Spanyol gasztro- és szlengszótár kezdőknek

Ez a mai post elsősorban azoknak szól, akik idelátogatva, sokszor spanyol nyelvtudással tapasztalják, hogy nem értik, mit beszélnek az emberek.

Erről tudnék mesélni, én naív, amikor ide megérkeztem, akkor ugye előtte már töltöttem itt egy pár hónapot, és azt hittem mindent tudok- hát óriásit tévedtem! Volt olyan, hogy a nagy anyanyelvi szintű (azt hittem) spanyoltudásommal egész mondatokat nem voltam képes megérteni!

Az van, hogy amit Te megtanulsz az egy dolog. Amit meg itt az utcán hallasz az egy másik. Nyilván a nyelvet befolyásolja milyen környezetben mozogsz, kikkel találkozol a mindennapi életben sőt, az sem mindegy melyik városban vagy. Nem kell messzire menni, mi magyarok is használjuk azt a kifejezést, hogy „pestiesen szólva”- ami arra (is ) utal, hogy az adott szófordulat a fővárosban elég elterjedt.

Na, tehát miután megtanultam Dél-Amrikában a spanyolt (ami nem azonos az itteni castellanoval!!!), majd az első pár hónapos itt tartózkodásomkor a munkámmal kapcoslatos szókincset is magamévá tettem, mikor kiköltöztem szembesültem azzal, hogy lehetek én bármennyire is elájulva a saját tudásomtól, van még bőven mit tanulnom. Elsősorban a helyi mindennapi nyelvet.

Miért fontos ez?

Nagyon fontos, hogy integrálódj. Engem nem zavar, ha tudják, hogy külföldi vagyok, de ne ez legyen az első kérdésük, hogy honnan jöttem.  Zavart az is, hogy sokszor, mikor pl. azonnal válaszolni akartam, nem jöttek a megfelelő szavak a nyelvemre- mert a válaszom sokkal formálisabb lett volna, mint a másik stílusa. Zavart az is, hogy nem értettem a helyi szófordulatokat, szóvicceket. 

És a legviccesebb az volt az egészben, hogy pl. egy étlapot nem voltam képes megérteni, mert nem ismertem az ételeket. Na, most ha én nem ismerem az ételeket, akkor hogyna tudom a barátokat/rokonokat kalauzolni, hogy adok tanácsot mondjuk spanyol gasztronómiából?

Na, ez vezérelt akkor, amikor itt (a teljesség igénye nélkül) megpróbálom összefoglalni mit értenek 1-1 kifejezés alatt- a fordítás kicsit szabados, lesznek nem teljesen szalonképes kifejezések, és előre bocsátom, hogy ezek madridi tapasztalatok, lehet Alicantéban ezek a kifejezések már nem azt jelentik. Akinek van kedve és kiegészítené, vagy kijavítana, az nyugodtan tegye meg kommentben, hiszen majd 2 év itt élés után még mindig tanulok!

GASZTROSZÓTÁR

Churros- ez egy spanyol fánk szerűség, reggelire eszik, az alakja hosszúkás, olyan, mint egy hosszú fánk-giliszta. Forró coskival kínálják

Porra- ugyanez, csak nagyobb

Tortilla- spanyol tojáslepény krumplival, sokszor hagymával

Revuelto- rántotta

Huevos rotos- madridi „specialitás” sült krumpli, tojás és kolbász v. Serrano sonka

Barrita- kenyérszelet (sokszor pirítva)

Cortado- eszpresszó kávé

Italiano- olasz eszpresszó

Americano- hosszú kávé

Pincho- egyfajta kicsi szendvics- toastkenyér bármivel megtöltve, egy pálcikával átszúrva (pinchar- megszúrni)

Montadito- kis kifliszendvics (bármivel lehet töltve)

Bocata, bocadillo – nagyobb szendvics általában hot-dog kifliben vagy baguette-ban

Pulga- kb. a mi molnárkánkhoz tudnám hasonlítani, szintén bármivel lehet készíteni. Egyes helyeken fél baguette kenyeret jelöl sajttal sonkával melegszendvicsként elkészítve.

Ensaladilla (ensaladilla rusa) – franciasaláta tonhallal

Empanada- töltött leveles tészta, áltlaában tonhallal van tölve, vagy hússal

Perrito- hot dog

Gazpacho- hideg paradicsomleves

Salmorejo- ugyanaz, csak nincs benne uborka és főtt tojással, sonkával tálalják

San Jacobo- sonka rántott bundában

Croquetas-krokett, általában hallal vagy sonkával elkészítve

Escalope, escalopines- áltlaában rántott húsra mondják, de ne lepődjünk meg, ha mégsem J

Lomo- karaj

Filete- bármilyen szelet hőst jelöl, de általában marha steak

Bistek- beak steak, csak spanyolosanJ

Pistu v. Pisto-. Zöldségragu, kicsit a mi lecsőnkra emlékeztet

Pudin- ez nem igazán puding, illetve az, de nem a magyar verzió, inkább az angolra hasonlít. (tehát egy felfújt szerű valami)

Comida- ebéd (és nem almuerzo, ellenben ebédelni -almorzar)

Tapa- valamilyen falatka, ami éppen a pincér kezébe akad, mikor kihozza az italt

Copa- pohár bor

Tinto de verano- kb. A mi fröccsünkhöz tudom hasonlítani.

Caña- pohár sör (itt nem egészen 2dl)

Jarra de cerveza- korsó sör

Clara- sör limonádéval v. Gaseosával

Gaseosa- kb. A Sprite-hoz hasonló szénszavas limonádé

SZLENGSZÓTÁR

Hola- hello

Buenas- jó napot (vagy estét, napszaktól függően)

Vale- OK

Venga- rendben (elköszönés előtt mondják, pl. Venga, hasta luego- rendben, viszotn látásra. Önmagában azt jelenti: jöjjön)

Flipar- kiakadni

Flipante- meglepő, kiakasztó

Me quedé flipada- kiakadtam

Joder, jolín, jolines, joooo- basszus

Coño- a francba, a fenébe (durvábban a pi..ába)

Estoy hasta los cojones- tele a tököm

Me cago la leche- B+

A tomar por culo- csesszék meg, kapják be

Que le den (que le den al culo)- B..ák +

Me parto de risa- megszakadok a nevetéstől

Estoy hasta los narizes- el vagyok úszva

Te cagas- besz@rás pl: Ronaldo hizo un partido que te cagas (Ronaldo olyan meccset játszott, hogy besz@rás)

Mola- tetszik (kb., mint az angolban cool)

Chaval, chavala- kölyök, fiatal

Crío- gyerek

Peque- a pequeño (kicsi) rövidítése, valakinek a gyerekére utal: me voy por el peque al cole- megyek a gyerekért az iskolába

Tipo- pasas

Tío, tía- (itt nem a nagybácsi, nagynéni értelemben) haver, havercsajszi

Cole-suli

Curro- munkahely estoy currando- dolgozom

Pesadilla- rémálom

Puta- qrva

Vivir de puta madre- él, mint Marci hevesen (jól él), jól megy neki

Mascota- háziállat (házikedvenc, a “pet” angol szó spanyol megfelelője)

Moro- arab (mór)

Latino- dél-amerikai (v. közép-amerikai)

Mala leche- balszerencse, pech

Echar de menos- hiányzik

Echar la bronca- letolni, leszidni valakit, vagy piszkálódni

Da les caña- „jól megmutatni”, „jól megadni” vkiknek, v.minek (egyfatja buzdítás)

A por ellos- „kapjuk el őket”

Most hirtelen ennyi, de azt hiszem jön még bőven! :o)

Hogyan NE induljunk el?

Na, ezért a postért sem fognak sokan szeretni, majd megint megkapom, hogy könnyű nekem mit osztom itt az észt... (khm...a könnyű nekemet nem kommentelem, mert nem volt az).

Tény, ami tény ma az emberek jó részét a kétségbeesés indítja el külföldre (kisebb részüket nem, de ez most nem róluk fog szólni).

A múlt héten az egyik Fb csoporton kért segítséget egy hölgy akinek a  párja megérkezett külföldre de a beígért állás (amit amúgy egy magyar intézett) nem jött össze, emberünk pedig szállás, nyelvtudás, munka és egy fillér nélkül áltt ott egy idegen országban. Mondanom sem kell, a kommentelők java része megkérdezte, hogy már ne is haragudjatok, hogy mert valaki így nekiindulni? Pláne, mikor kiderült, hogy az illető egy népes családot és egy szerény, ám biztos jövedelmet hagyott Magyarországon egy teljeséggel bizonytalan valamiért.

Ja természetesen a kommentekre jött a reakció, amikor a kint lévő úriember párja osztotta a jónépet hogy milyen szemetek a kommentelők, miér tnem segítenek- nos segítettek volna, ha indulás ELŐTT megkérdezik, hogy van-e xy cégről info, mi a helyzet az adott városban (országban), és egyáltlaán...talán kétszer is meggondolják a kiutazást. Csak sok esetben az igazság fáj, amikor valaki azt mondja, hogy ne gyertek ide, mert nincs annyi lehetőség, minden nélkül esélytelen, meg azért csak szükség van egy-két dolgot elintézni a kiutazás előtt, stb., akkor jön a besértődés, hogy biztos  az ottlévők féltik az állásukat, meg nem akarjuk hogy másnak is jó legyen, meg milyen szemetek vagyunk a többi magyarral, stb., stb.,

Meg tudom érteni, amikor valaki kétségbe van esve. Azt is meg tudom érteni hogy mindenki magának és a gyerekeinek a legjobbat akarja. Azt is meg tudom érteni, hogy (kár tagadni) a külfölddel kapcsolatban mindig van az elején egy rózsaszín köd- olyan, mint egy szerelem, először a jót veszed észre a rosszat nem akarod (vagy nem tudod) meglátni.

De akkor sem lehet felelőtlenül, tartalékok nélkül, minden hidat felégetve belevágni a bizonytalanba. Kockáztatni mindenképpen kell, hiszen egy idegen országba érkezel egy jobb élet reményében- de ez nem jelenti azt, hogy a családod életfeltételeit kelllene lenullázni emiatt.

A különböző internetes blogokat olvasva (határátkelő, stb.) sokszor felmerül, hogy valaki nulla nyelvtudással, nulla pénzzel nekivág a nagyvilágnak. Sok esetben (pl. amikor ezek 5-6 éve történtek) a sztori happy enddel végződik: emberünk 0 nyelvtudással először valamilyen munkát talál, aztán szorgalmasan és nyelvet megtanulva halad előre míg ma már elmondhatja magáról, hogy van egy nomrális munkája, amit szeret és megfizetik,c saláddal együtt jól boldogulnak, van kocsijuk, és bérelnek egy normális otthont is, gyerekeket is tudják rendesen taníttatni. Ez egy sikersztori.

Arról már kevesebbet írnak (igaz, ilyen is előfordul) amikor valaki ugyanezen feltételek mellett (nulla nyelvtudás, nulla pénz) kimegy a vadidegenbe és vagy hajláktanalnként végzi a híd alatt, vagy szerencsésebb esetben hazajut és újra építi itteni életét (esetleg okulva az első kudarcból legközelebb okosabban nekivág és akkor sikerül is).

Az 5-6 év különbség nem véletlen: ma, kerek perec ki merem jelenteni, hogy ŐRÜLTSÉG nyelvtudás és kezdőtőke nélkül bárhová is elindulni. Ha már mindenképpen nekiindulunk, akkor legyünk már annyira normálisak magunkhoz, hogy ne a világ végére indulunk így neki, hanem mondjuk Ausztriába, ahonnan jó esetben a legrosszabb forgatókönyvvel is számolva is haza tudunk jönni autóstoppal.

Az emberek hajlamosak elfeledtkezni arról, hogy az, aki 3 éve, vagy régebben ment ki külföldre minden nélkül az a válság előtt érkezett, akkor nagyságrendekkel jobb esélyekkel indult neki az új életének. Ma aki majd „bármilyen melót elvállalok” elven nekiindul pénz és nyelvtudás nélkül az szerintem kevés kivételtől eltekintve alá is írta a saját kudarcát. Nem tudom, mikor értik meg az emberek, hogy ÍGY MA MÁR NEM LEHET ELINDULNI.

Hogy miért nem?

1.       Esélyes, hogy átvágnak. Pláne, ha magyarok társaságát keresed (mármedig ha nem beszéled az ország nyelvét, ahová mész, akkro kénytelen vagy magyarokra támaszkodni), akkor ők kiméletlenül ki is fogják használn a naivitásodat, a kiszolgáltatottságodat i. Ha nem ők, akkor valamelyik  Kelet-európai- vagy másik nép(londoniak biztos tudnak pár hasonló történetet). Persze, megint tisztlet a kívételnek, sajnos ismeretségi és saját tapasztalatom is az, hogy sajnos csak kevés kivétel akad.

2.       Lehet hogy van olyan munka amihez nem kell nyelv, de ha nem beszéled az adott ország nyelvét elszigeteled magad, a mindennapi életed válik élhetetlenné, de hogy mást ne mondjak egy egyszerű munka-, vagy albérlet szerződést sem leszel képes megérteni.

3.       Az akármilyen melókra egyre több emberrel kell megküzdened. Sok meló van, amit a mai napig a helyiek nem vállalnak el, mert az nekik „aljamunka”, de a válság begyűrűzésével, egyrészt a munkanélküli bevándolrók (vagy a talpraesetebb, és nyelvet beszélő új érkezők), vagy akiknek már van adott országbeli  munkatapasztalatuk, esélyesebbek, de sok helyen van oylan meló, amire már nem csak bevádorlók, de az adott ország polgárai is „lesüllyednek” tehát ők mindenképpen előnyben lesznek. (az idézőjelek azért vannak, mert nem a véleményemet tükrözik- nem hiszem, hogy bármilyen munka is aljamunka lenne)

4.       Nem lehet elindulni úgy, hogy nincs hová menni. Kell szállás, legalább átmenetileg. Ha ez nincs, eszedbe se jusson elindulni.

5.       De még ennél is fontosabb: MIDNIG LEGYEN NÁLAD ANNYI PÉNZ, HOGY HAZA TUDJ MENNI, ha úgy hozza a sors. Szerintem talán ez a legfontosabb az egészben.

6.       Nem godnolnám, hogy le kellene írni, de sajnos a tapasztalat azt kell modnattja velem, hogy le kell írni: mielőtt elindulsz ALAPOSAN nézz utána mindennek! Internet, fórumok, ha kell, konzulátus vagy nagykövetség- MINDENNEK! Minél több az info annál jobb.

Mindenkinek van egy ismerős ismerősének ismerőse, aki minden nélkül kiment valahová mindennélkül a válság közepén és ma már él, mint Marci hevesen- az ilyen városi legendákkal tele van a padlás. Ezek 99%-ban nem igazak. Mert az ilyen történetek áltlalában nem szólnak a kezdeti nehézségekről, lemondásról, vagy arról a nagy adag szerencséről ami az illetőt kisérte- már ha az egész urban legend-nek volt is valaha valóságalapja.

Sokszor a legjobban mégis az ember saját maga áll a sikeressége útjába.

Ha minden, fent leírtak ellenére nekiindul valaki, sokszor a következőképpen teszi: elvárja a kint élő ismerőstől, hogy majd ő szerez neki munkát, elszállásolja, stb. A viccesebb, mikor ezt olyanoktól várja, akiket nem is ismer (és akik nem ismerik őt), csak azért, mert mondjuk magyarok. ÉBRESZTŐŐŐŐ!  Miért kellene bárkinek  segítenie munkával, szállással a másikat csak azért, mert magyar? Tanáccsal, fordítással, netán útbaigazítással bárkinek, bármikor. De hány és hány sztorit olvastunk/ismerünk, amikor valaki ismeretlenül beajánlja honfitársát egy munkára és a végén maga jár pórul? Vagy mert a honfitárs alkalmatlan, vagy még a tetejébe ki is fúrja azt, aki beajánlotta? (londoniak vagy az Ausztriában élők erről tudnának órákat mesélni)

Csak azért mert én is magyar vagyok miért kellene megengednem egy vadidegennek hogy mondjuk nálam lakjon? Te Magyarországon adnál egy ismeretlennek lakáskulcsot a kezébe, csak mert ő is magyar?

Csak azt tudom mondani, hogy aki nekiindul az vegye tudomásul, hogy eltekintve néhány kivételes esetttől, kint magára lesz utalva (kivétel, ha családtag van kint, de őket sem lehet kihasználni). Ezt nagyon fontos végiggondolni, és észben tartani. Ha valami előre lebeszélt munkára is megyünk ki, legyünk felkészülve egy B tervvel, hogy mi lesz ha az mégsem jön össze, mert akkor kint pénz, nyelvtudás és szállás nélkül nagyon nagy bajban leszünk. Mindenképpen készüljünk egy „legrosszabb eset forgatókönyvvel- worst case schenario”- és akkor nagy meglepetés nem érhet minket, vagy legalábbis fel leszünk ár készülve.

Rosszkedvünk hete

Nem, igazából nem is rossz kedv hete volt az előző, hanem egyenesen szörnyűséges.

Mindenekelőtt azért, mert Utherbaba meghalt.

Az elmúlt több, mint 7 évben az életem része volt, a mindenem, az én drága Babamackóm.

Csütörtökön a szokásos reggeli utáni alvásból nem ébredt fel, egyszerűen örökre elaludt.

Mit lehet erre mondani? Hogy megszakadt a szívem? Hogzy akkora űr van bennem a hiánya miatt, mintha elvették volna a jobbik felemet?

Az ember agya tudja, hogy az ír farkasok átlagéletkora 7 év. Hogy a 7. életév felett minden nap ajándék, hogy akkor már az ember nem keres okokat a kutyája halálára, hanem hálát ad az égnek, hogy boldog, egészséges és teljes élete volt hűséges barátjának, és fölösleges okokat keresni: az ír farkasnál ebben a  korban már bármi megtörténhet.

Szóval az eszemmel mindezt tudom. És azt is, hogy ha van valami jó ebben az egészben, az, hogy Uther nem szenvedett: csak álomba szenderült és átment az örök Vadászmezőkre a többiekkel (Ronannel, Aishával, Daisyvel, Divával és Mayával)  játszani, és amíg nem látjuk újra egymást (hiszen még találkozunk, ez biztos), addig a lehető legjobb társaságban lesz az én Pupákocskám. Egy percre nem érdemelte volna meg, hogy szenvedjen, azt most megteszem én.

Amúgy is borzalmas idő volt a múlt héten, beköszönött az ősz, a vártnál korábban, és bár vasárnapra az idp kiderült és újra a szebbik arcát mutatta, engem ez csak soványan vígasztal.

Arra kell most gondolnom, hogy itt van Bogyó, Pubi és Micor, nekik szükségük van rám, muszáj erősnek maradnom.

Nyilván, aki nem annyira kutyabolond mint én, nem érti mindezt meg, az emberek általában elintézik egy vállrándítással, hogy „csak egy kutya”- de aki igazán ismer, az tudja, hogy nekem Uther volt A KUTYA, a társ, a barát, a minden, amit csak ember álmodhat egy kutyában. A „csak„ szó itt a legkevésbbé sem helytálló.

És ha még mindez nem lenne elég valami vírust is összeszedtem: csütörtökön már nem voltam jól, péntek volt a legrosszabb nap, gyakorlatilag  az emésztésem lenullázta magát. Mindez folytatódott a hét végén is, pedig Jani rendesen szedette velem az Antimalt- ez egy gyomorfertőtlenítő amit a búvárok szedek egyiptomban meg ilyen vérhas-helyeken. Vasárnap este pedig úgy éreztem magam, mint egy lufi, és ez azóta is így van. Az étel nem esik jól, feszül a hasam és egyáltlaán nem érzem, hogy bármihez is lenne energiám.

Pedig ezen a héten tenni való ezer. Először is lelkileg kell összeszednem magam, hogy előre tudjak nézni, hogy tudjam vinni a dolgaimat, hogy helytálljak az életnek nevezett valamiben.

Balkan Fanatic

Ezért az írásért most sokan fognak utálni, de annyira kikívánkozik belőlem, hogy muszáj leírnom.

Otthon voltam a múlt héten Maygarországon, és azóta sem térek magamhoz. Nagyon keserű szájízzel jöttem el otthonról, és ennek nem az az oka, hogz végre találkozhattam a családdal, rég nem látott barátokkal, sőt! Azok az órák voltak a legjobbak az egész kiruccanásból.

A keserű szájíz az otthon látottakkal kapcsolatban maradt meg bennem.

Ott kezdődött, hogy átlépve a határt szembesültem a 499 HUF-os benzinárral. ÚRISTEN! Autópálya mellett- vígasztaltam magam, de amikor másnap 469 ft/literért tankoltam, ez sovány vigasz volt.  1.7 EUR (optimista árfolyamon) egy liter gázolajért??? Én itt, spanyolhonban 1.3-ért tankolok, de autópálya mellett is 1.4-et fizettem.

A következő sokk a Tescoban ért: egy liter étolaj AKCIÓSAN 450 HUF. Mennyi???????? 1.6 EUR? Én a Carrefourban 1.25-ért veszem és most háborogtam, hogy 1.15-ről megemelték a szemetek. Egy kocka Ráma (250 gr) 199 HUF, 0.70 EUR. Én ugyanennyiért a Lidl-ben 500 grammnyit veszek, de hagyjuk is a "csöves" Lidl minőséget, a Carrefourban 500 gr 0.97.

ELKÉPESZTŐ! Mindehez az emberek átlagkeresete 650-700 EUR/ hó.

Mikor itt ezt elmeséltem nem akartak hinni nekem, pedig ez a helyzet.

Anno  azt mondtam hogy itt minden ugyanannyiba kerül, mint otthon de magasabbak a bérek, nos, ez ma már nem igaz. Otthon MINDEN drágább, mint itt Madridban, és már nem csak a ruha. Anno egy durvább hónapban 45 ezer forintot hagytál a közértben mondjuk mert tisztítószereket , mosóport is venni kellett- ezt ma nem tudod megúszni 60 ezer forint alatt, ha ugyanaz kerül a kosárba. Itt mi kb.150 EUR-t költünk havonta élelmiszerre , de ebben benne van a kutyakaja és a macskakaja is, a magyar árban ez nincs benne! Magyarul a durván 45 ezer HUF nekünk Madridban a havi élelmiszer, tisztítószer és kutyakaja. Otthon ez most 60 ezer + kutyakaja...(legalappal is számolva + 10 ezer lenne Magyarországon /hó)

Veresegyházról, ha a munkába tömegközlekedéssel járnék, akkor 31200 ezer HUF lenne a bejárás (MÁV 21400 HUF+ BKV bérlet 9800 HUF), ami 110 EUR. Ugyanez a bérlet ami MINDENRE jó az adott zónákon belül (tehát még távolsági buszra is, ami a magyarról nem mondható el), itt  85.8 EUR (ráadásul ez nem 30km-es viszonylatban értendő, mint az otthoni, ugyanis mi picit több, mint 40 km-re lakunk Madridtól). A szolgáltatás minőségét nem ecsetelem, de itt nem fordul elő, hogy 50 percet fagyoskodsz az állomáson majd tovább fagyoskodsz a fűtetlen vonaton. Nem is megyek a részletekbe, mert arcpirító, hogy Magyarországon közlekedési szolgáltatásnak merik nevezni a marhavagon-szintű tömegközlekedést.

Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon miből adódik a különbség. Először is az ÁFA, ami itt 21, ott 27%. Atán jött az üzemanyagok adótartama is. D emindez akkor sem magyarázza a különbségeket, hiszen egy hazai Vénusz étolajnál vagy Rama margarinnál ugye nincsenek akkora szállítási költségek, mint mondjuk Madrid és Barcelona között (pontosan feleannyi, sőt még kevesebb)? Akkor kérdem én, mire ez a drágaság?

A tömegközlekedésre megint csak nincs magyarázat, egyszerűen nem értem, mire van képük elkérni azokat a horribilis összegeket.

A ruháknál rájöttem a trükkre. Az itteni cégek magyar "leányai" (Pepe Jeans, Zara, H&M, C&A, Etam, Bershka, stb.) számomra valamilyen ismeretlen okból kb. 310 EUR/ HUF árfolyammal kalkulálnak. Tehát, nem szállítási költségeket kalkulálnak, ugyan miért is kéne, hiszen EUR zónán belül talán nincsenek? Vajon nincsen többlet szállítási költség lejuttatni az árut mondjuk Írország és Sevilla között? És mégis, ugyanannyiba kerül, mert EUR zóna. De említhetném Szlovákiát is, hiszen Budapesttől csak 120 km Pozsony. Nos, Magyarország  nincs EUR zónában és máris lehet 310 EUR/Huf árfolyammal számolni, el tudom képzelni hogy mekkora hasznuk lehet, ha most 285 az árfolyam, de hát amúgy is, tudjuk, hogy mennyibe kerül egy ilyen ruha előállítása a szorgos kis bangladeshi-kínai-szingapúri kezek által.

De nem ellenük akarok beszélni, mert a Zara legalább tudja mi a leárazás, a többiek sajnos (Magyarországon) még mindig elhitetik az emberekkel hogy az eredetileg 4999 HUF-ért kirakott blúzt átírom 6999-re, majd leárazon 4299-re az igazi leárazás. Hát el kell hogy mondjam, az igazi leárazás, az, amikor itt ugyanez a blúz augusztus végén 3.99 EUR-ért van kirakva.

De itt még mindig nem a ruhaboltokról van szó, gusztustalan, amit művelnek, denem ők a legnagyobb rablóbanda.

Amin én kiakadtam, de úgy igazán az az élelmiszer- közlekedés és rezsidíjak. Amikor otthon 20000 HUF a kéthavi vízszámla, (tehát 10000/ hó), akkor én itt 21 EUR/hót fizetek.

De mondhatnám ugyanígy a villanyszámlát, bár az (űdítő kivételként) egy árban van a spanyollal. De a gáz meg egyszerűen horribilis.

Mire föl kénrek el ennyi pénzt az emberektől ezek a cégek?
Miért kerül egy csöves péksütemény majd 2 EURóba, mikor itt 4 darabot kapok ugyanabból 2 EUR-ért?

Hogy lehet az, hogy Magyarországon 700 EUR-ós fizetésből az embereknek több kiadásuk van, mint itt az átlag 1200 EURból?

Miért kerülnek az új autók átlag 30%-al drágábba? És a használtak, ahol már regadó sincsen?

Miért lehet a magyar embert hülyének nézni, és ennyire lehúzni? Miért hagyják magukat vajon? És miért hiszi el még mindig a többség, hogy ez jó így és majd minden rendben lesz mert Kedves Vezérünk is azt mondta?

Miért a multikkal van a baj, mikor törvény szerint az árukészlet egy hipermarketben 80%-a magyar áru kell, hogy legyen? Ráadásul EU-n belül nincsenek importvámok, tehát ez sem lehetne indok, ha netán külföldi lenne az áru...

A kérdések csak sokasodnak bennem, pláne akkor, amikor nem látom, hogy miben nyilvánulna meg mondjuk a magas BKV vagy benzinár. Közlekedésfejlesztés? Ugyan már! Útépítés? Az elmúlt másfél évben, mióta utoljára magyar földön autóztam egy db utat nem újítottak fel azokon az útvonalakon ahol közlekedtem. Pedig ugyanazokon az útvonalakon közlekedtem most is: BP- M3-Szada- Veresegyház-Gödöllő, BP- Szolnok, BP- Budaörs. Semmi változás, csak még kátyúsabb utak.

A sírás kerülgetett néha. Ennyire még sosem hiányzott nekem Spanyolország, alig vártam, hogy újra itthon legyek. Mikor kiszálltam a gépből, potyogtak a könnyeim olyan felszabadító érzés volt!

És mégis- most meg azért potyognak a könnyeim, mert nem tudok megmenteni 9 millió otthoni embert, mert nem tudom megváltoztatni a megváltoztathatatlannak tűnő tényt: Magyarország bizony a Balkán része lett.

Honvágy

Sokan kérdezik tőlem, hogy nem hiányzik-e Magyarország nincs-e honvágyam.

Röviden: nincs.

Nem azért nincs honvágyam, mert nem hiányoznak az otthoniak, vagy mert nem hiányzik a környezet, a megszokott helyek, arcok, az ízek...de igen, mindez hiányzik.

De a nyugalmat itt találtam meg, mert panaszkodni nincs okom, és mert itt boldog vagyok.

Van egy jó munkám, amit szeretek, ahol látok perspektívát, ahol megbecsülnek. Szuper helyen lakom, ahol a szomszédok nagyon jó fejek, és nem arra megyek haza nap, mint nap, hogy ügyellnem kell, hogy elkerüljem őket, mert már azon stresszelek, hogy ma melyik, mibe fog belekötni. A klíma nagyon jó, a tél rövid, ez is pont nekem való. Van egy párom, aki itt van velem, aki mindenben támogat, és persze, van egy tesóm, aki azon kívül, hogy sokat segít, abban is segít, hogy a két lábam mindig a földön legyen. És nekem ők a családom, tehát itt van a szűk családom, itt van a helyem mellettük.

1 éve és 4 hónapja nem voltam Magyarországon. Nem így terveztem, de ez most így alakult. Ősszel tervezek hazamenni, végiglátogatni a rokonságot, a barátokat, ha egyáltalán még bárki is kíváncsi rám...

Buapest hiányzik, abból a szempontból, hogy jó lesz nagyokat sétálni a városban, szürcsölni az olasz kávét (na az elmondhatatlanul hiányzik- és itt csak hétvégén iszom olaszt), beszélgetni a barátokkal, találkozni a családdal, és rácsodálkozn a város ezer szépségére. (szerencsémre mikor  Pesten dolgoztam naponta jártam a belvárosban és annak ellenére, hogy pesti voltam, minden nap ugyanúgy megdöbbentem a város szépségén, mint a túristák).

Ha ez a honvágy, akkor van némi honvágyam, de azt is tudom, hogy pár nap után a szívem már vissza fog húzni Madridba, mert az igiazi honvágyat akkor érzem majd, mikor Magyarországon leszek.

Őszi divatelőzetes

Akik régóta olvassák a blogot azok jól tudják, hogy amint bejön az új kollekció akkor megírom itt, hogy kb. ki, mire számíthat ha idejön vásárolni, vagy ha majd jövőre Magyarországon meg akarja venni ugyanezt.
(na jó egy részét már az adott évben kapni lehet).
Még javűban dúl az augusztus, de már minden boltban ott van az őszi-téli kollekció: hol teljes pompában, hol pedig részben. De mit is láthatunk?

A színek: bordó, sötétzöld, törkitkék, mustársárga., keki, lilák árnyalatai....illetve, ez a színek ősze lesz ugyanis akinek ezekből a sötét színekből eleg van, azok választhatnak az UV zöld, ZV rózsaszín, sötét fűzöld, királykék, fehér és fekete.
Szóval ősszel színkavalkád!

Trendek:
1. Jeggings- aki ezt a szót még nem ismeri, (de szerintme ilyen nicns) azok kedvéért: a jeegings a cicanadrág és a framer keresztezősése, vagyis egy farmer anyagból készült macskanadrág. Rendkívül praktikus viselet egy magas szárú csizmával és mondjuk egy bő blúzzal, merészebbek egy farmershortot is felvehetnek a jeggings fölé.
2. Színkavalkéd és nagy minták: mindenféle nonfiguratív minta, némi orosz nép,műbészeti beütéssel, mindenféle színekben.
3. Tyúkláb minta, feketén-.fehéren
4. Vonalak, kockák, geometriai minták
5. Farmer, farmer, farmer - nadrágok, shortok, dzsekik
6. Western- westerncsizmák, de lekerekített orral, indián mintás pulóverek, és az elmaradhatatlan jeans. Camel, barna, keki árnyalatok.
7. Szegecsek és csipkék. Szegecsek és/vagy csipke mindenen: ruha, cipő, táska. Mindenen, egyes helyeken még a fehérneműkön is szegecs van!

Mi, melyik üzletben:

Zara: elegancia, eleganci a és elegancia: királykék, fekete és fehér, álomszép selyemblúzok. A másik trendjük a farmer és a western, meg a szegecsek.Nekem nagyon tetszik akollekciójuk, igaz a magassarkú platform cipőik horhatatlanok (felpróbáltam, tudom miről beszélek). , és egy picit drága is, de 1-1 darabra megéri beruházni, illetve itt tetszetteka  legjobban a farmerok, és 19,9-étr nem találtam drágának.

C&A és New Yorker: a kollekció szinte teljesen megegyezik, mustársárga, lila, farmaer, türkiz..sajnos sem a fazoinok, sem a színek nem jönnek be, 1-2 darabot azért láttam, amit el tudok képzelni a gardróbonban. Elpnyük az, hogy nagyon olcsó.

Blanco: kreatív és változatos kollekció, elfogadható áron, de aki 42-es méretnél nagyobbat hord, esélytelenül nézelődik. Náluk láttam a legjobb mintás, színes darabokat, tetszett a koncepció, és ittlárram a legjobb sötétzöld jeggingset is.

Stradivarius: Nothing special. Felejtős. Ugyanez igaz a bershkára is, valszeg még nem tették ki a teljes kollekciót, mert ami kint van, azt a kínai bazárban is meg lehet venni. Ha valaki észrevehetetlen szeretne lenni, bátran térjen be ide.

Primark: a fele szemét, meg gaygi, viszont itt láttam nagyon olcsó farmereket (jeggings 5 eurótól), láttam egy szép csipkeröhéát is (ugyanez a darab 70 eur a Cortefielben, itt 19), és a legjobb csizmát is itt láttam, eddig. hozzáteszem,. hogy a cipőüzletekben még nicns bent az őszi kollekció.

A cipőkről, táskákról később, mert a nagy részük még nincs az üzletekben, kivéve a Misakot, de az az igazság, hogy ami már ott van, arról nem érdemes beszélni, kb. C&A szint, de remélem a kollekció másik fele jobb lesz.
Amint lehet megírom miket láttam még, remélem ez előzetesnek jó volt!

A névtelen macska

Új taggal bővült a családunk.

Az úgy volt, hogy a tenerifei ír farkas barátunk Madrid mellé adott egy el kölyköt, aki időközben megnőtt és rendszeresen kozmetikázom. Alf gazdái Marisol és Rafa, Madrid mellett Las Rozasbyan élnek és Alf mellett van egy magyar vizslájuk és vagy 8-10 Maine Coon macskájuk is, Marisol eléggé híres és elismert Maine Coon macska tenyésztő.
Mikor Juan Madridban volt látogatni (ő Alf, az ír farkas tenyésztője) elviettem Marisolékhoz, hogy 1 év után lássa a kutyát. Én akkor találkoztam először ennyi Maine Coonal addig e csak kiállításon láttam ezeket a hatalmas macskákat, akik hihetetlenül nyugodtak, bújósak, emberszeretőek.
Említettem is Marisolnak hogy egy nap, ha éppen van egy Maine Coon aki gazdit keres, gondoljon rám. És erre azt felelte, hogy  ez az a nap! Merthogy van egy macska, akit eladott Almeriába de a gazdája nem tudja tovább tartani és adoptálni lehetne!
Hazamentem Janivel megbeszélni  dolgot. Janit nem votl egyszerű rábeszélni, mert ő annyira, de annyira szereti Micort (Greta Garbo), hogy komoly aggájai voltak hogy most akkor vele mi lesz (természetesen aggályai alaptalanok voltak, jelenleg Greta a főnök).
Nem sokkal ezután egy szép vasárnap délután megérkezett a macska. Bikiniben, ahogy Marisol fogalmazott, mert a volt gazdája lenyiratta a macsek amúgy gönyörű hosszú szőrét. Hatalmas, nagyfejű kandúr, akkora tappancsokkal, mint a tenyerem, vörös, aranyszínű szemekkel. Egyből beleszerettem. A cicus igazi szívrabló, mert ellenálhatoatlanul kedves , bújós, hízelgős...
A próbléma az, hogy nincs normális neve. Elvielg Bo-Little-nek hívják törzslkönyv szerint. A gazdija eddig simán Pubizta. De ki az, aki Pubinak hív egy ilyen gyönyörűséget? És különben is, egy Greta Garbo  mellett senkit sem hívhatnak Pubinak. Úgyhogy jelenleg keressük a megfelelő nevet. mivel a macska szőre még nem nőtt ki, teljes pompájában nem tudjuk csodálni, így lehet hogy addig el kell halasztanunk a névadást..valami glamouros nevet keresünk ami illik Greta Garbo mellé...a képen Pubi még a régi helyén, nyírás előtt...