Mostanában
elkezdtem évet összegezni…nyilván ez term;eszetes, ha év vége van.
Milyen volt 2013?
Hát nézzük:
Pocsékul
kezdödött.
Kezdve azzal,
hogy január 10-én meghalt Bogyó. Kutyátlan maradtam. Persze, ezt csak az érti,
aki tudja, nekem ez mit jelent…
Majd, azt hittem megtaláltam álmaim állását, és
minden rendben lesz. ehelyett február közepéig kelhettem minden nap 5:20-kor,
mentem dolgozni az új “fantasztikus”munkahelyemre, és loholva értem el (sokszor
el sem értem) a 21:50-es buszt hazafelé…eközben hülye emberekkel votlam
körülvéve (ali pár kivétel akadt) , és folyamatosan úgy beszéltek velem, mint
akit a seggükböl rántottak volna elö (ez votl az ügyfél, de a fönöknöm is),
szóval azt a szót, hogy professzionalizmus, nem ismerték. Ja, és a piszkálódást
olyan dolgokért kaptam, amihez semmi közöm nem volt.
6 hétig bírtam. Egyr’szt
mikro rájöttem hogy a munkanélküli járadékom több lenne mint a keresetem
(illetve egészen pontosan a keresetem- az utazásra fordíatott költség), és
mindehhez fél évig járna (nehogy már fél
év alatt ne találjak munkát), számba vettem minden pozitív (nem sok volt) és
negatív (sorolhatnám napestig) oldalát a
munkámnak, és szimplán egyik péntek délután azt modtam, hogy elég volt. A szokásos
cseszegetéskor ki buggyant belölem, hogy akkro miért nem fejezzük be itt? 1 óra
múlva nálam voltak a papírok, és soha elötte olyan szabadnak és nyugodtnak nem
éreztem magam. 1-2 napba beletelt, míg felfogtam, hogy egy csomó sotobaság
miatt már nem kell idegeskednem, kellett ennyi idö, hogy az agyam is leálljon
és ne rágódjak olyan dolgokon, amihhez már nem volt közöm. Persze, ehhez az is
kellett, hogy miután amíg dolgoztam és 5:20-kor keltem, majd fél 11-kor
hazaértem, éjjel a netet bújtam, alig aludtam napi 3 órát. Viszont hamar
elkezdett csörögni a telefonom állásügyben, így egy picit magabiztosabban
mondtam fel.
Ettöl függetlenül
az önbizalmam rendesen meg volt tépázva, de ez arra volt jó, hogy tudtam, mit
NEM akarok.
Nem akartam
nevetségesen kevés pémzért 56 emberért felelni egy agresszív ügyfelet sem
akartam, és ami a legfontosabb: nem akartam éjszakába nyúló veszekedéseket
arról, hogy halálra dolgozom magam. persze, okulva a 2012-es tapasztalatokból,
olyan munkahelyet sem akartam, ahol bármilyen veszélyét is láttam, hogy nem
fizetnek ki, ergo csak multi jöhetett számításba.
A lényeg a
lényeg, sokáig nem maradtam munka nálkül, viszont nagyon rugalmasnak kellett
lennem: vagyis ez azt jelentette, hogy költözni kellett. Mondjuk nem panaszként
mondom J Hiszen ki
panaszkodna arra, hogy a tengerpartra kell költöznie? ëletem ;egjobb döntése
volt.
Nem csak anyagi
szempontból, de szakmailag, emberileg, és midnenhogyan megtaláltam itt azt,
amit kerestem. Tulajdonképpen, ahogy Jani foglamazott most érkeztünk meg oda,
ahová elindultunk! Igen, alkalmazkodni kellett ey új kultúrához, igen ez
Katalónia ahol katalánul beszélnek, teh’t új nyelvhez is hozzá kell szokni,
illetve tervben van, hogy meg is kell tanulni.
És mégis…az
inteligencia, a környezet, az, hogy 80 ember 36 országból, olyan lökést adott
az életemnek, amit el sem tudtam volna képzelni.
Barátaim lettek,
egy pezsgö közösségbe kerültem, fantasztikus emberekkel találakoztam, a munkámmal
nagyon elégedettek, elismernek szakmailag, emberileg, egyszerüen imádok itt
lenni! Igen, sokat dolgozom, de ez egyáltalán nem zavar, egyrészt, mert 10
percre lakom a munkahelyemtöl, másrészt, mert nagyon élvezem amit csinálok.
Az meg csak hab a
tortán, hogy Axel is itt dolgozik, ide költözött szeptemberben, szóval teljes
az élet J
A lényeg,
hogy boldog vagyok.
Májusban
megérkezett Elmo is, így már kutyátlan sem vagyok. Igaz, ami igaz most még
kcisit körülményes, hiszen lakásban lakunk, és ez nagy próbatétel mindenkinek,
nem cask kutyaszempontból, hanem azért is, mert teljesen leszoktam attól, hogy
hajnalban valaki tüsarkúban rohangál a felettem lévö lakásban, vagy hogy reggel
8-kor porszívózik vagy mos. Szóval próbatétel J De ez is változni fog, majd erre is
rátérek.
A másik
nagyon jó dolgo az éltemben az volt,. hogy életmódot váltottam. Egészségesen
eszem és sokat mozgok. Az
eredmény: 4 ruham’’eret rengeteg plusz energia, elismerés és minden jó ami
ezzel jár. Jól érzem
magam a börömben, és tudom, látom hol a cél J
Magánéletileg
felemás az év. Egyrést az új környezetnek vannak pozitív hatásai, hiszen itt
nem egy eldugott flauban lakunk, hanem karnyújtásnyira elérhetö minden, azaz
nem vagyunk elszigetelve, és keresztül-kasul bejártuk a környéket, szóval
mozgalmas az élet.
Másrészröl, nivel
sokat dolgozom, és a munkám megkívánja, hogy ha kell éjszaka közepén, vagy
hétvégén is dolgozzak, ezt elég nehéz tolerálni.
Az is igaz, hogy
Jani is nehezen viseli, hogy nincs munkája és ez sem tesz jót a
kapcoslatunknak. Én meg nehezen viselem, hogy minden
teher a vállamon, hogy csak attól függünk, amit én keresek. Meg persze egy csomó
minden: Jani nem tud venni semmit ez bántja, engem meg az bánt, hogy annyi
mindent vennék neki, de tudom, hogy rosszul esne a lelkének. Igyekszünk
középutat tal’lani. A nyáron volt egy komoly krízisünk, mindkettönk részéröl
eröfeszíetéseket kellett hoznunk, hogy túljussunk ezen, sokat kellett sok
mindenröl beszélni. Az elmúlt
hónapban a zöld szörny, a féltékenység is felütötte a fejét, ami megint cask
nehezített a dolgokon. Próbáljuk megoldani a problémáinkat, a karácsony már
többé – kevésbbé nyugalomban telt, szerencsére.
Szóval felemás év
volt ez a 2013, amilyen rosszul indult, csak magára talált, ahogy én is. Még
hátravan néhány nap, így mérleget már csak babonából sem készítek. Majd 2014
elején.
Mit szeretnék
2014-ben: nyugalmat. Boldogságot. Gondtalanságot. Megbecsülést. Tiszteletet.
Szeretetet. Szerelmet. Csupa olyan dolog ez, amihez nem kell pénz, mert
megfitethetetlenek. De én ezzel már tökéletesen elégedett lennék. Mert az, hogy
megfizethetetlenek, azt is jelenti, hogy nagyon nehéz elérni ezeket.
2014, remélem jó
év leszel! Én már várlak, mert optimista vagyok!