Számvetés

Ma van 1 éve, hogy megérkeztem Madridba..először azt gondoltam, készítek egy kis számvetést az elmúlt egy évről, de az az igazság, hogy nincs miért.
Eltelt ez az év, nagyon gyorsan, nagyon változatosan. Azt gondoltam megszokni az új környezetet nehéz lesz, de kiderült, hogy egzáltalán nem az. Persze, voltak nehézségek, és mindig vannak, de az idő múltával ezek egyre halványulnak: a munkakeresés, amit már-már feladtam, amikor sikerült, aztán októberben újrakezdeni, és ez is sikerült..aztán hogy az utóbbi hetekre emlékezzem, amikor a hátproblémáim mellett egy anyagilag is nagyon kemény idúszakon vagyunk túl, de túl vagyunk rajta..
És mindezek mellett, a pozitív élmények rettenetes túlsúlyban vannak, ha mérlegre kell tennem az elmúlt egy évet. A sikereket a kutyázásban, a sikereket a munkámban, hogy amikor már senki sem hitt bennem én hittem magamban és igazam lett, és persze a költözést, az új élet felépítését: ez mind-mind tele volt pozitív élményekkel.
De mik is ezek a pozitív élmények? Nem kell nagy dologkra gondolni, és mégis:
- Az új barátok- a legfontosabb. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen és gyorsan megy, de lettek új barátaim, akik mellettem álltak, amikor rosszabb napjaim voltak.
- az olyan egyszerű dolgok, mint nyaranta a hétvégi tortilla reggleik friss paradicsommal (remélem idén már asaját kiskertünkből szedjük a parit!)
-A barangolások Toldeóban Klárcsival és Janival (vagy Madridban), a segoviai kirándulás Janival és Axellal
-A tenger illata Culleránál
- Axellal a nagy séták a városban vagy a bevásárlóközpontokban.
-órákig kutatni a macska után, hogy most éppen hol alszik (megjegyzem ez nem spanyol sajátosság, de az, hogy ő is itt van velünk, az priceless...)
-Nagyokat sétálni a kutyákkal (fantasztikus sétaútvonalak vannak a környékünkön)
- A nagy kajálások a kínai all you can eatben vagy a Pizza Péntek Axellal
-A szerdai "copas" a barátokkal, vagy a reggeli kávézások
-Klárcsi látogatása- fantasztikus 5 nap volt!
-Alcalá, és Madrid felfedezése
-döcögve is, de elindul a kozmetika...
És még sorolhatnám...nem tudom leírni a különbséget, mindig azt szoktam mondani, hogy itt úgy érzem, a nap nem 24, hanem 30 órából áll- nem tudom, hogy honnan, de itt mindenre több idúm van. Talán én nem pörgök annyira, átállítottam a szervezetemet arra, hogy itt nem kell mindent fél másodperc alatt megoldani, hogy itt nem attól becsülnek meg, ha gyorsan dolgozol, hanem akkor, ha tisztelettel és nyitottsággal közelítesz az emberekhez, és nomrálisan elvégzed a munkádat. Itt többet ér egy fél órás kávészünet, mint egy 10 oldalas profi prezentáció.
Szóval eltelt egy év, és bár a család rettenetesen hiányzik, és az otthoni barátok, mégis egyetlen percét sem bántam meg az ittlétnek, és nagyon bizakodva tekintek a jövőbe- elvégre páros év van (2012), és ilyenkor jó dolgok szoktak történni, nemigaz?