A tökéletes szombat

Jó dolog Valdeaveroban lakni. Nem csak azért, mert egy kis falu, mégis Alcalában 10 perc alatt, Madridban fél óra alatt bent lehet lenni, hanem azért is, mert nyugis, csendes és fantasztikus környezetben van. Ha ez még nem lenne elég, akkor a szomszédunk, a polgármester, igazi közösségkovácsoló ember. Január elején San Sebastian ünnepén főztek az egész falunak- nem nagy szám, gyakorlatilag morzsás-hagymás chorizo volt, de finom volt, jól laktunk és még lehetett mellé kólát, sört vagy bort is inni.

Most meg azt találta ki, hogy elviszi a falut (aki jelentkezett) a méhészeti killításra Pastrana-ba ami Guadalajaratól 40 km-re található kis falu.

Nosza, kiplakátolták a faluban, hogy mikor indul a busz reggel, és, hogy mindenki hozzon elemózsiát. Jani utolsó pillanatban jelentkezett (illetve engem is feliratott) a kirándulásra, és szombat reggel, egy gyönyörű napfényes tavaszi reggelen ott álltunk 10-kor a buszmegállóban. Előzőleg becosmagoltuk a szendvicset, kis kekszet, üdítőt, narancsot. A busz, spanyol módra 15 perc késéssel indult. Először azt hittem, amolyan falusi öregek túrája lesz, de legnagyobb megelepetésemre velünk egykorú, illetve nálunk kicsit idősebb házaspárok, többen gyerekekkel várták az utat. Nagyon jó, kényelmes kis buszunk volt, arra nem vesztegette senki sem az idejét, hyog létszámellenőrzést tartson. Az az igazság, hogy vagy a polgármesternek van sasszeme és kitűnő memóriája, vagy egyszerűen mázlink volt, hogy senki sem hagytunk el sehol és ugyanannyian jöttünk vissza, mint ahányan elindultunk.

Útközben elmondták a város történetét, valamint azt, hoyg ugyan a vásár kicsi, és hamar bejárja az ember, de nemetközi, és igazából a mi a kunszt az egészben az a csodálatos középkori falu és a táj. Hát ebben nem tévedtek. Azt is elmondták, hogy ugyan a faluban nagyon jól és jó áron lehet enni, de a vásár alkalmából mindennek megemelik az árát, és mivel nagyon sok látogató érkezik, gyakorlatilag lehetetlen beférni az éttermekbe, ezért is kérték, hogy hozzunk magunkkal kaját. eben sem tévedtek, a falut bejárva az átlagmenüt 25 EUR-óért/ fó árulták! Hát ennyiből Janival ketten eszünk az all you can eat wok.ban, vagy ennyiből eszek 3 fogásos menük koktélle és újratöltött kólával a Hard Rock Caféban!

Szóval megérkeztünk és megbeszéltük, hogy fél 3 -kor találkozunk a buszmegllóban , akkor ebéd, és utána még egy kis szabad program és kb 5-re leszünk Valdeaveroban.

Janival nekiidultunk a Pastrana-nak. Aki járt már Toledóban annak lehet némi elképzelése a középkori városokról, falvakról: sok kő, nagyon szűk utcák, sikátorok: magas házak, az balakok egymással szemben gyakorlatilag alig egy méterre vannak- és mégis valami hihetetlenól kedves, bájos, közékori hangulatot árasztó hely volt ez is. Nem modnom, hoyg laknék ilyen helyen, de a hangulat, az nagyon megkapó, az embernek egész nap mosolyogni támad kedve. Monduk mi már reggel óta egyfolytában nevettünk, talán a tavasz, talán a kirándulás, talán minden...mert jól éreztük magunkat.

Bementünk a vásárba is, ami tényleg nem volt nagy, és egy része valóban csak a méhészeti szakembereknek volt érdekes: védőfelszerelések, különféle gépek, ami a méz lefjtését és a palackozását (dunsztosüvegezését) végzi el, vszotn szerencsére méztermelők is jöttek, így lehetett akár bizcocho borachot (részeges piskóta-olyna íze van mint a tejbegríznek mézbe áztatva) és kölünféle mézeket kóstolni. Vettünk is mézet- magunlnak is, Axelnak is. Illetve mézes szappant is vettünk-ugyanis a mézből nem csak mézet, hanem mindenféle kozmetikumokat is készítenek és ezekből is volt bőven látnivaló, vásárolnivaló.

Szerencésre a vésér területén volt egy bár is, aminek volt terasza, így olyan dél körül tudtunk kávézni, illetve caña+tapa vagy refresco+tapa 1,50-ért akció keretében Jani megivott egy sört én pedig egy kólát 1-1 jamón serranos szendvics mellett. (ez volt a tapa).
Fél háromkor volt a tali a többiekkel és ekkor votl hivatalosan az ebéd, amikor a falusiak szépen elővették a hozott elemózsiát és mindenki megette a magáét esetleg kínálgatta a többieket. Itt ismerkedtünk meg egy házaspárral ahol a hölgy bolgár, eszméletlen jó fejek voltak és úgy egyáltalán az egész valdeaveroi társaság nagyon jó fej és kedves emberekből állt. Ebéd után még belefért egy rövid séta, majd irány a busz és indulás vissza. Közben Axellal megbezséltük, hoyg megyünk este a Cuadernillosba moziba, úgyhogy hazaérve lapakolzunk, gyors felfrissülés után beültünk a kcosiba és irány Alcalá. Itt nézelődtünk egy kcist meg vacsoráztunk a Burger Kingben és utána meg irány John Carter- ez volt a film, amit megnéztünk. Nekem tetszett, pedig a kritika nagyon lehúzta- én azt gondolom, hyog aki Avatar meg Star Wars koppintást lát benne, az gondolja végig, hyog ez aregény a XIX.században íródott, míg az Avatar pár ve, a Star Wars pedig  majd 30 éve, úgyhogy inkább úgy mondaám, hogy a John Carter alapjául szolgáló regényt valszeg Geroge lucas és James Cameron is olvasta...
Mozi után hulla fáradtak voltunk, szóval mentónk is haza- de mégis olyan jó érzés volt egy tökéletes napot megélni. Kirándulás a párommal, jó társaság, mozi a tesómmal, jó kis vacsi- kell ennél több?