Sürgősség, avagy a spanyol egészségügy

Annyit piszkáltam már a spanyolokat sok minden miatt (lusták, felületesek, néha buták, lazák akkor is ha nem kellene, stb.), hogy itt volt az ideje egy jobb tapasztalatnak is, már ha az jó tapasztalatnak tekinthető, hogy tegnap be kellett menjünk a sürgősségire (Urgencias).
Tudni kell, hogy a spanyol egészségügy (szerintük) a legjobb a világon, és be kell valljam, lehet, hogy ebben igazuk is van. Az ellátás nagyon egyszerű: van ugye a körzeti orvos, aki nem is biztos, hogy mindig orvos, nálunk konkrétan például nem is orvos van (ugyan egy 1400 fős kistelepülésre minek is), hanem egy auxiliar medico (egészségügyi kisegítő), aki egyben védőnő és ápolónővér, valamint idősgondozó is, orvos max. hetente pár órát van itt. Igazából ahhoz, hogy egyszerűbb recepteket felírjon, meg lázat mérjen, esetleg vérnyomást, illetve kisbabáknak ellenőrizze a fejlődését nem biztos, hogy hatékony, ha állandóan állomásozik itt egy orvos. Ha nagyobb a baj, akkor egyrészt úgyis mentőt kell hívni és akkor az ember kiköt a kórházban, vagy, ha nem olyan súlyos a dolog, akkor egy centro de saludba (egészségügyi központba, kb. olyasmi, mint nálunk az SZTK szakrendelők) kap időpontot (cita).
A Centro de Salud-ok minden nagyobb faluban, városban megtalálhatóak, mellettünk, Camamrában is van egy, picit odébb Meco-ban is (itt Urgencias, vagyis, sürgősségi ellátó is), illetve Alcalá de Henaresben több is van, plusz ott még a Hospital Universitario Principe de Asturias is (ami egy óriási kórház). De ha pontos akarok lenni, itt majd minden (magyar viszonylatban) kisebb városnak van kórháza- Torrejónban, Vallecasban, San Fernandó de Henaresben is van..szóval ez kb. olyasmi, mintha Fóton, Budaörsön, Monoron is lenne kórház a budapesti számtalan kórház mellett. (Madridban szinte minden kerületben van kórház + legalább 3-4 centro de salud). És akkor még nem is beszéltünk a magánklinikákról, csak Alcalá de Henaresben 5 fogorvost és vagy 2-3 magánklinikát (illetve magán szakorvosi rendelést) számoltam meg.
A spanyol egészségügyi ellátás INGYENES. Még egyszer leírom, hogy egyértelmű legyen: INGYENES: Az olyan fogalmakat, mint hálapénz, itt nem ismerik. Egyrészt nincs is rá szükségük, másrészt nem is értenék, miért akarna valaki plusz pénzt adni nekik olyasvalamiért, amit már előre kifizetett (hiszen ugye a TB befizetésével elvileg az ember a saját egészségügyi ellátását finanszírozza), másrészt ők azért kapják a fizetésüket, hogy ellássák a beteget, akkor a betegnek ezért miért is kellene pluszban fizetnie?
A fenti intézmények mellet működik az Urgencias- ez kórházaknak a sürgősségi ellátó osztálya, ide akkor jönnek az emberek, ha olyan problémájuk van, ami talán nem igényel kórházi kezelést (de persze ott is végződhet a dolog), vagy az eset sürgősségénél vagy súlyosságánál fogva a kezelés megkezdése nem tűr halasztást. PL. csonttörések, balesetek, hirtelen rosszullét, stb.
Mivel már 2. éjszaka nem aludtam a hátfájásom miatt, ide jöttünk tegnap délután. Őszintén megmondom, előjött belőlem a magyaros csavaros észjárás, amit néha szégyellek (mert a magyar, valljuk be, bámulatosan ért hozzá, hogy kiskapukat találjon a rendszerben. és én a fájdalmaim miatt nem akartam napokat, netán heteket várni egy időpontra a centro de salud-ban), de ezt vészhelyzetnek minősítettem, mivel szerettem volna már egy jót aludni, és ezért választottam a sürgősséget.
Szóval beértünk az Urgenciasra, a fogadótéren két pult: az egyik információ, a másik ügyintézés. Az ügyintézés pultban 3 hölgy szolgálja ki az érkezőket. Mikor odaértem, azonnal sorra is kerültem. Elkérték a Tarjeta Sanitariamat (TB-kártya, itt plasztikból van és mágnescsíkos) , majd adtak egy karszalagot (pont olyan plasztik szalag, mint amilyet a Szigeten vagy a Balaton Soundon kapsz, csak fehér), amin rajta van egy vonalkód, a neved, a sorszámod. Kapsz egy a/4-es matricalapot, rajta kis négyzetekben nyomtatva ugyanaz a vonalkód az adataid (név, szül. idő) és a sorszámod, illetve egy kis cetlit kapsz a sorszámoddal és ugyanazzal a vonalkóddal. Ezután be kell menned egy nagy váróba, ahol van, vagy 20 box (az ajtók fölött LCD kijelzőkön van feltüntetve melyik ajtó hányas box) és várnod a sorszámodat. Több helyen is fali képernyőkön van kijelezve melyik boxba, melyik sorszámot várják. Szinte le sem ültem, máris láttam a sorszámomat a képernyőn. Bementem a sorszámom mellett látott boxba, ahol egy kedves hölgy fogadott, ő is egészségügyi kisegítő. Pár kérdést tett fel, hogy mi a panaszom, majd felrakta a szalagot a csuklómra. Ezután egy másik hölgy hátravezetett egy újabb váróba, ez már kifejezetten a traumatológia várója volt. Itt is, szinte alig ültem le, láttam a sorszámomat felvillanni és mellette a boxot, ahova mennem kell. A Box egy ezúttal kis orvosi szoba volt, ahol egy doktornő kedvesen kikérdezte mi bajom van. Persze, említette, hogy ejnye-bejnye időpontot kellett volna kérnem egy centro de saludba, de mondtam neki, hogy értse meg, két napja nem alszom a hátfájásom miatt. De aztán persze megvizsgált. Nem volt nagy kaland, megnyomkodta a derekamat, kinyújtogatta a lábamat, aztán mielőtt elküldött volna röntgenre, elkísért egy részlegre, ahol tulajdonképpen a nővérek adtak be gyógyszereket, injekciókat a betegeknek. Itt 8 ágy volt elkülönítve egymástól rolókkal. Az egyikbe kísért be egy nővér és benyomott egy fájdalomcsillapító injekciót a hátsómba. érdekes volt, hogy a gyógyszerek egy falba épített vitrinben voltak, aminek egy kis LCD kijelzője volt: a nővér ezen választotta ki, hogy milyen gyógyszert szeretne kivenni, majd miután beütötte a SAJÁT egyéni kódját, kinyílt a MEGFELELŐ rekesz. Magyarul: pontosan nyomon lehet követni, ki, mikor és mennyi gyógyszert vett ki. Mivel a számítógépbe is bevitte, hogy nekem mit adott be, a gyógyszerek útját is nyomon követik. Magyarul: nincs pazarlás, nincs lehetőség arra, hogy valaki gyógyszereket "tüntessen el", illetve a készleteket is nyomon lehet követni: mikor, milyen gyógyszerből kell utánpótlás. Azt hiszem ha ilyen lenne Magyarországon nem tűnne el annyi gyógyszer, és nem fordulhatna elő, hogy egy osztályon nincs valamilyen gyógyszerből, idejében lehetne rendelni (persze, ha lenne rá pénz ugye). Utána mehettem röntgenre- kibotorkáltam a váróba, ahol mér meg sem próbáltam leülni, mert gyakorlatilag azonnal szólítottak. A röntgenben egy doktornő fogadott, bekísért egy öltözőbe, ahol egy pamutköntöst kellett fölvennem. Minden ilyen köntös egyszer használatos- felveszed, megröntgenezed majd mikor készen vagy visszamész az öltözőbe és bedobod a köntöst egy ládába, innen valószínűleg azonnal megy a fertőtlenítőbe-mosodába, majd gondolom újra a kórházban köt ki. A röntgenben semmi hidegség, semmi vaságy (vagy vastepsi) és a gép sem olyan 60-as évekből itt ragadt gép volt, mint amilyen néhány helyen Magyarországon használnak (legutóbb Pesten ilyen röntgennel találkoztam). A traumatológián amúgy 3 röntgenterem és vagy 10 orvosi szoba (box) volt. Igazából akkor tudtam kicsit leülni, mikor kijöttem a röntgenről: kb 15 percet ücsörögtem, amikor újra hívtak a boxba, vissza a doktornőhöz. Ő elmondta, hogy a röntgen nem mutatott elváltozást, felírt pár gyógyszert és utamra engedett. Minden egyes helyen egy-egy vonalkódos matricát téptek le az a/4-es lapomról, agy nyomon lehetett követni merre jártam, mit csináltak. Mindenhol számítógépbe is bevitték mit csináltak, így nem kellett paksamétákkal, leletekkel, leírásokkal szaladgálnom egyik helyről a másikra. Körübelül 1 órát töltöttem a sürgősségin, ezalatt megvizsgáltak, benyomtak egy injekciót, megröntgeneztek, felállították a diagnózist és előírták a kezelést valamint a további teendőket. Mindvégig kedvesek voltak, segítőkészek, figyelmesek. Az egész intézményben patyolat tisztaság volt. Aki ezt az ellátási módszert tervezte, tuti, hogy jártas volt a LEAN- folyamat optimalizálási rendszerben, mert olyan gördülékenyen és gyorsan mentek a dolgok, mint a lean-manufacturing rendszerben. (utána lehet olvasni). Semmi elvesztegetett idő, semmi felesleges és értelmetlen pazarlás vagy értelmetlen lépés. Csak tisztességes és gyors ellátás.
A gyógyszerek áráról is néhány szó: egy 40 db-os Ibuprofen tabletta doboz 1,98 EUR (kis szórások lehetnek az árakkal) egy kenőcs izomhőzódások, kisebb sérülések esetére (RadioSalil nagyobb kiszerelés) 6 Euró, egy csomag Paracetamol tabletta (40 db -os kiszerelés) 4 Euro. Ha jól emlékszem otthon az Algoflex forte 20 db-os kiszerelés 2980-ft, ami majdnem 10 EUR...
Mint már említettem, tarjeta sanitariaval (spanyol tb kártya) vagy a seguridad social igazolással az ellátás ingyenes. Ha EU-s egészségügyi kártyád van (ami ideutazás előtt célszerű kiváltani, 45 napig érvényes) az ellátás szintén ingyenes. Ne legyen rá szükség, de jó, ha tudjátok.

A "mi" hírességeink

Azt már korábban is írtam, hogy a spanyolok nacionalisták.
Az is igaz, hogy valóban sok-sok hírességet adtak a világnak, és rájuk végtelenül büszkék. Az alábbiakban néhány példa, és a hozzájuk rendelt "mítoszok", amiért itt minimum félistenként tisztelik őket.
A képzőművészeket, írókat rögtön vegyünk is ki a kalapból, hiszen Pablo Picassót, Salvador Dalit vagy Frederico Garcia Lorcát, netán Miguel Cervantest mindenki ismeri, koncentráljunk inkább a jelenidőre...
Pedro Almadóvar, Antonio Banderas és Penelopé Cruz egy külön dimenzió...hogy úgy mondjam, nemzeti kincs, ők az etalon akinek mindenki a nyomába akar lépni. Feltörekvőkből pedig nincs hiány.
Paz Vega- talán nem sokakanak cseng ismerősen ez a név, pedig Paz Vega itt Spanyolországban legalább akkora sztár, mint az Isteni Pé, és ő is követte kolleganőjét Hollywoodba- a legtöbben talán a Spanglish- magamat sem értem c. filmből ismerhetik, ahol nem nagyon kellett angolul beszélnie, mivel egy spanyol bejárónőt alakított, Adam Sandler partnereként. Paz akkor még nem is tudott angolul...
Elsa Pataky- ja, ő is spanyol! A neve hangzása nem véletlenül cseng ismerősen, hiszen a nagyszülei magyarok voltak. Szóval ő az új üdvöske aki kinőtte a spanyol hazát és én a magam részéről nagyon drukkolok neki- a spamyol karrier után neki az első kiugrása a Halálos Iramban 5. részében volt (Fast Five), ahol egy riói rendőrnőt alakított. Amúgy most jelentette be, hoyg babát vár, de remélem azért folytatja a karrierjét.
Jordi Molá- talán ő a legkevésbbé ismert spanyol színész, pedig Hollywoodban is rendszeresen forgat, általában ha kell egy egzotikus főgonosz, akkor őt hívják legutóbb Tom Cruis s Cameron Diaz mellett játszott a Day and Kinght (Kéjjel Nappal volt a magyar cme) c. filmben. Nekem monduk a kedvecem :o)
Javier Bardem- azon kívül, hogy ő Pénelopé Cruz férje, amúgy Oscar díjas szinész. Nekem a Goya kísértetei c. filmben tetszett a legjobban, amikor pap lévén beleszeret Natalie Portmanbe, de az Oscart a Nem vénnek való vidékért kapta. Legközelebb a legújabb James Bond film gonoszaként látjuk majd, és itt nagyon örülnek, hogy a "mi Jabierünk" is játszani fog James Bond filmben.
Mindegyikükben közös, hogy amikor a helyi médiumokban beszélnek róluk, akkor többes szám egyes szeméylű birtokos névmást tesznek a nevük elé..
Igen, itt a "mi" Pénelopénk, a "mi" Elsánk és a "mi" Javierünk van!

Vendégszerző lettem...

A minap nagy megtiszteltetés ért!

Képzeljétek, az egyik cikkemet megjelentették a Határátkelő-blogon, akit érdekel itt olvashatja:

http://hataratkelo.postr.hu/a-spanyol-melo-a-narancson-tul

Amúgy nagyon jó, hogy el lehet olvasni mások tapasztalatait is a külföldi létről :o)

Egy korszak vége

Régen nem írtam már, pedig nagyon sok minden történt- de ezt nem ebben a postban fogom megírni. Ma egy kis aktuálpolitika foglalkoztat.

2011/10/20-án az ETA bejelentette, hogy nem követ el több fegyveres merényletet, ezzel, gyakorlatilag bejelentette saját végét is, hiszen az ETA fegyverek nélkül semmi.

Aki nem tudná, az ETA a baszk szeparatista szervezet, a baszkok IRÁ-ja. Az elmúlt 50 évben napi téma voltak a spanyol és a nemzetközi sajtóban, ha bármilyen merénylet történt Spanyolországban vagy Franciaországban, azonnal rájuk kellett gyanakodni.

Az első „hivatalos” támadásuk áldozata egy 22 hónapos kislány volt 1960-banm az utolsó 2010-ben pedig az utolsó egy Franciaországban lelőtt férfi. Az elmúlt 50 évben 829 embert ölt meg az ETA, többnyire Spanyolországban és persze Franciaországban.

2003-ban először jártam Baszkföldön, San Sebastianban és Pamplonaban. Nem tudom miért, de éreztem, hogy a két város gyönyörűsége mellé odakeveredik egy kis gombóc is, amit nevezhetünk akár félelemnek is, de azt hiszem akkor én ezt nem így neveztem volna. Valami, ami nem hagyott nyugodni, amikor érzed, hogy van valami a felszín alatt, amit ha megkapargatsz akkor napvilágra kerül. A külső megnyilvánulásai ennek egy-két plakát és grafitti formájában jelentek meg.

Az ETA mindig is azért küzdött, hogy Baszkföldet (Euskali) ismerjék el független államnak, hogy elszakadjanak Spanyolországtól és Franciaországtól (Baszkföld e két ország területén fekszik).

Spanyolországban az autonómia megvan a baszkoknak - van saját parlamentjük, saját nyelvük, talán csak annyi a mindennapi életben ami Spanyolországhoz köti őket, hogy spanyol útlevelük van, és a spanyol király az uralkodójuk (már amennyiben a spanyol király uralkodik, ugye, hisz itt is kb ez annyi uralkodás mint az angol királynőé) Anno a spanyol kollegám, Enrique azt mondta az ETA-ról, hogy „poca gente hace mucho ruido”- kevés ember nagy zajt csinál.

Persze, el lehet intézni ennyivel is az ETA-t, hogy egy pár ember bohóckodik, de az áldozatok családtagjai biztosan másként vélekednek erről.

Szerencsének tartom magam, hogy igazi terrorfélelmet kb. 3 napig éreztem eddigi életem során. Az a 3 nap, Indiában, mikro Mumbaiban minden külföldit válogatás nélkül lelőttek, és mi alig 100km-re voltunk onnan- azt nem kívánom senkinek. Aludni szinte alig aludtam, folyamatosan a CNN-en követtem az eseményeket, nem mehettünk felügyelte nélkül sehova, a kocsit bombadetektorral vizsgálták át minden egyes alkalommal, a reptéri biztonsági intézkedéseket meg már nem is említem- fehérneműre vetkőztettek mindenkit, úgy ellenőrizték, mielőtt felengedtek volna bárkit is a gépre.

Nekem ez csak 3 napig tartott, de a baszkoknak 40 évig. 40 éven át éltek ebben a félelemben, hogy most mikor, hol robbant az ETA kinek a családtagja mondott valami nekik nem tetszőt, ami miatt meg kell halnia.

Mégis, mi vezethetett ehhez a bejelentéshez?

Szerencsére a spanyol és a francia rendőrség nem volt tehetetlen, sőt, az utóbbi fél évben gyakorlatilag lefejezte az ETA-t. Sorra kapták el a tagokat, az elmúlt fél évben sikerült elérni, hogy a hírhedt terrorszervezetből egy suhancokból álló geng legyen, akik csak brahiból meg buliból játsszák a „terroristát”. A szervezet létszáma megfogyatkozott, és a társadalom sem állt melléjük- ezekben az időkben egy olyan ország, mint Spanyolország vagy Franciaország mindenképpen biztosabb támasz, mint valami szedett-vedett új állam, ahol arról soha senki nem beszélt, mégis miből és hogyan fognak az emberek napi szinten megélni.

Tavasszal egy baszk baloldali pártot nem engedtek elindulni a mostani választásokon, mert úgy gondolták a hatóságok, hogy közük lehet az ETA-hoz. Akár közük volt, akár nem, ekkor világosan kiderült, hogy legimiálni sem tudják magukat.

Október elején San Sebastianban volt az ú.n. Békekonferencia, ahol a világ több prominens személyisége kommünikét adott ki, amelyben felszólítja az ETA-t arra, hogy vessen véget a tevékenységének.

Azt gondolom, ezek együttesen vezethettek az ETA bejelentéséhez. Természetesen a bejelentést szigorúan arc nélkül a szokásos fekete talár-fehér álarcban tették meg a szervezet képviselői- persze, azóta mindenki tudja kik is voltak ők.

Mi változik? Spanyolország, különösen Baszkföld most még eufóriában van, mindenki megkönnyebbült, vége a terrornak, a fenyegetett személyek már azon agyalnak, hogy építsék le a köréjük rendelt testőröket, és mindenki hiszi, hogy ezzel egy korszak véget ért, és mindenkire egy nyugodtabb jövő vár. A tegnapi híradóban, csak elvétve szólaltak meg kétkedő hangok, miszerint az ETA-nak még vannak szabadlábon tagjai, és a bejelentés megvolt, de a fegyvereiket nem adták le.

Remélem, nem a kétkedőknek lesz igazuk.

Hogy valóban elmúlt a veszély és Baszkföldre végre azért figyelnek fel, mert egy csodálatos része az országnak, tele kedves emberekkel, jó ételekkel és fantasztikus kultúrával- én ezt remélem, és azt, hogy soha, senkinek nem kell élnie a fenyegetettség árnyékában.

A spanyol konyha újrafelfedezése- gasztroblog helyett

Nem, ez továbbra sem gasztroblog, bár már lassan annyit írok az ételekről, hogy elkezdtem gondolkozni, vajon ne írjak egy blogot ebbena témában is?

De egyelőre nem tervezem az időm meglehetősen kevés, ide is milyen régen írtam már.Az apropó ezúttal, hogy részben, revidiálnom kell a spanyol konyhával kapcsolatos álláspontomat.

Azt ugye eddig is tudtuk, hogy friss és egyszerű alapanyagokból dolgoznak, nem bonyolítanak túl semmit, meglepően praktikus konyha a spanyol, a francia flancoláshoz képest mindenképpen az olaszhoz hasonló „szegényember konyhája”- a szó legjobb értelmében.

Ami nekünk magyaroknak elsőre nagyon furcsa lehet, az, hogy ami itt egy főétel, azt otthon max. Reggelire ennénk meg. Ki hallott már olyat, hogy első fogásként elfogyasztott saláta után egy tortillát egyek főételnek? És mégis működik.

Rájöttem, mitől vékonyak a spanyol nők! Reggelire megissza a kv-ját, esetleg tostadita-val (pirítós nagyon apróra vágott paradicsommal sé olivaolajjal megöntözve) vagy megeszi a bolleriat (péksütemény) és ebédre simán benyomja a 3 fogásso menü- felét!

Előételnek lecsúszik a saláta, főételnek hús, de köret nélkül, max zöldségkörettel és desszerntnek, ha midnennek tényleg csak a felét eszed, akkor lemegy a gyümölcs vagy Uram bocsá’ egy pici adag flan. A kulcs, hogy a spanyoloknál ami nincs az étlepon, azt nem hozzák ki- tehát ha egy sült van feltüntetve paradicsommal akkor sültet kapsz paradicsommal- se többet, se kevesebbet. E mellé, ha akarsz rendelhetsz köretet, de alapesetben a menüd mellé max kenyeret hoznak ki. Vacsorára meg a pohár borocska mellé lecsúszik egy maréknyi olajosmag (mandula, mogyoró) vagy egy maréknyi olajbogyó.

Mindent, de mindent olivaolajon főznek-sütnek, itt az emberek szinte isszák az olivaolajat.

A tészta, a sütemény , krumpli egy héten jó, ha egyszer kerül az asztalra, krumpli max a tortillához, de nem köretnek. (eltekintve a heti egy alkalmat) Akkor is az adagok kicsik, mert, mint említettem a hölgyek a kihozott adag felét eszik meg, kivétel talán a saláta vagy a gyümölcs.A paella is max egy héten egyszer, akkor is a rizs mellett fogysztott zöldséges, tenger gyümölcseis egytálétel teljesen rendben van.

A titok tehát az, hogy rengeteg friss zöldségből- gyümölcsből, jó minőségű alapanyagokból, mésékelten fűszeres, és viszonylag szénhidrátszegény ételeket esznek- mndezt ösztönösen, hiszen a spanyol konyha nem szénhidrátalapú.

Mi ez, ha nem színtiszta egészség?

A mediterrán diétát itt úgy értelemzik, hogy az ételek 60% zöldség, 20% hús, a fennmaradó 20% lehet szénhidrát, és mindezt úgy oldják meg, hogy nem erőlködnek, nem feszülnek meg, hogy egészségesen kell főzniük és étkezniük, hiszen évszázadok óta így tesznek.

Ez tehát a titok, a mediterrán diéta. És emellett oriási a tömegsport népszerűsége, minden felnőtt és gyerek sportol valamit, legyen az séta a parkba vagy országúti kerékpározás.

Az nem igaz, hogy itt mindenki kicsattanóan egészséges- a mostani gyerekeken jól látszik a gyorsáttermi hatás, és persze aki nem spanyol, az nem is követi a mediterrán diétát.

Én kb egy hónapja kezdtem el figyelni—mindenféle önmegtartoztatás és nehézség nélkül áltam át, öröm így élni- és megmodnom őszintén hogy látszik az eredmény. Remélem a tavaszi kollekció vásárlásakor már nem okoz gondod a méretek hiánya, de az tuti, hogy már most sokkal energikusabbnak és egészségesebbnek érzem magam.

És az ételek:

Sosem gondoltam volna, de igen, bevallom: szeretem a tortillát! Ha jól készítik el. A hétvégén Culleraban voltunk és reggelire Jani egy tortillás bocatat kért, én persze a croissontomat- de az a tortillás szendvics! Úristen milyen finom volt! Vagy nálunk, itt a cégnél előfordul, hoyg valaki berendel a dolgozóknak falatkákat- a tortillás miniszendvics a kedvencem. De például megszerettem egy tipikus madrdi ételt is, az a neve, hogy huevos rotos (törött tojások). Ez tulajdonképpen egy réteg sült krumpli, rajta egy réteg tojásrántotta és a tetején beborítva serrano sonkával- Hát valami mennyei! Sosem gondoltam volna, hogy ilyet modnok, de ez az igazság.

A tapáról továbbra is az a véleményem: ami a pincér kezébe kerül azt hozza ki tapának. A legtöbbször ez olajbogyó, chips vagy mandula, esetleg mogyoró, jobb helyeken pár szelet chorizo vagy sonka. Esetleg tortillakockácskák. Szóval nagy feneket ne kerítsünk neki, a tapa az nem más, mint egy mini adag az aznapi ételekből, vagy éppen a maradék. Úgyhogy az ilyen drága tapas bárokat messze kerüljük el, csak parasztvakítás, turistáknak szemfényvesztés. Ne dőljünk be nekik. Különben is minden bárban automnatikusan kihoznak valami tapa-t az italok mellé, ha ez nem elég kérhetünk pluszban is, nem fognak megsértődni :o)

A legjobb helyek Madridban:

1 Plaza de Cubos

A Plaza de Espanaról továbbmenve a calle de princesan rögtön az első tér a bal oldaon- egy rakat terasz, mindenféle bár- gyorséáttermek is, és tapa bárok is. Itt van egy olyan bár, ahol házi készítésű sonkát, kolbást adnak tapa gyanánt- az adagok nagyok az ízek pedig...nyami! És még az rak is kellemesek.

2. 100 Montaditos

A legjobb hely ha sörözni akarunk. Akciósan a korsó sör 1 euró, de szerdánként meg midnen 1 euró. Maga a motnadito mini szendvicset jelent és itt 100 félét lehet választani (nem vicc!). Meg persze van tortilla, saláta, chips és olivabogyó si az italok mellé.

A 100 Montaditos egy franchise rendszerben működő bár –lánc, úgyhogy akárhov megyünk, ha ezt a cégért látjuk, nyugodt szívvel öljönk be- nagy vacsorát ne várjunk, csak sürkorcsolyákat minden mennyiségben.

3.La Latina- akár hová is ülünk itt be, nagyon nem lövünk mellé. Szintén a kis teraszos helyek a legjobbak.

4. Huertas- a Retiro és a Sol között elterülő csodaszép negyed rengeteg terasszal, bárral, kávézóval. Vigyázat iss van 1-2 lenyúlós hely, tapas-bárnak ne dljünk be. Aholgy egyetlen más helyen se.

5. Peggy Sue vagy Tom Meli’s: mindkát helyen elsőrangú a hamburger, több éttermük is van a városban, a Peggy Sue a hurtason és a chuecaban, a Tom Meli’s a Plenilunioban például. Itt jól lehet lani, viszonylag emberbarát árakon. De autentikus spanyol kaját ne várjunk.

6. Ribs- igazi texasi étteremlánc, de spanyol kivitelben- az étteremláncot 1967-ben alapította egy , a torrejon de ardozi bázison szolgűló amerikai katona, hoyg a honfitársai ne hiányolják annyira a hazai ízeket. Mára minden bevásárlóközpontban megtalálható- jó kaja, jó áron, de a desszertet ne itt együk, nekünk nem jött be annyira.

7. Fosters Hollywood- amerikai franchise lánc, ha szereted a texmexet, akkro ez egy nagyon jó hely, de nem oclsó.

8.La fabrica de la Cerveza- német jellegű sörház, iszonyatos nemzetközi sörválasztékkal . A francia málnás sör kihagyhatatlan! Ételek terén németes vonalat próbál vinni, ha éppen wurstot ennénk akkor jó, de van sült csülkük is.

9. VIPS- nem tudom miért hagytam a végére, ez az egyik legjobb-vegyesen haza is nemzetközi konyha, hétköznap 10,95 a menü- nagyon jól főznek, nagyon jól lehet vele lakni és sok helyen van éttermük. Szóval ide hétköznap érdemes betérni ebédre, hétvégén egy kicsit drága.

Egy jó tanács: bármennyire is lepukkantank tűnik egy hely, üljünk be, vagy üljünk ki, ha van terasza és hagyjuk, hoyg meglepjenek minket. Nem fogunk csalódni!

Madrid rejtett kincsei II- barangolások a városban

A dolog úgy kezdődött, hogy először a la Latinát fedeztem fel: Natacha kolleganőm él itt, imádja és varázslatosnak tartja a helyet a zegzugos utcáival, hívogató teraszaival, nyüzsgő, bohém életével- és ez valóban így is van. Tényleg nagy hiba kihagyni egy városnézésből. Nem mondom, hogy laknék itt, pont az örökös nyüzsi miatt, de ha valaki szórakozni akar menni este, és nem a puccos bárokat preferálja a Sol környékén, akkor ez a neki való hely!

Szóval eleinte a „copas” és a szórakozás vezényelt az újdonságok felé, majd jöttek a szlovákok, akik, mint már korábban leírtam nem is annyira szlovákok. Ami nem baj, mert rengeteget tanultam különböző kultúrákról, nagyon érdekes dolgokat meséltek, pl. Egy csomó mindent tudok Mexikóról, Libanonról, Lenygelországról, Olaszországról és még sorolhatnám. És ez jó.

Nem csak én, de ők is kíváncsi társaság. Úgy kezdődött, hogy Ali, a libanoni srác egy nap odajött hozzám és közölte, hogy akkor ők el akarnának menni a Sierrára,, mert a repülőről olyan sok szép mindent láttak. Nosza, rajta, menjünk! Elvittem őket egy szombaton a Presa de Atazarhoz, a gáthoz, majd körbejártuk a környéket. Itt már jártam év elején, így meglehetősen jól vizsgáztam idegen vezetésből .

Aztán rákövetkező szerdán, ismét előkerült a „mórom”- (tu morito- ahogy Cris mondogatja), és most a tornyokat akarták megnézni. A „tornyok” a Torres de Espana, Madrid északi részén, a Plaza de Castillától kijebb van. Mi a Nuevos Minsiteriostól gyalogotunk kifelé. A Plaza de Castillánál, ha valaki azt gondolja, hogy az egyetlen látnivaló a Caja Madrid két tornya (épülete) egymásnak dőlve valahogy így: /\ az egy igazi élményről marad le: az épületek tőszomszédséágában van egy kisebb víztorony és körülötte a Canal Isabel II parkja. Csodazsép gyep, amin az ember legszívesebben egész nap mezítláb mászkálna olyan puha, vagy csak elnyúlna és nézné az eget, lugasok, sétányok, az egész egy kis labirintus, nagyon gondozott és nagyon rendben van tartva- és van néhány a parkot átszellő kis csatorna is, az egész nagyon hangulatos. És a legjobb, hogy nincsenek sokan! Ha valakinek elege van a Retiro zsúfoltságából, akkor ez egy jó alternatíva lehet.

A Plaza de Castillától északabra menve találjuk a Torres de Epsanat. Ez 4 felhőkarcoló: egyik épület a PWC és egy 5 csillagos szálloda otthona, a másik az Edificio de Cristal és végül a Torre de Espana. Utóbbi kettő világos üvegépület, tükörablakokkal beborítva, az első 2 pedig sötétített üveggel borított a tükörépületeknél kissé alacsonyabb építmények. Körülöttük rendezett járda, ideális a gördezskásoknak, kiépített park, padokkal, pihenőkkel- az épületek mögött pedig javában dolgoznak valamin, vagy parkon, vagy újabb tornyot húznak fel ide.

Azok a szerencsések, akik szépen mosolyognak a hotelben a recepciósra, vagy netán ott szállnak meg, ne legyenek restek felliftezni a SPA-ig (az van a legfelső szinten) és nézzenek ki az abalkon, valószínűleg lélegzetelűllító látvány a várost a lábuknál látni. Sajnos mi nem mentünk fel- mivel többeknek tériszonyuk volt.

Pénteken és szombaton Janival,Timcsivel és Axellal fedeztük fel a várost. A szokásos helyeken, mint a Sol, Gran Vía, Colón, Recoletos, már jártunk (Cibelés, Paseo del Prado, Atocha kipipálva) viszont sok mindenre rájöttem: először is: az a negyed amiről már írtam, ami a Soltól a Retiróig terjed (Anton Martín metro) az a Las Huertas. Így hívják. Már ezt is tudom. Szeretem ezt a részt Madridban. Szűk utcák, 4-5 emeltes régi házak, macskaköves burkolat, rajta idézetekkel vagy éppen 1-1 érdekes információval, hogy mondjuk honnan, kiről kapta a nevét az utca, mikor alakították ki- a nagy része az 1700-1800-as évekből való!

A másik: már említettem szerintem korábban is, ne féljünk a Lavapiéstől! Nem jó hírű negyed ez, ezt elismerem. Ez a rész a Puerta del Sur és a plaza Mayor közötti rész, a La Latina mellett. Itt szinte sosem süt a nap, a házak annyira egymás mellett vannak, az utcák annyira szűkek- ez Madrid régi munkásnegyede, ma inkább többnyire afrikai, arab, indiai és kínai bevándorlók lakkják. A hely tele van kínai üzletekkel- itt ezek nagykerek a boltosok ide járnak megvenni 3-4-5 euróért a farmereket, amiket azután 25-35, euróért, vagy ennél is drágábban adnak el. De van itt mindenféle ruha, bizsu, minden. Ahogy megyünk felfele a belváros irányába, a ruhaüzleteket felváltják az ázsiai alapanyagokat árusító üzletek (arab, kínai, indiai boltok), a Locutóriók (valószínűleg a legtöbb házban nincs net, és innen telefonálnak/interneteznek az itt lakók), és a pici, de annál érdekesebb éttermek: libanoni, indiai, pakisztáni, kínai, oreai, arab, afrikai éttermek- az egész egy bábeli kavalkád. Spanyol embert itt nemigen látsz, és sok turista sem jut el idáig, pedig ez is Madrid. Érdemes megnézni, mert igazi kincsekre lelhetünk néhány ház, erkély, érdekes tér vagy üzlet formájában. És persze, az éttermek is biztosan nagyon jók!

Ha nőből vagy, ajánlatos kisérőt vinni, biztos, ami biztos. De amúgy a negyednek csak a híre rossz, a hely nem az, persze, nem a Louis Vuitton márkaboltot kell itt keresni- az a Serranon van :o))

Madrid déli része, a Las Delicias, vagy a Legazpi, az embajadores sem tartoznak a luxushelyek közé. Ide turista nemigen téved. Nincs is sok látnivaló, egy két nagy tér, mint az Embajadores, szökőkutak, magas házak, lakótömbök és sok-sok bevándorló. Afriakaiak, latinók, ázsiaiak élnek erre, mert itt viszonlyag olcsóbb az élet- példának okáért, mikor Victor kollegám házánál voltunk padelezni (és meghúztam a vádlimat de remek volt a padel) a ház sarkában meghúzódó bárban a kóla 1,80 volt, míg bárhol másol kb 1 euróval drágább. A két fogásos vacsiért 38,8 eurót fizettünk, míg ez az Arturo Sorianal anno Cesar azóta bezárt éttermében 77 EUR volt (vajon miért is zárt be? Nyilván nem sokan fizettek ennyi pént egy szelet halért meg néhány krokettért). Szóval itt az élet picit olcsóbb, de picit lepukkantabb is. Kb, mintha otthon Kőbányán laknál, csak itt minden házhoz van medence, 0-24órás őrzés, garázs, konditerem és setleg padelpálya...azért ez lehet mégsem olyan lepukkant?

De a lényeg a lényeg: akárhol is vagyunk, ha időnk engedi, legyünk bátrak és térjünk le a túristautakról! Persze, ha valaki madridi idegenvezetést szeretne, szólhat nekem szívesen vállalom!

Madrid rejtett kincsei- I. Rész: a pecsétek

Már 9 hónapja kint élek Madridban, és eddig azt hittem elég jól ismerem a várost, de be kellett látnom, hogy tévedtem.

Ebben nagy érdeme van egyrészt a szlovák társaságnak, akik a munkaheylemen veszik át tőlem a munkát (és nagyon kíváncsiak), illetve Timcsinek, aki „miatt” újra fel kellett fedeznem Madridot, amit ezúton is nagyon köszönök!

Timcsit egy napra idegenvezettük, és ő korábban már járt Madridban, arra gondoltam, hogy jó ötlet lenne megnézni a Chamberit, mert ott még nem járt.

Hetekkel ezelőtt Janival nekiindultunk, hogy megnézzük az Andén 0-ót (nulladik vágány) a Chamberin, de mivel ott ragadtunk a Bernabeu kiállításon, nem sikerült időben eljutnunk.

Az Andén 0 a Plaza deChamberin található, és tulajdonképpen nem más, mint egy „szellem” metróállomás. Egy olyan metróállomás, amit a 60-as években bezártak, mivel a madridi metrón akkor cserélték le a metrókocsi-parkot (értitek: akkor CSERÉLTÉK LE!!!), és az új metrókcosik a Chamberi kkanyarban lévő állomásnál nem tudtak volna úgy megállni, hogy az utasok biztonságosan tudjanak le- illetve fölszállni. Így az állomást bezárták, és azóta a metró elsuhan az állomáson, de nem áll meg. Viszont az idő kétségtelenül megállt itt: „itt minden úgy van még ahogyan itt maradt”- vagyis mindent, de mindent, megőriztek olyannak, amilyennek a 60-as években volt: a jegyvásárló pultot, a beengedő kapukat (a 60-as években, haló!), a plakátokat, a padokat- mindent, de mindent. Olyan, mintha egy időgéppel visszamennél 60 évet. Felejthetetlen élmény! Ráadásul, a peronőr bácsitól, vagy a recepciós hölgytől is sok mindent meg lehet tudni + van egy 17 perces filmecske is, ami ugyan spanyolul van, de a korabeli filmkockák miatt mindenképpen érdemes ezt a 17 percet rááldoznia annak is, aki nem beszél spanyolul. Kifelé menet kaptunk egy kis füzetecskét, ami az egyik legjobb ötletet adta a város felfedezéséhez. Eben a Madrid közlekedéséhez köthető múzeumok voltak benne, mindegyik mellett egy-egy pecsétnek hely: ha valaki összegíűjti a pecséteket és a füzetecskét beviszi a Plaza Mayornál található turisztikai információs központhoz, akkor ajándékot kap. Nosza, rajta, egyből kedvet kaptunk a gyűjtéshez! A Chamberin megkaptunk az első két pecsétet. Ugyanis a motormúzeumhoz, ami a Pacificon található, azt is bepecsételték (Nave de motores, Axel szerint kihagyhatatlan). A következő nap két múzeumot is útba ejtettünk: a Ferrocarrilt (vasúti múzeum), ezt leginkább a budapesti Vasúttörténeti múzeumhoz tudnám hasonlítani és a Tudományi Múzeumot, ami közvetlenül mellette van. Ez utóbbi azért jó, mert nem túl nagy, azok számára is végijárható, aik amúgy nem mőzeumrajongók. Kicsit szíven ütött, amikor írógépeket láttam kiállítva- én még ilyeneken tanultam gépírást, sőt otthon is volt egy olyan Olivettink, ami itt ki volt állítva. Viszont egy pár darabot ki is lehetett próbálni és az asdf jklé még mindig jól megy J A következő a Museo Naval volt, ami a Prado mellett található. Aki szereti ahajózást, a tengerészetet annak ez is nagy élmány, én töredelmesen bevallom, hogy megnézegettem, de sokkal hamarabb jöttem ki, mint a többiek. Nem azért, mert nem érdekelt, hanem azért, mert nekem egy kicsit talán túl nagy, túl sok volt. Persze, Spanyolország jelentős tengeri nagyhatalom volt és az a mai napig is, úgyhgy van mit mesélniük erről. Hoyg mást ne mondjak Colombusról, a spanyol Armadáról, és a felfedezésekről...egészen napjaink tengeralattjáróiig. Érdekesnek mindenképpen érdekes.

Midnen egyes múzeumban kaptunk pecsétet, és nekem már csak egy hiányzik: a Cuatro Vientos, ahol az aero múzeum van. Ezt remélem hétvégén sikerül abszolválnom, és akkor rohanok a Plaza Mayorra az ajándékért!