Runner, runner

Nem gondoltam volna, hogy eljön ez is, de az eészröl Axel tehet.
Az úgy kezdödött, hogy karácsonyra kaptam egy futócipot Axeltöl.
Eszembe sem volt futkározni, világ életemben utáltam a futást, anno egy focipályakört (400 méter) sem tudtam lefutni, nemhogy ennél nagyobb távot.
Aztán ahogy elkezdtem az éltemód váltásomat és egyre jobb formába lendultem valahogy kedvet kaptam a futáshoz. Nem csak Axel motivált nagyon, evlégre ö a martonajára készült, amit le is futott áprilisban Barcelonában, hanem a jobb idöbeosztás is.
Az volt ugyanis, hogy meguntam, hogy munkából hazaérve egy órát kellett minimum edzenem ahhoz, hogy tartsam/javítsam a formámat és sokszor ez azt jelentette, hogy este 10-kor még edzettem.
Az erósítö edzések mellett intervalokat nyomtam, ezek azok az edzések, amikor intenzíven, de röviden terheled a szervezetedet.
Viszont rájöttem, hogy ha ezeket az intenzív mozgásokat mondjuk át tudnám tenni reggelre és valamilyen évezetesebb formában (plusz nem zavarva a szomszédságot), akkor idöt takaríatanék meg, és jobban elosztanám az edzéseket. Innen már cska egy lépés volt a futás.
Január 2-án indultam neki az elsö futásomnak, és mindja'rt le is futottam 1,6 kilómétert. MICSODA??? ÉN??? KILÓMÉTERT??? teljesen elhültem, ilyen nincs! Nekem ez böven elég volt ahhoz, hogy nem csak, hogy bebizonyosodott hogy a kitartó munka meghozza a gyümölcsét, de óriási motivációt adott a folytatáshoz!
Sajnos a kezdeti lendületet követte egy kihagyás, mivel sikerült 3 hétre kidölnöm egy betegség miatt, de aztán ahogy melegedett az idö, úgy jött a folytatás.
Ahogy átköltóztünk az új helyre, már ma'snap kaptam is fel a cipömet és irány a tengerpart.
Nagyon élvezem a reggeli futásaimat, nem csak azért mert akkora fene nagy ma'zlista vagyok, hogy minden nap a parton futhatok, hanem azért is, mert így tudom, hogy ha úgy is alakulna a anpom, hogy valami miatt már nem tudnék délután edzeni, akkro is tettem valamit az egészségem érdekében. Arról nem is beszélve, hogy ez mekorra energiát ad.
Délután meg elég egy 30-40 perces erösítés ahhoz, hogy formában tartson illetve formában fejlesszen.
Imádom a kihívásokat. Áprilisban a költözéskor mág 2, 5- 3 km-es etapokat futottam reggel, és jól emlékszem az elsö 4 km-es hétvégi etapomra is. A menetrend az, hogy hétvéén beiktatok  egy-egy hosszabb etapot, a hétköznapi rövidek mellé. Ez nemcsak azért jó, mert fejleszt, hanem azért is, mert így sokkal nyugisabban futok, nem kell közben arra gondolnom, hogy még vár rám egy munkanap.
Hogy mennyit fejlödtem április óta (mosy június elej van!) jól mutatja, hogy ma már reggelente átlag 4 kilóméteresek az etapjaim, és hétvégén 7-10 km-ert futok. ÉN!!! Nagyon, de nagyon jól érzem magam ettöl! És mindezt 2 hónap alatt! Nem viccelek, napról-napra fejlödók úgy, hogy közben nem érzem eröfeszítésnek. Az érzés, amikor futás után hazaérsz és lenyújtassz, mindenért kárpótol. Olyan mennyiségü endorfin szabadul fel ekkor, hogy eg;esz nap jó kedvem van :)
Hogy hol tartok jelenleg az alakulásban? Amikor tavaly június végén belevágtam ebbe az egész változtatásba 44-46-os ruhákat hordtam. Ma 36-ost. A felsöim M-es méretek, de van S, söt XS-es is. Van olyan bolt, ahova ha bemegyek, már azért nem tudok vásárolni mert nem találok olyan KICSI méretet!
De ma'r az elején meírtam/e;határoztam, hogy ez nem a külsöröl szól. Hanem az egészségemröl.
Szóval nem hagyom abba, most azt a cétl tüztem ki, hogy fenruárban lefutom a Barcelona félmaratont. DRUKKOLJATOK!
addig is, mivel ez mégsem egy fittness blog, itt egy olyan blog, ahol ebben a témában igyekszem megosztani a tapasztalataimat:
http://roxyfitt.blogspot.com.es/