Honvágy

Sokan kérdezik tőlem, hogy nem hiányzik-e Magyarország nincs-e honvágyam.

Röviden: nincs.

Nem azért nincs honvágyam, mert nem hiányoznak az otthoniak, vagy mert nem hiányzik a környezet, a megszokott helyek, arcok, az ízek...de igen, mindez hiányzik.

De a nyugalmat itt találtam meg, mert panaszkodni nincs okom, és mert itt boldog vagyok.

Van egy jó munkám, amit szeretek, ahol látok perspektívát, ahol megbecsülnek. Szuper helyen lakom, ahol a szomszédok nagyon jó fejek, és nem arra megyek haza nap, mint nap, hogy ügyellnem kell, hogy elkerüljem őket, mert már azon stresszelek, hogy ma melyik, mibe fog belekötni. A klíma nagyon jó, a tél rövid, ez is pont nekem való. Van egy párom, aki itt van velem, aki mindenben támogat, és persze, van egy tesóm, aki azon kívül, hogy sokat segít, abban is segít, hogy a két lábam mindig a földön legyen. És nekem ők a családom, tehát itt van a szűk családom, itt van a helyem mellettük.

1 éve és 4 hónapja nem voltam Magyarországon. Nem így terveztem, de ez most így alakult. Ősszel tervezek hazamenni, végiglátogatni a rokonságot, a barátokat, ha egyáltalán még bárki is kíváncsi rám...

Buapest hiányzik, abból a szempontból, hogy jó lesz nagyokat sétálni a városban, szürcsölni az olasz kávét (na az elmondhatatlanul hiányzik- és itt csak hétvégén iszom olaszt), beszélgetni a barátokkal, találkozni a családdal, és rácsodálkozn a város ezer szépségére. (szerencsémre mikor  Pesten dolgoztam naponta jártam a belvárosban és annak ellenére, hogy pesti voltam, minden nap ugyanúgy megdöbbentem a város szépségén, mint a túristák).

Ha ez a honvágy, akkor van némi honvágyam, de azt is tudom, hogy pár nap után a szívem már vissza fog húzni Madridba, mert az igiazi honvágyat akkor érzem majd, mikor Magyarországon leszek.