Barátok

Amikor ide érkeztem januárban (Úristen, már több, mint 7 hónapja), nem gondoltam volna, hogy hamar barátokra lelek. Nem vagyok az a típus, akinek olyan sok barátja lenne, mert nem könnyen nyílok igazán meg az emberek előtt. De talán Spanyolország erre is egy kicsit megtanított. És persze, vitathatatlanul szerencsés is vagyok.
Bekerültem az első munkahelyemre itt Madridban, és valószínűleg a helyzet adta, de hirtelen lettek barátaim. Barátok, akik aggódnak, akikért aggódhatok, barátok, akikkel nap, mint nap együtt nevetünk, vagy szomorkodunk. Ehhez az összetartozáshoz az is kellett, hogy nagy részünk, külső, szerződéses munkatárs, és először "sorsszövetség" alakult ki, majd utána szépen, de nem lassan barátok lettünk. Napközben együtt kv-zunk, ebédelünk, napi több e-mailt váltunk (csoportos üzenetek, a napi rekord 114 e-mail), és hetente egyszer beülünk munka után valahová beszélgetni, iszogatni (én továbbra is kólázom). A barátaim igazi multikulti csapat:
-Cristina, aki tőzsgyökeres madridi, de egyben sokszoros spanyol bajnok wakeboardos, aki 100% meg tudja érteni, mit jelentenek nekem a kutyák, hiszen neki a "kutyája" a wakeboard. Ugyanúgy jár versenyekre, mint én kutyakiállításokra
-Penny, a csapat kislánya, aki spanyol, de inkább olasz, lévén a fél életét Olaszországban töltötte, a vőlegénye is olasz. Ő az a típusú lány, aki igényli, hogy kislánynak nézzék, hogy fogják a kezét bármit is csinál- ő közölünk a legfiatalabb, talán ez ezért is van.
-Aurora, aki Teureli (Madrid-Zaragoza között), ú első ránézésre egy igazi szürke egér, aztán egyszer csak észreveszed, hogy egy belevaló, jó humorú, talpraesett csaj, aki amilyen pici, olyan erős tud lenni.
-Natacha, aki argentín, és bár már jó ideje nem dolgozik velünk a barátság megmarad- nincs reggel egy HOLA e-mail nélkül, tartjuk egymásban a lelket munkán kívül is. Ő igazi mókamester, igazi társasági lény.
-Victor, a szépfiú. Ő az a típus, aki annyira szép, hogy az már nem is igaz, és persze ő ezt egy diszkrét mosollyal szokta nyugtázni, hiszen az adottságaival pontosan tisztában van. Talán ezért is ragaszkodik annyira hozzánk, mert mi nem ájulunk el tőle, hanem a szépség mögött az igazi, melegszívű úriembert is észrevesszük.
-Vicente, a mexikói. Na, ha valakiről félperc alatt meg lehet állapítani, hogy meleg, akkor ő az. De ez egyáltalán nem érdekes. Szabadszájú, nyílt, őszinte, azonnal kimondja mit gondol, és nem kertel, mert megkapod a szemedbe. Ezen kívül vicces, okos és nagyon jó fej.
-Robson, a kisfiú. Brazil, 40 éves de 14-nek néz ki, talán 36-os a cipőmérete, és amúgy a gyerekosztályról öltözködik. De egy igazi jószívű, nagyon jó ember, aki meghallgat, akinek bármit elmondhatsz, mert megérti, és ha tanácsot nem is mindig ad, de igazi beszélgető partner, és sokszor már ez is elég.
-Patricio, aki szintén argentín. Ő délig, kettőig általában alvajár, de aztán felélénkül. Nem sokat beszél, de amikor megszólal sokat mond. Meglepően okos, és a humora, az valami Isteni. Ő az, aki egy szóval meg tudja nevettetni a társaságot, de úgy, hogy könnyezünk. Nem nyílt meg ő sem könnyen, de most a napi 114 e-mail váltás során folyamatosan meglep minket.
-Nico - ő francia, és nála élesebb kritikusa nincs is a franciáknak. Ő egy pörgős, igazi társasági ember, nagyon laza, nagyon nem veszi komolyan magát, nagyon jól el tud beszélgetni mindenkivel. Nem biztos, hogy rábíznám a legféltettebb titkaimat, nem azért mert kibeszéli, ilyet nem tenne, de pont ez a lazasága teszi kicsit komolytalanná- ami neki nagyon jól áll.
Ali- ő a kakukktojás. Libanoni, de szlovák, már nem lesz velünk sokáig itt Madriban (mint ahogy mi sem leszünk már sokáig a cégnél), ő a titokzatos kelet, a nagy rejtély, aki nagyon lassan nyílik meg. Nagyon jó ember, nagyon családcentrikus, tiszteli a hagyományait, a vallását, de nem fanatikus. Egy modern gondolkodású, nagyon széles látókörű ember, nagyon jó humorral és jó szívvel.
És a szlovákok, akik nem szlovákok:
Fabrizio, aki olasz, és mióta visszament Pozsonyba azt várja, hogy visszatérjen Madridba, örökre. Egy hihetetlenül jószívű, kedves, aranyos srác.
Jess, aki mexikói, lengyel a férje és Pozsonyban él. Szép kis koktél. Humoros, intelligens, és jókat lehet vele nevetni.
Ivan, aki spanyol, de Pozsonyban él, igazi mackó. A szó minden értelmében, és mégis, nagyon szeretnivaló.
Hát nagyjából ez a baráti köröm jelenleg. Biztos, hogy ez sokat alakul és változik, de ha mondanom kellene akár egy okot is, hogy miért érte meg nekem kijönni Madridba, akkor azt mondanám, hogy már megérte, mert megismerhettem ezeket az embereket, és általuk, remélem én is jobb ember lettem.
Képek? Hát azt nem töltök be, de Facebookon van néhány érdekesség :o)