokat olvasva (határátkelő, stb.) sokszor felmerül, hogy valaki nulla nyelvtudással, nulla pénzzel nekivág a nagyvilágnak. Sok esetben (pl. amikor ezek 5-6 éve történtek) a sztori happy enddel végződik: emberünk 0 nyelvtudással először valamilyen munkát talál, aztán szorgalmasan és nyelvet megtanulva halad előre míg ma már elmondhatja magáról, hogy van egy nomrális munkája, amit szeret és megfizetik,c saláddal együtt jól boldogulnak, van kocsijuk, és bérelnek egy normális otthont is, gyerekeket is tudják rendesen taníttatni. Ez egy sikersztori.

Arról már kevesebbet írnak (igaz, ilyen is előfordul) amikor valaki ugyanezen feltételek mellett (nulla nyelvtudás, nulla pénz) kimegy a vadidegenbe és vagy hajláktanalnként végzi a híd alatt, vagy szerencsésebb esetben hazajut és újra építi itteni életét (esetleg okulva az első kudarcból legközelebb okosabban nekivág és akkor sikerül is).

Az 5-6 év különbség nem véletlen: ma, kerek perec ki merem jelenteni, hogy ŐRÜLTSÉG nyelvtudás és kezdőtőke nélkül bárhová is elindulni. Ha már mindenképpen nekiindulunk, akkor legyünk már annyira normálisak magunkhoz, hogy ne a világ végére indulunk így neki, hanem mondjuk Ausztriába, ahonnan jó esetben a legrosszabb forgatókönyvvel is számolva is haza tudunk jönni autóstoppal.

Az emberek hajlamosak elfeledtkezni arról, hogy az, aki 3 éve, vagy régebben ment ki külföldre minden nélkül az a válság előtt érkezett, akkor nagyságrendekkel jobb esélyekkel indult neki az új életének. Ma aki majd „bármilyen melót elvállalok” elven nekiindul pénz és nyelvtudás nélkül az szerintem kevés kivételtől eltekintve alá is írta a saját kudarcát. Nem tudom, mikor értik meg az emberek, hogy ÍGY MA MÁR NEM LEHET ELINDULNI.

Hogy miért nem?

1.       Esélyes, hogy átvágnak. Pláne, ha magyarok társaságát keresed (mármedig ha nem beszéled az ország nyelvét, ahová mész, akkro kénytelen vagy magyarokra támaszkodni), akkor ők kiméletlenül ki is fogják használn a naivitásodat, a kiszolgáltatottságodat i. Ha nem ők, akkor valamelyik  Kelet-európai- vagy másik nép(londoniak biztos tudnak pár hasonló történetet). Persze, megint tisztlet a kívételnek, sajnos ismeretségi és saját tapasztalatom is az, hogy sajnos csak kevés kivétel akad.

2.       Lehet hogy van olyan munka amihez nem kell nyelv, de ha nem beszéled az adott ország nyelvét elszigeteled magad, a mindennapi életed válik élhetetlenné, de hogy mást ne mondjak egy egyszerű munka-, vagy albérlet szerződést sem leszel képes megérteni.

3.       Az akármilyen melókra egyre több emberrel kell megküzdened. Sok meló van, amit a mai napig a helyiek nem vállalnak el, mert az nekik „aljamunka”, de a válság begyűrűzésével, egyrészt a munkanélküli bevándolrók (vagy a talpraesetebb, és nyelvet beszélő új érkezők), vagy akiknek már van adott országbeli  munkatapasztalatuk, esélyesebbek, de sok helyen van oylan meló, amire már nem csak bevádorlók, de az adott ország polgárai is „lesüllyednek” tehát ők mindenképpen előnyben lesznek. (az idézőjelek azért vannak, mert nem a véleményemet tükrözik- nem hiszem, hogy bármilyen munka is aljamunka lenne)

4.       Nem lehet elindulni úgy, hogy nincs hová menni. Kell szállás, legalább átmenetileg. Ha ez nincs, eszedbe se jusson elindulni.

5.       De még ennél is fontosabb: MIDNIG LEGYEN NÁLAD ANNYI PÉNZ, HOGY HAZA TUDJ MENNI, ha úgy hozza a sors. Szerintem talán ez a legfontosabb az egészben.

6.       Nem godnolnám, hogy le kellene írni, de sajnos a tapasztalat azt kell modnattja velem, hogy le kell írni: mielőtt elindulsz ALAPOSAN nézz utána mindennek! Internet, fórumok, ha kell, konzulátus vagy nagykövetség- MINDENNEK! Minél több az info annál jobb.

Mindenkinek van egy ismerős ismerősének ismerőse, aki minden nélkül kiment valahová mindennélkül a válság közepén és ma már él, mint Marci hevesen- az ilyen városi legendákkal tele van a padlás. Ezek 99%-ban nem igazak. Mert az ilyen történetek áltlalában nem szólnak a kezdeti nehézségekről, lemondásról, vagy arról a nagy adag szerencséről ami az illetőt kisérte- már ha az egész urban legend-nek volt is valaha valóságalapja.

Sokszor a legjobban mégis az ember saját maga áll a sikeressége útjába.

Ha minden, fent leírtak ellenére nekiindul valaki, sokszor a következőképpen teszi: elvárja a kint élő ismerőstől, hogy majd ő szerez neki munkát, elszállásolja, stb. A viccesebb, mikor ezt olyanoktól várja, akiket nem is ismer (és akik nem ismerik őt), csak azért, mert mondjuk magyarok. ÉBRESZTŐŐŐŐ!  Miért kellene bárkinek  segítenie munkával, szállással a másikat csak azért, mert magyar? Tanáccsal, fordítással, netán útbaigazítással bárkinek, bármikor. De hány és hány sztorit olvastunk/ismerünk, amikor valaki ismeretlenül beajánlja honfitársát egy munkára és a végén maga jár pórul? Vagy mert a honfitárs alkalmatlan, vagy még a tetejébe ki is fúrja azt, aki beajánlotta? (londoniak vagy az Ausztriában élők erről tudnának órákat mesélni)

Csak azért mert én is magyar vagyok miért kellene megengednem egy vadidegennek hogy mondjuk nálam lakjon? Te Magyarországon adnál egy ismeretlennek lakáskulcsot a kezébe, csak mert ő is magyar?

Csak azt tudom mondani, hogy aki nekiindul az vegye tudomásul, hogy eltekintve néhány kivételes esetttől, kint magára lesz utalva (kivétel, ha családtag van kint, de őket sem lehet kihasználni). Ezt nagyon fontos végiggondolni, és észben tartani. Ha valami előre lebeszélt munkára is megyünk ki, legyünk felkészülve egy B tervvel, hogy mi lesz ha az mégsem jön össze, mert akkor kint pénz, nyelvtudás és szállás nélkül nagyon nagy bajban leszünk. Mindenképpen készüljünk egy „legrosszabb eset forgatókönyvvel- worst case schenario”- és akkor nagy meglepetés nem érhet minket, vagy legalábbis fel leszünk ár készülve.

Rosszkedvünk hete

Nem, igazából nem is rossz kedv hete volt az előző, hanem egyenesen szörnyűséges.

Mindenekelőtt azért, mert Utherbaba meghalt.

Az elmúlt több, mint 7 évben az életem része volt, a mindenem, az én drága Babamackóm.

Csütörtökön a szokásos reggeli utáni alvásból nem ébredt fel, egyszerűen örökre elaludt.

Mit lehet erre mondani? Hogy megszakadt a szívem? Hogzy akkora űr van bennem a hiánya miatt, mintha elvették volna a jobbik felemet?

Az ember agya tudja, hogy az ír farkasok átlagéletkora 7 év. Hogy a 7. életév felett minden nap ajándék, hogy akkor már az ember nem keres okokat a kutyája halálára, hanem hálát ad az égnek, hogy boldog, egészséges és teljes élete volt hűséges barátjának, és fölösleges okokat keresni: az ír farkasnál ebben a  korban már bármi megtörténhet.

Szóval az eszemmel mindezt tudom. És azt is, hogy ha van valami jó ebben az egészben, az, hogy Uther nem szenvedett: csak álomba szenderült és átment az örök Vadászmezőkre a többiekkel (Ronannel, Aishával, Daisyvel, Divával és Mayával)  játszani, és amíg nem látjuk újra egymást (hiszen még találkozunk, ez biztos), addig a lehető legjobb társaságban lesz az én Pupákocskám. Egy percre nem érdemelte volna meg, hogy szenvedjen, azt most megteszem én.

Amúgy is borzalmas idő volt a múlt héten, beköszönött az ősz, a vártnál korábban, és bár vasárnapra az idp kiderült és újra a szebbik arcát mutatta, engem ez csak soványan vígasztal.

Arra kell most gondolnom, hogy itt van Bogyó, Pubi és Micor, nekik szükségük van rám, muszáj erősnek maradnom.

Nyilván, aki nem annyira kutyabolond mint én, nem érti mindezt meg, az emberek általában elintézik egy vállrándítással, hogy „csak egy kutya”- de aki igazán ismer, az tudja, hogy nekem Uther volt A KUTYA, a társ, a barát, a minden, amit csak ember álmodhat egy kutyában. A „csak„ szó itt a legkevésbbé sem helytálló.

És ha még mindez nem lenne elég valami vírust is összeszedtem: csütörtökön már nem voltam jól, péntek volt a legrosszabb nap, gyakorlatilag  az emésztésem lenullázta magát. Mindez folytatódott a hét végén is, pedig Jani rendesen szedette velem az Antimalt- ez egy gyomorfertőtlenítő amit a búvárok szedek egyiptomban meg ilyen vérhas-helyeken. Vasárnap este pedig úgy éreztem magam, mint egy lufi, és ez azóta is így van. Az étel nem esik jól, feszül a hasam és egyáltlaán nem érzem, hogy bármihez is lenne energiám.

Pedig ezen a héten tenni való ezer. Először is lelkileg kell összeszednem magam, hogy előre tudjak nézni, hogy tudjam vinni a dolgaimat, hogy helytálljak az életnek nevezett valamiben.

Balkan Fanatic

Ezért az írásért most sokan fognak utálni, de annyira kikívánkozik belőlem, hogy muszáj leírnom.

Otthon voltam a múlt héten Maygarországon, és azóta sem térek magamhoz. Nagyon keserű szájízzel jöttem el otthonról, és ennek nem az az oka, hogz végre találkozhattam a családdal, rég nem látott barátokkal, sőt! Azok az órák voltak a legjobbak az egész kiruccanásból.

A keserű szájíz az otthon látottakkal kapcsolatban maradt meg bennem.

Ott kezdődött, hogy átlépve a határt szembesültem a 499 HUF-os benzinárral. ÚRISTEN! Autópálya mellett- vígasztaltam magam, de amikor másnap 469 ft/literért tankoltam, ez sovány vigasz volt.  1.7 EUR (optimista árfolyamon) egy liter gázolajért??? Én itt, spanyolhonban 1.3-ért tankolok, de autópálya mellett is 1.4-et fizettem.

A következő sokk a Tescoban ért: egy liter étolaj AKCIÓSAN 450 HUF. Mennyi???????? 1.6 EUR? Én a Carrefourban 1.25-ért veszem és most háborogtam, hogy 1.15-ről megemelték a szemetek. Egy kocka Ráma (250 gr) 199 HUF, 0.70 EUR. Én ugyanennyiért a Lidl-ben 500 grammnyit veszek, de hagyjuk is a "csöves" Lidl minőséget, a Carrefourban 500 gr 0.97.

ELKÉPESZTŐ! Mindehez az emberek átlagkeresete 650-700 EUR/ hó.

Mikor itt ezt elmeséltem nem akartak hinni nekem, pedig ez a helyzet.

Anno  azt mondtam hogy itt minden ugyanannyiba kerül, mint otthon de magasabbak a bérek, nos, ez ma már nem igaz. Otthon MINDEN drágább, mint itt Madridban, és már nem csak a ruha. Anno egy durvább hónapban 45 ezer forintot hagytál a közértben mondjuk mert tisztítószereket , mosóport is venni kellett- ezt ma nem tudod megúszni 60 ezer forint alatt, ha ugyanaz kerül a kosárba. Itt mi kb.150 EUR-t költünk havonta élelmiszerre , de ebben benne van a kutyakaja és a macskakaja is, a magyar árban ez nincs benne! Magyarul a durván 45 ezer HUF nekünk Madridban a havi élelmiszer, tisztítószer és kutyakaja. Otthon ez most 60 ezer + kutyakaja...(legalappal is számolva + 10 ezer lenne Magyarországon /hó)

Veresegyházról, ha a munkába tömegközlekedéssel járnék, akkor 31200 ezer HUF lenne a bejárás (MÁV 21400 HUF+ BKV bérlet 9800 HUF), ami 110 EUR. Ugyanez a bérlet ami MINDENRE jó az adott zónákon belül (tehát még távolsági buszra is, ami a magyarról nem mondható el), itt  85.8 EUR (ráadásul ez nem 30km-es viszonylatban értendő, mint az otthoni, ugyanis mi picit több, mint 40 km-re lakunk Madridtól). A szolgáltatás minőségét nem ecsetelem, de itt nem fordul elő, hogy 50 percet fagyoskodsz az állomáson majd tovább fagyoskodsz a fűtetlen vonaton. Nem is megyek a részletekbe, mert arcpirító, hogy Magyarországon közlekedési szolgáltatásnak merik nevezni a marhavagon-szintű tömegközlekedést.

Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon miből adódik a különbség. Először is az ÁFA, ami itt 21, ott 27%. Atán jött az üzemanyagok adótartama is. D emindez akkor sem magyarázza a különbségeket, hiszen egy hazai Vénusz étolajnál vagy Rama margarinnál ugye nincsenek akkora szállítási költségek, mint mondjuk Madrid és Barcelona között (pontosan feleannyi, sőt még kevesebb)? Akkor kérdem én, mire ez a drágaság?

A tömegközlekedésre megint csak nincs magyarázat, egyszerűen nem értem, mire van képük elkérni azokat a horribilis összegeket.

A ruháknál rájöttem a trükkre. Az itteni cégek magyar "leányai" (Pepe Jeans, Zara, H&M, C&A, Etam, Bershka, stb.) számomra valamilyen ismeretlen okból kb. 310 EUR/ HUF árfolyammal kalkulálnak. Tehát, nem szállítási költségeket kalkulálnak, ugyan miért is kéne, hiszen EUR zónán belül talán nincsenek? Vajon nincsen többlet szállítási költség lejuttatni az árut mondjuk Írország és Sevilla között? És mégis, ugyanannyiba kerül, mert EUR zóna. De említhetném Szlovákiát is, hiszen Budapesttől csak 120 km Pozsony. Nos, Magyarország  nincs EUR zónában és máris lehet 310 EUR/Huf árfolyammal számolni, el tudom képzelni hogy mekkora hasznuk lehet, ha most 285 az árfolyam, de hát amúgy is, tudjuk, hogy mennyibe kerül egy ilyen ruha előállítása a szorgos kis bangladeshi-kínai-szingapúri kezek által.

De nem ellenük akarok beszélni, mert a Zara legalább tudja mi a leárazás, a többiek sajnos (Magyarországon) még mindig elhitetik az emberekkel hogy az eredetileg 4999 HUF-ért kirakott blúzt átírom 6999-re, majd leárazon 4299-re az igazi leárazás. Hát el kell hogy mondjam, az igazi leárazás, az, amikor itt ugyanez a blúz augusztus végén 3.99 EUR-ért van kirakva.

De itt még mindig nem a ruhaboltokról van szó, gusztustalan, amit művelnek, denem ők a legnagyobb rablóbanda.

Amin én kiakadtam, de úgy igazán az az élelmiszer- közlekedés és rezsidíjak. Amikor otthon 20000 HUF a kéthavi vízszámla, (tehát 10000/ hó), akkor én itt 21 EUR/hót fizetek.

De mondhatnám ugyanígy a villanyszámlát, bár az (űdítő kivételként) egy árban van a spanyollal. De a gáz meg egyszerűen horribilis.

Mire föl kénrek el ennyi pénzt az emberektől ezek a cégek?
Miért kerül egy csöves péksütemény majd 2 EURóba, mikor itt 4 darabot kapok ugyanabból 2 EUR-ért?

Hogy lehet az, hogy Magyarországon 700 EUR-ós fizetésből az embereknek több kiadásuk van, mint itt az átlag 1200 EURból?

Miért kerülnek az új autók átlag 30%-al drágábba? És a használtak, ahol már regadó sincsen?

Miért lehet a magyar embert hülyének nézni, és ennyire lehúzni? Miért hagyják magukat vajon? És miért hiszi el még mindig a többség, hogy ez jó így és majd minden rendben lesz mert Kedves Vezérünk is azt mondta?

Miért a multikkal van a baj, mikor törvény szerint az árukészlet egy hipermarketben 80%-a magyar áru kell, hogy legyen? Ráadásul EU-n belül nincsenek importvámok, tehát ez sem lehetne indok, ha netán külföldi lenne az áru...

A kérdések csak sokasodnak bennem, pláne akkor, amikor nem látom, hogy miben nyilvánulna meg mondjuk a magas BKV vagy benzinár. Közlekedésfejlesztés? Ugyan már! Útépítés? Az elmúlt másfél évben, mióta utoljára magyar földön autóztam egy db utat nem újítottak fel azokon az útvonalakon ahol közlekedtem. Pedig ugyanazokon az útvonalakon közlekedtem most is: BP- M3-Szada- Veresegyház-Gödöllő, BP- Szolnok, BP- Budaörs. Semmi változás, csak még kátyúsabb utak.

A sírás kerülgetett néha. Ennyire még sosem hiányzott nekem Spanyolország, alig vártam, hogy újra itthon legyek. Mikor kiszálltam a gépből, potyogtak a könnyeim olyan felszabadító érzés volt!

És mégis- most meg azért potyognak a könnyeim, mert nem tudok megmenteni 9 millió otthoni embert, mert nem tudom megváltoztatni a megváltoztathatatlannak tűnő tényt: Magyarország bizony a Balkán része lett.