Blézervadászat

Az úgy volt, hogy behívtak egy állásinterjúra. Nem ám olyan himi-humira.
Először skype-on beszéltünk, mivel a cég Saint Feliu de Guxils-ban, Girónától 30 km.re a tengerparton, a Costa Bráván van. Akkor azt mondták, hogy ha megfeleltem, akkor felhívnak és fizetnek egy AVE (expresszvasút) jegyet, mert a következő kör már a cég irodájában lesz. És mit ad Isten így is lett!
Igen ám, de az interjú napjára 18 fokot jósoltak a tengerparton, mégsem mehettem pulóverben, sem pedig vastag harisnyában és szoknyában...és egyáltalán, nem akartam szoknyában menni (mert akkor ahhoz már nem csizmát, hanem tűsarkút kellett volna vennem, amiben semmilyen vonatutat, meg egész napos mászkálást nem bírok ki. Na, mindegy ez amolyan női hiszti, "nincs egy rongyom se, amit felvegyek"-szerű. A lényeg: vajszínű nadrághoz keresnem kellett egy blézert. jelenleg 2 blézerem van: egy fekete, amire a legapróbb szösz is ráragad, illetve egy barna, ami meg nagyon vékony anyagból van. Ja és a legfontosabb: mindkettő kutyafelvezető blézer, és mindkettő nagyon gyűrődik, lévén lenvászon anyagból vannak. Szövetnadrághoz egyik sem való.
Na, szóval a nagy izgalmamban, hogy behívtak az állásinterjúra, meg, hogy irány a tengerpart, úgy döntöttem, igenis kell nekem egy új blézer.  Miután ezt így eldöntöttem, felszálltam az első buszra Alcalá felé. Gondoltam először lecsekkolom a kínai boltot, hátha találok ott valamit, de megint meggyőződtem róla, hogy a kínainál vagy 10 éves fruskákra, vagy kínaiakra terveznek, mert aki 38-asnál nagyon méretet hord, netán nem A kosaras a melltartója, az nem talál magára semmit.
Nnna, ezek után úgy döntöttem, akkor irány a Parque Corredor, a bevásárlóközpont Torrejon de Ardoz-ban. Felszálltam a 252-es buszra és leszálltam az áruház előtt..
Tervszerűen bementem (mert már tervem is volt) először a Primarkba, aztán a C&A-be. A Primarkban felpróbáltam egy színben egész jó, de anyagában műszálas blézert, ami lehetett volna kisebb, a C&A-ben pedig méretben nagyon jó, de színben borzalmas (nyanyaszürke meg narancs-pink) színekben pompázó darabokat találtam, mindezt majdnem 50 eurórét- nos ennyit egyetlen állásinterjú sem ér. Csalódottan mentem ki, de közben meglett a B-tervem is: bemegyek a Plenilunioba! ott is van Primark, hátha van blézer a méretemben, de van C&A, meg Punto Roma is, igaz ott is elég drágák a dolgok, de hátha a leárazás végére tartogatnak valamit.
Nos betipegtem a Plenilunioba (elképesztő a tömegközlekedés, az van, hogy nincs autóm, de így is remekül elközlekedem). Na a Plenilunioban nagyon hamar megoldottam a dolgokat. Bementem a Primarkba és megláttam "A " blézert. Középkék szövetblézer, van anyaga, nem gyűrődős, és remekül áll- mindezt 17 EUR-ert. Biztos, ami sicher, beszaladtam a C&A-be is, de ugyanazokat a rémségeket láttam, így vissza  Primarkba és potom 17 euróért enyém lett a blézer! Az a legjobb, hogy Alcalában a 15:10-es buszt el is értem, (Jani közben spanyolon volt, így ő is azzal jött) és együtt mentünk haza, 4-re otthon si voltam, hogy felkészüljek a másnapi interjúra.
Az AVE-utazásról majd írok egy másik postot, mert megér egy mesét a vasútközlekedés a spanyoloknál.
És, hogy megérte-e beruházni a blézerbe? Mindenképpen, hiszen megkaptam az állást, úgyhogy áprilisban költözünk a Costa Brava-ra, a tengerpartra!