Úgy alakult, hogy egy állásinterjú miatt nem Madridba, hanem Barcelonaba jöttem vissza Spanyolországba, és hajnalok-hajnalán kellett kelnem, hogy elérjem a reggel 6-kor induló gépet Ferihegyről (nem érdekel, most éppen hogy hívják, nekem Ferihegy). Jani 160-at nyomott a kocsijának, Rosinante egész jól bírta:-) előre kellett furakodnom a security checknél, és ahogy átmentem a checken már szálltam is be a gépbe.
2004-ben éltem Barcelonában egy hónapot egy munka kapcsán (project). Azóta évente-kétévente eljutok ide, és kicsit ambivales érzéseim vannak a várossal kapcoslatban. 2004-ben imádtam itt lenni, de az utolsó két alakalommal valahogy nem igazán fogott meg a város, és később majd meg is írom, hogy mi volt a gond, készítek egy postot csak utazási tippekkel.
Szóval megérkeztem a Prat-i reptérre (és nem Gironába!) és egy Aerobus-al 5 Eur-óért már bent is voltam a Plaza Catalunyan. Biztos van egyéb járat is, amivel olcsóbban lehet közlekedni a város és a reptér között, de ez volt a legegyszerűbb választás, ráadásul a szállásom a Ramblán volt, így ez volt a legésszerűbb is. Jó volt látni, hogy felébred a város: ahogy ment a busz befele, láttam a munkába, kávézóba igyekvő embereket még nem volt akkora forgalom, nagyon érdekes volt! Mikor leszálltam a Plaza Catalunyan, a Rambla szinte üres volt, és így nagyon tetszett. Nem szeretem, amikor tömve van, mert lépni sem lehet, tele van mindenféle léhűtővel, árusokkal, meg koldusokkal. Most jó volt. A szállásom a calle Ferrelnél volt, egy kis hostel, ami tiszta, egyszerű és fiatalos volt. A szobában rajtam kívül 2 lány és egy srác lakott de őket gyakorlatilag nem is láttam. A táskámat egy zárható szerkénybe raktam, és már indultam is: szükségem volt egy kávéra és reggelire. Beültem egy kávézóba, megittam egy narancslevet, egy kávét és ettem egy croissant, aztán mentem is az állásinterjúra. Az interjú a Rambla de Catalunyan volt, ami a Plaza Catalunya-ról nyílik, tulajdonképpen a La Ramla folytatása. Az interjú jól ment, másfél óra alatt végeztem is. Furi, de elhatároztam, hogy töb állást Barcelonaban nem pályázok meg- egész egyszerűen nem hiszem, hogy megérné nekem most ezt az ide-oda utazgatós mutatványt megjátszani még egyszer. Ugyanis másnap este már Madridba mentem tovább. És ez ugye nem két fillér + nem vagyok meggyőződve, hogy van értelme. De meglátjuk. Ha megkapom ezt az állást, lehet másként gondolom majd.
Az interjú után egy Pastafioreban ebédeltem, bolognai spagetti, üdítő és 2 fokagymás bruschetta került 6 euróba, ami nem sok, de persze a bolognai spagetti alatt senki se a híres Roxi féle bolognai spagettire gondoljon :-)De legalább ehető volt. Ezek után természetesen járt egy kv is, mert már nagyon álmos voltam. Tegnap volt a Barca-Real BL visszavágó, így a város még mindig ennek hatása alatt állt- meglepően sok Leo Messit láttam, mindenféle nációban, méretben és színben, szintén számos Puyol és Villa flangált a városban.
A katalánok igen érdekes nép: egyrészről nagyon nyitott és befogadó népség- ha nem ilyenek lennének, Barcelona ma nem lenne az a kozmopolita város, ami. Másrészt nagyon szorgalmasak: náluk nincsen szieszta, nincsen nyáron félnapos munkarend és még pénteken sem mennek haza korábban. Ugyanakkor ők katalánok, tehát nem spanyolok, bár Spanyolország részei. Ha azt modnod tudsz spanyolul értetlenkedve néznek rád, hiszen akkor ezek szerint beszélsz baszkul, katalánul és gallegóul is? Szóval a spanyol az castellano.
sétáltam egyet: elmentem végig a Ramblán, tovább a mólón, bementem a Mare Magnumba, ez egy bevásárlóközpont. e mögött van a barcelonai IMAX mozi és az aquarium is, ahol Jnainak szereztem egy ismertető füzetet az itt található halakról és cetekről, remélem értékelni fogja.Visszementem a Plaza Catalunyára és onna a Portal de Angelen át vissza a szállásra. Már nagyon kezdtem álmosodni, el is határoztam, hogy korán ágyba kerülök. A hostelben láttam hirdetni 4 EURóért vacsit egy közeli bárban, ami azonban csak este 8-tól volt: addig kimentem a Ramblára vettem egy újságot, mert úgy gondoltam, hogy olvasok majd vacsi után. A pub, ahová vacsorázni mentem két utcányira volt a Hosteltől, és a komplett személyzet, értsd: a tulaj s a barátnője vagy feleésge, angolok voltak, végre nem kellett még a spanyol beszéddel is fárasztanom magam, valahogy most angolul jobban esett beszélni. Vacsorára csicseriborsó curryt ettem egy kis szelet tökkel, friss korianderrel megszórva. Látszik, hogy angol volt a személyzet, és a szakács is, mert a currynek nem nagyon volt ütős az íze, de a friss koriander adott neki egy karakteres ízt. A vacsi után visszamentem a hostelbe és lezuhanyoztam. Beesett két lány szobatársam, de szerencsére hamar odébálltak. Én meg az újsággal együtt elnyúltam a cseppett sem kényelmes ágyacskámon, de annyira fáradt voltam, hogy azonnal elaludtam. Az volt a legrosszabb ebben a napban, hogy hiába vagy a világ egyik legjobb városában, Barcelonaban, nagyon, de nagyon hiányzott Jani. Most, hogy otthon voltam pár napot, annyira jó volt újra vele lenni, és annyira magától értetődő volt, hogy a közelemben van, meg persze a macsesz , a kutyák...és most nagyon rossz volt nélkülük, rettenetes űrt éreztem. Remélem hamarosan ők is jönnek, és úra együtt leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése