A múlt héten olvastam a Határátkelőn egy nagyon jópofa posztot az
Új.Zélanddal
kapcsolatos előítéletekről, illetve kaptam néhány kérdést a spanyolokkal kapcsolatban, úgyhogy ez adott ihletet arra, hogy megírjam, én hogyan látom a spanyolokat. Előre szólok: minden hibájuk /
másságuk ellenére én kedvelem őket, ha másért nem,
akkor azért, mert ez az ország befogadott engem (minket) és
mert azt is nagyon jól tudom, hogy nekem, külföldiként kell/kellett
alkalmazkodnom az itteniekhez, és nem őket alakítani az én
szájízem szerint. (ez nem mellesleg szerintem minden határátkelőre igaz- az országot, az
embereket, ami befogad bennünket
úgy kell elfogadni, ahogy vannak- ha nem tetszik, odébb lehet állni). Természetesen az alábbi
post rendkívül szubjektív és nem azért készült, hogy bárkit megbántsak vele.
Kezdjük akkor a nemekkel:
A spanyol nőkAz öcsém és a párom egyöntetűen azt állítja, hogy a spanyol nők nagyon csúnyák. Körmendi János szemöldökük van és Ruzsa Sándor bajuszuk, valamint iszonyatosan igénytelenül öltöznek. Ja, és az arcuk is olyan
Penelope Cruz forma, ami szerintük nem szép. Ellenben, a párom szerint 40 fölött valami történik a spanyol nőkkel, és megszépülnek, elkezdenek
igényesedni.
Mi az én tapasztalatom? A spanyol nőknek nagyon szép alakjuk van. Komolyan, az egy
négyzetméterre jutó sudár, karcsú nők aránya szerintem itt az egyik legnagyobb. A hajuk általában nagyon szép, sűrű, igazi mediterrán haj (az egyik kozmetikai
világcég kifejezetten ide alkotott egy mediterrán
hajtípus ápolására való
termékcsaládot, melyet
Paz Vega reklámoz) Tény, hogy a szemöldök és bajusz gyantázásban lenne még hová
fejlpdni, de én egyáltalán nem látom annyira csúnyának a spanyol nőket. Az tuti,
hyog rengeteget beszélnek, de ez úgy általában igaz a spanyolokra. Az is igaz,
hoyg nem tudnak
igányesen öltözködni: össze-vissza
válogatják a ruhákat, ami azért is döbbenetes, mert aki
Madridban nem tud
igényeset és jó áron vásárolni, az sehol sem tud. Itt minden adva van ahhoz, hogy
kevés pénzből jól nézz ki. És
az is igaz,
hogy a hangjuk sokszor inkább egy férfiéhoz hasonlít, de igazából ez csak
alsőre szembetűnő (illetve
fülbetűnő) utána egyáltalán nem zavaró. Ami még a spanyol
nők javára írható, hogy nem vesznek
FAKE-t. Tehát ha
valakinél egy
Luis Vuitton táskát látsz,
akkor biztos lehetsz benne,
hyog eredeti. Mindezek alól
kivételek a bevándorlók: őket az esetek 90%-
ban ki tudod szúrni, nem csak a külsőségek (
bőrszín,
hajtípus,
stb.) miatt, hanem a megjelenésük miatt is. Az esetek többségében igényességről náluk aztán nem nagyon lehet beszélni, de itt is akad kivétel.
A spanyol férfiakAki azt hiszi, hogy
ideérve száz, meg száz
Antonio Banderas hasonmással fog találkozni, az nagyot fog csalódni. A spanyol férfiak, bár magukat félistennek tartják, sajnos elég messze vannak az ideálistól. Kezdjük ott, hogy a többségük nem üti meg a 170 centit. Sok közülük már huszonéves korára elhagyja magát, és általában igaz, hogy több az ápolatlan férfi, mint
az ápolt. Pedig itt is igaz ugyanaz: olcsón és jól lehet öltözködni. Kivétel
ezalól a melegek,
komolyan mondom,
eszméletlen igényesen tudnak felöltözni, és a nagy többség nagyon ápolt is. A spanyol férfiak egy része a nőkkel rendkívül rosszul bánik, nagyon "
machisták"- az
elmúlt évben sok nő halt meg a saját párja keze által, itt a párok közötti bántalmazás, hogy ne mondjam, nem
túl ritka eset. (nyilván ebben a nők is vastagon benne vannak, de ez egy másik
post témája). Van viszont egy spanyol típus (én a mallorcai herceg után "
Undangarin típusnak" hívom), akik magasak, arányosak és adnak is magukra.
Szerencsére látni ilyet is. És
szerencsére ott vannak a rendőrök, ahol
alap követelmény a 170 centi feletti magasság, szóval lehet nézelődni. A jó hír az, hogy ma már
egyre több férfi sportol rendszeresen, és öltözik igényesen és ad a
jólápoltságra.
JellemA spanyolok rendkívül nyitottak és nagyon segítőkészek. Bárkivel, bármiről képesek órákat beszélgetni, és ha bármiben segítség kell, bátran
fordulhatsz hozzájuk. Nem olyan emberek, akik bármi viszonzást elvárnak a segítségért, szívességért cserébe, és nem olyanok, akik ha valamit a
szemedbe mondanak utána
a hátad mögött beléd döfik a kést. Ha valami nem tetszik nekik, azt megmondják a szemedbe. Az
tény, hogy egy bizonyos szinten túl nem fognak magukhoz engedni, értsd:
pl.
nagyon jóban kell lenned valakivel ahhoz,
hogy meghívjon a lakásába, nem szívesen adják ki a privát szférájukat. de
bármikor készek veled beülni egy italra,
kv-ra, vagy ebédre. A
humorérzékük nem
túl fejlett: aki az angol vagy az abszurd humort szereti, netán a
szatírát vagy a
szarkazmust, az itt nehezen talál olyan emberre, aki vevő a humorára. Egy példa: 2010-
ben amikor a spanyolok megnyerték a vb-t a
Tour De francot, a Roland
Garrost, a
BLt- (és még ki tudja mit, csak szegény
Fernando Alonso nem nyert semmit) az év vicce ez
volt:
"
Hola,
soy español,
que quieres que te
gane?" Magyarul: "Szia spanyol vagyok, mit szeretnél, mit nyerjek meg Neked?" Hát
ööööö...na, ez a spanyol humor. Persze itt is vannak nagyon jó fej és humoros emberek, és a legtöbbjükkel tényleg jókat lehet nevetni, ha nem egy
Monthy Pyton- féle humort vársz el tőlük.
A pontosság nem az erényük, de ezt nem is várják el tőled sem. Természetes, hogy itt
mindenhonnan 5-10 percet késik az ember, sosem teszik szóvá.
Az is igaz, különösen a
madridiakra,
hogy lusták egy kicsit. Mondok egy
példát.
Alcalá de
Heanres,
vasútállomás. Óriási parkoló,
reggle fél 8-
helyvadászat. A bejárat közeli helyek mind foglaltak, van,
hogy egymás mellett 4 autó is áll, épp csak annyi helyet hagyva,
hoyg óvatosan elférj mellettük. Ellenben 20 méterrel
arrébb ott vannak a
jobbnál-jobb helyek, de ők oda nem állnak, mert messze van... Másik példa: itt az
ebédszünet egy óra. És pont. Egy óra kell egy jó ebédhez, úgyhogy ezt mindenki tudomásul is veszi. A mostani
munkahelyemen az ebédidő majd másfél óra! Mert ennyi kell.....szintén kell reggel és délben
kv szünet. Ez az előző
munkahelyemen, egy multinál is így volt-. Biztos vannak kivételek, de én még itt nem találkoztam velük.
NacionalizmusNem teljesen jó szó ez ide, inkább mondjuk úgy, hogy szerintük a spanyol kaják a legjobbak, a spanyol borok a legjobbak, a
spanyol olívaolaj a legjobb, a spanyol nők a legszebbek, nem beszélve a fociról (na jó, ebben igazuk is van)...stb.stb.
Ez még mind nem lenne annyira érdekes, ha ez nekik jó, akkor higgyék ezt (megjegyzem egy tavalyi
tanulmány szerint a spanyolok 44%-a élete során egyszer sem volt külföldön). Ami
számomra megdöbbentő az,
hogy minden esetben a helyi termékeket preferálják. Tehát akkor is a spanyol árut veszi meg, ha az történetesen drágább, mert bízik a
spanyol márkában. Ez egy rendkívül tiszteletre méltó tulajdonság, szerintem ezt nem ártana
eltanulnunk tőlük...de még akkor is a hazai márkát preferálják, ha történetesen nem a legjobb. Példa? a főnököm vett egy hazai márkájú órát,
Elsa Pataky és
Gerald Piqué a reklám
araci az órának (nem írom le
a márkát). A tesóm szerint (meg
szerintem is) ezeknek az óráknak a
minősége a legalja kínai gagyit is alulról súrolja, mégis a főnököm 650 eurót pengetett ki érte. Mondtam is neki, hogy ha 100 eurót hozzátett volna akkor már egy Tag
Heuert is vehetett volna magának. De mondok jobbat: az a
Longines óra, amit én kinéztem magamnak (és talán egy szép napon meg is veszem) az is 650 euróba kerül. De nyilván, a
Longines, szerintük egy csöves svájci márka, inkább veszi a spanyolt. Mert azt mondjuk
Fernando Alonso reklámozza (ez a másik
óramárka, ami igencsak túl van értékelve errefelé).
ToleranciaMindabban, amit fent leírtam, nos,
nincs igazam. Ugyanis a spanyolokat egyáltalán nem érdekli,
hogy vagy felöltözve, milyen a hajad vagy a bőröd színe, milyen az orientációd. A spanyolok legnagyobb erénye szerintem a tolerancia. Itt egyszerűen elfogadnak olyannak, amilyen vagy, akárhogy is nézel ki, akárhogy is öltözködsz, akár meleg vagy, akár nem. Ez az, ami miatt ezek az emberek igazán
szeretnivalóak. Mert nem akarnak megváltoztatni.
Mégis miért szeretem őket?
1. Jó fejek
2. Segítőkészek
3. Nyitottak
4. Kedvesek
5. Toleránsak
6. Optimisták
7. Befogadtak
Szóval ilyenek a spanyolok.
És minden más badarság (todo lo de más son tonterías).
Meg amúgy is, senki sem tökéletes, én sem...:o)