Salir de copas

„Salir de copas” annyit tesz, hogy elmegyünk poharazni (szó szerint), vagyis elmegyünk iszogatni valamit, valahová.

Mivel itt a nyár, ezért rendszerint ez azt jelenti, hogy egy bár teraszán üldögéünk, beszélgetünk, csipegetünk (picar)

Nos, tegnap a kollégákkal elmentünk beülni valahová, mivel már eléggé össecsiszolódtunk, kialakult egy társaság, akikkel többé-kevésbbé ismerjük egymást, és jó ötletnek tűnt most már a munkahelytől függetlenül is beszélgetni egyet. Külön remek alkalom volt ez arra, hogí az itt lévő néhány szlovák (los bratislavos, ahogy itt hívják őket) kollégát is elhívjunk. (a szlovákok nagy része egyébként nem is szlovák, de erről majd később).

Munka után Cristinával, Patricioval és Nicoval indultunk útnak, messze nem kellett mennünk (és nem is akartunk), az épület mellett van egy étterem/bár, ahova sokan a cégtől (akik megengedhetik maguknak, vagy akik nagyétvágyúak komplett menüt enni) kijárkálnak ebédelni, de kellemes a terasz egy munka utáni sörözésre. Nemsokára érkezett Natacha és Aurora is, és onnatól kezdve kezdtek szállingózni a kollégák: Ivan, Jessica, Katherina, Juliana a szlovák csapatból majd Penny, Sergio, és Rafa is befutottak, végül Fabrizio és Ali is megérkezett (utóbbi két úriember szintén a szlovák csapat része).

Nagyon jól éreztük magunkat. Rajtam és Alin kívül mindenki sörözött, vagy úgynevezettt tinto de veranot ivott (ez kb olyan, mint a Sangra, higított friss bor, gyümölccsel) vagy claritót (sör gaseosaval higítva). Ali, lévén egyiptomi és muzulmán, nem iszik alkoholt, én meg azért nem, mert elalszom tőle.

És akkor a nemzetköziség:

Cristina, Penny, Rafa , Aurora és Sergio spanyolok, mint ahogy Ivan is, aki a szlovák csapatban dolgozik.

Nico francia, Patricio és Natascha argentinok.

Jessica mexikói , Fabrizio pedig olasz, és ahogy az imént említettem Ali egyiptomi- és mindannyian a szlovák csapat részeként érkeztek. A szlovák capat itt lévő tagja közül csak Katherina és Juliana szlovákok.

Jómagam pedig Magyarországot képviseltem.

Ezt szeretem a multi világban, hogy különböző nemzetiségű és kultúrájú népeket hoz össze, és annyira jó megismerni a többi kultúrát a többi embert, ezt nagyon élvezem.

Az a jó ezekben a beszélgetésekben, hogy sok mindent megtudsz a másik országáról, a szokásokról, és pláne csavaros, hogy ha mindezt egy ott élő külföldi szemén keresztül látod. Persze most a szlovákokat kérdeztük ki ezerrel, pláne, hogy több kollegát csábítanak, hogy menjenek oda dolgozni, Cristina pl kijelentette, hogy kimegy 3 hónapra, aztán ha jön a tél hazajön :o)

A szlovákok pedig (persze Ivan kivételével) a spanyol dolgokra voltak kíváncsiak.

A beszélgetés egyre oldottabb volt, Nico pl. Aki 10 éve él itt, és nem hallatszik a spanyolján, hogy francia lenne a 4. Sör után elkezdett francia akcentussal beszélni, Rafa pedig a szlovák (amúgy igen csinos) lányokat akarta feleségül venni, de Penny kezét is megkérte. Jessica pedig felajánlotta, hogy bárkit megtanít salsázni...Mi dőltünk a nevetéstől Cristinával, közben pedig Jessicaval és Ivannal próbáltunk mókásabbnál mókásabb képeket készíteni (ha midnen igaz kapok majd néhányat, kíváncsi vagyok a grimaszolós képünkre Nicoval vagy a csajos képünkre Pennyvel és Cristaval). Szegény Alit is próbáltuk szóra bírni, de sajnos nem volt hangja- nem mintha nem tudna vagy nem szeretne beszélni, de a 20 fokos Pozsonyból érkezett a 35 fokos Madridba plusz a légkondi így együtt tönkretették a torkát, így most csak tátog:o))

Az italok mellé először a pincér csak „para picar” (csipegetnivalóként) chipset és olajbogyót hozott, de látva anövekvő fogyasztást, előkerültek a tapasok: ensaladilla rusaval halmozott kenyér (az ensaladilla rusa az egyik legjellegzetesebb spanyol tapas, eredetileg zöldborsó, majonéz és krumpli de ebben a változatban egy tonhalas franciasaláta volt)- páldául érdekesnek találták, hogy nálunk ezt francia salátának hívják. Aztán jöttek a jamon serranos falatkák is, végül pedig tapasban hoztak paellat is, én ezekből nem ettem, mert nekem a paella nem tapas a jamon serranot meg nem szeretem.

A korán fekvők, mint Natasha és Auorra 8 körül leléptek, Sergio is elviharzott, mert még ment konditerembe, mi Cristinával ½ 10-kor indultunk el. Elvileg addigra már fizettünk (a pincér kihozta a számlát és mindenki beletette a magáét), majd a fizetés után a pincér hozott egy kör gratis chupitót (ez amolyan likőrféle, ilyen egy hajtásra kell meginni, és nagyon édes- de köze nincs mondjuk a mi pálinkánkhoz) és úgy volt, mindenki elindul. Végül a fiúk még maradtak, mi Cris-el és Jessivel elindultunk (ma a fiúk azt mondták rögtön utánunk ők is indultak- az alkohol és az időérzék nincsenek jóban egymással ezért nem vennék mérget a rögtönre).

A metrón már éreztem a chupito hatását, majdnem el is aludtam, de a Ramblan kiszálva a friss levegő jót tett, elsétáltam Axelhoz, mivel Jani nála volt, mert mókolták Ax új számítógépét. Így Cosladaba érve indultunk haza, ahol nem kellett altatni- bedőltem az ágyba és zutty, már aludtam is.