Milyenek a spanyolok?

A múlt héten olvastam a Határátkelőn egy nagyon jópofa posztot az Új.Zélanddal kapcsolatos előítéletekről, illetve kaptam néhány kérdést a spanyolokkal kapcsolatban, úgyhogy ez adott ihletet arra, hogy megírjam, én hogyan látom a spanyolokat. Előre szólok: minden hibájuk / másságuk ellenére én kedvelem őket, ha másért nem, akkor azért, mert ez az ország befogadott engem (minket) és mert azt is nagyon jól tudom, hogy nekem, külföldiként kell/kellett alkalmazkodnom az itteniekhez, és nem őket alakítani az én szájízem szerint. (ez nem mellesleg szerintem minden határátkelőre igaz- az országot, az embereket, ami befogad bennünket úgy kell elfogadni, ahogy vannak- ha nem tetszik, odébb lehet állni). Természetesen az alábbi post rendkívül szubjektív és nem azért készült, hogy bárkit megbántsak vele.
Kezdjük akkor a nemekkel:
A spanyol nők
Az öcsém és a párom egyöntetűen azt állítja, hogy a spanyol nők nagyon csúnyák. Körmendi János szemöldökük van és Ruzsa Sándor bajuszuk, valamint iszonyatosan igénytelenül öltöznek. Ja, és az arcuk is olyan Penelope Cruz forma, ami szerintük nem szép. Ellenben, a párom szerint 40 fölött valami történik a spanyol nőkkel, és megszépülnek, elkezdenek igényesedni.
Mi az én tapasztalatom? A spanyol nőknek nagyon szép alakjuk van. Komolyan, az egy négyzetméterre jutó sudár, karcsú nők aránya szerintem itt az egyik legnagyobb. A hajuk általában nagyon szép, sűrű, igazi mediterrán haj (az egyik kozmetikai világcég kifejezetten ide alkotott egy mediterrán hajtípus ápolására való termékcsaládot, melyet Paz Vega reklámoz) Tény, hogy a szemöldök és bajusz gyantázásban lenne még hová fejlpdni, de én egyáltalán nem látom annyira csúnyának a spanyol nőket. Az tuti, hyog rengeteget beszélnek, de ez úgy általában igaz a spanyolokra. Az is igaz, hoyg nem tudnak igányesen öltözködni: össze-vissza válogatják a ruhákat, ami azért is döbbenetes, mert aki Madridban nem tud igényeset és jó áron vásárolni, az sehol sem tud. Itt minden adva van ahhoz, hogy kevés pénzből jól nézz ki. És az is igaz, hogy a hangjuk sokszor inkább egy férfiéhoz hasonlít, de igazából ez csak alsőre szembetűnő (illetve fülbetűnő) utána egyáltalán nem zavaró. Ami még a spanyol nők javára írható, hogy nem vesznek FAKE-t. Tehát ha valakinél egy Luis Vuitton táskát látsz, akkor biztos lehetsz benne, hyog eredeti. Mindezek alól kivételek a bevándorlók: őket az esetek 90%-ban ki tudod szúrni, nem csak a külsőségek (bőrszín, hajtípus, stb.) miatt, hanem a megjelenésük miatt is. Az esetek többségében igényességről náluk aztán nem nagyon lehet beszélni, de itt is akad kivétel.
A spanyol férfiak
Aki azt hiszi, hogy ideérve száz, meg száz Antonio Banderas hasonmással fog találkozni, az nagyot fog csalódni. A spanyol férfiak, bár magukat félistennek tartják, sajnos elég messze vannak az ideálistól. Kezdjük ott, hogy a többségük nem üti meg a 170 centit. Sok közülük már huszonéves korára elhagyja magát, és általában igaz, hogy több az ápolatlan férfi, mint az ápolt. Pedig itt is igaz ugyanaz: olcsón és jól lehet öltözködni. Kivétel ezalól a melegek, komolyan mondom, eszméletlen igényesen tudnak felöltözni, és a nagy többség nagyon ápolt is. A spanyol férfiak egy része a nőkkel rendkívül rosszul bánik, nagyon "machisták"- az elmúlt évben sok nő halt meg a saját párja keze által, itt a párok közötti bántalmazás, hogy ne mondjam, nem túl ritka eset. (nyilván ebben a nők is vastagon benne vannak, de ez egy másik post témája). Van viszont egy spanyol típus (én a mallorcai herceg után "Undangarin típusnak" hívom), akik magasak, arányosak és adnak is magukra. Szerencsére látni ilyet is. És szerencsére ott vannak a rendőrök, ahol alap követelmény a 170 centi feletti magasság, szóval lehet nézelődni. A jó hír az, hogy ma már egyre több férfi sportol rendszeresen, és öltözik igényesen és ad a jólápoltságra.
Jellem
A spanyolok rendkívül nyitottak és nagyon segítőkészek. Bárkivel, bármiről képesek órákat beszélgetni, és ha bármiben segítség kell, bátran fordulhatsz hozzájuk. Nem olyan emberek, akik bármi viszonzást elvárnak a segítségért, szívességért cserébe, és nem olyanok, akik ha valamit a szemedbe mondanak utána a hátad mögött beléd döfik a kést. Ha valami nem tetszik nekik, azt megmondják a szemedbe. Az tény, hogy egy bizonyos szinten túl nem fognak magukhoz engedni, értsd: pl. nagyon jóban kell lenned valakivel ahhoz, hogy meghívjon a lakásába, nem szívesen adják ki a privát szférájukat. de bármikor készek veled beülni egy italra, kv-ra, vagy ebédre. A humorérzékük nem túl fejlett: aki az angol vagy az abszurd humort szereti, netán a szatírát vagy a szarkazmust, az itt nehezen talál olyan emberre, aki vevő a humorára. Egy példa: 2010-ben amikor a spanyolok megnyerték a vb-t a Tour De francot, a Roland Garrost, a BLt- (és még ki tudja mit, csak szegény Fernando Alonso nem nyert semmit) az év vicce ez volt:
"Hola, soy español, que quieres que te gane?" Magyarul: "Szia spanyol vagyok, mit szeretnél, mit nyerjek meg Neked?" Hát ööööö...na, ez a spanyol humor. Persze itt is vannak nagyon jó fej és humoros emberek, és a legtöbbjükkel tényleg jókat lehet nevetni, ha nem egy Monthy Pyton- féle humort vársz el tőlük.
A pontosság nem az erényük, de ezt nem is várják el tőled sem. Természetes, hogy itt mindenhonnan 5-10 percet késik az ember, sosem teszik szóvá.
Az is igaz, különösen a madridiakra, hogy lusták egy kicsit. Mondok egy példát. Alcalá de Heanres, vasútállomás. Óriási parkoló, reggle fél 8- helyvadászat. A bejárat közeli helyek mind foglaltak, van, hogy egymás mellett 4 autó is áll, épp csak annyi helyet hagyva, hoyg óvatosan elférj mellettük. Ellenben 20 méterrel arrébb ott vannak a jobbnál-jobb helyek, de ők oda nem állnak, mert messze van... Másik példa: itt az ebédszünet egy óra. És pont. Egy óra kell egy jó ebédhez, úgyhogy ezt mindenki tudomásul is veszi. A mostani munkahelyemen az ebédidő majd másfél óra! Mert ennyi kell.....szintén kell reggel és délben kv szünet. Ez az előző munkahelyemen, egy multinál is így volt-. Biztos vannak kivételek, de én még itt nem találkoztam velük.
Nacionalizmus
Nem teljesen jó szó ez ide, inkább mondjuk úgy, hogy szerintük a spanyol kaják a legjobbak, a spanyol borok a legjobbak, a spanyol olívaolaj a legjobb, a spanyol nők a legszebbek, nem beszélve a fociról (na jó, ebben igazuk is van)...stb.stb.
Ez még mind nem lenne annyira érdekes, ha ez nekik jó, akkor higgyék ezt (megjegyzem egy tavalyi tanulmány szerint a spanyolok 44%-a élete során egyszer sem volt külföldön). Ami számomra megdöbbentő az, hogy minden esetben a helyi termékeket preferálják. Tehát akkor is a spanyol árut veszi meg, ha az történetesen drágább, mert bízik a spanyol márkában. Ez egy rendkívül tiszteletre méltó tulajdonság, szerintem ezt nem ártana eltanulnunk tőlük...de még akkor is a hazai márkát preferálják, ha történetesen nem a legjobb. Példa? a főnököm vett egy hazai márkájú órát, Elsa Pataky és Gerald Piqué a reklám araci az órának (nem írom le a márkát). A tesóm szerint (meg szerintem is) ezeknek az óráknak a minősége a legalja kínai gagyit is alulról súrolja, mégis a főnököm 650 eurót pengetett ki érte. Mondtam is neki, hogy ha 100 eurót hozzátett volna akkor már egy Tag Heuert is vehetett volna magának. De mondok jobbat: az a Longines óra, amit én kinéztem magamnak (és talán egy szép napon meg is veszem) az is 650 euróba kerül. De nyilván, a Longines, szerintük egy csöves svájci márka, inkább veszi a spanyolt. Mert azt mondjuk Fernando Alonso reklámozza (ez a másik óramárka, ami igencsak túl van értékelve errefelé).
Tolerancia
Mindabban, amit fent leírtam, nos, nincs igazam. Ugyanis a spanyolokat egyáltalán nem érdekli, hogy vagy felöltözve, milyen a hajad vagy a bőröd színe, milyen az orientációd. A spanyolok legnagyobb erénye szerintem a tolerancia. Itt egyszerűen elfogadnak olyannak, amilyen vagy, akárhogy is nézel ki, akárhogy is öltözködsz, akár meleg vagy, akár nem. Ez az, ami miatt ezek az emberek igazán szeretnivalóak. Mert nem akarnak megváltoztatni.

Mégis miért szeretem őket?
1. Jó fejek
2. Segítőkészek
3. Nyitottak
4. Kedvesek
5. Toleránsak
6. Optimisták
7. Befogadtak
Szóval ilyenek a spanyolok.

És minden más badarság (todo lo de más son tonterías).

Meg amúgy is, senki sem tökéletes, én sem...:o)