Kimerültség

Jani szerencsésen megérkezett a kutyákkal és Micorral. Azt nem tudom hogyan tudott 2500 km-ert levezetni ilyen rövid idő alatt...csütörtökön délután indult, és péntek este már Barcelonaból hívott, ha nem beszélem rá, hogy aludjon ott, akkor képes lett volna hajnal 2-re . megérkezni. De mivel akkor még nem voltak meg a bútorok, és kvázi a ház kulcsain kívül nemigen tudtam volna neki prezentálni bármit is, ezért javasoltam neki, hogy aludjon egyet.

Szombat reggel Axellal lerohantuk az IKEA-t, vettem egy ágyat (olyan, amilyen- olcsóbb kategória, de most erre tellett, egyébként meg szuper kényelmes), íróasztalt (a számítógépnek), amúgy meg 38 euró volt, illetve vettem ebédlőasztalt 4 székkel, hogy legyen hová leülni.

A nappaliba a polcok érkeznek Magyarországról, gardróbszekrényekben tobzódunk, szóval ami még kéne az egy ülőgarnitúra a nappaliba és egy kerti bútor a teraszra, de mindent a maga idejében, most erre nem akartam költeni, nem ez az elsődleges.

Az Ikeában vásárolt cuccokat ledobtuk az albiban, majd mivel még elvileg volt 2 óránk Jani érezéséig, Axxal elmentünk vásárolni . Amit szerettem volna venni, azok ilyen banális dolgok, mint tisztítószerek, szappan, WC papír, kéztörlő.

A dolgok nem bizonyult ennyire egyszerűnek, mivel hogy ne kelljen Alcaláig visszamenni (8 km kb 10 perc kocsival) ezért kitaláltuk, hogy átnézünk aszomszéd faluba. Ott megláttunk egy Mercadona táblát, gondoltunk ez jó lez nekünk- igen ám, de ez átverésnek bizonyult mert a faluban nem volt Mercadona, cska akövetkezőbe...meg a következőbe...ott kóvályogtunk gyakorlatilag Guadalajaráig mentünk el a rohadék Mercadona miatt, és jól el is tévedtünk. Nagy nehezen megtaláltuk az áruházat, gyorsan vettem, ami eszembe jutott majd kénytelen voltam belátni, hogy janival is el kell mennünk este vásárolni a Carrefurba.

Visszafelé is sikerült eltévedni, mivel szegény Axel még a jó múltkor Cullerából hazajövet elhagyta a GPS-t és itt anélkül lehetetlen közlekedni. Szóval Jani hamarabb ért a házhoz, mint mi, de sikerült odatalálnunk.

Janinak nagyon tetszett a ház, gyorsan bepakoltunk, amit tudtunk, és a délután azzal telt, hogyösszeraktuk az ágyat, az ebédlőasztalt és valamennyire legalább annyira elrendezgettük a dolgainkat, hoyg enni, aludni, fürödni tudjunk.

Délután elugrottunk a Carrefruba, vettünk ruhaszárítót, mosószert, öblítőt, seprűt, felmosóvödröt, felmosófát, mosogatószivacsot...hihetetlen milyen apróságok szükségesek a mindennapi élethez. A Carrefurral szemben volt egy telepizza, leteszteltük azt is, bár mire hazaértünk a pizzával annyira fáradtak és elcsigázottak voltunk, hogy a felét meg sem ettük- hullaként zuhantunk az ágyba.

Persze vaásrnap reggel jó korán kellett kelni, mert a kutyák be voltak nevezve Madridba a nemzetközi kiállításra, illetve ez az év legnagyobb kiállítása itt Spanyolországban, mert a spanyol kennel klub idén ünnepli a 100 éves fennállását.

A Feria de Madridot sikerült gyorsan és hamar megtalálni, mert egyrészt túlünk kb. 20 perc kocsival, másrészt meg elég jól ki van táblázva, harmadrészt mert tudtam merre van.

16 ír farkas volt nevezve, csupa ismeretlen ember, és mégis csodálatos nap volt! Juan, akivel tavaly Dániában találkoztam először a világkiállításon és az egyetlen spanyol kutyás/ír farkasos ismerősöm, csak miattam jött fel Teneriféről. Mivel nálunk nem volt kamera (azt sem tudtuk hol van) ő csinált képeket, videot, amit remélem hamarosan el is küld.

Utherbaba ügyesen nyerte meg a champion osztályt lévén egyedül volt, de neki ez már rutin- ha egyedül van, ha nincs, nyer. Igaz, hogy szerintem többet nem állítom ki, csak ott lesz velünk, mert a kiállításokat imádja, szerepelni is szeret, de futni már nem. Szóval nem erőltetem.

Bogyesz pedig elemében volt, mert az hogy megnyerte az osztályát, csak a kezdet volt. Utána megnyerte e CACIB-ot végül a fajtagyőztes címet is. Nem hittem el! Komolyan, ilyet az elmúlt 15 évben nem éltem át- hogy egy kutya a tulajdon kezemben érjen el CACIB-ot. Persze, voltak már korábban kutyáim ilyen címekkel, csak akkor nem én vezettem fel őket, hanem Zoli. Fajtagyőztest, Best in Showt is nyertek már +gy, hogy én vezettem fel, akár Aisha, Bogyesz vagy Uther is, de CACIB-ot még sosem kaptam. Most, én vezettem fel, senki sem ismert, nem tudták ki vagyok, és a SPANYOL bíró megnyerette BogyeszbabátJ

Nincs mese, maradnunk kellett a Best in Show programra. Ami nem baj, mert jól körülnéztünk, meg ismeretségeket kötöttünk szóval jó volt. Arról nem is beszélve, hogy nyilván nem baj, ha a bírók jól megjegyzik maguknak Bogyeszt, hogy legközelebb is tudják majd, kit kell nyeretni, hihihihi :o))

A Best is Show minden kutyakiállítás fénypontja. Egy jól megszervezett program nagyon látványos és a közönségnek felejthetetlen élmény. Nagyon nagy megtiszteltetés a BIS körben felvezetni a kutyádat. Hát még egy ilyenben! Utoljára Dániában a világkiállításon láttam ilyet- végig kék szőnyeg , a kör két oldalán lelátók, tömve emberekkel, akik állva tapsolnak a kutyáknak. Egy ilyen helyre bevinni a kutyádat az egyik legnagyobb megtiszteltetés, ami egy kiállítót érhet, életre szóló élmény. Még sosem vezettem fel ilyen körülmények között, de Bogyesz annyira megkönnyítette a dolgomat, hogy nem is foglalkoztam a környezettel. A bíró nem helyezte csoportban Bogyeszt, de nem bántam, mert a közönség tapsa mindenért kárpótolt, másrészt mikor kimentümk zúdultak a gratulációk. Szóval nagyon-nagyon-nagyon jó volt!

Persze ismét fáradtan estünk haza és csak aludni volt erőnk, pláne, hogy még eőtte Axelhez beugrottunk a bőröndjeimért. Még este pakolásztunk, amit tudtam kirámoltam de vállfabeli hiányosságok miatt nem sikerült teljesen kicsomagolnom. Vacsira most Burger Kinges cuccot ettünk, lévén nem tudok főzni, mert nincs egy evőeszközünk, egy fakanalunk se.

Hétfőn felkelni maga volt a pokol. Iszonyatosan fáradt voltam, egy picit el is aludtunk, így Jani vitt be melózni- viszont tőlünk 35 perc kocsival a munkahelyem, ami nagyon jó! De ki fogom próbálni az összes lehetséges útvonalat: metro, vonat, stb. , hogy meggyőződjek róla, melyik a legésszerűbb megoldás.

A munkahelyemen a percek óráknak tántek, mivel nincsenek még saját hozzáféréseim, és a munkával eljutottam egy olyan stádiumba, ahol kell az e-mail. Hát most az nincsen.

Délután megérkezett a cuccunk Magyarországról- Axelhoz ment el érte Jani és hordta haza a polcokat, dobozokat. Axelnál találkoztunk munka után és mentünk haza.

Már a Napsütötte Toscana c. Filmen is benne volt, hogy a ház akkor mutatkozik igazán be neked, amikor fokozatosan, szobáról- szobára takarítasz és alkalmazkodsz hozzá. Én is így tettem: konyhatakarítás, fertőtlenítés és szekrénypakolászás volt az esti program- vacsorára meg egy jégkrém.

Annyira ki vagyok merülve, hogy azt el sem tudom mondani. Fél 6-kor kell kelnem reggel és este éjfél előtt nem tudunk elaludni. Nagyon várom már a szombatot, remélem akkor lesz egy szusszanásnyi időm. Nem panaszkodom, eszemben sincs, csak a fáradság...