A mai post egy kicsit gazdaságpolitikus, de nem kell megijedni, az elején idézett bejegyzést azért tettem bele a postomba is, hogy értsük, tulajdonképpen miért is van válság Spanyolországban, de megijedni szeritnem nem kell, ezért is sorolom fel, hogy a reálisan mit is érzékel belőle az itt élő ember. Először az idézet a Haza és Haladás blogból.
” Paul Krugman, Nobel díjas közgazdász szavaival élve, Spanyolország lesz a válság új epicentruma..(…) A kormány példásan elkezdte végrehajtani az EU és a nemzetközi hitelezők által kívánatosnak tartott költségcsökkentő és bevételnövelő intézkedéseket. Az EU-val egyeztetett, a tavalyi 8,5 százalékos költségvetési hiányt két év alatt 5,5 százalék ponttal csökkentő költségvetési kiigazító program szerint a kormány idén mintegy 32 milliárd eurós megtakarítást kíván elérni. (…)
Számtalan helyen leírták már, hogy Spanyolország problematikája teljesen eltérő Görögországétól. A gazdaság fundamentumai a válság kitörése előtt rendben voltak: 40 százalék körüli GDP arányos államadósság, szufficites költségvetés, növekvő GDP. Valójában a jórészt német bankok által finanszírozott, a világgazdasági válság hatására kipukkant ingatlanbuborék rántotta magával a gazdaságot. Ez hozta abba a helyzetbe az ibériai országot, hogy most az államadóssága 80 százalék-, a hiány bőven az EU által megkívánt 3 százalék fölött van, a fiatalkorú munkanélküliség 50 százalék körüli és a világ tízedik legkockázatosabb adósa. A gazdaság továbbra sem tudott kikerülni a recesszióból, idén másfél százalék körüli gazdasági visszaeséssel lehet számolni. (…)
A piacok igazából nem attól tartanak, hogy a spanyolok nem tudják teljesíteni a deficitcélt, hanem attól, hogy annak teljesítése után, a megszorítások hatására a gazdaság romokban fog heverni és végül Spanyolország kénytelen lesz elhagyni az euró zónát vagy az európai mentőalap, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) segítségét kérni. Szerinte a spanyol probléma megoldását a bankok rendbetételével kellene kezdeni. Erre azonban a magánszektor nem hajlandó, a kormány meg nem képes. Ezért lenne szükség az EU segítségére a bankok feltőkésítésében. (…)
A spanyol nemzeti bank szerint februárban tizennyolc éves csúcsot döntött a nem fizető hitelek aránya.. “
A fenti adatokhoz hozzátartozik a spanyol gazdaság legégetőbb problémája a 23,6%-os munkanélküliség, ami a fiatalok körében majdnem 50%, ami azt jelenti, hogy minden második 30 év alatti fiatalnak nicns munkája, ez elképesztő adat!
Ugyanakkor az érem másik oldala az, hogy a munkanélküli járadék Spanyolországban 2 év, ezalatt az idő alatt kapod a fizetésed 70, majd 60%-át, és maguk a spanyolok is bevallják, hogy a munanélküli járadék folyósítása alatt nem törik össze magukat, hogy állást keressenek, az első évet végigfiestázzák (hiszen gondolj bele 1200 eurót kapsz anélkül, hogy dolgozni kellene érte, ez kinek nem éri meg?), majd a második év második félévétől elkezdenek nézelődni. Az is nagyon jellemző a spanyolokra, hogy a fiatalok hagyományosan a szülőkkel laknak a házasságkötésükig, de átlag kb. 30 éves korukig, így a fiatalok nincsenek annyira rákényszerülve hogy önálló életet kezdjenek, amíg ott vannak a szülők hogy támogassák őket. A munkanélküliek rengeteg tansolyamból, kurzusból, tovább- és átkápzésből válogathatnak, szintén teljesen ingyen és szerencsére ezt sokan ki is használják. Tudvalévő, hogy a spanyolok (tisztelet a kivételnek) nem egy kézett nép, itt nem votl divat továbbtanulni, hiszen a gazdaság, és elsősorban az építőipar munkaerő igénye nem csak a helyieket, hanem a bevándorlók tömegeit szívta fel, és ezek emberek jelentős része most állás nélkül, képzettség nélkül próbál boldogulni, s nem nagyon versenyképes a munkaerő piacon. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a sapnyolok az únióban a sor végén kullognak az idegennyelv ismeretek terén, hiszen eddig nem volt szükségük rá, a gazdasáuk ereje elég volt ahhoz, hogy elvárják másoktól, hogy tanuljanak meg spanyolul, ők maguk nem voltak rászorulva az óriási belső felvevőpiac miatt sem, meg a jól ápolt Dél-amerikai kapcsolatoknak köszönhetően sem- hiszen arra a piacra is dolgoztak és ott ugye szintén a spanyol a fő nyelv. Személy szerint nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Rajoy kormány mikor lépi meg és rövidíti le a munkanélküli járadék folyósítását, ami ugyan óriási társadalmi felzúdulást váltana ki, de szerintem az egyik kulcsa a gazdasági megszorításoknak- tény az is, hogy az itt megtakarított pénz mindenképpen a cégek munkaerő teremtéséek támogatására kell fordítani pl. járulék vagy adókedvezmények formájában. Ha nincs annyi munkanélküli az nem csak az államnak megtakarítás, de minél több ember doglozik, annál több a fogyasztás ls annál jobban pörög a gazdaság, (azt meg ugye tudjuk, hogy a spanyol ember lokálpatrióta és a sajá termékeit helyezi előnybe a vásárlásnál még akkor is, ha az a drágább). A munkanélküli járadék lefaragása egyelőre ott tart, hogy néhány tartomány már pedzegeti, hogy amennyiben a 3. Felajánlott állást is visszautasítja a delikvens, akkor megvonják a járadékot. Ugyanis jelenleg ai munkanélkülin van, annak nem kötelező elfogadni a számára felajánlott állásokat ha az neki nem tetszik. (pedig eleve olyan állásokat ajánlanak fel ahol jobban vagy ugyanannyit keresne, mint a járadéka).
Mi az amit eddig véghezvittek?
1. Munkaerőpiaci reformok. Ez egy áltaálnos sztrájkba került a krománynak most március 29-én, de kersztülvitték a munkaügyi reformot. Az eddigi éves 45 nap helyett csak évente 33 nap végkielégítés jár minden ledolgozott év után , illetve ha a vállalat kimutatja hogy az elmőlt 9 hónapban veszteséges volt, akkor ez csak 20 nap (Magyarországon 5 év után kapsz 1 hónapot, itt egy év után már 33 napot- csak az összeasonlítás végett). Első ránézésre ez valóban arról szól, hyog könnyebb lett az elbocsátás, de aza z igazság, hyog sok cég azért nem jött/jön Spanyolorszégba mert itt tényleg szinte lehetetlen volt az emberek elbocsájtása, illetve nagyon skba került. Az meg köztudott, hogy amikor egy cég azt vizsgálja hol teremtsen új gyáregységeket, hol fektessen be, akkor igenis ez is egy fontos szempont, hoyg milyenek a munkaerő terhei a cégre nézve. Az új munka törvénykönyvbe az is bekerült, hogy aki 30 év alatti munkavállalót alkalmaz állandó szerződésse, annak 1 évig TB kedvezmény jár.
2. Készpénz forgalom korlátozása: az eddigi 200 ezer EUR helyett mostantól minden olyan 2500 EUR feletti tranzakciót, amiben legalább egy vég érintett, kötelezően banki átutalásaon, vagy valamilyne készpénz kímálő tranzakcióval kell végrehajtani. Miért van ennek jelentősége? Két okból is, az egyik, hogy a készpénz nagyon drága- a tárolás, szállítás, illetve maga a készpénz gyártása-kezelése költséges. A másik ok egyértelműen ezen tranzakciók kifehérítésére tett kísérlet, a pénzáramlások nyomon követhetősgének elősegítése, a korrupció visszaszorítása, ami bármilyen meglepő, de itt is létezik.
3. Megtakarítások. A köztisztviselők immár második évben nem kapnak béremelést, ami nekik biztos naygon rossz, azonban tudni kell, hoyg Spanyolországban a közszférában magasabbak a bérek, mint a versenyszférűban, és a köztisztviselők több juttatást is kapnak (közlekedési támogatások, cafetería, magánbiztosítások, stb.). Ráadásul az eddigi het 35 órás munkaidejüket megemelték ha jól emlékszem, 38 órára, magyarul ugyanannyi oénzért töbet kell dolgozniuk. Maguk aköztisztviselők arra panaszkodtak, hogy így nem lesz idejük a reggeli kávészünete és a napi sajtó elolvasására…
4. SZJA emelés- igen, nem lehetett elkerülni, de egy átmeneti 2 éves időtartamra megemelték a szeméyli jövedelemadók mértékét, aminek persze az itteni emberek megint csak nem örültek.
5. Idegenforgalmi adók felemelése, autonüm tartomnyok kötlségvetési támogatásainak jelentps csökkentése
6. Állami vállalatok támogatás elvonása: a sapnyol közszolgálati TV, Rádió is megérzi a válságot, százmillió euros támogatás vontak meg tőlük ebben az évben, és szintén komly elvonásokat jelentettek be a közlekedési vállalatoknál.
7. Egészségügyi és oktatási reform
Ezt ma fogják jóváhagyni így tehát előzetesen csak annyit lehet tudni, hogy racionalizálják az ellátást: “duplikéciók elkerülése, hatékonyabb ügyintézés” – hoyg ez pontosan mit takar nem tudni, de 10 milliárd eurót remélnek megtakarítani ezáltal. Az biztos, hoyg az eddigi külföldieknek szóló ingyenes ellátás (magyarul ha nicnsne itteni TB számod eddig akkor is elláttak) az meg fog szűnni.
Az oktatásban annyit már bevezettek, hyog a 2 év helyett 3 év lesz az érettségi, így plusz egy évük van a fiatatloknak kikerülni a munkaerő piacra, illetve most az egyetemeknél is terveznek bevezetni reformokat (vagy megszorításokat) de ezeket konkrétan még nem közölték.
Mi érzékelsz ebből a mindennapokban?
Aki munka nélkül van, annál hatványozottan jelentkeznek a válság tünetei: túl a megélhetési problémákon, az álláskeresés sem egyszerű. Nagy eséllyel állandó munkát nem kap, hanem 3 vagy 6 hónapos ideiglenes munkákat közvetítőkön keresztül (max. 2 évet lehet alkalmazni így valakit egy helyen, egy munkakörben). Ráadásul 1-1 állásra sokszoros túljelentkezés van, hacsak nem valami nagyon specifikus, akkor akár több százan is versengenek egy-egy pozícióért. A bérek lejebb mentek- eddig sem a spanyol fizetések voltak a legmagasabbak az Eu.ban (pl. német ismerősöm frissdiplomásként help deskesként kezdő fizetésnek évi 45000 eurt keres itt egy helpdeskes örül, ha az évi 20-22000 eurt megkeresi, és ez egy jó kis fizetésnek számít ha az ember kezdő a szakmájában). Az emberek visszafogják a fogyasztást is. A bárok szomorúan konstatálják, hogy a hét közbeni “ir de copas” – munka utáni italozások száma jelentősen csökkent, hacsak nincs meccs- most abnan reménykednek hogy nyáron a foci EB és az Olimpia majd emeli a bevételeiket. Az emberek kevesebbet utaznak, az ú.n. “puentéken” (hosszú hétvégék mint pl. húsvét vagy május 1 lesz) az edigi belföldi turizmus nagyon lecsökkent, sokan otthon maradnak, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy utazgassanak, vagy az arra szánt pénzt inkább félreteszik. Az új autók vásárlása is lecsökkent, helyette a használtautó piac virágzik. Az emberek a lakásvásárlás helyett inkább a bérlést választják, mert az ha nem is olcsóbb, de ha arról van szó, hogy mondjuk Madridból Granadába kell menni egy állás miatt, akkor könyebb elindulni bérelt lakásból. Sok fiatal, akik eseteg eddig bérelt lakásban vagy barátokkal közösen laktak, visszaköltzik a szüleihez, mert így a szülők tudják támogatni és meg tudja takarítani a külön lakás költségeit.
Ugyanakkor, akinek van munkája, az nem érzékel a válságból semmit, max annyit, hogy drágult a közlekedés, és a benzin- ugyan ez utóbbi nem a megszorítások miatt hanem az olajár drágulása miatt.
Az egyértelműen látszik, hogy következetesen és nagyon határozottan viszik véghez a nadrágszíj összehúzását, és az is igaz, hogy nagyon meg akarnak felelni az EU-nak, ugyanakkor a spanyol kormáyn mindvégig azt hangsúlyozza, hogy Spanyolországnak nincs, és nem is lesz szüksége mentőcsomagra. Ha a magam véleményét is hozzátehetem, szerintem a spanyol gazdaságot a spanyol emberek fogyasztási preferenciája (mindig a hazai árut, vagy az itt gyártott dolgokat preferálják, legyen az autó vagy ruha, vagy egy liter tej), az önmagukba és az országukba vetettt hite és optimizmusa fogja kihúzni a válságból. Így legyen.
"A köztisztviselők immár második évben nem kapnak béremelést, [...] azonban tudni kell, hogy Spanyolországban a közszférában magasabbak a bérek, mint a versenyszférában, és a köztisztviselők több juttatást is kapnak (közlekedési támogatások, cafetería, magánbiztosítások stb.)."
VálaszTörlésHát igen, nálunk meg mi van?
– A köztisztviselők megszámolninemtudomhányéve nem kapnak béremelést, és a jutalmazásukat is (jogszabályilag) eltörölték;
– Egy viszonylag jól kereső köztisztviselő pénze sem elég még arra sem, hogy egyedül normálisan megéljen belőle (nem hogy családdal), pl. télen csak a havi gázszámla 60–80 000 Ft (és ebben még nincs benne a rezsi és a kaja és semmi);
– cafeteríát mi is kapunk, ami kb. annyira elég, hogy megvedd a helyi havibérletet (de ezen kívül arra már nem, hogy minden nap meg tudj ebédelni);
– ezen kívül viszont semmilyen más támogatást nem kapunk (mert mindent csak a cafeteríán belül lehet választani – lehetne, ha bármire is elég lenne)...
Tovább nem is mondom, hiszen az olvasók biztosan tisztában vannak a magyar helyzettel.