Bizony, ha a környezetvédelemről van szó, a spanyolok nem viccelnek! Az egy dolog, hogy még a legapróbb faluban is látrehoznak közparkokat, hogy tisztább legyen a levegő, de ezen felül is meglepően fejlett "zöld" kultúrával rendelkeznek.
Kezdjük mindjárt ott, hogy itt nincs a hagyományos értelemben vett szemétszállítás. Tehát nem dobod be a kukatárolóba a szemetedet, vagy nem dobod a kukába és teszed ki a kukát a hét egy meghatározott napján az utcára, hogy elvigyék. Itt a "csináld magad" mozgalom dívik. Először is, szelektív hulladékgyűjtés van. Mindig és mindenhol! Nem úgy, mint Pesten a lakótelepeknél, dísznek a kukák mellé kirakják a műanyag konténereket, aztán aki akar, az oda dobálhat...nem, nem! itt MINDENKI szelektíven KELL, hogy gyűjtse a szemetet. Először is a papírokat külön tárolóba kell rakni. Külön megy az üveg is. A műanyagok. zacskók, tetra dobozok, fóliák és a konzervek is egy külön tárolóba mennek. Külön tárolója van az ú.n "orgánico" szemeteknek is (mondjuk alacsutka, krumplihéj, és minden, ami a többibe nem kategorizálható). Végül külön-külön tárolójuk van az akkuknak és elemeknek, illetve a ruháknak.
Használt mobiltelefonodat MEGVESZIK tőled. Rámész egy linkre, és ott a regisztráció után elküldöd nekik a már fölöslegessé vált mobilodat és voilá, máris begyűjtötték. Persze, ez utóbbi üzlet is, de mégis működik.
A héten nagy felháborodást váltott ki, hogy március 7-étől az országúton/autópályákon a sebességhatárt levitték 110 km/órára. Ez ellen még maga a "nagy" Fernando Alonso is felemelte a szavát, mondván, hogy, na álljunk meg egy szóra, ez már tényleg röhelyes, akkor inkább toljuk az autóinkat. Ha mérsékelni szeretnék a környezet szennyezést, akkor inkább vezessenek be a görögökhöz hasonló rendszám- szabályozást (Athénben egyik nap a páros, másik nap a páratlan rendszámtáblájú autók közlekedhetnek), vagy esetleg adjanak adókedvezményt a hibrid autókra. Szóval számtalan megoldás közül nem ez volt a legszerencsésebb. Ezzel Spanyolország utolérte Dániát, már ami a sebességhatárt illeti, mert ha jól emlékszem a tavaly nyári dán túrámra, ott is 110 a megengedett sebességhatár. (nehogy elüssünk egy rénszarvast, vagy egy legelésző tehenet)
A cél ezzel bevallottan a károsanyag kibocsátás csökkentése. Az tény, hogy 110 km/óránál a fogyasztás jelentősen lecsökken, valóban csökken a károsanyag kibocsátás is. Az állam még ezt is bevállalta a tisztább környezetért. Pedig ez az államnak azt fogja jelenteni, hogy ha csökken a fogyasztás, csökken az üzemanyag felhasználás, ergo csökken az ebből származó adóbevétele. Egyes szakértők azt mondják, hogy mindemellett a csökkentett sebességhatár ráadásul növelni fogja a dugók kialakulásának kockázatát (az itteni vezetési stílust látva ezen sem csodálkoznék), ami nem hogy csökkentené, de még növeli is a légszennyezést.
Úgyhogy meglátjuk hogyan válik be a ...én azt jóslolom, hogy a spanyol állam látva, hogy mennyivel csökkentek a bevételei gyorsan módosítja majd ezt a törvényt:-)
Persze az is lehet, hogy minden jól fog elsülni, hiszen a spanyol mentalitás alappillére a "despacito" (lassacskán), "tranquilito" (nyugisan), és ez ezzel az elvvel 100%-os harmóniában van.
Szintén a környezetvédelemhez kapcsolódik, hogy itt ez is az egyik érv a metro mellett. A metro 2-4 percenként jár, gyakorlatilag városon belül bárhová eljutsz vele. Teljesen fölösleges autóba ülni és araszolni befele az M30-as vagy az M40-es körgyűrűn. Amit még a madridiak nem találtak fel azok a fizetős parkolóövezetek. Itt is vannak mélygarázsok, ahol fizetned kell az ott parkolásért: megfizeted, hogy őrzött és, hogy nem kell órákig bolyonganod, hogy találj helyet és még a kocsid sem fog megázni vagy tönkremenni az erős UV fényben. Ugyanakkor a város szinte egész területén ingyenes a parkolás, szóval akár még esélyed is lehet arra, hogy a Plaza Mayor mellett ingyen parkolj. (ez kb. olyan, mintha Pesten a Várban parkolnál ingyen). Azt hiszem már csak ez hiányozna a madridiaknak, hogy valóban csökkenjen a város szennyezetssége (megjegyzem én nem érzem olyan súlyosnak a helyzetet, de itt nagyon pörögnek ezen). De nem akarok nekik tippeket adni, remélem a madridi önkormányzaton nem olvassák a blogomat:-)
2011. március 3., csütörtök
2011. február 28., hétfő
Hétvége
Megfigyeltem, hogy mindig hétvége után írok a legtöbbet. ez valószínűeg azért van, mert hétköznap a munkakeresés/ ügyintézés/ sorozatnézés annyira elveszi az időmet, és annyira nem történik semmi ezen kívül, hogy a programok hétvégére tolódnak. Meg ugyebár, itt Axel és Bea a társoságom, és hát ők ugye csak hétvégén érnek igazán rá.
Pénteken Axellal elmentünk az Ikeába (La Gavia), és nem csak svéd húsgombócokat enni (IKEA family klubtagoknak mint Axel akciósan 2EUR üdítővel), hanem vett Axel egy 3 fiókos komódot, amibe végre normálisan be tudtuk pakolni az evőeszközöket, a teákat meg úgy egyáltalán kicsit racionalizálva lettek a dolgai. Ezen kívül vett magának a Cortefielben egy világos barna ballonkabátot (americana spanyolul, mókás, nem?).
Másnap reggel pedig a szokásos bevásárlásunkra mentünk a Carrefurba. Itt is nagyon sokan vannak péntek este-szombat délelőtt (ugyanúgy, mint Magyarországon bármelyik Tescoban vagy Auchanban), viszont a spanyoloknál, ha el akarjuk kerülni a tumultust az a trükk, hogy korán kell érkezni. Az áruház reggel 9-től nyitva van, de melyik az az őrült spanyol, aki odamegy nyitásra? Nyilván egyik sem, csak mi, mint magyarok érkezünk negyed 10-kor. És Eddie végre megihatja a capuccinóját (na, ez melyik filmből van?), illetve Roxi megihatta a café con leche-jét és megehette mellé a croissantját is. Ja, de amúgy a reggeli menü ofertában (akciósan) 3 EUR egy narancslével együtt, ezért ezt sem hagytam ki. Maga a Carrefuros vásárlás egy rém érdektelen dolog, elvégre semmiben sem különbözik attól, mint amikor az ember elmegy a Tescoba vásárolni. Talán annyiban, hogy itt a helyi ételekből/italokból nagyobb a választék és a tengeri herkentyűs részleg is figyelemreméltóbb.
Hazaérve egy gyors mirelitpizzás ebéd után én már szedelődzködtem is, mert elvileg Bea 4 körülre ígérte magát. ez annyit jelentett, hogy 5 óra után 10 perccel meg is érkezett- szerintem nem lehet hozzászokni ehhez a spanyol órajáráshoz..illetve, ahhoz, ahogy az itt élők értelmezik a pontosságot. A mozink 18:10-kor kezdődött és hihetetlen módon még volt időnk a jegyvásárlás és a mozi között egy gyors vizitre az Oysho-ba. Ez Bea boltja, sokat vásárol itt. Én pedig sohasem, mivel az itteni méretezést nem nekem találták ki- és mégis, most sikerült egy csodaszép fagylaltzöld kardigánt vennem 4 EURóért leértékelve. Ez az első alkalom, hogy egy Oysho üzletben bármit is vásárolok, eddig itt csak gyerekméreteket láttam. Lehet ez véletlenül került az árukészletbe...
A mozi: A király beszéde, Coli Firth-el, Geoffrey Rush-al, Helene Bonham Carterrel és Jehnnyfer Ehle-el. Szerintem a szereposztás óriási, a színészek isteniek. Nekem Colin Firth mindig is Mr. Darcy marad, no nem a Bridget Jones-ból (ott is Mr. Darcy volt), hanem a Büszkeség és Balítélet BBC féle 4 részes sorozatából, ahol, minő véletlen az a Jehnnyfer Ehle volt Elisabeth Benett, aki most a király beszédtanárának a feleségét játszotta. Kicsi a világ:-)
De mindent egybevetve, aki még nem tette, az nézze meg A király beszédét, mert tényleg nagyon jó! Még spanyolul is élvezhető volt, bár gondolom ez is eredeti nyelven az igazi!
A film után, mivel még csak este 8 volt, nem akrtunk azonnal hazamenni- így Axel estéjét rontottuk volna el, aki nagyon szereti ezeket a szombat délután-estéket, mert ilyenkor egyedül lehet, és tudom, hogy mennyire szeret egyedül lenni.
Szóval még nézelődtünk egy keveset és beültünk vacsorázni a Kebaboshoz. Furi, de itt nem ismerik a csípős szószt a kebabhoz. A szósz, amit csípősként tálalnak egy inkább édes-savanyú, kicsit pikáns szósz (a római kömény miatt), de semmiképpen nem nevezhető csípősnek. Amúgy nagyon jó volt a vacsi, ezt eszámítva. Este 1/4 11-kor indultunk haza Beával, Axel már aggódott is, hogy merre vagyunk.
A vasárnap az utóbbi időben kirándulós nap lett. És ez nekem nagyon tetszik (lájkolom? BRRRR!) Na, szóval a reggeli összeszedelődzködés után ma az uticél Manzanares El Real, és a La Pedriza. Manzanaresben már voltam 2003-ban, akkor a csapattal a Don Quijote korára emlékeztető várat csodáltuk meg és felmésztunk a tornyokba is. Örök élmény marad, hihetetlen, mennyire megőrizték az épület eredeti állapotát. Most a várat csak futólag látjuk, ahogy elhaladunk mellette. Ma a La Pedriza az uticél, ez egy nemzeti park Manzanares mellett. Egészen pontosan a Manzanares folyó forrása és annak környéke. Mivel természetvédelmi terület, aki a hegyen lévő parkolóban akar megállni, annak reggel sietnie kell, mert korlátozott számú járművet engednek fel. Mivel mi 11 körül értünk oda, esélyünk sem volt a felső paorkolóban megállni, de ez nem baj. Lent álltunk meg, mivel onnan is indult felfelé gyalogút. Ezek a spanyolok kirándulós népek! Persze, hiszen vasárnap a boltok zárva vannak (van kivétel, de erről később), így van az embereknek egy napjuk az aktív vagy passzív pihenésre. Itt baráti társoságok, családok és sok kutyás érezte úgy, hogy a tiszta természetbe vágyik. (megjegyzem itt midnegyik kutya félős volt- vagy én voltam rémísztő? Uther bezzeg mindenkit agynszeretgetett volna) A gyalogút elképesztően szép. Az út mentén, ahogy haladtunk fölfelé többször is átléptünk a Manzanaers folyó felett, ami itt és most még csak egy ér formájában létezik, de lejebb már jelentősebb szélességet és mélységet növeszt. A folyó mentén zöld tisztások, cédrusok és fenyők, és az elmaradhatatlan rozmaringbokrok sorakoztak. Sok volt a moha is, és mivel mégiscsak La pedriza a hely neve, elszórva folyamatosan kövek, sziklák keresztezték az utunkat. A terep aztán, ahoyg haladtunk felfelé, egyre durvolt, egyre inkább a kövek vették át a főszerepet. Én csak a felős parkolóig jutottam, ott van egy kisebb kilátó. ez kb 5 km-re van az indulási helytől, és biztos egész magasan is mert bármilyen hihetetlen, de légszomjam támadt. Vettem a levegőt és nem kaptam oxigént. Axel és Bea még tovább mentek felfele, én már nem mentem velük, helyette élveztem a csendet és hallgattam a madarak csicsergését. Amúgy a kilátás is döbbenetes volt: hófödte hegycsúcsok és zöld lombú erdők váltották egymást néhol egy egy sziklaszirttel megszakítva. Nem csoda, hogy természetvédelmi terület ez a hely, mert lélegzetellálító.
Axelék leértek és elindultunk lefele. Az út egy részét a betonúton tettem meg, mert úgy éreztem, lefele nagyon kockázatos lett volna a sziklákon mennem. Azt figyeltem meg, hogy bár aterület száraz volt, az út menti szkláűkból szivárgott a víz, tehát biztos voltam benne, hogy a mészkövek alatt egy barlang húzódik, vagy ha nem is barlangi patak, de valamilyen víz biztos fut völgyek felé.
Aztán ahogy könyebb lett a terep visszamentem az erdei útra és Axelékkal összetalálkozva együtt értünk vissza a kocsihoz. Megettünk 1-1 szendvicset és elindultunk hazafelé.
A terv szerint (mivel útba esett) hazafelé megálltunk a Las Rosas Village-ben. Las Rozas de MAdrid Madrid melletti város, de igazából azért akartunk megállni itt, mert van egy hasonló designer outlet-je, mint Pandorf. És ami alegjobb, vasárnap is nyitva vannak! Nem volt egyzserű datalálni, de csak sikerült. Nem sorolom fel a márkákat, de az árak elképesztőek. A pandorfinál egy leheletnyit olcsóbbank éreztem, de igazából az a döbbenetes, hogy ezt itt megengedhetik maguknak az emberek. Legalábbis otthon ha mondjuk 40 EUR-ért veszel egy pulóvert (kb 10000 forint), azt azért megérzed (illetve nagy eséllyel nem veszed meg, még akkor sem, ha tudod, hogy jó minőségű), itt azonban a kereset az otthoni kétszerese, tehát nem érzed akkora összegnek a 40 EUR-t. Meg a másik. Madridban a bevásárlóközpontokban a Blanco-ban, Bershkában is 40 EUR-ért kapsz cuccokat, és azok kínai tucatdarabok, itt ugyanezért a pénzért nagyon jó minőségű designer darabokat kapsz: ne legyenek illúzióink, ezek nagy része is Kínában, Indiában, Bangladehsben készül (megjegyzem, hogy az indiai pamut az egyik legjobb a világon), csak a minőségellenőrzés sokkal szigorúbb és persze nem tömegszériban gyártják a ruhákat, ezért azt is megfizeted, hogy nem mindennap fog az adott darab szembejönni veled az utcán. Axel először Calvin Klein-nál vett egy mellényt, aztán a Nauticában két hosszúujjú pólót és egy pulóvert. És nagyon jól állnak neki! Nagyon jó vétel volt mindegyik, az biztos. Én csak nézelődtem- most nem akarok költeni, más dolgok a fntosabbak. De az biztos, hogy nem utoljára voltam itt. Beaval kávéztunk és sütiztünk is egyet, ami nagyon jól esett. Mondjuk legközelebb Beat otthon hagyjuk, ha ide jövünk, mert ő láthatóan gyűlölte az egészet, de szerintem inkább fáradt volt. De nem baj, legközelebb majd Axellal ketten jövünk, vagy mondjuk Zolival, mert őt is elhozom ide, ha majd meglátogat. Janinak is tortúra lenne- pedig itt voltak a méretében igényes darabok, és pandorfot is szereti, mert kap a méretében cipőt. Szerintem itt is kapna, úgyhogy neki is megmutatom Las Rozast.
Hazaérve megállapítottam, hogy a spanyol TV nem közvetíti az Oscar átadót, felháborító! Magyarországon az Oscar estén mindig a TV előtt alszom, illetve nézem a gálát, egy kis chipssel és kólával. Estére mézes-mustáros húst sütöttem, Ax zöldséget párolt, desszertnek meg palacsintát készítettem (nyami). Ma estére filmnek a Gettómiliomos jutott, ami egy aranyos film, egyszer mindenképp érdemes megnézni- de azért a gálát szívesebben néztem volna. Mindegy, majd az interneten hétfő reggel...
Pénteken Axellal elmentünk az Ikeába (La Gavia), és nem csak svéd húsgombócokat enni (IKEA family klubtagoknak mint Axel akciósan 2EUR üdítővel), hanem vett Axel egy 3 fiókos komódot, amibe végre normálisan be tudtuk pakolni az evőeszközöket, a teákat meg úgy egyáltalán kicsit racionalizálva lettek a dolgai. Ezen kívül vett magának a Cortefielben egy világos barna ballonkabátot (americana spanyolul, mókás, nem?).
Másnap reggel pedig a szokásos bevásárlásunkra mentünk a Carrefurba. Itt is nagyon sokan vannak péntek este-szombat délelőtt (ugyanúgy, mint Magyarországon bármelyik Tescoban vagy Auchanban), viszont a spanyoloknál, ha el akarjuk kerülni a tumultust az a trükk, hogy korán kell érkezni. Az áruház reggel 9-től nyitva van, de melyik az az őrült spanyol, aki odamegy nyitásra? Nyilván egyik sem, csak mi, mint magyarok érkezünk negyed 10-kor. És Eddie végre megihatja a capuccinóját (na, ez melyik filmből van?), illetve Roxi megihatta a café con leche-jét és megehette mellé a croissantját is. Ja, de amúgy a reggeli menü ofertában (akciósan) 3 EUR egy narancslével együtt, ezért ezt sem hagytam ki. Maga a Carrefuros vásárlás egy rém érdektelen dolog, elvégre semmiben sem különbözik attól, mint amikor az ember elmegy a Tescoba vásárolni. Talán annyiban, hogy itt a helyi ételekből/italokból nagyobb a választék és a tengeri herkentyűs részleg is figyelemreméltóbb.
Hazaérve egy gyors mirelitpizzás ebéd után én már szedelődzködtem is, mert elvileg Bea 4 körülre ígérte magát. ez annyit jelentett, hogy 5 óra után 10 perccel meg is érkezett- szerintem nem lehet hozzászokni ehhez a spanyol órajáráshoz..illetve, ahhoz, ahogy az itt élők értelmezik a pontosságot. A mozink 18:10-kor kezdődött és hihetetlen módon még volt időnk a jegyvásárlás és a mozi között egy gyors vizitre az Oysho-ba. Ez Bea boltja, sokat vásárol itt. Én pedig sohasem, mivel az itteni méretezést nem nekem találták ki- és mégis, most sikerült egy csodaszép fagylaltzöld kardigánt vennem 4 EURóért leértékelve. Ez az első alkalom, hogy egy Oysho üzletben bármit is vásárolok, eddig itt csak gyerekméreteket láttam. Lehet ez véletlenül került az árukészletbe...
A mozi: A király beszéde, Coli Firth-el, Geoffrey Rush-al, Helene Bonham Carterrel és Jehnnyfer Ehle-el. Szerintem a szereposztás óriási, a színészek isteniek. Nekem Colin Firth mindig is Mr. Darcy marad, no nem a Bridget Jones-ból (ott is Mr. Darcy volt), hanem a Büszkeség és Balítélet BBC féle 4 részes sorozatából, ahol, minő véletlen az a Jehnnyfer Ehle volt Elisabeth Benett, aki most a király beszédtanárának a feleségét játszotta. Kicsi a világ:-)
De mindent egybevetve, aki még nem tette, az nézze meg A király beszédét, mert tényleg nagyon jó! Még spanyolul is élvezhető volt, bár gondolom ez is eredeti nyelven az igazi!
A film után, mivel még csak este 8 volt, nem akrtunk azonnal hazamenni- így Axel estéjét rontottuk volna el, aki nagyon szereti ezeket a szombat délután-estéket, mert ilyenkor egyedül lehet, és tudom, hogy mennyire szeret egyedül lenni.
Szóval még nézelődtünk egy keveset és beültünk vacsorázni a Kebaboshoz. Furi, de itt nem ismerik a csípős szószt a kebabhoz. A szósz, amit csípősként tálalnak egy inkább édes-savanyú, kicsit pikáns szósz (a római kömény miatt), de semmiképpen nem nevezhető csípősnek. Amúgy nagyon jó volt a vacsi, ezt eszámítva. Este 1/4 11-kor indultunk haza Beával, Axel már aggódott is, hogy merre vagyunk.
A vasárnap az utóbbi időben kirándulós nap lett. És ez nekem nagyon tetszik (lájkolom? BRRRR!) Na, szóval a reggeli összeszedelődzködés után ma az uticél Manzanares El Real, és a La Pedriza. Manzanaresben már voltam 2003-ban, akkor a csapattal a Don Quijote korára emlékeztető várat csodáltuk meg és felmésztunk a tornyokba is. Örök élmény marad, hihetetlen, mennyire megőrizték az épület eredeti állapotát. Most a várat csak futólag látjuk, ahogy elhaladunk mellette. Ma a La Pedriza az uticél, ez egy nemzeti park Manzanares mellett. Egészen pontosan a Manzanares folyó forrása és annak környéke. Mivel természetvédelmi terület, aki a hegyen lévő parkolóban akar megállni, annak reggel sietnie kell, mert korlátozott számú járművet engednek fel. Mivel mi 11 körül értünk oda, esélyünk sem volt a felső paorkolóban megállni, de ez nem baj. Lent álltunk meg, mivel onnan is indult felfelé gyalogút. Ezek a spanyolok kirándulós népek! Persze, hiszen vasárnap a boltok zárva vannak (van kivétel, de erről később), így van az embereknek egy napjuk az aktív vagy passzív pihenésre. Itt baráti társoságok, családok és sok kutyás érezte úgy, hogy a tiszta természetbe vágyik. (megjegyzem itt midnegyik kutya félős volt- vagy én voltam rémísztő? Uther bezzeg mindenkit agynszeretgetett volna) A gyalogút elképesztően szép. Az út mentén, ahogy haladtunk fölfelé többször is átléptünk a Manzanaers folyó felett, ami itt és most még csak egy ér formájában létezik, de lejebb már jelentősebb szélességet és mélységet növeszt. A folyó mentén zöld tisztások, cédrusok és fenyők, és az elmaradhatatlan rozmaringbokrok sorakoztak. Sok volt a moha is, és mivel mégiscsak La pedriza a hely neve, elszórva folyamatosan kövek, sziklák keresztezték az utunkat. A terep aztán, ahoyg haladtunk felfelé, egyre durvolt, egyre inkább a kövek vették át a főszerepet. Én csak a felős parkolóig jutottam, ott van egy kisebb kilátó. ez kb 5 km-re van az indulási helytől, és biztos egész magasan is mert bármilyen hihetetlen, de légszomjam támadt. Vettem a levegőt és nem kaptam oxigént. Axel és Bea még tovább mentek felfele, én már nem mentem velük, helyette élveztem a csendet és hallgattam a madarak csicsergését. Amúgy a kilátás is döbbenetes volt: hófödte hegycsúcsok és zöld lombú erdők váltották egymást néhol egy egy sziklaszirttel megszakítva. Nem csoda, hogy természetvédelmi terület ez a hely, mert lélegzetellálító.
Axelék leértek és elindultunk lefele. Az út egy részét a betonúton tettem meg, mert úgy éreztem, lefele nagyon kockázatos lett volna a sziklákon mennem. Azt figyeltem meg, hogy bár aterület száraz volt, az út menti szkláűkból szivárgott a víz, tehát biztos voltam benne, hogy a mészkövek alatt egy barlang húzódik, vagy ha nem is barlangi patak, de valamilyen víz biztos fut völgyek felé.
Aztán ahogy könyebb lett a terep visszamentem az erdei útra és Axelékkal összetalálkozva együtt értünk vissza a kocsihoz. Megettünk 1-1 szendvicset és elindultunk hazafelé.
A terv szerint (mivel útba esett) hazafelé megálltunk a Las Rosas Village-ben. Las Rozas de MAdrid Madrid melletti város, de igazából azért akartunk megállni itt, mert van egy hasonló designer outlet-je, mint Pandorf. És ami alegjobb, vasárnap is nyitva vannak! Nem volt egyzserű datalálni, de csak sikerült. Nem sorolom fel a márkákat, de az árak elképesztőek. A pandorfinál egy leheletnyit olcsóbbank éreztem, de igazából az a döbbenetes, hogy ezt itt megengedhetik maguknak az emberek. Legalábbis otthon ha mondjuk 40 EUR-ért veszel egy pulóvert (kb 10000 forint), azt azért megérzed (illetve nagy eséllyel nem veszed meg, még akkor sem, ha tudod, hogy jó minőségű), itt azonban a kereset az otthoni kétszerese, tehát nem érzed akkora összegnek a 40 EUR-t. Meg a másik. Madridban a bevásárlóközpontokban a Blanco-ban, Bershkában is 40 EUR-ért kapsz cuccokat, és azok kínai tucatdarabok, itt ugyanezért a pénzért nagyon jó minőségű designer darabokat kapsz: ne legyenek illúzióink, ezek nagy része is Kínában, Indiában, Bangladehsben készül (megjegyzem, hogy az indiai pamut az egyik legjobb a világon), csak a minőségellenőrzés sokkal szigorúbb és persze nem tömegszériban gyártják a ruhákat, ezért azt is megfizeted, hogy nem mindennap fog az adott darab szembejönni veled az utcán. Axel először Calvin Klein-nál vett egy mellényt, aztán a Nauticában két hosszúujjú pólót és egy pulóvert. És nagyon jól állnak neki! Nagyon jó vétel volt mindegyik, az biztos. Én csak nézelődtem- most nem akarok költeni, más dolgok a fntosabbak. De az biztos, hogy nem utoljára voltam itt. Beaval kávéztunk és sütiztünk is egyet, ami nagyon jól esett. Mondjuk legközelebb Beat otthon hagyjuk, ha ide jövünk, mert ő láthatóan gyűlölte az egészet, de szerintem inkább fáradt volt. De nem baj, legközelebb majd Axellal ketten jövünk, vagy mondjuk Zolival, mert őt is elhozom ide, ha majd meglátogat. Janinak is tortúra lenne- pedig itt voltak a méretében igényes darabok, és pandorfot is szereti, mert kap a méretében cipőt. Szerintem itt is kapna, úgyhogy neki is megmutatom Las Rozast.
Hazaérve megállapítottam, hogy a spanyol TV nem közvetíti az Oscar átadót, felháborító! Magyarországon az Oscar estén mindig a TV előtt alszom, illetve nézem a gálát, egy kis chipssel és kólával. Estére mézes-mustáros húst sütöttem, Ax zöldséget párolt, desszertnek meg palacsintát készítettem (nyami). Ma estére filmnek a Gettómiliomos jutott, ami egy aranyos film, egyszer mindenképp érdemes megnézni- de azért a gálát szívesebben néztem volna. Mindegy, majd az interneten hétfő reggel...
2011. február 25., péntek
Az egészséges táplálkozás spanyol módra + 1 recept
Nem, ez itt nem egy fittneszguru oldal, sőt nem is gasztroblog, csak eszembe jutott néhány gondolat, illetve szeretnék felháborodásomnak hangot adni, hogy ennyire hülyének lehet nézni az embereket.
Ugye mivel húsvétra formába szeretném lendíteni magam, ezért nagyon ügyelek arra, hogy amit eszek, az egészséges legyen. Az étrendem a következőképpen néz ki:
Délelőtt egy csésze kv. tejjel, mellé cukormentes joghurt diabetikus keksszel. Ebédre egy pohár gazpacho (egy későbbi postomban leírom a receptet is, amúgy meg készen is lehet nagyon jókat venni- és véleményem szerint ez a legjobb vitaminbomba és meleg napokon első osztályú hűsítő is) és egy kis marék (kb egy evőkanálnyi) mogyoró, vagy egy pici darab sajt. Vacsora, az olyan délután 5 -1/2 6 körül van, ez a főétezés: vagy mirelit pizza fele ( mirelit pizza 28cm átmérőjű, nagyon vékony tésztájú), vagy grill csirkemell salival, vagy rákocskák egy pici rizzsel, netán durumtésztával. Majd este 1/2 8 körül elmegyünk a konditerembe, ledolgozni a vacsit. Amúgy persze inni csak vizet, light colát vagy Pascual zumo con leche italt iszom, szigorúan cukormentes változatban. Úgy számolom, hogy naponta kb. 800 kalóriát eszem. Ha rizs vagy tészta nap van, akkor talán elérni az 1000 kalóriát. (megjegyzem, hogy szakemberek szerint egy átlagos napi kalóriabevitel egy nő számára kb. 1900 kalória). Hétvégén azért kicsit többet megengedek magamnak, mert akkor azért igyekszem "normálisan" enni, bár pont a múlt hétvégén is észrevettem, hogy reggeli és +1 normális étkezés volt csak, közte semmi.
Nem biztos, sőt, biztos nem ez az egészséges életmód, de nem engedhetem meg magamnak, hogy úgymond "normálisan " egyek, és gyanítom, többet nem is nagyon fogom, max kivételes napokon. De nem is baj. Valamit valamiért. Mégiscsak két kutyát kell felvezetnem húsvétkor, meg aztán májusban Madridban, nem lehet, hogy kidőljek mellőlük. De az egészben az érdekes, hogy nem érzem, hogy éheznék, és ez jó.
Na, de most visszatérve a bejegyzés címére, igazából arról szeretnék mesélni, hogy zajlik itt az emberek megtévesztése. Itt arra törekszenek (és azt hiszem nem csak itt), hogy minden ételről/áruról meggyőzzék a leendő vásárlókat, hogy az mennyire egészséges! PL: ráírják a gyümölcslevekre, hogy0% (óriási betűvel) majd mellé apróbetűvel, hogy "materia grasa", vagyis zsír). Ez tök jó! eddig Azt hittem a gyümölcslevekbe is tesznek zsiradékot! (amúgy megjegyzem, hogy ha elolvassa az ember ezeknek a leveknek a tápértékét gyorsan rá fog jönni, hogy kb. annyi kalória van bennük, mint egy pohár cukrozott colában! De nézzük a következőt: tegnap egy reklámban meg akarták magyarázni, hogy az egészséges reggeli egy pohár narancslé, egy pohár tej és két szelet (!) Nutellás kenyér! Jézus Mária! Persze, gyors fejszámolás: ez a mutatvány egy laza 500 kalóriás reggeli! Igen, ha valaki naponta 2 órát intenzíven sportol, és nincs túlsúlya, és mondjuk a nap hátralévő részében salátalevelet rágcsál, lehet, hogy ez az egészséges reggeli, de hogy ezzel a napi cukoradagom kétszeresét viszem be a szervezetembe, az is tuti. És ez még csak a reggeli!
De lépjünk túl ezen, íme néhány dolog, amire figyelni kell, ha Spanyolországban élelmiszert vásárolunk:
1. Nem tudnak felvágottat készíteni. Ne is próbálkozzunk az olyan feliratú dolgokkal, mint "jamón york"- ez otthon a löncshúst jelenti, úgyhogy hacsak nem ez a kedvenc étel, akkor ne vegyük meg. Amúgy meg egy ízetlen vizes pép. Fúj.
Ha felvágottat veszünk, akkro adjunk a minőségre: a jamón serrano, a jamón ibérico, vagy a chorizo tuti választás, igaz drága is. De legalább természetes és valóban húst kapunk.
2 Vigyáni kell a sajtokkal is: nagyon sok ömlesztett sajtot árulnak, viszont szerencsére ami nem ilyen abból is van választék. Azt viszont tudni kell, hogy itt a sajt egy kicsit drágább, mint Magyarországon, de mégis érdemes a minőségre költeni, mint az ömlesztett vackokra.
3Joghurt: na, itt aztán oda kell figyelni! A natúr joghurtról ugyanis könnyen kiderülhet, hogy cukrozott! Szóval mindenképp názzük meg hogy "natural" legyen, és hogy nem "Dulceado" (édesített) , biztos, ami biztos, nézzük meg az összetételét is, hogy nincs benne cukor (azúcar). Axel mesélte, hogy elsőnek ő ezt benézte, és szerencse, hogy megkóstolta a joghurtot, mielőtt a salira öntötte volna.
4. Tej: leche entera. Teljes tej, ami itt azt jelenti, hogy 3,5% zsírtartalmú. Igen, ez sok, de legalább van íze. Én otthon is a 2,8%-osat vettem (minimum). Mivel most ugye nem kellene ilyen zsíros italokat (sem ) innom, ezért azt szoktam csinálni, hogy a kv-mat fele vízzel-fele tejjel higítom fel (szégyen, de hétöznaponként Nescafét iszom).
5. müzliszelet: ez volt a legutolsó, amit benéztem. A reklámban annyira jó volt, hogy ez milyen egészséges, és hurrá, és "te ayuda adelgazar"- segít lefogyni, hogy elcsábultam, és vettem egy csokis müzliszeletet. Nos, a 20 grammos müzliszeletben van 80 kalória. ezek szerint 100 grammja 400 kalória. ugyanannyi, mint a chipsé. Amúgy meg agyon van cukrozva, ragacsos és még el sem telít. Úgyhogy vigyázat!
6. Kenyerek: szintén egy reklámban láttam, ami arról szólt hogy xy kenyében csak liszt, élesztő, olivaolaj és egy csipet só van. Nos a szóban forgó kenyér kb. olyan volt, mint a CBA-s toastkenyér, ami még 2 hét múlva is puha...aha, biztos csak ezek voltak benne..meg még néhány adalékanyag. Úgyhogy ha már kenyér, akkor vagy a chinosnál a baguett, vagy lehet kapni Pan multicerealt, ezek is toastok, de jóval finmabbak és ráadásul egészségesebbek is.
7. Kekszek, nasik: mindenre, de tényleg MINDENRE rá van írva, hogy ez aztán mennyire egészséges! Aha, persze..egy halom cukor és szénhidrát..itt is a gyerekek a célcsoport: vedd meg, és nagyra nőssz majd! Gondolom itt a "nagy"-on van a hangsúly, valószínűleg a spanyolokat, különösen a férfiakat iszonyatosan zavarja, hogy olyan töpszlik. Hát, ettől biztosan nőni fognak, de nem hosszában, hanem széltében!
Jó trükk még az is, hogy ráírják, hogy 1 porción (egy adag) 15 kalória. (mondjuk a lekváron van). Aztán kiderül, hogy az egy adag, az 5 gramm...no comment...
A joghurtokra szeretik ráírni hogy bifidus akármi, meg hogy ez mennyire jó Neked, meg persze, hogy zsírszegény...csak sajnos nem cukorszegény. Hiába nincs benne zsír, ha telenyomják cukorral. Itt is lehet 0%-os joghurtot kapni (szerencsére ez tényleg cukormentes), azonban pl. uyganennek a márkának van egy Vitalinea desszertje, amit szintén úgy reklámoznak, hogy ez aztán milyen jól eltelít, miközben nem hízlal, de nem fogtak ki rajtam. Ugyanis elolvastam az összetevőket, és felfedeztem, hogy cukrozott. Ugyanis a márkanév a Vitalinea 0%, és a 0% nem a cukormentességére utalt, hanem magának a desszertnek a neve.
Szóval nagy kihívás itt az egészséges étkezés, de odafigyeléssel megoldható. Ami mindenképpen a spanyolok javára írható, az a rengeteg tenger gyümölcse, ami itt tényleg friss, hiszen nem kell sokáig szállítani. Az biztos, hogy soha életemben nem ettem ilyen gakorisággal tengeri herkentyűket, mint most, és nagyon élvezem! Persze szintén nagy a választék zöldségből és gyümölcsből.
És végezetül álljon itt egy remek recept (Klárcsinak ajánlom!), ezt főztem tegnap:
Tejszínes-rákos ragu rizzsel
20 dkg tisztított rák (gambas). A rákot lehet helyettesíteni hallal is.
1,5 dl tejszín
csipet só
csipet bors
2 gerezd fokhagyma
csipet curry
10 dkg rizs
2 kiskanál olíva olaj
A rizst megmosom (addig amíg ki nem mosódik a keményítő) majd hagyom lecsöpögni. Eközben a rákocskákat egy meleg serpenyőbe dobom, mellé pár csepp olívaolajat. Miközben sistereg, a lecsepegtetett rizst is odarakom egy külön lábosban pirítani (szintén kell pár csepp olaj). Ha már elpárolgott a víz alóla, akkor felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, és egy csipet sót teszek hozzá. Fedő alatt kb. 15 perc alatt készre fő. Úgy tudjuk, hogy kész van, hogy a fedőt felemelve a rizsben pici lyukakat fedezünk fel, és elfőtte a vizet. Ilyenkor érdemes megkóstolni is. Lehet, hogy még "al dente", de nyugodtan vegyük le a tűzhelyről és fedjük le, mert még amíg hűl, addig meg fog puhulni. Ez a titka a jó főtt rizsnek.
A rákokra, ha már lepirultak, dobjuk rá a fokhagymát, majd ha megfonnyadt és kiengedte az aromáját, öntsük rá a tejszínt. (ne várjuk meg, míg a fokhagyma pirulni kezd, mert akkor megkeseredik). Ezután hintsük meg egy csipet sóval (óvatosan, mivel a tengeri herkentyűk, különösen a frissek, eleve egy picit sósak is), borssal és egy csipet curryvel. Nem az a cél, hogy indiai ízvilágot kapjunk, inkább csak egy kis színt és extra pikáns ízt adjunk az ételnek, amit a tejszín simasága remekül ellensúlyoz. (hű de sok Nigellát olvastam!). Hagyjuk, hogy rottyanjon egyet, ezzel be is fog kellően sűrűsödni. A rákszósz elkészítése nem tart tovább 10 percnél. Ha van kéznél friss petrezselyem, akkor tálalásor a rizsre és a mellé szedett szószra szórjuk rá apróra vágva.
Ezt az ételt tésztával is remekül el lehet készíteni, de ha tésztával készítjük, ne rontsuk el azzal hogy megszórjuk sajttal tálaláskor, mert pl. az erőteljes ízű pecorino, ementáli, vagy parmezán pont ezt a lágyságot és pikánságot üti el. Csak simán, sajt nélkül tálaljuk esetleg petrezselyemmel megszórva, és pár csepp olivaolajjal vagy citromléval (á la Jamie Oliver).
Jó étvágyat!
Ugye mivel húsvétra formába szeretném lendíteni magam, ezért nagyon ügyelek arra, hogy amit eszek, az egészséges legyen. Az étrendem a következőképpen néz ki:
Délelőtt egy csésze kv. tejjel, mellé cukormentes joghurt diabetikus keksszel. Ebédre egy pohár gazpacho (egy későbbi postomban leírom a receptet is, amúgy meg készen is lehet nagyon jókat venni- és véleményem szerint ez a legjobb vitaminbomba és meleg napokon első osztályú hűsítő is) és egy kis marék (kb egy evőkanálnyi) mogyoró, vagy egy pici darab sajt. Vacsora, az olyan délután 5 -1/2 6 körül van, ez a főétezés: vagy mirelit pizza fele ( mirelit pizza 28cm átmérőjű, nagyon vékony tésztájú), vagy grill csirkemell salival, vagy rákocskák egy pici rizzsel, netán durumtésztával. Majd este 1/2 8 körül elmegyünk a konditerembe, ledolgozni a vacsit. Amúgy persze inni csak vizet, light colát vagy Pascual zumo con leche italt iszom, szigorúan cukormentes változatban. Úgy számolom, hogy naponta kb. 800 kalóriát eszem. Ha rizs vagy tészta nap van, akkor talán elérni az 1000 kalóriát. (megjegyzem, hogy szakemberek szerint egy átlagos napi kalóriabevitel egy nő számára kb. 1900 kalória). Hétvégén azért kicsit többet megengedek magamnak, mert akkor azért igyekszem "normálisan" enni, bár pont a múlt hétvégén is észrevettem, hogy reggeli és +1 normális étkezés volt csak, közte semmi.
Nem biztos, sőt, biztos nem ez az egészséges életmód, de nem engedhetem meg magamnak, hogy úgymond "normálisan " egyek, és gyanítom, többet nem is nagyon fogom, max kivételes napokon. De nem is baj. Valamit valamiért. Mégiscsak két kutyát kell felvezetnem húsvétkor, meg aztán májusban Madridban, nem lehet, hogy kidőljek mellőlük. De az egészben az érdekes, hogy nem érzem, hogy éheznék, és ez jó.
Na, de most visszatérve a bejegyzés címére, igazából arról szeretnék mesélni, hogy zajlik itt az emberek megtévesztése. Itt arra törekszenek (és azt hiszem nem csak itt), hogy minden ételről/áruról meggyőzzék a leendő vásárlókat, hogy az mennyire egészséges! PL: ráírják a gyümölcslevekre, hogy0% (óriási betűvel) majd mellé apróbetűvel, hogy "materia grasa", vagyis zsír). Ez tök jó! eddig Azt hittem a gyümölcslevekbe is tesznek zsiradékot! (amúgy megjegyzem, hogy ha elolvassa az ember ezeknek a leveknek a tápértékét gyorsan rá fog jönni, hogy kb. annyi kalória van bennük, mint egy pohár cukrozott colában! De nézzük a következőt: tegnap egy reklámban meg akarták magyarázni, hogy az egészséges reggeli egy pohár narancslé, egy pohár tej és két szelet (!) Nutellás kenyér! Jézus Mária! Persze, gyors fejszámolás: ez a mutatvány egy laza 500 kalóriás reggeli! Igen, ha valaki naponta 2 órát intenzíven sportol, és nincs túlsúlya, és mondjuk a nap hátralévő részében salátalevelet rágcsál, lehet, hogy ez az egészséges reggeli, de hogy ezzel a napi cukoradagom kétszeresét viszem be a szervezetembe, az is tuti. És ez még csak a reggeli!
De lépjünk túl ezen, íme néhány dolog, amire figyelni kell, ha Spanyolországban élelmiszert vásárolunk:
1. Nem tudnak felvágottat készíteni. Ne is próbálkozzunk az olyan feliratú dolgokkal, mint "jamón york"- ez otthon a löncshúst jelenti, úgyhogy hacsak nem ez a kedvenc étel, akkor ne vegyük meg. Amúgy meg egy ízetlen vizes pép. Fúj.
Ha felvágottat veszünk, akkro adjunk a minőségre: a jamón serrano, a jamón ibérico, vagy a chorizo tuti választás, igaz drága is. De legalább természetes és valóban húst kapunk.
2 Vigyáni kell a sajtokkal is: nagyon sok ömlesztett sajtot árulnak, viszont szerencsére ami nem ilyen abból is van választék. Azt viszont tudni kell, hogy itt a sajt egy kicsit drágább, mint Magyarországon, de mégis érdemes a minőségre költeni, mint az ömlesztett vackokra.
3Joghurt: na, itt aztán oda kell figyelni! A natúr joghurtról ugyanis könnyen kiderülhet, hogy cukrozott! Szóval mindenképp názzük meg hogy "natural" legyen, és hogy nem "Dulceado" (édesített) , biztos, ami biztos, nézzük meg az összetételét is, hogy nincs benne cukor (azúcar). Axel mesélte, hogy elsőnek ő ezt benézte, és szerencse, hogy megkóstolta a joghurtot, mielőtt a salira öntötte volna.
4. Tej: leche entera. Teljes tej, ami itt azt jelenti, hogy 3,5% zsírtartalmú. Igen, ez sok, de legalább van íze. Én otthon is a 2,8%-osat vettem (minimum). Mivel most ugye nem kellene ilyen zsíros italokat (sem ) innom, ezért azt szoktam csinálni, hogy a kv-mat fele vízzel-fele tejjel higítom fel (szégyen, de hétöznaponként Nescafét iszom).
5. müzliszelet: ez volt a legutolsó, amit benéztem. A reklámban annyira jó volt, hogy ez milyen egészséges, és hurrá, és "te ayuda adelgazar"- segít lefogyni, hogy elcsábultam, és vettem egy csokis müzliszeletet. Nos, a 20 grammos müzliszeletben van 80 kalória. ezek szerint 100 grammja 400 kalória. ugyanannyi, mint a chipsé. Amúgy meg agyon van cukrozva, ragacsos és még el sem telít. Úgyhogy vigyázat!
6. Kenyerek: szintén egy reklámban láttam, ami arról szólt hogy xy kenyében csak liszt, élesztő, olivaolaj és egy csipet só van. Nos a szóban forgó kenyér kb. olyan volt, mint a CBA-s toastkenyér, ami még 2 hét múlva is puha...aha, biztos csak ezek voltak benne..meg még néhány adalékanyag. Úgyhogy ha már kenyér, akkor vagy a chinosnál a baguett, vagy lehet kapni Pan multicerealt, ezek is toastok, de jóval finmabbak és ráadásul egészségesebbek is.
7. Kekszek, nasik: mindenre, de tényleg MINDENRE rá van írva, hogy ez aztán mennyire egészséges! Aha, persze..egy halom cukor és szénhidrát..itt is a gyerekek a célcsoport: vedd meg, és nagyra nőssz majd! Gondolom itt a "nagy"-on van a hangsúly, valószínűleg a spanyolokat, különösen a férfiakat iszonyatosan zavarja, hogy olyan töpszlik. Hát, ettől biztosan nőni fognak, de nem hosszában, hanem széltében!
Jó trükk még az is, hogy ráírják, hogy 1 porción (egy adag) 15 kalória. (mondjuk a lekváron van). Aztán kiderül, hogy az egy adag, az 5 gramm...no comment...
A joghurtokra szeretik ráírni hogy bifidus akármi, meg hogy ez mennyire jó Neked, meg persze, hogy zsírszegény...csak sajnos nem cukorszegény. Hiába nincs benne zsír, ha telenyomják cukorral. Itt is lehet 0%-os joghurtot kapni (szerencsére ez tényleg cukormentes), azonban pl. uyganennek a márkának van egy Vitalinea desszertje, amit szintén úgy reklámoznak, hogy ez aztán milyen jól eltelít, miközben nem hízlal, de nem fogtak ki rajtam. Ugyanis elolvastam az összetevőket, és felfedeztem, hogy cukrozott. Ugyanis a márkanév a Vitalinea 0%, és a 0% nem a cukormentességére utalt, hanem magának a desszertnek a neve.
Szóval nagy kihívás itt az egészséges étkezés, de odafigyeléssel megoldható. Ami mindenképpen a spanyolok javára írható, az a rengeteg tenger gyümölcse, ami itt tényleg friss, hiszen nem kell sokáig szállítani. Az biztos, hogy soha életemben nem ettem ilyen gakorisággal tengeri herkentyűket, mint most, és nagyon élvezem! Persze szintén nagy a választék zöldségből és gyümölcsből.
És végezetül álljon itt egy remek recept (Klárcsinak ajánlom!), ezt főztem tegnap:
Tejszínes-rákos ragu rizzsel
20 dkg tisztított rák (gambas). A rákot lehet helyettesíteni hallal is.
1,5 dl tejszín
csipet só
csipet bors
2 gerezd fokhagyma
csipet curry
10 dkg rizs
2 kiskanál olíva olaj
A rizst megmosom (addig amíg ki nem mosódik a keményítő) majd hagyom lecsöpögni. Eközben a rákocskákat egy meleg serpenyőbe dobom, mellé pár csepp olívaolajat. Miközben sistereg, a lecsepegtetett rizst is odarakom egy külön lábosban pirítani (szintén kell pár csepp olaj). Ha már elpárolgott a víz alóla, akkor felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, és egy csipet sót teszek hozzá. Fedő alatt kb. 15 perc alatt készre fő. Úgy tudjuk, hogy kész van, hogy a fedőt felemelve a rizsben pici lyukakat fedezünk fel, és elfőtte a vizet. Ilyenkor érdemes megkóstolni is. Lehet, hogy még "al dente", de nyugodtan vegyük le a tűzhelyről és fedjük le, mert még amíg hűl, addig meg fog puhulni. Ez a titka a jó főtt rizsnek.
A rákokra, ha már lepirultak, dobjuk rá a fokhagymát, majd ha megfonnyadt és kiengedte az aromáját, öntsük rá a tejszínt. (ne várjuk meg, míg a fokhagyma pirulni kezd, mert akkor megkeseredik). Ezután hintsük meg egy csipet sóval (óvatosan, mivel a tengeri herkentyűk, különösen a frissek, eleve egy picit sósak is), borssal és egy csipet curryvel. Nem az a cél, hogy indiai ízvilágot kapjunk, inkább csak egy kis színt és extra pikáns ízt adjunk az ételnek, amit a tejszín simasága remekül ellensúlyoz. (hű de sok Nigellát olvastam!). Hagyjuk, hogy rottyanjon egyet, ezzel be is fog kellően sűrűsödni. A rákszósz elkészítése nem tart tovább 10 percnél. Ha van kéznél friss petrezselyem, akkor tálalásor a rizsre és a mellé szedett szószra szórjuk rá apróra vágva.
Ezt az ételt tésztával is remekül el lehet készíteni, de ha tésztával készítjük, ne rontsuk el azzal hogy megszórjuk sajttal tálaláskor, mert pl. az erőteljes ízű pecorino, ementáli, vagy parmezán pont ezt a lágyságot és pikánságot üti el. Csak simán, sajt nélkül tálaljuk esetleg petrezselyemmel megszórva, és pár csepp olivaolajjal vagy citromléval (á la Jamie Oliver).
Jó étvágyat!
2011. február 23., szerda
Business és az álmok
Egy hónappal ezelőtt azért vágtam bele a nagy kalandba, és jöttem ki Madridba, hogy megvalósítsam az álmaimat. Az, hogy munkát keresek, ennek csak egy része, egy biztosnági tartalék, egy védőháló. Valahol el kell kezdeni. Meg kell teremtenem az üzletem feltételeit, és ehhez munkát kell találnom, hogy legyen egy hátterem.
Emellett azonban nem hanyagolom el az álmomat sem, vagyis folyamatosan pörgök. Tulajdonképpen az ötlet kb. másfél évvel ezelőtt született meg. Akkor még azt hittem Magyarországon szeretném megvalósítani, de elég sok embert láttam belebukni ebbe, és látom, hogy otthon ez mennyire körülményes és nehéz. A másik oldal, hogyMagyarországon kicsi és telített a piac, és hát sem az üzleti morál, sem pedig az adózási és adminisztatív politika nem kedvez semiféle vállalkozás elindításához. Persze, Spanyolországban sem könnyű, itt sincs kolbászból a kerítés!
Miután megvolt az ötlet, és 2010 Februárjában kijöttünk Janival egy hétre, már elkezdtünk nézelődni. A tavalyi évben minden kiállításra, utazásra úgy mentünk el, hogy vittük a telefont/jegyzetfüzetet és adatokat gyűjtöttünk. Gyártókat, árúkat, forgalmazókat, üzlethelységeket, üzletnyitási folyamatokat, igényeket...mindent megpróbáltunk feltérképezni.
Az ötlet megvan: szeretnék egy olyan üzletet nyitni, ahol kutya és cica eledelt, felszerelést, kiegészítőket árulok és emellett van kozmetika is. Két vonalat képzelek el minden területen (eledel, kiegészítők, kozmetika): egy mindennapos, "gazdaságosabb" vonalat és egy igényesebb, ha úgy tetszik luxusvonalat. Azért nem többet, mert egyelőre szeretném ezeket bejáratni, aztán jöhet minden más. Azért kell két vonal, mert az olcsóbbat, a megfizethetőbbet biztos sokan választják, hiszen itt is válság van, bármennyire nem is tűnik fel a mindennapokban, viszont a luxusvonal azért kell, mert a spanyolok sznobok. Nem nagyon, de egy kicsit szeretnek, hogy is fogalmazzam...szóval szeretik, ha márkás cucokkal vannak körülvéve.
Az üzelt azonban nem minden. Mivel elég sok mindent otthonról szeretnék beszerezni, mert az olcsóbb, kivitelezhetőbb, ezért Janival arra gondoltunk, hogy a kettős vonal az eladásnál is meg fog mutatkozni. A tápot ugyan nem (bár éppen tegnap tárgyaltam egy céggel a franchise partnerségről, de ezen még agyalok) de a kiegészítőket, kozmetikai vonalat szeretnénk üzletekbe is eljuttatni, egyfajta viszonteladói szerepkörben. Nagy lépés volt nekem az itteni kutyakiállítás, mert rengeteg infot szereztem be, szintén fontos volt a könyvelővel beszélni, utánanéztem a témogatásoknak és az adminisztratív folyamatoknak, és még fontosabb, hogy a mindennapokban nem csak az üzeltek kínálatát, hanem az emberek kutyákhoz/macskákhoz fűződő viszonyait látom. Ha úgy tetszik asszimilálódom. Ja, és persze a táp forglamazás kérdést is körbejártam. Jani mindeközben megtalálta a kiegészítők (ruha, fekhely, pórázak, nyakörvek) készítőit, megtalálta azt az embert is, aki a legtöbbet tud majd segíteni nekünk és reményeink szerint hosszú távon nem csak barátilag, de üzletileg is együtt tudunk működni.
A további terveinnkel várnunk kell, hiszen az április 15-i NIE kiváltásomiig (a spanyol személyi igazolvány külföldieknek) nemi igazán tudok komolyabban lépni, csak azután tudunk igazán belendülni, de nem baj. Addig sem tétlenkedünk.
Amit mindenképpen szeretnék, az (hogy ne csak a viszonteladói vonalat erősítsük) az egy webshop. Itt bárki tud vásárolni, és a spanyolok szeretik a webet. Láttam már nagyon sok jó webshopot, szerintem ez az egyik legjobb, és ez nem spanyol:
www.galpetshop.hu
Nem csak azért, mert színvonalas a választék, hanem mert maga a koncepció telitalálat (nem beszélve az áraikról, amik igen barátiak) és az is oldal nagyon professzionális.
Szóval mi is valami ilyet szeretnénk, külön katalógussal a cégeknek és magánembereknek.
Ha már az ember nagyot álmodik, akkor mi is, és mi nem egy üzletben gondolkodunk. Szépen, fokozatosan hálózatot építenénk, ahol aki bemegy, tudja mire számíthat. Ebben a mai napig a Hard rock Cafe a példaképem, ahol csak azért tudnak 30 EUR-ért adni egy pólót, mert az van ráírva, hogy Hard Rock Café. Kevés cégnek van ilyen jó brandingje, mint nekik.
Szóval ezek az álmok. A realitás egyelőre kimerül a szervezésben, utánajárásban, tárgyalásokban..és persze, ahogy már annyian mondták: lankadatlan éberség! Nyitott szemmel járni, hogy észrevegyük a lehetőségeket. Mert azzal, aki tátott szájjal várja a sültgalambot, soha nem fog semmi történni. Életem végéig bántam volna, hogy nem próbálom meg, még akkor is, ha néha nem egyszerű az élet. Mert ugye ahogy Mickey Rourke a Harley Davidson és a Marlboro man-ben is mondja (ez egy kicsit erős lesz, de amúgy az egyik kedvenc filmem): "Jobb szarban égni, mint a húgyban ázni"
Emellett azonban nem hanyagolom el az álmomat sem, vagyis folyamatosan pörgök. Tulajdonképpen az ötlet kb. másfél évvel ezelőtt született meg. Akkor még azt hittem Magyarországon szeretném megvalósítani, de elég sok embert láttam belebukni ebbe, és látom, hogy otthon ez mennyire körülményes és nehéz. A másik oldal, hogyMagyarországon kicsi és telített a piac, és hát sem az üzleti morál, sem pedig az adózási és adminisztatív politika nem kedvez semiféle vállalkozás elindításához. Persze, Spanyolországban sem könnyű, itt sincs kolbászból a kerítés!
Miután megvolt az ötlet, és 2010 Februárjában kijöttünk Janival egy hétre, már elkezdtünk nézelődni. A tavalyi évben minden kiállításra, utazásra úgy mentünk el, hogy vittük a telefont/jegyzetfüzetet és adatokat gyűjtöttünk. Gyártókat, árúkat, forgalmazókat, üzlethelységeket, üzletnyitási folyamatokat, igényeket...mindent megpróbáltunk feltérképezni.
Az ötlet megvan: szeretnék egy olyan üzletet nyitni, ahol kutya és cica eledelt, felszerelést, kiegészítőket árulok és emellett van kozmetika is. Két vonalat képzelek el minden területen (eledel, kiegészítők, kozmetika): egy mindennapos, "gazdaságosabb" vonalat és egy igényesebb, ha úgy tetszik luxusvonalat. Azért nem többet, mert egyelőre szeretném ezeket bejáratni, aztán jöhet minden más. Azért kell két vonal, mert az olcsóbbat, a megfizethetőbbet biztos sokan választják, hiszen itt is válság van, bármennyire nem is tűnik fel a mindennapokban, viszont a luxusvonal azért kell, mert a spanyolok sznobok. Nem nagyon, de egy kicsit szeretnek, hogy is fogalmazzam...szóval szeretik, ha márkás cucokkal vannak körülvéve.
Az üzelt azonban nem minden. Mivel elég sok mindent otthonról szeretnék beszerezni, mert az olcsóbb, kivitelezhetőbb, ezért Janival arra gondoltunk, hogy a kettős vonal az eladásnál is meg fog mutatkozni. A tápot ugyan nem (bár éppen tegnap tárgyaltam egy céggel a franchise partnerségről, de ezen még agyalok) de a kiegészítőket, kozmetikai vonalat szeretnénk üzletekbe is eljuttatni, egyfajta viszonteladói szerepkörben. Nagy lépés volt nekem az itteni kutyakiállítás, mert rengeteg infot szereztem be, szintén fontos volt a könyvelővel beszélni, utánanéztem a témogatásoknak és az adminisztratív folyamatoknak, és még fontosabb, hogy a mindennapokban nem csak az üzeltek kínálatát, hanem az emberek kutyákhoz/macskákhoz fűződő viszonyait látom. Ha úgy tetszik asszimilálódom. Ja, és persze a táp forglamazás kérdést is körbejártam. Jani mindeközben megtalálta a kiegészítők (ruha, fekhely, pórázak, nyakörvek) készítőit, megtalálta azt az embert is, aki a legtöbbet tud majd segíteni nekünk és reményeink szerint hosszú távon nem csak barátilag, de üzletileg is együtt tudunk működni.
A további terveinnkel várnunk kell, hiszen az április 15-i NIE kiváltásomiig (a spanyol személyi igazolvány külföldieknek) nemi igazán tudok komolyabban lépni, csak azután tudunk igazán belendülni, de nem baj. Addig sem tétlenkedünk.
Amit mindenképpen szeretnék, az (hogy ne csak a viszonteladói vonalat erősítsük) az egy webshop. Itt bárki tud vásárolni, és a spanyolok szeretik a webet. Láttam már nagyon sok jó webshopot, szerintem ez az egyik legjobb, és ez nem spanyol:
www.galpetshop.hu
Nem csak azért, mert színvonalas a választék, hanem mert maga a koncepció telitalálat (nem beszélve az áraikról, amik igen barátiak) és az is oldal nagyon professzionális.
Szóval mi is valami ilyet szeretnénk, külön katalógussal a cégeknek és magánembereknek.
Ha már az ember nagyot álmodik, akkor mi is, és mi nem egy üzletben gondolkodunk. Szépen, fokozatosan hálózatot építenénk, ahol aki bemegy, tudja mire számíthat. Ebben a mai napig a Hard rock Cafe a példaképem, ahol csak azért tudnak 30 EUR-ért adni egy pólót, mert az van ráírva, hogy Hard Rock Café. Kevés cégnek van ilyen jó brandingje, mint nekik.
Szóval ezek az álmok. A realitás egyelőre kimerül a szervezésben, utánajárásban, tárgyalásokban..és persze, ahogy már annyian mondták: lankadatlan éberség! Nyitott szemmel járni, hogy észrevegyük a lehetőségeket. Mert azzal, aki tátott szájjal várja a sültgalambot, soha nem fog semmi történni. Életem végéig bántam volna, hogy nem próbálom meg, még akkor is, ha néha nem egyszerű az élet. Mert ugye ahogy Mickey Rourke a Harley Davidson és a Marlboro man-ben is mondja (ez egy kicsit erős lesz, de amúgy az egyik kedvenc filmem): "Jobb szarban égni, mint a húgyban ázni"
2011. február 21., hétfő
Fashion Week Madrid
Tök mókás, hogy egy magyar stylist blogjából kell megtudnom, hogy most van a madridi fashion week. És tényleg! Ma reggel, (miután azt hiszem a 3. napjához érkezett a rendezvénysorozat) már a tv-ben is mutattak, egy 10 másodperces anyagot a divathétről.
A dvathéten már az őszi-téli irányzatokat mutatják be (tweed! okker , curry és mélykék színek, 50-es évek), viszont az üzletekbe megérkezett a tavaszi kollekció! A fashion adict posztomba már írtam az előfutárokról, de most, akit érdekel, alább elolvashatja miket láttam.
Mivel Anikó kérte, hogy írjak még divatról, íme, a barangolásaim során ezekre bukkantam.
A színek: fehér, fekete, sötétkék (tengerészkék), drapp, erős fűzöld, piros, ciklámen, narancs, púderrózsaszín, pasztellzöld, terrakotta-téglavörös, khaki.
Irányzatok:
Korábban is írtam, a tengerész! Színekben, szabásban, mindenhogyan. Ha otthon esetleg maradt volna valami tengerészmintás a leárazáson, érdemes megvenni mert még idén kitart. Minden áruház tavaszi kollekciójában ott van a marine irányzat, csíkok, egyszínű sötétkék-fehér összeállítások.
Camel: drapp-khaki, fehér, barna színek. egyszerű, letisztult vonalak. Némi okker, és világosbarna is bejátszik, de alapjában véve elég visszafogott, természetes, és nekem ezért nagyon is tetszik!
Military: még mindig nem megy ki a divatból! A szabás, a gombok kicsit szigorúak, azonban ha egy elöl gombos vászon ruhát military szabásban, de modjuk piros színben képzelünk el, már nem is olyan borzasztó, hanem kifejezetten nőies és elegáns. Újdonság, hogy a military szabás a blúzoknál is megjelent. Nagy, hangsúlyos gombok középen, vagy két sorban, derékövvel.
Színes: ez most nagyon menő itt kint, gondolom a tinik körében nagyon népszerű lesz tavasszal. Harsány színek, de nem neon árnyalatok. Egy erős, ciklámen nadrág, vagy egy erős fűzöld (Fradi.-zöld) egy fehér blúzzal mondjuk szelidít az összeállításon, akár munkahelyre is viselhető, de ugyanez a zöld egy miniruhán, egy fekete blézerrel vagy boleroval, fekete cipővel már party viselet. Tetszik. Szintén ugyanezen az elven, narancssárga felső egy sötétkék nadrággal-telitalálat. Amúgy az ilyen erős színekkel nem árt óvatosan bánni: egymással csak a nagyon merészek vegyék fel, mert nagyon könnyen összekeverhetik egy bohócjelmezzel!
Púderrózsaszín: ismét a visszafogott elegancia hegyében. A H&M-ben és a Mangoban láttam, nagyon egyszerű, kötött felsőket és blúzokat. remekül kombinálható a feketével, mert nagyon elegáns hatást kelt, szépen mutat a kékkel, sőt a rózsaszín a terrakottával is: mondjuk egy fekete nadrág-rózsaszín blúz-terrakotta blézer meglepően jól néz ki. Figyelem! A rózsaszín most kifejezetten púder (pasztell) rózsaszín, nem pink! Hasonlóan szép összahtást érhetünk el pasztellzölddel, de ahhoz inkább a fehéret vagy a kéket ajánlom, feketével nem szép, de ki lehet próbálni barnával. Ja, és még egy valami: a púderrózsaszín erősen sápaszt, tehát nagyon világos bőrű/hajú hölgyeken(urakon) nem mutat jól egy rózsaszín-fehér összeállítás. De pl. egy mediterrán típusú férfin egy rózsaszín ing egy világoskék mellénnyel, hát arra érdemes odafigyelni:-)
Natur/nude: természetes színek, természetes anyagok! Nagyon szép a terrakotta-téglavörös szín, és most ismét divat lesz! nagyon jól lehet különféle kékekkel kombinálni, visszafogott, mondjuk munkahelyi összeállítás lehet. Szépen megy a zölddel és a barnával is. És minden divatos ami bézs, világosbarna és fehér. Bőrövekkel, barna táskákkal lehet "sötétíteni".
Fekete-fehér: az örök kombináció, sosem megy ki a divatból. akármi is kapható ebben a színben, érdemes áldozni rá, főleg ha az valamilvel variálható darab.
Szabások, anyagok: viszlát szatén és neylon! Hello len, pamut, vászon! Organikus anyagok, kötött felsőrészek, horgolt, vagy horgolt hatású tunikák, pulóverek, most ezek lesznek a trendek. Semmi neylon, semmi szatén. Az alkalmi ruhák is inkább viszkózból vannak, nem láttam sehol fényes anyagokat. Lágy esésű, bő szabású felsőket láttam, a testre simuló fazon már a múlté. A derék hangsúlyos: övek, csattok. A nadrágok vagy leggings, vagy répa fazonúak. Ha esetleg trapézfarmerunk van, tegyük el későbbre. A szoknyák nagyon kényelmesek, most az A-vonal hódít, tiszta retro! Az anyagok szellősek, kényelmesek a hosszuk térd vagy egy picivel térd feletti. Viszont a miniruhák is nagyon divatosak, a kedvencem egy Pedro Del Hierro darab, horgolt hatású miniruha, egyenes szabásvonnallal és könyékig érő ujjhosszal. Egyszerű, mégis gyönyörű és hiperelegáns. Amúgy fekete színben is láttam, de szerintem fehérben jobb. Persze, nekem egyik sem lesz, mert ahhoz a ruhához olyan lábak kellenek, minr Heidi Klumé. Szintén az egyberuháknál divat még az elöl végig gombos, rövid újjú ingruha, viszont térdig érő hosszban, és szűk szabásban. Amolyan military-50-es évek keveréke, de nagyon jól néz ki!
Cipők: KLUMPA!!! Ha még sikerül téli leárazáson elcsípni valamelyik cipőboltban, akkor azt meg kell venni! Klumpa, klumpa hatású szandál, fatalp! A fatalp a tavasz slágere. A szandálok, papucsok is ebből készülnek, bőr felsőrésszel. A sarkak vastagabbak, nem is igazán tűsarkak, viszont nagy előny, hoyg sokkal magabiztosabban lehet járni bennük. A platform cipők még mindig divatosak. Ami még az elegánsabb vonalon divatos azok az 50-es, 60-as évek cipői, kerek orral, masnival a cipő felsőrészén. Szntén jellező a vastagabb sarok. És a színek: barna, okker, bézs, kék és pasztell rózsaszín.
Táskák: klasszikus csőfazonú kézitáskák, és kisebb méretű vállon átvehető táskákat és bőrtarisznyákat láttam, itt is a tengerész színek és a barnák a dominánsak.
Ennyit sikerült egyelőre találnom: remélem tudtam segíteni. Természetesen, ha itt a nyári kollekció, azt is megírom:-) Jó böngészést és vásárolgatást!
A dvathéten már az őszi-téli irányzatokat mutatják be (tweed! okker , curry és mélykék színek, 50-es évek), viszont az üzletekbe megérkezett a tavaszi kollekció! A fashion adict posztomba már írtam az előfutárokról, de most, akit érdekel, alább elolvashatja miket láttam.
Mivel Anikó kérte, hogy írjak még divatról, íme, a barangolásaim során ezekre bukkantam.
A színek: fehér, fekete, sötétkék (tengerészkék), drapp, erős fűzöld, piros, ciklámen, narancs, púderrózsaszín, pasztellzöld, terrakotta-téglavörös, khaki.
Irányzatok:
Korábban is írtam, a tengerész! Színekben, szabásban, mindenhogyan. Ha otthon esetleg maradt volna valami tengerészmintás a leárazáson, érdemes megvenni mert még idén kitart. Minden áruház tavaszi kollekciójában ott van a marine irányzat, csíkok, egyszínű sötétkék-fehér összeállítások.
Camel: drapp-khaki, fehér, barna színek. egyszerű, letisztult vonalak. Némi okker, és világosbarna is bejátszik, de alapjában véve elég visszafogott, természetes, és nekem ezért nagyon is tetszik!
Military: még mindig nem megy ki a divatból! A szabás, a gombok kicsit szigorúak, azonban ha egy elöl gombos vászon ruhát military szabásban, de modjuk piros színben képzelünk el, már nem is olyan borzasztó, hanem kifejezetten nőies és elegáns. Újdonság, hogy a military szabás a blúzoknál is megjelent. Nagy, hangsúlyos gombok középen, vagy két sorban, derékövvel.
Színes: ez most nagyon menő itt kint, gondolom a tinik körében nagyon népszerű lesz tavasszal. Harsány színek, de nem neon árnyalatok. Egy erős, ciklámen nadrág, vagy egy erős fűzöld (Fradi.-zöld) egy fehér blúzzal mondjuk szelidít az összeállításon, akár munkahelyre is viselhető, de ugyanez a zöld egy miniruhán, egy fekete blézerrel vagy boleroval, fekete cipővel már party viselet. Tetszik. Szintén ugyanezen az elven, narancssárga felső egy sötétkék nadrággal-telitalálat. Amúgy az ilyen erős színekkel nem árt óvatosan bánni: egymással csak a nagyon merészek vegyék fel, mert nagyon könnyen összekeverhetik egy bohócjelmezzel!
Púderrózsaszín: ismét a visszafogott elegancia hegyében. A H&M-ben és a Mangoban láttam, nagyon egyszerű, kötött felsőket és blúzokat. remekül kombinálható a feketével, mert nagyon elegáns hatást kelt, szépen mutat a kékkel, sőt a rózsaszín a terrakottával is: mondjuk egy fekete nadrág-rózsaszín blúz-terrakotta blézer meglepően jól néz ki. Figyelem! A rózsaszín most kifejezetten púder (pasztell) rózsaszín, nem pink! Hasonlóan szép összahtást érhetünk el pasztellzölddel, de ahhoz inkább a fehéret vagy a kéket ajánlom, feketével nem szép, de ki lehet próbálni barnával. Ja, és még egy valami: a púderrózsaszín erősen sápaszt, tehát nagyon világos bőrű/hajú hölgyeken(urakon) nem mutat jól egy rózsaszín-fehér összeállítás. De pl. egy mediterrán típusú férfin egy rózsaszín ing egy világoskék mellénnyel, hát arra érdemes odafigyelni:-)
Natur/nude: természetes színek, természetes anyagok! Nagyon szép a terrakotta-téglavörös szín, és most ismét divat lesz! nagyon jól lehet különféle kékekkel kombinálni, visszafogott, mondjuk munkahelyi összeállítás lehet. Szépen megy a zölddel és a barnával is. És minden divatos ami bézs, világosbarna és fehér. Bőrövekkel, barna táskákkal lehet "sötétíteni".
Fekete-fehér: az örök kombináció, sosem megy ki a divatból. akármi is kapható ebben a színben, érdemes áldozni rá, főleg ha az valamilvel variálható darab.
Szabások, anyagok: viszlát szatén és neylon! Hello len, pamut, vászon! Organikus anyagok, kötött felsőrészek, horgolt, vagy horgolt hatású tunikák, pulóverek, most ezek lesznek a trendek. Semmi neylon, semmi szatén. Az alkalmi ruhák is inkább viszkózból vannak, nem láttam sehol fényes anyagokat. Lágy esésű, bő szabású felsőket láttam, a testre simuló fazon már a múlté. A derék hangsúlyos: övek, csattok. A nadrágok vagy leggings, vagy répa fazonúak. Ha esetleg trapézfarmerunk van, tegyük el későbbre. A szoknyák nagyon kényelmesek, most az A-vonal hódít, tiszta retro! Az anyagok szellősek, kényelmesek a hosszuk térd vagy egy picivel térd feletti. Viszont a miniruhák is nagyon divatosak, a kedvencem egy Pedro Del Hierro darab, horgolt hatású miniruha, egyenes szabásvonnallal és könyékig érő ujjhosszal. Egyszerű, mégis gyönyörű és hiperelegáns. Amúgy fekete színben is láttam, de szerintem fehérben jobb. Persze, nekem egyik sem lesz, mert ahhoz a ruhához olyan lábak kellenek, minr Heidi Klumé. Szintén az egyberuháknál divat még az elöl végig gombos, rövid újjú ingruha, viszont térdig érő hosszban, és szűk szabásban. Amolyan military-50-es évek keveréke, de nagyon jól néz ki!
Cipők: KLUMPA!!! Ha még sikerül téli leárazáson elcsípni valamelyik cipőboltban, akkor azt meg kell venni! Klumpa, klumpa hatású szandál, fatalp! A fatalp a tavasz slágere. A szandálok, papucsok is ebből készülnek, bőr felsőrésszel. A sarkak vastagabbak, nem is igazán tűsarkak, viszont nagy előny, hoyg sokkal magabiztosabban lehet járni bennük. A platform cipők még mindig divatosak. Ami még az elegánsabb vonalon divatos azok az 50-es, 60-as évek cipői, kerek orral, masnival a cipő felsőrészén. Szntén jellező a vastagabb sarok. És a színek: barna, okker, bézs, kék és pasztell rózsaszín.
Táskák: klasszikus csőfazonú kézitáskák, és kisebb méretű vállon átvehető táskákat és bőrtarisznyákat láttam, itt is a tengerész színek és a barnák a dominánsak.
Ennyit sikerült egyelőre találnom: remélem tudtam segíteni. Természetesen, ha itt a nyári kollekció, azt is megírom:-) Jó böngészést és vásárolgatást!
A fogyasztói társadalom
Előre is elnézést kérek azoktól, akik már unják, hogy állandóan az itteni bevásárlóközpontolról írok, de nem tudok szó nélkül elmenni a téma mellett.
Másfél évvel ezelőtt Axel egyik kollegája (akkor még csak leendő kollega volt, de ezt akkor még nem tudtuk) azt mondta, hogy Madridban azért szűnt meg a siesta (a délutáni szünet, áltlaában 2-5 között), mert a város szélén épült bevásárlő központok olyan konkurenciát teremtettek az üzleteknek, hogy muszáj lépést tartani velük. Márpedig a bevásárlóközpontokban nincsen siesta.
Amikor 2003-ban itt éltem, akkor pl. a La Moralejanal, Alcobendasban volt egy Carrefur, és egy Moraleja Green nevezetű pláza, aminek a fele tök üres volt, nem is volt bérlője az üzleteknek. Ma ugyanitt a Carrefur mellett van egy Dacathlon, egy Norauto, egy Toysrus..és persze a Moraleja Green bevásárlóközpont.
És ez nem minden. Az M40, M50, körgyűrűk és az összes autópálya mentén, madrid 50 km-es vonzáskörzetében szinte minden kijáratnál van 1-1 óriási bevásárlópark. Szerencsétlenebb települések közelében "csak" 1-2 nagy élelmiszer áruház, Carrefur vagy Auchan (amit itt Alcampónak hívnak, spanyolul az Auchan-t áucsán-nak ejtenék, ami mókás lenne). Jobb esetben van mellettük 1-1 másik áruház: Decathlon, Norauto. És rengeteg olyan hely van, ahol mindezeken felül ott egy óriási (de tényleg óriási) bevásárló központ, Ikea, Media Markt, Saturn, PC City, Leroy Merlin, stb.
Tegnap egy ilyenben voltunk Axellal, Rivas város mellett. Maga a város egy gyönyörű kertváros, rengeteg zöld területtel, este a parkban kivilágítják a sportpályákat (olyan kosárlabdapálya, amit még otthon nem láttam, és a focipáylát bármelyik othtoni NB1-es csapat megirigyelhetné), tiszta, rendezett környezet: szóval látszik, ez egy gazdagabb réteg városa. Nagyon tetszettek a házak: szinte mindegyik sorház volt (chalet adosado) vagy különálló ház (chalet v. casa independiente). A medence és a dupla garázs itt alaptartozék, elvégre itt Apu bejár dolgozni Madridba, Anyu pedig a gyerekekről gondoskodik. Az egész helynek mégis volt valami kisvárosi hangulata, valami igazi bája, ami nagyon megragadott. És persze itt volt egy óriási bevásárló park is, a városon kívül.
Volt itt Carrefur, Norauto, Meki, Leroy Merlin, Media Markt, és egy akkora Decathlon, amekkorát még itt sem láttam, de még Franciaországban sem. Ide bemetünk Axellal, mert polárt szerettünk volna nézni (én vettem is egyet leárazva 11 EUR volt). Az áruházon belül volt itt elkerített focipálya, 2 golfpálya (egy mini ls egy nagyobb) elkerített gördeszka és rollerpálya, és mounten bike pálya. természetesen ping-pong asztal hegyek és a mászófal is vásárlásra és játéjra csábított. (és az áruházon kívül is volt sportpálya). csak a búvárfelszerelések egy komplett soron sorakoztak, emellett ugyanilyen mennyiségben szörfcuccokat is lehetett kapni. (Jani majd biztos ellesz a búvárrészlegen)
A fogyasztásra és vásárlásra csábítás elképesztő méreteket öltött Spanyolországban. És az emberek szeretik. Az üzletek gondöokodnak róla, hogy itt jól érezd magad, és minél gyakrabban gyere vissza. Egyrészt meleg van, ami az itteni embereknek a hidegérzetér megszünteti (otthoni szemmel nincs ám olyan hideg), és az üzleteken , éttermeken kívül van itt bowlingpálya, játékterem, a gyerekeknek vidámpark (az áruházon belül!), éttermek, kávézók, mozik, fodrász és kozmetikai szalonok és persze üzletek, bankok és üzletek, és üzletek, és üzletek....
A gyerekek külön célközönség: nem árt őket már jó korán ideszoktatni.. A játékboltok 90%-a a földszinten van, ne kelljen a babakocsival bíbelődni. Az éttermek környékén van a mini vidámpark, ahol animátorok gondoskodnak a gyerekek szórakoztatásáról.
Természetesen a Burger Kingben, KFC-ben, és az összes egyéb gyorsétteremben van gyermekmenü (az ajándék kötelező), és tarthatod ott a szülinapi zsúrt is. Persze elmaradhatatlan kellék a játszótér, játékvár, kreatív foglalkozás, stb. nem bíznak semmit a véleltrenre. A parkolás ingyenes, az üzletek reggel 10-től este 10-ig vannak nyitva, az éttermek hajnal 1-ig. A cél az, hogy az egész napodat itt töltsd.
Egyébként is minden a fogyasztás maximalizálásáról szól. Nem csak a gyerekeknél, hanem a felnőtteknél is. itt minél nagyobb kiszerelésben veszel meg valamit, az annál olcsóbb. PL. ha valami 1 EUR-ba kerül, akkro odaírják, hogy a második csomag mondjuk csak 0,45 EUR. Itt arra ösztönöznek, hoyg minél többet vegyél. Óvatosan kell ám ehhez közelíteni, mert nem biztos, hogy pont szükséged van 6 kiló kakaóra, vagy 2*5 liter mosóporra. Minden boltnak van törzsvásárlói kártyája. Nekem az első az Yves Rochernél lett, és pl. amúlt héten kaptam tőlük levelet, hoyg ha bemegyek az zületbe, már akkor is a szórólap bemutatásával kapok egy szempillaspirált. Amúgy meg 40% kedvezményt a 2. (!) megvásárolt termékre. Na, ehhez képest rögtön 15 EUR-t hagytam a boltban.
A rebajas is egyfajta fogyasztás ösztönző. Itt a rebajas végére, amikor már mindenki belefáradt az előző szezon ruháinak túrásába, ott van először csak diszrkéten, maj egyre hangsúlyosabban az új kollekció. 1-1 darabját azonnal kedvező ráon kirakják, hoyg menj oda, nézd meg, szeress bele, vedd meg. És aztán szépen lassan elkezded várni az új kollekciót, hogy vajon milyen is lesz és szép lassan elkezded megvenni a darabjait.
Nem csak a ruha, vagy az élelmiszerboltokban vannak ilyen trükkök, hanem mondjuk az IKEA-ban is. Klubkártyával rengeteg mindent 20%-al olcsóbban kapsz meg (természetesen a kedvezmény úgy máködik, hogy a 20%-át a vásárolt dolgoknak utalványban kapod vissza, amit levásárolhatsz a következő alkalommal). vagy modnjuk 2 EUR-ért (ami itt mondjuk 2 kv ára) ehetsz egy adag húsgombócot (10db +szósz+köret) és egy üdítőt. Igenis menj be, nézegetsd végig a plcokat, egyél az étteremben és vegyél valamit.
Vagy az ékszerboltban: szombaton Beaval bementünk a Pandorába. van innen egy karkötője, és a karkötőn lévő Buddhája leesett és elveszett. Megvette a Buddhát, de az eladó aznnal rábeszélte még két biztonsági csattra, mert az így ellensúlyozza a Buddha súlyát, így biztos, hogy nem hagyja el legközelebb a Buddháját. Így az előre tervezett kétszeresét költötte, közben meg nagyon örült, hogy az eladó felhívta a figyelmét, hogy a két kapocs nélkül a Buddháját el fogja hagyni. (holott szerintem szimplán az előző Buddhának lehetett gyengébb a rögzítőkapcsa)
Sajnos az amerikai fogyasztási kultúrával nincsen összehasonlítási alapom, de azt tudom, hogy a mértékek és a méretek sokkal nagyobbak, mint Európában. Igazából el sem tudom képzelni milyen lehet ez ott, de engem már ez is sokkol, amit néha itt látok.
Mindezek ellenére, hogy tudom, hogy működik, tudom , mi a cél, akkror is szeretem, ha elcásbítanak az üzeltek, szeretem, hogy itt a vevőt ügyfélnek kezelek, hoyg a vevőszolgálat valóban a vevőt szolgálja. Töredelmesen be kell valljam, minden trükkje ellenére megadom magam , hiszen én is aktív része vagyok ennek a fogyasztói társadalomnak.
2011. február 20., vasárnap
Kínai séta
Már-már azt hittem, ez is egy olyan unalmas, semmittevős vasárnap lesz. Szerencsére nem így alakult, pedig nagyon úgy indult a nap. A tegnapi mozi után (ahol a Király beszéde helyett másorváltozás miatt végül a Félszeműt néztük meg Beaval Jeff Bridges főszereplésével, és ez is nagyon jó volt) elég későn keltem. Hamar rájöttem, hogy Axelnak antiszoc napja van. Ez abban nyilvánul meg, hogy a "ma mit cisnálunk?" kérdésre nem válaszol, vagy "amit akarsz" válasszal elintézi a kérdést. Arra a kérdésre, hogy mit regglizünk, "nekem mindegy" volt a felelet, és mivel a teljes passzivitst választotta, jobbnak láttam Beaval lemenni a chinos-hoz kenyérért. Spanyolországban vasárnaponként (hacsak nem a hónap első vasárnapja) minden üzlet zárva van (kivéve turisztikai pontokat szezonban), kizárólag a kínai önkiszolgáló üzletek vannak nyitva (Alimentación Autoservicio). Nekik biztos megéri, mert ha másért nem, a frissen sült baguette-ért mindenki bemegy a "chinos"-hoz. Mi is hoztuk a kenyeret, úgyhogy nyugodtan megreggeliztünk. Aztán Ax megint magába borult, én Janival trécseltem skypeon meg megbámultam őnagysága Micorkát is. Viszont gyönyörű idő lett! Már délben 12 fokot mutatott a hőmérő, és bármennyire is passzív volt körülöttem mindenki, nekem mehetnékem támadt. Összekészülődtem, és már épp indulni akartam, amikor Axel és Bea is úgy döntöttek, hogy menjünk el egy nagy sétára. De ha már sétálunk, akkor majd együnk is valamit. A kínai mellett dntöttünk. Megnéztük a hűtőszerkényen (Ax ide rakja ki a szórólapokat), hogí milyen kínai éttermek dobtak be szórólapot és a legszimpatikusabbnak egy a Barrio del Puerto részen lévő éterem tűnt, 5km sétára. Ez egyáltalán nem zavart minket, hiszen az idő gyönyörű, napos, tiszta, a levegő finom, tavaszillatú volt. Úgyhogy összekaptuk magunkat és elindultunk. Nagyon szeretek a városban sétálni. eyrészt vannak cosladának kifejezetten szép részei, másrészt nem bírom megállni, hogy ne nézzek szét: hol vannak parkok, hol lehet sok kutya, és hol vannak az őket kiszolgló üzletek. Nos, nem sok van. A Barrio del Puertohoz vezető úton elhaladtunk egy kertvárosi rész mellett, majd egy lakótelep mellett is, és semmi. A Barrio del Puerto Axel szerint lepukkant egy rész, hiszen egész Cosladara nem jellemző, hogy itt annyira gazdag emberek laknának, sok a román bevándorló is (a chinosnál pl. kifejezette ki van írva, hogy román termékeket is árusítanak). Mindenesetre a Barrio del Puerto-t (kikötői negyedet jelent spanyolul) nem találtam lepukkantnak, itt is fehér tégla és vörös tégla építésű házak váltják egymást, igaz, itt 7-10 emeletes kivitelben. Ez egy lakótelep. Ráadásul van egy újabb építésű része is. Az étterem is itt volt. Mókás, pont anak a háznak a sarkán találtam egy Clinica veterinaria-t (állatorvosi rendelő), ahol az étterem volt. Megjegyzem, az állatorvos melletti üzlethelség meg kiadó volt...hmmm..jó lenne kivenni, megnyitni a kozmetikát meg a boltot. A rendelő elég kicsinek tűnt, benéztem (persze zárva volt) és egy elég kicsi várót láttam meg egy ajtót, ami nyilván a vizsgálóhelységbe nyílt. Ezek szerint egy kozmetika nem ártana a rendelő mellé...
A kínai étteremek itt sem sokban különböznek az otthonitól. Az ízviláguk egy kicsit eltérő az otthonitól, meg nyilván nem akkora kaland tengeri herkenytyűkből készült ételeket kapni. Érdekes, hogy itt pl. a rizstésztába is tesznek garnélát a zöldségek mellé (és az milyen finom!). A rákszirmot ajéndékba kapjuk az üdítők mellé, és redelünk. Axel bambuszrügyes-gombás csirkét kér, Bea ananászos csirkét, én pedig édes-savanyú csirkét. Axellal tésztát eszünk mellé, Bea rizst. Az adagok itt is nagyok, akár otton. Egy adaggal iszonyatosan jól lakunk, nem is kérünk desszertet, Bea meg én még egy kv-t legurítunk. Fizetéskotr még kapunk ajándékba egy üveg fahéjas rizsbort. Én biztos nem fogok belőle inni, de ha valaki meglátogat, szívesen megkínálom:-)
A visszafelé utat másfelé tesszük meg. Keresztülmegyünk egy parkon, aztán a "neighbourhood"-on is. Ez tulajdonképpen egy klasszikus kertvárosi rész sorházakkal, minden hézhoz duplakocsis garázs és kutya tartozik (rottweiler, német juhász). Megfiyeltem, hogy itt a házak óriásiak. Ugye albéretet is keresek, és a neten is amiket hirdetnek az óriási. Itt ha 100m2-es lakásod, házad van, az kicsi. Itt az átlag 200m2, 2-3 fürdőszobával, 4-5 szobával. ez teljesen normális. A kertek viszont kicsik, ha már 100m2, akor őrült nagy udvarod van. Szóval itt érdekes, hogy a házakat úgy tervezik óriásira, hogy az a kertek rovására megy. Valószínűleg az embereknek sincsen rá igénye, hiszen akinek itt kutyája van, az bizony benti kutya, mert családtag, és van idejük naponta kivinni az utcára a kutyát, akár többször is. És itt aztán van elég zöld terület! A kertvárosi részen találok még egy álltaorvosi rendelőt. itt már (benézve) komolyabb áruválasztékot látok, és meg merem kockáztatni, talán kozmetika is van, de ezt nem látom teljesen, csak amennyire benézek, 2 ajtó is feltűnik, lehet az egyik akár kozmetika is. Na, de ez csak a szakmai szemem. A kertváros után, minő meglepetés újabb park jön, ez a Parque del Cierro, amiről már írtam korábban. Itt már jártunk, akkor is tetszett, most is nagyon tetszik. Találkozunk kutyásokkal is: látok egy szép angol agarat, egy mopszot (jól megdögönyözzük) és egy kölyök sima szúrű foxit is (őt is megdögönyözöm).
A séta nagyon jól esett: lesétáltam a kaját, de ami még fontosabb: kezdem nagyon is megszeretni ezt a várost. Madrid az Madrid marad, imádom, de Coslada is egy nagyon kedves, élhető kisváros.
Visszaérve már sötétedni kezd. És ilyenkor mi mást csinálhatnék, mint leülök a gép elé, és blogot írok:-)
A kínai étteremek itt sem sokban különböznek az otthonitól. Az ízviláguk egy kicsit eltérő az otthonitól, meg nyilván nem akkora kaland tengeri herkenytyűkből készült ételeket kapni. Érdekes, hogy itt pl. a rizstésztába is tesznek garnélát a zöldségek mellé (és az milyen finom!). A rákszirmot ajéndékba kapjuk az üdítők mellé, és redelünk. Axel bambuszrügyes-gombás csirkét kér, Bea ananászos csirkét, én pedig édes-savanyú csirkét. Axellal tésztát eszünk mellé, Bea rizst. Az adagok itt is nagyok, akár otton. Egy adaggal iszonyatosan jól lakunk, nem is kérünk desszertet, Bea meg én még egy kv-t legurítunk. Fizetéskotr még kapunk ajándékba egy üveg fahéjas rizsbort. Én biztos nem fogok belőle inni, de ha valaki meglátogat, szívesen megkínálom:-)
A visszafelé utat másfelé tesszük meg. Keresztülmegyünk egy parkon, aztán a "neighbourhood"-on is. Ez tulajdonképpen egy klasszikus kertvárosi rész sorházakkal, minden hézhoz duplakocsis garázs és kutya tartozik (rottweiler, német juhász). Megfiyeltem, hogy itt a házak óriásiak. Ugye albéretet is keresek, és a neten is amiket hirdetnek az óriási. Itt ha 100m2-es lakásod, házad van, az kicsi. Itt az átlag 200m2, 2-3 fürdőszobával, 4-5 szobával. ez teljesen normális. A kertek viszont kicsik, ha már 100m2, akor őrült nagy udvarod van. Szóval itt érdekes, hogy a házakat úgy tervezik óriásira, hogy az a kertek rovására megy. Valószínűleg az embereknek sincsen rá igénye, hiszen akinek itt kutyája van, az bizony benti kutya, mert családtag, és van idejük naponta kivinni az utcára a kutyát, akár többször is. És itt aztán van elég zöld terület! A kertvárosi részen találok még egy álltaorvosi rendelőt. itt már (benézve) komolyabb áruválasztékot látok, és meg merem kockáztatni, talán kozmetika is van, de ezt nem látom teljesen, csak amennyire benézek, 2 ajtó is feltűnik, lehet az egyik akár kozmetika is. Na, de ez csak a szakmai szemem. A kertváros után, minő meglepetés újabb park jön, ez a Parque del Cierro, amiről már írtam korábban. Itt már jártunk, akkor is tetszett, most is nagyon tetszik. Találkozunk kutyásokkal is: látok egy szép angol agarat, egy mopszot (jól megdögönyözzük) és egy kölyök sima szúrű foxit is (őt is megdögönyözöm).
A séta nagyon jól esett: lesétáltam a kaját, de ami még fontosabb: kezdem nagyon is megszeretni ezt a várost. Madrid az Madrid marad, imádom, de Coslada is egy nagyon kedves, élhető kisváros.
Visszaérve már sötétedni kezd. És ilyenkor mi mást csinálhatnék, mint leülök a gép elé, és blogot írok:-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)