Furcsa dolog nekem ez a sport.
Mindig is tiszteltem azokat az embereket, akik sportoltak. Tették ezt hobbiból vagy versenyszerűen, mindegy, én felnéztem rájuk. Pláne, ha még szerették is.
Hogy miért? Mert én világ életemben utáltam sportolni. Ha egy pszichomókus nagyon leásna a lelkemben, valószínűleg rájönne, hogy a dolognak köze van ahhoz, amikor Anyu 5.-es koromban vívni küldött az MTK-ba. Akkor az úgy volt, hogy előzőleg egy iskolai teszten tehetségesnek találtattam, és gondoltam kipróbálom. Igen ám, de pont ugyanakkor Pindur dzsesszbbalettre kezdett járni én meg táncolni világ életemben imádtam. Ennek ellenére Anyu vívni küldött én meg azt az első naptól kezdve utáltam. Pláne utáltam, hogy én voltam a duci lány akit ráültettek a svédszekrényre, hogy a többiek az én vállamon át ugráljanak. Én meg csak ültem, én voltam a nehezék.
Pedig az alkatomhoz képest mindig is mozgékony voltam.
Persze ilyen élmények után nem csoda, hogy megutáltam a mozgást, az egyetlen kivétel mindig is az úszás volt. A gimiben pl. Minden egyes nap fél 6-kor ott voltam az Újpesti uszodánál és Szilvivel, az osztálytársammal róttuk a hosszokat. Azt nagyon élveztem.
Azóta néha-néha elkeztem valamit mozogni, tornázgatni, vagy pl. A hastánc is nagyon tetszik, amit régebben sokkal intenzívebben műveltem, de máig nem hagytam abba.
Azonban lássuk be az igazi mozgás a hastáncnál valamivel ( és persze rövidebb távon) sokkal hatákonyabb, igaz áltlában sokkal megerőltetőbb is.
Az úgy alakult, hogy lett egy okostelefonom erről már írtam az előző postjaim egyikében. Erre a telefonra le lehet tölteni egy applikációt, ami trackeli a mozgást. Beállítod hogy milyen mozgásformát végzel, a telefon méri a távolságot, a sebességet, és megmondja hány kalóriát égettél el. Nos ezt kezdtem el tesztelni. Nem mellékesen új futócipőt is szerettem volna venni, de mivel nem futok, ezért ez talonban volt eddig.
Nos gondoltam egyet és „gőzkiengedés” címén elmentem futni. A futást kb 200 m után feladtam, mert meg akartam halni. De a power walkingot nem adtam fel és az applikáció működött! Azóta szinte minden nap megyek power walkingolni, de néha azért bele-bele futok a sétába: rövidebb távokat, mondjuk eldöntöm, hoga következő oszlopig, fáig, lámpáig stb. Futok. Átlagban naponta vagy kétnaponta kb 4 km-t teszek meg.
Emellett, mivel nyár van és van medencénk ezért újra elkezdtem úszni. 10 hosszal (240 méter) kezdtem, ma már ez majd 600 méter, ami leírva nem sok, de naponta leúszva azért nem olyan rossz.
Ha ez még nem lenne elég minden nap lenyomok 300 hasizom gyakorlatot. Ez is 150-ről indult amikor elkezdtem.
A legújabb pedig az aerobic. Inkább erősítésnak hívnám, mondhatnám hogy Rubint Réka DVD-kre tornázom, és nagyon jóóó!
Először egy 20 perces etappal kezdtem, és nagyon büszke voltam magamr,a hogy végig tudtam csinálni- gondoltam akkor hozzácsapok 20 percet még- na itt 5 perc után meghaltam.
Másnap alig áltam a lábamon mindenem fájt, pedig lenyújtottam rendesen.
De mégis, másnap látszott az eredmény!
És azóta már 90 perces dvd-t is végigcsinálok, kisebb pihegésekkel közben, de nem baj, mert minden nap javulok.
Ez a hatékony mozgás hiányzott, mert ugyan szenvedés, de nagyon hamar ad sikerélményt.
10 nap alatt egy ruhaméretet fogytam, pedig semmi mást nem változtattam az addigi / eddigi diétámon. (erről picit később)
Ma már a mozgás menetrendem a következő: hétköznap munka után vagy úszás vagy power walking + torna. A torna lehet a „sima” 300 hasizom, vagy egy DVD, de ezt mindig variálom, hogy ne legyen unalmas. Tegnap úsztam, utána lenyomtam egy 20 perces dvd-t majd 300 hasizmot (ez soknak hangzik, pedig nem az). Reggel általában úszással indítok, majd jön egy dvd, aztán délután vagy egy újabb úszás vagy újabb dvd, vagy tánc/hastánc. Este power walking.
Persze van pihenőnap is, ezt be kell iktatni. Nekem a szerda az, amikor Axellal találkozom. Akkor nincs torna, hanem Axellal tali van J Persze volt olyan, hogy szerdán Axel tali után még mozogtam, de az nem keménység volt, inkább egy laza power walking. Ha pedig szerdán is mozogtam, akkor pénteken nem. Tudatosan iktatok be egy héten egy pihenőnapot.
Persze a mozgás önmagában is nagyon jó, de kis odafigyeléssel a kajálásra még jobb!
Azt vettem észre, hogy a munkahelyemen mindig kajakómám volt. Először is, a munkahelyváltással megszűnt, hogy menu del díat eszem, tehát nincs kint evés (mármint étteremben). Hozok magammal kaját. Eleinte szendvicset hoztam, vagy tésztát, vagy bármilyen előző napi vacsimaradékot. Ez megszűnt. Ma minden nap kb 10 perc alatt összeütöm a másnapi ebédemet. Fehrje és/vagy zöldség. Ez lehet kukorica virslivel vagy saláta tonhallal vagy zöldorsó garnélával- semmi tészta, semmi kenyér, semmi krumpli, semmi rizs.
Így az ebéd után nincs kajakómám. Jóllakni jóllakok, de nem akarok azonnal elaludni.
A vacsora az már sarkallatos kérdés, itt bevallom, hogy bizony vacsorázni nem szoktam. Hacsak nem vesszük vacsorának azt a pohárnyi gazpachot amit legurítok, mikor hazaérek. Vacsorázni csak pihenőnapon szoktam, mikor Axellal találkozom, illetve most a hónfordulónkon elmentünk Janival Ribsbe. De amúgy nem eszem semmit este. Az egyetlen dolog, amiről nem mondtam le (és nem is vagyok hajlandó) az a reggeli. Tejeskávé (cukor nélkül), croissant, vaj, lekvár, gyümölcslé. Nem egészséges, de iszonyat finom J
Hogy mi motivál?
Több dolog is. Az egyik, hogy az okostelefon applikációja minden mozgás (power walking) után megosztja az eredményt a Facebokon. A másik, hogy önmagat is motiválom azzal, hogy státuszba írom a FB-on, hogy úszni mentem, aerobcoztam, stb...és ez engem motivál. Méghozzá nagyon. Persze sokan nem értik, hogy most mi ebben a kunszt, de ez az igazság. Engem ez motivál.
Motviál a sikerélmény is. 6 hete kezdtem el, és azóta 2 ruhaméretet fogytam. A bermudámat amit a nyár elején vettem, már nem vehetem fel, emrt leesik rólam. Viszont újra hordok egy olyan bermudát, ami utoljára 2008-ban volt rajtam.
De az egészben mégis az a legjobb, hogy nem érzem szenvedésnek. Ráadásul nagyon megszerettem a mozgást! Sosem gondoltam volna, de nagyon élvezem. Levezetem az energiáimat, a stresszt, és nagyon jól érzem magam!
