Aggodalom

Előre bocsájtom: nem vagyok egy politizáló típus, vagy legalábbis úgy mondanám, hogy ezeket a dolgokat Axellal vagy Janival, esetleg Szandra barátnőmmel megbeszéljük, de engem általában nem úgy ismernek, mint aki sokat politizál.

Viszont tavaly tavasz óta, komoly aggályaim vannak.

Nem tagadom, amikor meghoztam/meghoztuk a döntést, hogy kiköltözöm/kiköltözünk, szerepet játszott ebben az is, hogy egyáltalán nem tetszett amerre a saját hazám tartott, és ez az aggodalom azóta nemhogy nem csökkent, de egyre csak nő.

Miért is?

* Nem akarok egy olyan országban élni, ahol a jövedelmem több, mint 50%-át különböző járulékok formájában az államnak kell adnom, cserébe meg semmit sem kapok. Anno mikor Anyu meghalt csöves 6 ezer forint temetési segélyt nem kaptam mondván, magas a jövedelmem. És az is igaz, hogy aki azt mondja, az egészségügyi ellátás ingyenes az igencsak optimista- ha igazán akarod, hogy ellássanak, azt Te nem a TB-dből fizeted, hanem hálapénz formájában az orvosnak, nővéreknek.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol vállalkozást indítani, működtetni eleve kudarc a bonyolult, nehézkes adminisztráció és az iszonyatos adó- és egyéb járulékterhek miatt.

* Nem akarok egy olyan országban élni, ahol az állam bármikor államosíthat egy vállalkozást, mert éppen nem tetszik valami körülötte. Értem én, a MAL-t az iszap katasztrófa után miért kellett államosítani, de ettől függetlenül, a törvény továbbra is azt mondja, hogy ha az állam úgy gondolja, akkor államosíthat mindent most is éppen ez történik.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol az állam egyetlen tollvonással elveheti a nyugdíjamat- nem is adtam oda nekik az eddigi magánnyugdíjpénztárban összegyűjtött pénzt- ha már nyugdíjat nem fogok kapni (hiszen az elvett nyugdíjpénzeket MÁV-BKV konszolidációra és MOL részvényekre költötték, továbbá a most nyugdíjba lépők nyugdíjának kifizetésére fordítják), legalább ez maradjon meg nekem.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol azokat akik munka nélkül vannak, „közmunka” címén az ország másik végébe szállíthatják, ahol „munka felügyelőkké” avanzsált ex-nyugdíjas rendőrök (szolgálatba visszarendelve) ellenőrzik a munka végzést. Nekem ez erősen gulág-szagú.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol egyik napról a másikra szerzett jogokat vehetnek el. Vegyük például a rendőrök idő előtti nyugdíjazásának megszüntetését. Persze, senki se menjen 35 évesen nyugdíjba, ezzel én is egyetértek, de egyik napról a másikra ilyen agyatlanul és meggondolatlanul visszazavarni a munkaerőpiacon nyilvánvalóan versenyképtelen embereket dolgozni, több, mint felelőtlenség, és ráadásul zéró empátiáról árulkodik, továbbá a munkaerő piac nem ismeretéről is.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol a kisebbség állandó félelemben él, vajon mikor lövik le, lőnek rá, és mikor szeparálják le a gyerekét a „normál” iskolatársaitól csak azért, mert sötétebb a bőrszíne.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol hátrány ér azért, mert fekete, ázsiai, meleg vagy nem keresztény vallású vagyok, ráadásul az alkotmányban rögzítve van a „kereszténység” vagy a „házasság férfi és nő között” .

* Nem akarok olyan országban élni, ahol félkatonai szerveztek legálisan masírozhatnak az utcákon, megfélemlítve az embereket.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol nem mondhatom ki/írhatom le szabadon a gondolataimat, mert a hatóságnak az nem tetszik.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol a köztársasági elnök nem tud helyesen írni (vagy az apparátusa) A spell checket kb 20 éve feltalálták.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol mindenre mindenáron bűnbakokat akarnak keresni, ahol boszorkány üldözés folyik, és aki nem tetszik, vagy ellent mer mondani, annak egy koncepciós pert akasztok a nyakába- ez a legdurvább sztálinista időket idézi.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol Kína a követendő példa: azt hiszem nem ők a jó irány. Nem vagyok benne biztos, hogy EU tagállamként egy kommunista diktatúrát kellene példának állítanunk.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol a munkaadóm akár azért is felmondhat nekem, mert valami nem tetszik neki a magánéletemben. Sőt, akár indoklás nélkül is felmondhat, vagy már a 40 órás munka hét sem lesz elég és a szabadságomat is csökkentenék. (lásd az új munka törvénykönyve tervezetét)

* Nem akarok olyan országban élni, ahol a hatalmon lévők nem ismerik azt a szót, hogy „elnézést, hibáztunk”, vagy „elnézést, elszámítottuk magunkat” és a saját hibáikért másokat tesznek felelőssé, vagy másokat kényszerítenek különböző lépésekre, mert ők valamit elszámoltak ). Jó példa erre, a munkaadók számára előbb ajánlott, majd szinte kötelezővé tett béremelését, mivel az új adótörvények szerint pont a legkevesebb jövedelműek jártak a legrosszabbul.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol a legkisebb jövedelműekről húzzák le a bőröket, miközben a nagyobb jövedelem sávban lévőknek több marad a zsebében. (utánaszámoltam: nekem több lett volna a jövedelmem az új adó szabályok miatt, de aki 300 bruttó alatt keres annak meg csökkent a jövedelme).

* Nem akarok olyan országban élni, ahol különféle segély alapokat hoznak létre, amiből aztán eltűnik a pénz (lásd iszapkár-alap), vagy a nagy dirrel-durral beharangozott alapokba mindenkitől elvárják, hogy fizessen be, de a miniszterelnök egy fillért sem ad a közösbe (lásd állam adósság csökkentő alap).

* Nem akarok olyan országban élni, ahol a hatalmon lévők kontorllárására fenntartott összes szervezetet megszüntetik, vagy jogköreit csorbítják (l. Alkotmánybíróság, költségvetési tanács, érdek egyeztető tanács, stb.)

* Nem akarok olyan országban élni, ahol a nyilvános parlamenti vitát vagy a bizottsági egyeztetéseket kikerülve, utolsó pillanatos módosító indítványokat raknak a törvénybe, majd szavaztatják azt meg- ezzel kárt okozva az országnak (lásd a dohány törvényt például, ami laza 20 milliárdos bevétel kiesést eredményezett, kíváncsi vagyok ezt kikkel fizettetik meg)

* Nem akarok olyan országban élni, ahol akárki is felhívja az aktuális hatalom figyelmét egy kockázatra, vagy netán tévedésre, hibára, azt azonnal „hisztinek” minősítik, vagy „személyes ambíciók kiélésének” aposztrofálják, még akkor is, ha az az Európai Bizottságtól, az Európa Parlamenttől vagy az amerikai külügyminiszertől érkezik.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol ha valakiről olyan hang felvétel, e-mail vagy twitter bejegyzés kerül elő, ami nem méltó egy politikushoz, azt nem hogy nem büntetik meg, nem mondatják le, de még jópofának is tartják. (lásd gyöngyöspatai polgármester megfenyegetése, vagy kormánypártunk által delegált európai parlamenti képviselőnk trágár twitter bejegyzései)

* Nem akarok olyan országban élni, ahol a hatalmon lévő politikusok elfelejtették annak a szónak a jelentését, hogy „alázat”, ahol csak azért mert hatalmon vannak, azt hiszik ők a törvények felett állnak (lásd. A kormánypárt frakció vezetőjének esetét a lézeres trafi figyelővel, ami ugye elvileg tilos),továbbá elfelejtették, hogy akik megválasztották őket, le is válthatják őket.

* Nem akarok olyan országban élni, ahol hülyének nézik az embereket.

És azt hiszem, még fel tudnák sorolni pár dolgot, mert ami Magyarországon megy, az több, mint aggasztó. Nekem semmi kedvem megfélemlítve élni, semmi kedvem beállni egy olyan sorba, ahol megmondják mikor, mit csinálhatok. És a legkevésbé sem tűröm el, hogy a napi politika beleszóljon az életembe. Mert ez még az enyém.